Rész

  1 II  |     ismerõs tótos hang.~- Szervusz Chalupka! - kiáltá eléje dörgõ hangon
  2 II  |   öltözködik át, ott vált tisztát, Chalupka mindenütt otthon van.~-
  3 II  |       ostoba parasztnépnek miatta.~Chalupka vállat vont, s leült az
  4 II  |           s mélyen elgondolkozott.~Chalupka kivette sárga zsebkendõjét,
  5 II  |    óriással? Megesznek benneteket.~Chalupka kiterjesztette rövid kezeit
  6 II  |         megsemmisülve értette el a Chalupka célzását. Vigyázni kell
  7 II  |        valóságban…~- Nem lehet az, Chalupka… Ne is beszélj olyan bolondokat,
  8 II  |          beszélj olyan bolondokat, Chalupka… ne keserítsd el a délutánomat
  9 II  |            szája attól, amit a vén Chalupka mondott.~- Már miért ne
 10 II  |    megdicsõült mosoly ragyogott.~- Chalupka! - kiáltá felugorva - …te
 11 II  |   felugorva - …te nagy ember vagy, Chalupka.~A nyakába borult a vén
 12 III |          csak maradj te itt addig, Chalupka. Majd megbeszéljük még a
 13 IV  |       nejével. Ekkor jutott eszébe Chalupka.~- Hát az a címeres korhely
 14 IV  |       csendesen kiment az udvarra, Chalupka után tudakozódni.~Hol van?
 15  V  |           egy morzsányit is.~Hanem Chalupka, az más, Chalupkával már
 16  V  |       Annál is inkább, mert domine Chalupka raritás, egy őslény, egy
 17  V  |           kitalálják, hogy megjött Chalupka. Nem kérdezik, honnan jött?
 18  V  |         tárgyát képezik. A szegény Chalupka tele van bajjal, keserűséggel
 19  V  |           borocska!«~»Adjon isten, Chalupka!« - üdvözli a kancsó nyájasan,
 20  V  |           borocska?«~»Kóstolj meg, Chalupka!«~Meg is kóstolja derekasan.
 21  V  |  mosolygóbbak.~- Huh! - ugrott fel Chalupka lelkesülten - no, egy keresztelõ
 22  V  |      kellene még csak! - fakadt ki Chalupka sértõdve… - Ezt a csizmát
 23  V  |            Nem biz én - válaszolta Chalupka a falhoz tántorodva, mert
 24  V  |            a kántorok apja vagyok, Chalupka.~- No, mindjárt gondoltam,
 25  V  |          vitték biz õk a szót, míg Chalupka bácsi át nem melegedett,
 26  V  |           mindenik szavának.~A vén Chalupka is mindjárt elindítá mosolygó
 27  V  |      csizmadia pártfogói hangon, a Chalupka vállait megveregetve, mialatt
 28  V  |       szomszéd uram - bizonykodott Chalupka. - Minden szerencse az okos
 29  V  |            a Boldizsár uram álmait Chalupka. - A java, az igazi nyereség
 30  V  |             cimbora - biztatta meg Chalupka. - A könyvben lesz ám azonfelül
 31 VI  |             annál is kevésbé, mert Chalupka nagy kegyébe fogadta egy
 32 VI  |  kelletlenül.~Mikor újra visszatér Chalupka a kulaccsal (az asszonyoknak
 33 VI  |  asszonyokat ne eresszünk be!~Ez a Chalupka mondása volt, de ki hallotta
 34 VI  |      hiszen hallhattad az apádtól.~Chalupka ezalatt odafurakodott Mácsikhoz,
 35 VII |          magasabbra igazítsa. Mert Chalupka kinevelné azt még tán nádorispánynak
 36 VII |        üresen a nagy pribolyi ház; Chalupka úgy viselte magát benne,
 37 VII |           vele ment… természetesen Chalupka sem hiányzott, ott ült az
 38 VII |      minden bizonnyal. Ezt a derék Chalupka újságolta, s Mácsik nagyokat
 39 VII |     spectabilis! - avatkozott bele Chalupka - lassan a testtel! Úgy
