Rész

2501 XII |                hangja! Mindjárt eltolom a reteszt. No, mi a baj, az
2502 XII |               eltolom a reteszt. No, mi a baj, az istenért?…~Filcsikné
2503 XII |            egyszerre elmúlt az ijedelem a Mácsikné ráncos arcáról,
2504 XII |              szeme, orra és egész arca, a kezeit pedig felrakta a
2505 XII |                 a kezeit pedig felrakta a csípõire.~- Micsoda? Megházasodott?
2506 XII |             lelke, becsülete? Kitagadom a bitangot. Nekem ugyan többé
2507 XII |              többé nem fajbeli rokonom. A szemétdombra való a lelke.
2508 XII |            rokonom. A szemétdombra való a lelke. Gyalázatos pogány!
2509 XII |          dib-dáb szolgákat tart? Hol az a pap, kitekerem a nyakát…
2510 XII |                 Hol az a pap, kitekerem a nyakát… én tekerem ki, aki
2511 XII |          Filcsikné fogvacogva hallgatta a nemzetes asszony kifakadásait,
2512 XII |              kendõt vetett hirtelenében a meztelen nyakára.~- De hát
2513 XII |                kérdé, amint látta, hogy a nemzetes asszony alighanem
2514 XII |            Kirõl? Hát ki másról, ha nem a sógorasszony háborúba ment
2515 XII |                hát, no?~S uram bocsáss, a nemzetes asszony gyanakvó
2516 XII |       Filcsiknére.~- Jaj, jaj, jaj. Hát a Laczkó Gábor… A Laczkó Gábor.~
2517 XII |                jaj. Hát a Laczkó Gábor… A Laczkó Gábor.~S kiáltása
2518 XII |                elhallatszott az még tán a felsõ végbe is.~- Odavagyunk,
2519 XII |                 fia lesz az egész falu…~A kapufélfának roskadt, a
2520 XII |                 A kapufélfának roskadt, a gyenge Filcsikné fogta fel,
2521 XII |             gyenge Filcsikné fogta fel, a szolgáló vizet hozott a
2522 XII |                 a szolgáló vizet hozott a vályúból egy pléhiccésben,
2523 XII |              locsolták fel nagy nehezen a szegény asszonyt…~- Kit
2524 XII |             Mire virradunk, mire?~- Hol a kendõm? - kiáltá erre a
2525 XII |                 a kendõm? - kiáltá erre a nemzetes asszony, és sápadt
2526 XII |               és sápadt arcán kiütõdött a düh szeplõje, roskadt termete
2527 XII |              granátérosé. - Hadd nézzek a szeme közé annak a személynek
2528 XII |               nézzek a szeme közé annak a személynek és annak a kölyöknek.
2529 XII |             annak a személynek és annak a kölyöknek. Hadd adja vissza
2530 XII |              vissza az ezüst csatjaimat a mentémrõl… hadd adja vissza
2531 XII |             mentémrõl… hadd adja vissza a Sármány csikót és a família
2532 XII |              vissza a Sármány csikót és a família elprédált pénzét,
2533 XII |                 vagy különben megfojtom a hitvány fajzatot.~S magára
2534 XII |               lapátot, bõszülten rohant a Laczkó Boldizsárék háza
2535 XII |           Laczkó Boldizsárék háza felé.~A tarka nagykendõ lecsúszott
2536 XII |             röpködött.~Az emberek, akik a kerítésen át látták rohanni
2537 XII |             kerítésen át látták rohanni a lapáttal, keresztet vetettek
2538 XII |                 s csoportosulni kezdtek a házak elõtt:~- Mi történhetett? -
2539 XII |                Vagy hogy… uram bocsáss… a Gellérthegyre nyargal? Mert
2540 XIII|                           XIII. FEJEZET~A PRIBOLYI SZÖRNYŰ NAP~Nappal
2541 XIII|         asszonyok remegve reteszelik be a kapu- és házajtókat, mert
2542 XIII|            férfi, aki bátorságot öntsön a szívekbe. Az éj csak fekete
2543 XIII|                nincs, ha lekapcsolja is a fáradt szempillákat, az
