Rész

 1  I  |        nemes varbókai Laczkó Endre uram volt az a haszonbérlõ, s
 2 II  |          köszönöm, kedves barátom, uram, legyünk per tu«; míg a
 3 III |        szemben Dúcz János nótárius uram jött rá.~- Nagy tisztesség
 4 III |             De iszen Tusnay András uram mégis derék ember. Istenem!
 5 III |           nyugalommal Toldy Mihály uram. - Hanem akármi lesz, mégse
 6 III |           a temetõbõl Toldy Mihály uram és Piry Barnabásné asszonyom
 7 IV  |       tudom, hol keríthette Mácsik uram. Nagy uraság lehet, hogy
 8 IV  |      leányzó gyermekeim vannak! Én uram teremtõm! Milyen szerencsétlenség,
 9 IV  |      Laczkó Dénes és Kõváry Mihály uram pedig arra ajánlkoztak önkéntesen,
10 IV  |           a részeg ember, nemzetes uram!~A hatalmas ember elmosolyodott.~-
11  V  |           magában gondolta Filcsik uram.)~- Micsoda? Az én csizmámat?
12  V  |         fölváltva Laczkó Boldizsár uram és Piry Barnabásné asszonyom
13  V  |           különbség!…~Toldy Mihály uram (hogy mindenütt ott van
14  V  |             Szerencse az, szomszéd uram - bizonykodott Chalupka. -
15  V  |     szörnyûködött Laczkó Boldizsár uram, s mogyorónyi izzadságcsöppek
16  V  | nyújtogatta hosszabbra a Boldizsár uram álmait Chalupka. - A java,
17 VI  |             tekintetes Biky László uram azt mondta, nem tudom igaz-e: »
18 VI  |          tekintetes Laczkó Ferencz uram, az esküdt, csak már jönne,
19 VI  |         súgja a fülébe Nagy Miklós uram, Laczkó Piroska férje -,
20 VI  |           hátranézett, maga Mácsik uram állott a háta mögött, komoran
21 VI  |           Nem biz azt. Maga Mácsik uram hajolt le érte, s fölvette
22 VII |           elhibázta kend, Verbõczi uram, - hogy nem inkább ködmönöket
23 VII |       dióspatkóval kínálja. Tusnay uram, a kántortanító, aki mindig
24 VII |       mibõl ivott annyit Boldizsár uram) az õ fiáért, akit aztán
25 VII |          de nem elõbb, míg Filcsik uram nagy elokvenciával el nem
26 VII |          már, mert Bezerédi István uram éppen most öntötte ki erszényébõl
27 VII |         mellé. - Hát tudja barátom uram, én odaadhatom a fiút, mert
28 VII |         hát odavaló ember kapitány uram? - tudakozódék Mácsik élénken.~-
29 VII |           magáét is kedves barátom uram.~- Aztán igazán olyan rossz
30 VIII|           tisztelendõ Cselkó János uram egyet köhintett, s eközben
31 VIII|           tisztelendõ Cselkó János uram csak adminisztrátor a helységben,
32 VIII|             míg tisztelendõ Cselkó uram nyomorog a hívek között.~
33 VIII|        hallgatott oda, mert Mácsik uram, kit dühbe hozott, hogy
34 VIII|        fejét.~- Fenséges palatinus uram! Kegyeskedjék elrendelni,
35 VIII|   Pribolyon; az kívánjuk, fenséges uram, hogy abban kelljen laknia.~
36 IX  |        kegyelmetek - papolta Toldy uram a temetésen egybegyûlt családbelieknek -,
37 IX  |        utánahozta. »Ezt a nemzetes uram vesztette el.« Mácsik megnézte
38 IX  |          hogy van a gyerek, Mácsik uram? Azt beszéli Chalupka, hogy
39  X  |        rágjuk. Elég, hogy nemzetes uram elrágta a kötelet.~- Ki
40 XI  |      restórációkkal? Kik a barátom uram kandidátusai? Csináljunk
41 XI  |    megmarad.~- Jól van, méltóságos uram! Most még szívesen hagyok
42 XII |          hogy fõtisztelendõ Cselkó uram be ne álljon addig katonának,
43 XII |          házasodott meg hát, no?~S uram bocsáss, a nemzetes asszony
44 XII |        Pszt! lassan… pszt!… Jaj az uram föl ne ébredjen, meg ne
45 XII |     Megbolondult volna? Vagy hogy… uram bocsáss… a Gellérthegyre
46 XIII|       közvélemény, mert Dúcz János uram volt most a főtekintély.
47 XIII|        messze.~Minthogy pedig Dúcz uram mindenekfelett békeszerető
48 XIII|           mi szegények vagyunk… Az uram tudod… No, de õ se rossz
49 XIII|            is csak apátok! Szegény uram, de kár, hogy elment! Nem
50 XIII|          az úrra, amióta felszedte uram a szemétbõl, meg a piszokból.
51 XIII|        pecsenyeszagot és elillant. Uram én istenem! Hogy is hihettünk
52 XIV |       magam is ott volnék, ahol az uram van. Ott én, ha nem egyébbel:
53 XIV |      kerülgetni kezdte:~- Nemzetes uram! Az a szóbeszéd van a faluban,
54 XIV |          Miért teszi ezt, nemzetes uram? - kérlelgette Miska.~-
55 XIV |          tervével.~- Hej, nemzetes uram, mégiscsak anyánk ez a föld.~
56 XIV |    láttad-e te õt?~- Kit, nemzetes uram?~Mácsik elpirult, s lesütötte
57 XIV |         Gábort?~- Láttam, nemzetes uram. Mikor elment…~- Elment?
58 XV  |            volna, nemzetes hadnagy uram - csábította Suska -, ha
59 Fug |         volna! Oh, ki hitte volna, Uram, én Istenem!…«~A meglepetés
60 Fug |            és csak a Pintér Mihály uram jámbor, ripacsos arcán állítá
61 Fug |         kitenni esõnek, lucsoknak… Uram Istenem, milyen finnyás
62 Fug |       Pintér bácsi fülig pirult.~- Uram, én atyja vagyok, s terhemre
63 Fug |           a bûnüggyel!? Tekintetes uram, én törõdött, vén ember
64 Fug |   megcáfolni.~- Nézze meg, barátom uram, ezt a két szót, a gróf
65 Fug |          szól hozzá?~- Lehetetlen, uram, leányom itthon sincs nehány
66 Fug |       ártatlan lakoljon.~- Menjünk uram, - szólt az öreg elérzékenyülve,
67 Fug |            mindjárt éreztem. Igen, uram, én szeretem õt teljes szívembõl.
68 Fug |         Mindenesetre barátja.~- Ah uram, ha ön barátom, kérem, könyörgöm,
69 Fug |            állta. ~- Tudni akarom, uram…~A bíró hosszan nézett rá
70 Fug |            házamban, barátommal.~- Uram, az ön barátja gyanú alatt
71 Fug |           gördült be az udvarra.~- Uram, - szólt a fiatal ügyvéd,
72 Fug |             Késõn kelt, méltóságos uram!« ordíték vadul, s egy szempillantás
73 Fug |   gyilkossági tervet forralt?~- Eh uram! Amit az állításokról egyáltalán
74 Fug |   magamszõrû öreg rókák számára?~- Uram, - jegyzé meg az ügyvéd
75 Fug |             Pintér sóhajtott.~- Ah uram! a fölfogástól függ… az
76 Fug |       gondolat cikázott fejében!~- Uram, - szólalt meg végre szórakozottan -
77 Fug |          hosszú lélegzetet vett.~- Uram, ön ezennel szabadlábra