 40 VII |           vissza is fordulhatnánk, Chalupka - szólt a nagy Mácsik, mikor
 41 VII |          esztendõben egyszer eljön Chalupka a fiút megnézni, és a pénzt
 42 IX  |      Laczkók sírtak keservesen, és Chalupka is zokogott, mintha csak
 43 IX  |   rendeletben: »te sírj helyettem, Chalupka, mert nekem magamnak derogál.«~
 44 IX  |          derogál.«~De meg is tette Chalupka.~Úgy odaborult a koporsóra,
 45 IX  |        Minden egyebet elhanyagolt. Chalupka vitte a mezõgazdaságot,
 46 IX  |           Mácsik uram? Azt beszéli Chalupka, hogy jó eszû. Most már
 47  X  |       Võlegényi szín az - biztatta Chalupka, mikor panaszkodott elõtte. -
 48  X  |            aztán nagyokat röhögött Chalupka, de csak nem bírta vidámságra
 49  X  |         még a legerõsebb tuskó is.~Chalupka szólítgatta néhányszor,
 50  X  |           jobbra-balra.~- Te vagy, Chalupka? - ocsudék föl Mácsik összerezzenve. -
 51  X  |         meg vagyok én már harapva, Chalupka. Csakhogy kigyógyulok még
 52  X  |         valamit arról a gyerekrõl!~Chalupka nagy elmesélõ volt, csupa
 53  X  |    leánykája.~- De már az se hiba, Chalupka. Magam is láttam ott azt
 54  X  |        pénzért mutogatják - mondja Chalupka.~- Akasszanak füstre az
 55  X  |      szoknia, nem engedelmességre.~Chalupka csodálkozott a hirtelen
 56  X  |         csakugyan összeszaladgálta Chalupka a Laczkókat, egy nagy fustélyt
 57  X  |            Boldizsárt el sem hítta Chalupka, volt annyi esze magától.
 58  X  |           elkocogtak a szobából, s Chalupka halkan ismét benyitott,
 59 XI  |            elájult mérgében, mikor Chalupka visszavitte a gyűrűt, s
 60 XI  |       követség illedelmes díszben, Chalupka is velök ment erővel, mint
 61 XI  |     boszorkányozva, hanem a gonosz Chalupka észrevett valami hibát a
 62 XI  |         meg az történt, hogy mikor Chalupka rágyújtott ebéd után, s
 63 XI  |          magának, kisbaba? - kérdé Chalupka.~A gyermek elpirult, aztán
 64 XI  |         Ott künn a homlokára ütött Chalupka.~- Bomlott munkát járunk,
 65 XI  |       Laczkó György -, jól tapogat Chalupka apó, nekem is tetszik a
 66 XI  |          emelte az ünnep pompáját, Chalupka elhozta Gábort Pestrõl;
 67 XI  |         Piry kijött esküdtnek, még Chalupka is hivatalba jutott: útbiztos
 68 XI  |       mehessen a harmadik határig.~Chalupka útra kelt, de jobb talán,
 69 XI  |             Mi? Meghalt? - makogta Chalupka. - Szegény vízi-fiakkeros!
 70 XI  |            én tudom! - kiáltott rá Chalupka, és a Kerepesi útra sietett
 71 XI  |           király volnék - gondolta Chalupka -, én is megkóstolnám.)
 72 XI  |    legalább egy félóráig! - lihegi Chalupka elkedvetlenedve.)~Trombita
 73 XI  |      alabárdosokkal és apródokkal.~Chalupka összerázkódott, szemei elhomályosultak,
 74 XI  |       reggel - nyugtatta meg magát Chalupka. - Így lesz a legillendõbb.~
 75 XI  |            mint az opál.~Tudta már Chalupka, »ki« adja a szemeknek azt
 76 XII |      visszájárul fordul.~Ez a buta Chalupka is ott volt Gábornál, de
 77 XII |            azonban valami gyanús a Chalupka modorában, mintha nem beszélne
