Rész

  1  I  |                a pompás haszonbérletet? Mi következik tehát ebbõl?
  2 II  |         beelégszik õ azzal is. Hogy hát mi közöd neked ehhez? Arra
  3 II  |            Mácsik kedvetlenül. - De hát mi az ördögöt csináljunk? Magam
  4 II  |                 tudni?~- De hol vegyünk mi olyan embert? - ellenveté
  5 III |         kutaknál, a kovácsmûhely elõtt. Mi lesz, ugyan mi lesz a kis
  6 III |      kovácsmûhely elõtt. Mi lesz, ugyan mi lesz a kis Biri kisasszonyból?
  7 III |              Biri kisasszonyból? Ej hát mi lenne?… Megnõ és férjhez
  8 III |                aki tudja, s utoljára is mi egyéb látható változás marad
  9 III |             asszony, nem él meg sokáig. Mi lesz, vajon mi lesz akkor
 10 III |              meg sokáig. Mi lesz, vajon mi lesz akkor abból a vásott
 11 III |                sokszor eltûnõdöm rajta, mi válik majd az ilyen gézengúzból?!~-
 12 III |                az ilyen gézengúzból?!~- Mi válnék belõle? Fölakasztják -
 13 IV  |               Mennyivel különbek ezek a mi pribolyi uraink, akik nem
 14 IV  |               kegyelmed a fiait.~- Hogy mi? - rohanták meg mindjárt
 15 IV  |             kombinálva, ha mondom. Akit mi megválasztunk most a nemzetség
 16 IV  |                nem bánod? Hát tudod te, mi lakik abban a hitvány emberben?
 17 IV  |           vagyok én becsületes asszony? Mi? Mordizom adta, felelsz
 18  V  |               szeme, termete, viselete, mi a foglalkozása, sőt nem
 19  V  |                is igaz az már! Ki volt, mi volt, hogy jutott ide? Eh,
 20  V  |                apja az úr, hát én ugyan mi vagyok akkor? Mert olyan
 21  V  |              kegyelmed.~Így jutott be a mi Chalupkánk a kis Laczkó
 22  V  |                 komám, itt. Azt a szert mi árulnánk, egyedül mi. A
 23  V  |              szert mi árulnánk, egyedül mi. A te földeidre kemencéket
 24 VI  |                  Úgy fáj a szívem, hogy mi olyan utolsók vagyunk.~-
 25 VI  |            boldogak… mind reménykednek. Mi el sem hozhattuk szegény
 26 VI  |                 már amicsodás. Hanem ma mi azért vagyunk itt, sógorasszony,
 27 VI  |              szóra fordult, s némelyik, mi tagadás benne, fájó tyúkszemhez
 28 VI  |                emberek szíve elszorult. Mi fog vajon történni? Ez mégis
 29 VI  |                mindenki, s arra ügyelt, mi lesz ebbõl a rettenetes
 30 VII |       habitusokat. Csatóné tudni fogja, mi illik, mi nem, sõt az ura
 31 VII |          Csatóné tudni fogja, mi illik, mi nem, sõt az ura tudományából
 32 VII |                 Mégse olyan szamár ez a mi kántorunk, amilyennek látszik.
 33 VII |              szokott Váchoz érni.~- Hát mi odaérünk-e akkorra? - kérdezé
 34 VII |     megbotránkozásaiban. »Hallatlan az, mi minden történik már a nap
 35 VII |              Hát eszelõs vagyok én vagy mi, hogy nekem ilyen õrült
 36 VII |             csak ne pusztítsa, mert azt mi meg nem köszönnénk.~- Mikor
 37 VII |           István a körülülõknek: »Talán mi is levegyük?« De odaszól
 38 VIII|           Istenem, de nagy urak voltunk mi valaha. Címerünk elõtt meghajoltak
 39 IX  |       bölcsessége, mert adjuk meg, akit mi illet. Élõ érdeme lesz idõk
 40 IX  |                nekem tetszik!~Ki tudja, mi támad, ha a rikácsolásra
 41 IX  |               gyámja is. Mert ki tudja, mi lakik az emberekben? Azaz,
 42 IX  | háromszázhatvanhatodik szürke ló - vagy mi az ördögöt beszélek? - az
 43 IX  |         egyszerre megnedvesült a szeme. Mi ez, mi? - dünnyögé s letörülte.
 44 IX  |            megnedvesült a szeme. Mi ez, mi? - dünnyögé s letörülte.
 45 IX  |             erejét érezte legelõbb.).~- Mi? Hát tovább csinálják a
 46 IX  |                 Akkor hát el se mondom, mi forog a fejemben. Ne vonogassa
 47 IX  |              már. Kinyissam-e az ajtót, mi? Mert éppen itt van a szomszéd
 48 IX  |                   No, ne legyen gyerek. Mi a baj, mondja meg? Hát illik
 49 IX  |                 isten rendelt… meg amit mi akarunk.~…Nem tudhatni,
 50  X  |             küldené már a halálba ezt a mi szegény középosztályunkat,