2544 XIII|                takaróját ki nem bontja.~A kutyák átkozottul ugatnak,
2545 XIII|              kutyák átkozottul ugatnak, a tyúkok nem alusznak el mint
2546 XIII|        eszeveszetten kukorékolnak, mint a kakasok.~S mindez olyan
2547 XIII|  borzalomgerjesztő, idegbántó!… Hát még a tudat, hogy az egész faluban
2548 XIII|                elment, mindenki ott van a zászlók alatt, még a korhely
2549 XIII|                van a zászlók alatt, még a korhely Laczkó Boldizsár
2550 XIII|                 is csak valami volt még a régi jó világból. Most már
2551 XIII|                 egészen kihalt, csendes a falu, akár egy temető: gyerekek,
2552 XIII|                találni már férfit, csak a leghatalmasabbat, Mácsik
2553 XIII|            egytől-egyig! - tudákoskodék a nótárius, Dúcz János. -
2554 XIII|                 nótárius, Dúcz János. - A kártyában is mindég a legvégire
2555 XIII|                   A kártyában is mindég a legvégire tartogatják a
2556 XIII|                 a legvégire tartogatják a legnagyobb tromfokat, a
2557 XIII|                 a legnagyobb tromfokat, a heteseket, nyolcasokat,
2558 XIII|                Ebben aztán megnyugodott a közvélemény, mert Dúcz János
2559 XIII|               Dúcz János uram volt most a főtekintély. A háború nagyon
2560 XIII|                volt most a főtekintély. A háború nagyon fölvitte dolgát
2561 XIII|            asszonyok, utolsó ember volt a faluban, most azonban egyszerre
2562 XIII|                azon találta magát, hogy a legkülönb, szava nagynyomatékú,
2563 XIII|               csípi, csiklandozza, mint a hangyaraj. Különben is egyedül
2564 XIII|               is egyedül ő volt járatos a hadi dolgokban, s beavatott
2565 XIII|         mindennap ő maga járt be gyalog a városba átvenni a rendeleteket,
2566 XIII|                gyalog a városba átvenni a rendeleteket, leveleket
2567 XIII|          elkésett, hogy éjjel jött haza a holdvilágnál.~Amint megy-mendegél
2568 XIII|       holdvilágnál.~Amint megy-mendegél a néptelen országúton - így
2569 XIII|                 tele is van előadásával a falu -, lát messziről szembejönni
2570 XIII|                egy fekete embert, éppen a bodonyi hídtól nem messze.~
2571 XIII|              elég hálátlanság tőle, kit a háború tett kapóssá), s
2572 XIII|              benne, biz ő jobbnak látta a híd alá kuporodni, míg átmegyen.
2573 XIII|         szépszerével elkerülheti!~Mikor a fekete ember a hídra ért,
2574 XIII|       elkerülheti!~Mikor a fekete ember a hídra ért, éppen akkorra
2575 XIII|          bérkocsi csengettyűs lovakkal: a kocsiban hárman ültek, egy
2576 XIII|             férfi és egy fiatal asszony a kicsinyével. Amint éppen
2577 XIII|      kicsinyével. Amint éppen odasütött a hold: mintha a szűz Mária
2578 XIII|                odasütött a hold: mintha a szűz Mária lenne a gyerekkel!~-
2579 XIII|               mintha a szűz Mária lenne a gyerekkel!~- Hej kocsis!
2580 XIII|           kocsis! Álljatok meg! - szólt a fekete ember.~- Ki az? -
2581 XIII|                 ember.~- Ki az? - kérdé a kocsin ülõ férfi harsányan.~-
2582 XIII|                 villámhirtelen leugrott a fiatal férfi a kocsiról,
2583 XIII|                 leugrott a fiatal férfi a kocsiról, s olyat csaptak
2584 XIII|            kellett jönnie Dúcz Jánosnak a híd alól, ha lakott még
2585 XIII|                latine… mert… nézzen oda a kocsira…~- Tudom… mindent
