Rész

 1  I  |                Hogy miért nem fizette aztán, amikor nem fizette, ez
 2  I  |              Békés a Laczkóké), akkor aztán nincs semmi igaz a világon.~
 3 II  |               olyan embert választott aztán ide, akit szépszerével ki
 4 II  |               az ügyvédi fáradságot: »Aztán ha valami akar lenni az
 5 II  |              György szava nem levegõ. Aztán dehogy nem dõl el, dehogy
 6 II  |         hatalmas ember vagy, járhatsz aztán földagadt ábrázattal az
 7 II  |         hangosan dobogott…~- Az volna aztán valami…~- Akkor lenne a
 8 II  | rávicsorította a fogát Chalupkára, de aztán úgy is maradt ám mindvégig
 9 III |               jóvérû nemesemberek. Ez aztán olyan, mint a St.-Germain
10 III |            fog maradni. No, a Péterek aztán még többen vannak, ezeknek
11 III |               sárga kabátos Dúczra, s aztán keresztüllépkedve a folyosón,
12 III |        taposom el minden ellenségét). Aztán még azt is hozzátette a
13 III |        megsimogatta szép szõke haját, aztán hátba veregette a tenyerével.
14 III |              lányomtól.~Igaz, hogy ez aztán nagyon szép, hanem legalább
15 IV  |              nagy fazékakban.«~Tessék aztán ebbõl okosnak lenni.~A közönséges
16 IV  |             be fogja zúzni a fejét.~- Aztán hogy fizetünk a gyerekre? -
17 IV  |     fiúgyermekeikkel egyetemben, hogy aztán annak rendje és módja szerint
18 IV  |     belefordul minden levegõbe«, s ez aztán olyan mondás volt, ami dr.
19  V  |              számára az inasszobában. Aztán ott van, ameddig tetszik
20  V  |              õ mûhelye - kanyarítá ki aztán kacskaringós csizmadia-stílusban. -
21  V  |            ismerte a helyzetet. Mikor aztán a kezében voltak a kulcsok,
22  V  |                S ez mégiscsak valami. Aztán nézze meg azt a lányt akárki,
23  V  |               meg azt a lányt akárki, aztán nézze meg valaki utána a
24  V  |      csettengetve, egy öblös poharat.~Aztán a felesége, egy halovány,
25  V  |          szemeit erõsen a könyökével, aztán felsóhajtott:~- Hát tegyük
26 VI  |               volt, ki világra hozta!~Aztán nem lehet azt buboréknak
27 VI  |             ám az is, ha elsül.«~Mire aztán az alispán úr azt felelte
28 VI  |            ember vagyok, igenis.~Most aztán Laczkóné asszonyom csakugyan
29 VI  |              nagyon jól tudja.~No, ez aztán olyan vágás volt, hogy beleszédült
30 VI  |         érettség, kedves Györgyöm! Ez aztán tudja ám már ma is, hogy
31 VI  |          Laczkó Kristóf.~- Jó jel! Ez aztán jó jel, teringette - hajtotta
32 VI  |       valamennyit, s úgy válasszuk ki aztán a nekünk valót.~Egy rekeszték
33 VII |              naiv ámulat volt.~- Most aztán megvan már az alispán -
34 VII |           füstjétõl könnyen nem látná aztán meg a szegény famíliáját.
35 VII |               uram) az õ fiáért, akit aztán ehelyett nyakaztatott le
36 VII |               nem jött. Késõbb õsszel aztán hiába is jött volna, mert
37 VII |          bérlete; az öreg halála után aztán én gazdálkodtam rajta. Bele
38 VII |             is kedves barátom uram.~- Aztán igazán olyan rossz föld
39 VIII|             nem akar õ úr lenni, hogy aztán ne legyen, aki pártját fogja.
40 VIII|            ott valamennyien!~No, erre aztán nem volt más mód, mint egyenesen
41 VIII|             meg az az országút: akkor aztán igazán nincsen a világon
42 IX  |            többé meg nem moccanhat. - Aztán, mikor nem tartozott az »
43 IX  |           gazdaság is oszlik-foszlik, aztán nem megy az így, minden
44  X  |             vagy a nyerges lova?~Ezen aztán nagyokat röhögött Chalupka,
45  X  |          belõle. Egy ideig zsarátnok, aztán üszög, utoljára már csak