 78 XII |             bármint elboronálta is Chalupka, a pör meg teljesen elkeserítette.~
 79 XII |         pörben?~- Elhoztam - szólt Chalupka félénken, mint egy gyermek.~
 80 XII |          Ide azokkal az írásokkal.~Chalupka átnyújtotta a vastag iratnyalábot
 81 XII |       hiszen nem találkoztál vele.~Chalupka ötölt-hatolt, majd elkezdte
 82 XII |        róla.~- Vakaródzik a világ, Chalupka… még mindig vakaródzik.~
 83 XII |           új, meglepõ.~- Hallod-e, Chalupka? Most már én is azt mondom,
 84 XII |           mozdulnánk? - jegyzé meg Chalupka óvatosan.~- Nem tudom minek? -
 85 XII |             Aztán hozzátette, hogy Chalupka elõtt is eltakarja igazi
 86 XII |           Az utolsó summát, melyet Chalupka visszahozott, de mely csakhamar
 87 XII |       délután meg beállított hozzá Chalupka könnyes szemekkel.~- Mi
 88 XII |        valami kõfaragónak.~Hanem a Chalupka szomorú hangja meglepte.
 89 XII |           a parasztgubára való az!~Chalupka odatámasztotta fejét az
 90 XII |      utánakiáltani: »Gyere vissza, Chalupka! Magyarázd meg azokat a
 91 XII |             Ne zaklasd a lelkemet, Chalupka. No fordulj hát vissza öregecském«.
 92 XIII|         pedig lakott.~- Hova megy, Chalupka bácsi?~- Hova megyek? Hát
 93 XIII|            állunk. Lesz, ami lesz, Chalupka bácsi.~S ezt olyan erõteljesen,
 94 XV  | tüdõgyulladás szegõdött hóhérának.~Chalupka, aki ott virrasztott mellette,
 95 XV  |      idegen ember gúnyájában?~De a Chalupka rábeszélõ tehetsége gyõzött,
 96 XV  |           kellett igazítani elõbb. Chalupka vállalkozott rá. Ahhoz is
 97 Fug |                             DOMINE CHALUPKA~1881~ ~De hát ki ez a Chalupka?~
 98 Fug |     CHALUPKA~1881~ ~De hát ki ez a Chalupka?~Az már egy õslény, egy
 99 Fug |           szüksége rájok senkinek.~Chalupka bácsit sohasem fogjuk látni
100 Fug |      örökös nevetésre van kitátva.~Chalupka úron minden egyes ruhadarab
101 Fug |          netalán mellény is vagyon Chalupka bácsin, hát annak akkor
102 Fug |           mint ez a bekecs, mely a Chalupka tagjain legtovább dacolt
103 Fug |      napokat láthattak hajdanában…~Chalupka úron minden tárgyhoz valami
104 Fug |           személyével, mert domine Chalupka még sohasem hanyatlott annyira
105 Fug |             ott vált tisztát, mert Chalupka úr mindenütt otthon van.~
106 Fug |         föl, hogy micsoda hát az a Chalupka?~Peregrinus, de mégse peregrinus,
107 Fug |        mégpedig nem egy rendbeli.~»Chalupka bácsi«, ahogy a gyerekek
108 Fug |          észreveszik, hogy megjött Chalupka. Nem kérdezik: honnan jött?
109 Fug |         tárgyát képezik.~A szegény Chalupka mindég tele van bajjal,
110 Fug |           borocska!«~»Adjon isten, Chalupka«, - üdvözli vissza nyájasan
111 Fug |           borocska?«~»Kóstolj meg, Chalupka!«~Már miért ne kóstolná.
112 Fug |   kisasszonyok fortepianóját, mert Chalupka bácsi ehhez is ért, a harmadik
113 Fug |          talál rajta semmit. A vén Chalupka bácsi azonban úgy zokog,
114 Fug |       mellett…~Mióta van meg a vén Chalupka, hány éves, és mióta csavarog
115 Fug |          De mindez régi dolog már, Chalupka bácsinak nem igen nyomja
116 Fug |      bizony még emlegetik is.~»No, Chalupka már régen volt nálunk. Nyilván