Rész

 1 III |           Ferencz« vagy »ns. Ujlaki Gábor«. Az egyik Laczkó (Mátyás,
 2  V  |           hagyta magát csábítani. A Gábor fiú árulta el, hogy Filcsik
 3  V  |             Chalupkánk a kis Laczkó Gábor protekciójából abba a derék
 4 VI  |           száraz kortyokat.~- Hát a Gábor gyereket hol hagytad?~-
 5 VI  |       megtanítlak én móresre.~A kis Gábor nem mondatta magának kétszer,
 6 VI  |          igazi vicispánokat szokás. Gábor rúgott, kapált a lábaival,
 7 VI  |           rivalgásnak »Éljen Laczkó Gábor« szárnya kelt, s átröpült
 8 VII |                      VII. FEJEZET~A GÁBOR GYEREK ŐFENSÉGE~Azok pedig
 9 VII |           azt a dekórum és a Laczkó Gábor megkívánja.~Mert rang volt
10 VII |      mindenki errõl beszélt. Laczkó Gábor olyan emlegetett perszóna
11 VII |             varrja a staffirungot a Gábor úrfi számára. Filcsik egy
12 VII |            nem lehet.~De maga a kis Gábor igen hamar beleszokott az
13 VII |         fölöttük, s ilyenkor mindig Gábor elnökölt. Mácsik is végignézett
14 VII |             némelykor. Az asztalfõn Gábor ült még akkor is, ha Mácsik
15 VII |         kastélya elõtt, s míg a kis Gábor végigcsókolózott az asszonyokkal,
16 VII |            ők is éljent kiáltottak, Gábor és Mácsik kezet szorítottak
17 VII |         Sokat tudott róla beszélni. Gábor erõnek erejével azt kívánta,
18 VII |       odaérünk-e akkorra? - kérdezé Gábor türelmetlenül.~Suska kevés
19 VII |      kapitánynál lesz koszton a kis Gábor; nevelje úrnak, erõsnek,
20  X  |              Mi? Lesoványodott nála Gábor?~- No, ez még nem volna
21 XI  |      bántotta csak egész este, hogy Gábor sokat foglalkozott szüleivel.
22 XI  |            lenne, ha Birikét Laczkó Gábor venné el.~- Birinek csinos
23 XI  |            Egerbõl, nemsokára aztán Gábor is megjön, mint kész ember.
24 XI  |            földszintet és karzatot, Gábor nem volt ott.~- Megtért
25 XI  |           nápolyi király, de Laczkó Gábor. Testestõl-lelkestõl Laczkó
26 XI  |          Testestõl-lelkestõl Laczkó Gábor.~Szíve összeszorult, feje
27 XI  |             De nekem öcsém a Laczkó Gábor.~- Miféle Laczkó Gábor? ~-
28 XI  |       Laczkó Gábor.~- Miféle Laczkó Gábor? ~- Hát a nápolyi király.
29 XI  |            de amint közel ért, hogy Gábor vállára nyomja kezét, egyszerre
30 XI  |         olyan bûvereje odakünn!~Hát Gábor? Leguggolt a földre, s kissé
31 XII |             üzent neki, azt mondja. Gábor nem volt Pesten, faluzott
32 XII |         hogy rossz fát tett a tûzre Gábor elõtt.~No, mindegy. Ami
33 XII |           érzést hagyott benne ez a Gábor dolga, bármint elboronálta
34 XII |        elmúlt a kitûzött idõ is, de Gábor csak nem jött… Mácsik türelem-olaja
35 XII |              jaj, jaj. Hát a Laczkó Gábor… A Laczkó Gábor.~S kiáltása
36 XII |            a Laczkó Gábor… A Laczkó Gábor.~S kiáltása betöltötte az
37 XIII|          ösmered már meg Chalupkát, Gábor fiam?~Erre aztán villámhirtelen
38 XIII|        ugyan te hova mégysz, Laczkó Gábor? Tudtam az érkezésedet az
39 XIII|        történhetnék? - mondá Laczkó Gábor. Azután hozzátette csendesen: -
40 XIII|         ember, nem jót cselekedtél.~Gábor lehorgasztotta fejét.~-
41 XIII|          bizony a komédiáskodással?~Gábor valami olyat mormogott,
42 XIII|      egy-két nyájas szó is elfújja.~Gábor a fejét rázta:~- Nem! Én
43 XIII|            tudták meg, hogy megjött Gábor, s mikor reggel látták Mácsiknét
44 XIII|            a Laczkó Gáborék házába, Gábor éppen akkor kelt fel, már
45 XIII|             Lesütöd ugye a fejedet?~Gábor sápadtan hanyatlott hátra
46 XIII|             kitõl csalta azokat is…~Gábor összeszorította az ajkait,
47 XIII|      Asszony, csend! - ordított fel Gábor, s öklével olyan retteneteset
48 XIII|         Meghalsz… meghalsz.~- Fiam! Gábor! Gyermekem!~A nõk sikoltozva
49 XIII|        Csillapodjál, édes fiacskám… Gábor, Gábor!~De már korlátlan
50 XIII| Csillapodjál, édes fiacskám… Gábor, Gábor!~De már korlátlan úr volt
51 XIII|         bereteszelte a külsõ ajtót.~Gábor utánaszökött, és kitárta
52 XIII|    legnagyobb baj. Amint észre tért Gábor, azonnal belátta, hogy dühe
53 XIII|           voltam, nem ember - szólt Gábor tompán, s szép férfias fejét
54 XIII|               Megérdemelte - tagolá Gábor, s hangját izgatottá, bágyadttá
55 XIII|     bereteszelhessem a külsõ ajtót.~Gábor fölemelte a fejét.~- Nem,
56 XIV |        füstön keresztül is meglátta Gábor Mácsikot. Ott jött, ő jött
57 XIV |           liliom.~- Nem - sziszegte Gábor, olyan izgatott rideg tekintetet
58 XIV | végigcsinálta útját le-föl, le-föl.~Gábor azt hitte, mindjárt bátrabb,
59 XIV |        ajtón.~De már azt nem hallja Gábor. Talán nem is kopog senki.
60 XIV |         róla, tekintetes öcsémuram!~Gábor csak nézi, nézi tágra nyílt
61 XIV |            lassankint magához jönni Gábor.~Hiszen nem valami emberevõ
62 XIV |           rövid ész… mindig mondom.~Gábor arcába beleszökik az eleven
63 XIV |            fejét és fázni látszott. Gábor kikereste a legjobb széket,
64 XIV |           egyik lábát a másik után.~Gábor megzavarodva jött ki utána,
65 XV  |           sápadt arcon.~- Ne hagyj, Gábor… ne hagyj meghalni, édes
66 XV  |           jó bátyám! - ébresztgette Gábor.~Ez a hang föllármázta még.
67 XV  |             összesen harminckilenc.~Gábor rátette bal kezét a szívére.
68 XV  |        gyöngéden, puha selyem fûbe; Gábor vizet merített csákójába,