2586 XIII|          ablakotok alatt Pesten, láttam a kis rácsos bölcsõt a szoba
2587 XIII|             láttam a kis rácsos bölcsõt a szoba közepén… és láttam
2588 XIII|                szoba közepén… és láttam a nápolyi királyt is… Hej,
2589 XIII|             tudom. Láttam az asszonynak a kedves nevetgélését az ablakon
2590 XIII|        vicispánságnál. Hanem tudod, így a hírünk nélkül! Mégiscsak
2591 XIII|              valami az! Aztán otthagyod a becsületes pályádat. Sok
2592 XIII|                 dicsõséget hozhatok így a Laczkó-névre.~- Ugyan ne
2593 XIII|            Ugyan ne izélj! Talán bizony a komédiáskodással?~Gábor
2594 XIII|             volt. Én már belenyugodtam. A vén Chalupkának nem makacs
2595 XIII|              vén Chalupkának nem makacs a feje, édes fiam. Hanem majd
2596 XIII|             Ilonkámat hozom az anyámhoz a gyerekkel, valahova el kellett
2597 XIII|                 teszed. Mindenkinek ott a helye most. Meglehet, találkozunk.
2598 XIII|              Meglehet, találkozunk. Hát a gyereket is hozod? Fiú,
2599 XIII|             megszületett? Mert az annak a módja, a Csáky-famíliánál
2600 XIII|                  Mert az annak a módja, a Csáky-famíliánál tanultam;
2601 XIII|              Csákyt ezekkel kennek meg; a lúdzsírtól sohasem fázik
2602 XIII|           lúdzsírtól sohasem fázik meg, a méz pedig arra való, hogy
2603 XIII|        mindenkinek édes legyen. Édes is a Csáky-lány valamennyi, a
2604 XIII|                a Csáky-lány valamennyi, a fiúkhoz pedig tapad az egész
2605 XIII|                meg lesz ott õrizve mint a gyémánt, szegény édesanyád
2606 XIII|          gyémánt, szegény édesanyád még a rossz lehelettõl is megkíméli),
2607 XIII|                 fordulj meg, be se várd a reggelt, eredj a selmeci
2608 XIII|                se várd a reggelt, eredj a selmeci táborba. Mire majd
2609 XIII|          visszatérsz, az idõ megaszalja a haragot, kicsinnyé zsugorodik,
2610 XIII|            nyájas szó is elfújja.~Gábor a fejét rázta:~- Nem! Én most
2611 XIII|              már szembenézek mindennel. A baj sokkal nagyobb, ha sejtjük,
2612 XIII|                rá.~- Hát nem szólt neki a pesti útjáról?~- Nem ettem
2613 XIII|             nadragulyát, hogy egyenesen a vasvillának szaladjak. Nem
2614 XIII|                 volna nagy mulatság, de a szegény anyád se szeretné.
2615 XIII|                 Nosza, ülj fel szaporán a kocsira, és menjetek, de -
2616 XIII|                 menjetek, de - nini, ne a ballábbal szállj fel a fürhécre,
2617 XIII|               ne a ballábbal szállj fel a fürhécre, mert lutheránus
2618 XIII|               áldjon meg, fiacskám.~Ezt a beszélgetést hallgatta ki
2619 XIII|              Boldizsárék felé szaladni, a sok hamis találgatás mellett,
2620 XIII|                mellett, hamar elterjedt a faluban az igazi nyitja,
2621 XIII|             Mikor Mácsikné becsörtetett a Laczkó Gáborék házába, Gábor
2622 XIII|            egészen fel volt öltözve, és a reggelijét szürcsölte az
2623 XIII|        találkozott, sem az udvaron, sem a pitvarban. Boldizsárné a
2624 XIII|                a pitvarban. Boldizsárné a mellékszobában öltöztette
2625 XIII|               mellékszobában öltöztette a menyét. Sohase volt ennél
2626 XIII|               talán szégyellni is fogná a szegény anyósát? Óh dehogy,
2627 XIII|                  Drágalátos fejét annak a keblére temeti, s mikor
2628 XIII|          mondatkával ennek az elõbbinek a keserûségét: - egészen egymásé