 51  X  |                 kialudni készülõ tüzet. Mi lesz velünk, minél melegszünk
 52  X  |            pazarolva. Igazán nem tudni, mi ölte meg õket rohamosabban?
 53  X  |           teszik a kicsinyes viszonyok.~Mi más lenne, ha most például
 54  X  |               tetszik nekik ez az eset, mi? Nekem akarnak parancsolni,
 55  X  |              Nekem akarnak parancsolni, mi?~- Ne tüzelj, kérlek, a
 56  X  |        adósságot.~- Kifizetted?~- Ki.~- Mi hát a baj?~- Nincs ott más
 57  X  |        becsületes, de nagyon szegény.~- Mi? Lesoványodott nála Gábor?~-
 58  X  |              Szodoma-Gomorát csinálnak? Mi dolog az, hé? Rágják meg,
 59  X  |            megerõsítem. Olyanok vagyunk mi, nemzetes uraim, mint a
 60  X  |            Gyuri fiam? Mit cselekedtél? Mi lesz mármost ebbõl én istenem?~
 61 XI  |            horogra valami.~- Nem tudom: mi akadna?~- Hát a Laczkó Benedek
 62 XI  |               meghámlott valahogy, vagy mi, a homlokán, orrán pörsenések
 63 XI  |                csak a temetõõr tudja.~- Mi? Meghalt? - makogta Chalupka. -
 64 XI  |                 Ej, ej, kár az öregért. Mi lesz most abból a szép lánykából?
 65 XI  |              majd lábujjhegyen követte. Mi tartotta vissza vajon, hogy
 66 XI  |                 õ is eltanulta szegény, mi az a virtus.~Valahol nyitva
 67 XII |               anyjok nem gyõzte szidni, mi az ördög ütött egyszerre
 68 XII |                 mikor megjött:~- No, és mi újság a pörben?~- Elhoztam -
 69 XII |              ugye szép fiú lett belõle, mi? Vagy igaz, igaz, hiszen
 70 XII |          látszani kezd a dolog.~- Talán mi is mozdulnánk? - jegyzé
 71 XII |        istennyila, a família sehol… hát mi lesz, mi lesz?~Egyetlen
 72 XII |             família sehol… hát mi lesz, mi lesz?~Egyetlen kéz volt
 73 XII |           Chalupka könnyes szemekkel.~- Mi bajod, öreg… no, mit pityeregsz?~-
 74 XII |             szeme közé nézett.~- Ej no, mi bajod van? Nem szeretem
 75 XII |         Mindjárt eltolom a reteszt. No, mi a baj, az istenért?…~Filcsikné
 76 XII |               leányt. Istenem… istenem… mi lesz ebbõl? Mire virradunk,
 77 XII |                kezdtek a házak elõtt:~- Mi történhetett? - tanakodának. -
 78 XIII|              Találgatta mindenki, ugyan mi az oka, hogy ő nem megy,
 79 XIII|          idegenről sohasem lehet tudni, mi lakik benne, biz ő jobbnak
 80 XIII|               fog történni.~- Ej, ugyan mi történhetnék? - mondá Laczkó
 81 XIII|                 gyereket is hozod? Fiú, mi? Igaz te, megkentétek-e
 82 XIII|             sóhajtással: »Mert most már mi árvák leszünk - és megédesíti
 83 XIII|                ki, édeském… mert bizony mi szegények vagyunk… Az uram
 84 XIII|           szorongó szívvel nézte onnan, mi történik ott künn? Istenem,
 85 XIII|              derekát.~- Anyám - szólt - mi történt? Mit tettem? - S
 86 XIII|             összeszorul.~- Az istenért, mi vár még reánk, mi van még
 87 XIII|             istenért, mi vár még reánk, mi van még hátra?~- Maga a
 88 XIV |                   Mihelyt meghallottam, mi történt, mindjárt eljöttem,
 89 XIV |               is ösmerik, s tanakodnak, mi lelte?~Még lekapják elõtte
 90 XIV |     csodálatosan megváltozott? Emberek, mi vagyunk-e megbolondulva
 91 XIV |                Sötét volt, nem láthatta mi történt, de a kopogás egyre
 92 XIV |             Uccu, Miska fiam, nézd meg, mi lehet?~- Valami tolvaj lesz -
 93 XIV |               hogy hát miféle csoda az, mi oka volt annak a lónak hazajönni?
 94 XIV |               minden! Istenem, istenem. Mi lett a nagy Mácsik György
 95 XV  |           egyszerre, többet ér az, mint mi százan. Azt ugyan ne bántsa,
 96 Fug |              szót. Ez elvitázhatlan! De mi következik ebbõl?~- Sok
 97 Fug |                nem kerülhetik e szavak. Mi lehetetlenség volna abban,
 98 Fug |            lepetve, csak az öreg tudta, mi történik.~- Itt vagyok! -
 99 Fug |                úr keserûen ráförmedt.~- Mi? Hála istennek? Önbõl a
100 Fug |             Ilye felé, magam sem tudom: mi célból. Egy ilyei fuvaros