Rész

 1 II  |           meg elmélkedéseit.~- Ne te ne! Csiba te! Hogy fürösszenek
 2 II  |  elmélkedéseit.~- Ne te ne! Csiba te! Hogy fürösszenek meg a
 3 II  |    nemzetes asszonytól. No, igyál te is egyet!~Mácsik elfogadta
 4 II  |          jártam most, tudod no, a te dolgodban… Hát van-e már
 5 II  |  szabadítod õket, s összecsípik a te fizonómiádat is. S azért,
 6 II  |   Chalupka! - kiáltá felugorva - …te nagy ember vagy, Chalupka.~
 7 III |    kedvetlenül. - No, csak maradj te itt addig, Chalupka. Majd
 8 III |           így szólt volna hozzá: »Te most már az enyim leszel…
 9 III |        neki a legbátrabban.~- No, te is pap leszesz fiú?~- Nem
10 IV  |         hanem arról, hogy:~- Mit, te nem bánod? Hát tudod te,
11 IV  |           te nem bánod? Hát tudod te, mi lakik abban a hitvány
12 IV  |      bizony azért is beszélek. Ha te eltûröd, hogy dehonesztálnak,
13  V  |     forintos szépséget.~- No, no, te kis bolondom; ne pityeregj
14  V  |      kopasz, amilyen vagyok, s ha te nem volnál a nyakamon, teringette,
15  V  |           árulnánk, egyedül mi. A te földeidre kemencéket állítanánk,
16  V  |    Filcsik István.~- Ugyan, ugyan te vén makktuz!… Torkodig ér
17 VI  |        mondta, nem tudom igaz-e: »Te János, (mert János a tekintetes
18 VI  |       könny e szavakra.~- No, hát te mit pityeregsz itt? - förmedt
19 VI  |      fejedet magasra. Légy kevély te is!~De a szegény asszony
20 VI  |       torka legyen az országútad, te betyár!~Végre mégis elfogta
21 VI  |         Ereszd le azt a tyúkomat, te gyerek, mert mindjárt meghúzom
22 VI  |              Ember vagy fiacskám. Te fogod megszerezni nekünk
23 VI  | hempereghetsz már… nem leszel már te semmi.~De e mosolyt ébresztõ
24 VI  |         az biz a Laczkó Gábris!~- Te dobtad be a labdát - riadt
25 VI  |           itt? Hát csak gyere ide te kölyök. Majd megtanítlak
26 VI  |          hát még ide mersz jönni, te babszem, te…~S fölemelte
27 VI  |          mersz jönni, te babszem, te…~S fölemelte rettentõ öklét,
28 VII |           Mácsik,~S ifiú palánta, Te leszel a másik!~Jobb karodat
29 VII |         egészen a hajó orrához.~- Te, nem valami emberevõ állat
30 VII |        döfi hátba a fõnótáriust: »Te Fridrik, mégis úgy látom
31 VII |        hogy alighanem szamár vagy te, énvelem együtt, ehhez a
32 IX  |       adta volna ki rendeletben: »te sírj helyettem, Chalupka,
33 IX  |     figyelmesen nézett a nénire.) Te már nagy leány vagy. (Biri
34  X  |         ahol találják. Azért vagy te úgy elfáradva. Csak most
35  X  |        megcsikorgatta a fogait.~- Te beteg vagy! Ugye valami
36  X  |        csapkodott jobbra-balra.~- Te vagy, Chalupka? - ocsudék
37  X  |  Kitaláltam. Most pedig gyújts rá te is, ott lesz a pipa az almáriom
38  X  |              Aztán mért keseregsz te ezen olyan nagyon?~- Azért,
39  X  |              Tudom, de hogy aztán te mit mondasz nekik, azt nem
40  X  |        azt nem tudom.~- Ne törõdj te azzal. Majd kivágom én magamat.~
41  X  |        hirtelen eltûnik.~- Gyuri, te sírtál?~Bõszülten ugrott
42 XI  |    születtél volna hamarabb, most te lennél az alispánunk!~S
43 XI  |       felé:~- No, vízi-fiakkeros! Te ugyan bemeszelted a világot!
44 XII |      tudott aludni egész éjjel.~- Te asszony, ez az ágy rosszul
45 XII |   kakaskukorékolás elõtt.~- Zsófi te… a malacpecsenye megrontott
46 XIII|          tudom is én? Hanem ugyan te hova mégysz, Laczkó Gábor?
47 XIII|      megharagszik. Minek is jössz te most haza?~- Az Ilonkámat
48 XIII|           is hozod? Fiú, mi? Igaz te, megkentétek-e lúdzsírral
49 XIII|         lehelettõl is megkíméli), te pedig tüstént fordulj meg,
50 XIII|        Micsoda? Én legyek elnézõ? Te irántad, aki koldusbotra
51 XIII|          juttattál mindnyájunkat? Te, te? Mit bámulsz rám olyan
52 XIII|      juttattál mindnyájunkat? Te, te? Mit bámulsz rám olyan ártatlan
53 XIII|       egyszerre s aztán elfut; de te tíz éve tartod kezedet a
54 XIII|  ruganyosan, biztató szavakkal:~- Te se félj, fiam, egy morzsányit
55 XIV |          a háború, Borka!~- Ejnye te fölfújt béka! Hát ezt érdemlem
56 XIV |        Hát ezt érdemlem én tõled, te lúdtalpú, te? Mordizom adta
57 XIV |   érdemlem én tõled, te lúdtalpú, te? Mordizom adta betyárja,
58 XIV |      mégis szomorúan. - Nem érted te azt, édes fiam.~- Pedig
59 XIV |        tartózkodón, gyanakodva.~- Te Miska - kérdé mély titkolózással
60 XIV | titkolózással egy este - láttad-e te õt?~- Kit, nemzetes uram?~
61 XIV |            róla. Hát hogy elment? Te Miska, igazán elment? És
62 XIV |  bolondokat, Miska. Honnan szeded te ezeket? Hát igazán azt mondta?
63 XIV |          Miféle Sármány jött meg, te golyhó?~- Hát a Sármány,
64 XIV |          másik szemeddel! Ló vagy te még azért, többet érsz te
65 XIV |         te még azért, többet érsz te azért egy egész ménesnél.
66 XIV |         rád az isten, édes párom, te pedig vigyázz arra, ami
67 XIV |   hogyisne jönnél? Kellesz is már te a golyóbisnak? Hiszen csak
68 XV  |          köszönni.~- No, csakhogy te vagy, Pista öcsém!~- Mit
69 XV  |        rád. Mégiscsak oszlop vagy te… Mégiscsak tudtam én azt,
70 Fug |           vizslát.~- Blikk! Csiba te! ki az a halott ember, Blikk?~
71 Fug |         legszebb virágnak!~- Hess te, hess te, … nem kell most
72 Fug |         virágnak!~- Hess te, hess te, … nem kell most a vendég! -
73 Fug |         ügyvéd - szívhódító…~- Oh te! Oh te! - kiáltott fel Évike
74 Fug |           szívhódító…~- Oh te! Oh te! - kiáltott fel Évike sírva
75 Fug |    megveregette, mintha mondaná: »Te hoztál engem ide, tied a