46  X  |           Mert a komédiaházban van.~- Aztán mért keseregsz te ezen olyan
47  X  |           Tudod már?~- Tudom, de hogy aztán te mit mondasz nekik, azt
48  X  |               kegyelmeteket.~De mikor aztán lassankint elkocogtak a
49 XI  |        folytatták a háztűznézést. Ott aztán van Laczkó-leányzó, mint
50 XI  |         Chalupka.~A gyermek elpirult, aztán a gyufaszál szenes végére
51 XI  |         körülbelül negyven lánc föld. Aztán jól megtermett, vaskos leány,
52 XI  |         napfény, délben a legforróbb, aztán mindég hidegebb-hidegebb,
53 XI  |           Birinek csinos a hozománya. Aztán én sem élek örökké, elhiheti,
54 XI  |              táján Egerbõl, nemsokára aztán Gábor is megjön, mint kész
55 XI  |                  én is megkóstolnám.) Aztán milyen szépen, okosan tud
56 XII |            közepükben. Ettõl a képtõl aztán mindenki elfelejtette a
57 XII |     szétmarcangol.~- Semmi - motyogja aztán lecsillapodva -, megjön
58 XII |             minek? - dörmögte ásítva. Aztán hozzátette, hogy Chalupka
59 XII |           tart, prédikációs halottak!~Aztán tudós prókátorságot értõ
60 XII |               volt… a jó puha szívem. Aztán tudod, fiam, úgyis füst,
61 XII |             felé aludott el, de akkor aztán olyan édesdeden, hogy a
62 XIII|            hányván el legelőbb.~Ebben aztán megnyugodott a közvélemény,
63 XIII|           Chalupkát, Gábor fiam?~Erre aztán villámhirtelen leugrott
64 XIII|          nélkül! Mégiscsak valami az! Aztán otthagyod a becsületes pályádat.
65 XIII|           Milyen szép, milyen karcsú! Aztán milyen szelíd! Az ember
66 XIII|               is szeretni fog engem?«~Aztán hozzáteszi gyenge sóhajtással: »
67 XIII|             Mert nagyon jó szíve van. Aztán õ is csak apátok! Szegény
68 XIII|             cipõt fel nem veszi.~Mire aztán egy csókkal megcukrozott
69 XIII|           mert ha nem, majd meglátja… Aztán teremtse elé az úr az ezüstgombjaimat
70 XIII|              ember pénzét egyszerre s aztán elfut; de te tíz éve tartod
71 XIV |           maga elé tette az asztalra, aztán odakönyökölt a két karjára
72 XIV |             de restellem.~De már erre aztán kezd lassankint magához
73 XIV |         haragú vagyok, hogy nem bírok aztán magammal.~Mácsik sóhajtott,
74 XIV |                s lesütötte a szemeit, aztán a kabátja gombjait babrálta,
75 XIV |               mondta.~Ezen a mondaton aztán sokáig elgondolkozott, ezzel
76 XIV |              nem jött volna az hiába! Aztán úgy ránézett, de olyan furcsán
77 XV  |        Megösmerte. Bágyadtan lehunyta aztán a szemeit. Halántékai rángatózni
78 Fug |          vetnek neki az inasszobában.~Aztán ott van, ameddig tetszik
79 Fug |              volt, talán nem is igaz. Aztán az nem is esemény, ami ővele
80 Fug |               nyalja a megaludt vért, aztán kiölti hegyes, szederjes
81 Fug |               köröskörül a levegõben, aztán vakmerõen belekapaszkodott
82 Fug |             lõnek kidomborítva.~- Nos aztán?~- Igenis, kérem alásan.
83 Fug |               átkozottul komplikált«; aztán elkezdett ujjaival az üvegtáblán
84 Fug |               az észrevette volna… Ez aztán történet! Oh, oh! Hol volt
85 Fug |           mitõl fizetni a fejadót. Ez aztán történet!…«~Kléner úr egészen
86 Fug |              egy fájdalmasat Évikére, aztán a bíróhoz lépett.~- Igen,
87 Fug |          ütöttem öklömmel az ajtóra s aztán tehetetlenségem érzetében
88 Fug |          gagyogá a jeles férfiú.~- Ez aztán fordulat! Ez aztán rébusz! -
89 Fug |                 Ez aztán fordulat! Ez aztán rébusz! - kiálták egyszerre
90 Fug |            élénken szorítá meg kezét, aztán az orvossal és Cserepessel
91 Fug |              még nincsen rendjel«. Az aztán egy haragos prüsszentéssel