2629 XIII|                lesz, de olyan jó lesz.«~A boldog anya szinte örül,
2630 XIII|             örül rajta, hogy elmegy fia a harcba, addig amíg el nem
2631 XIII|                 megy, szinte örül, hogy a nagy baba és a »kis baba«
2632 XIII|               örül, hogy a nagy baba és a »kis baba« neki marad… egészen
2633 XIII|                 de most fel kell kelni (a piciny ellenben hadd aludjék
2634 XIII|                hadd aludjék még), besüt a napocska már… Itt a víz,
2635 XIII|               besüt a napocska már… Itt a víz, ott a ruha. Hol a kis
2636 XIII|            napocska már… Itt a víz, ott a ruha. Hol a kis rékli?…
2637 XIII|              Itt a víz, ott a ruha. Hol a kis rékli?… A cipõ is ki
2638 XIII|                 ruha. Hol a kis rékli?… A cipõ is ki van tisztítva,
2639 XIII|             sokért, ha itt volna.«~Erre a kis menyecske sírva fakad,
2640 XIII|                 sírva fakad, hogy õ azt a cipõt nem veszi fel, inkább
2641 XIII|           inkább õ tisztítja ki ezentúl a mama cipõit is, az az illõ,
2642 XIII|               cipõit is, az az illõ, az a szép… õ bizony azt a cipõt
2643 XIII|                 az a szép… õ bizony azt a cipõt fel nem veszi.~Mire
2644 XIII|          fogynak belõle…~S ekkor, ebben a rózsaszínû órában hangzik
2645 XIII|           rózsaszínû órában hangzik fel a másik szobából annak a betört
2646 XIII|              fel a másik szobából annak a betört haragos asszonynak
2647 XIII|               betört haragos asszonynak a rikácsoló szava.~- Hát itt
2648 XIII|                süvíti gúnyosan, úgyhogy a nyála szétfreccsen a levegõben. -
2649 XIII|            úgyhogy a nyála szétfreccsen a levegõben. - Kígyót melengettünk
2650 XIII|        levegõben. - Kígyót melengettünk a kebelünkön! Nem szégyellted
2651 XIII|                 ide jönni? Lesütöd ugye a fejedet?~Gábor sápadtan
2652 XIII|            olyan ártatlan mafla képpel? A legutolsó gézengúz is istenes
2653 XIII|                oda. De nem… nem hagylak a hóhérnak, én fojtlak meg
2654 XIII|              felemelt ökleivel rárohant a fiatalemberre.~Az felemelkedett
2655 XIII|              félénken, zavarral fordult a mellékszoba felé. (Ugyan
2656 XIII|           csillapítani!).~- Hát ott van a pipiske, hahaha? No, majd
2657 XIII|                elõ uracskám, de rögtön, a tízezer forintunkat, amit
2658 XIII|             úrra, amióta felszedte uram a szemétbõl, meg a piszokból.
2659 XIII|         felszedte uram a szemétbõl, meg a piszokból. Adja ide most
2660 XIII|                 Adja ide most az úr azt a pénzt, mert ha nem, majd
2661 XIII|                az úr az ezüstgombjaimat a mentémrõl, mert addig ki
2662 XIII|               már nem is hallott semmit a gyalázó szitkokból, de azoknak
2663 XIII|          gyalázó szitkokból, de azoknak a szegény asszonyoknak odabent
2664 XIII|                 csatornapiszkot, melyet a feldühödött embernõstény
2665 XIII|              éve rabolsz már bennünket. A tolvaj elveszi az ember
2666 XIII|               te tíz éve tartod kezedet a zsebünkön, s még ide szemtelenkedel
2667 XIII|                s még ide szemtelenkedel a szemünk elé. Csalsz, ámítasz
2668 XIII|            szemünk elé. Csalsz, ámítasz a hátunk mögött a gaz cinkosaiddal…
2669 XIII|                 ámítasz a hátunk mögött a gaz cinkosaiddal… de csak
2670 XIII|      cinkosaiddal… de csak itt volna az a vén csavargó, megérezte
2671 XIII|                 vén csavargó, megérezte a pecsenyeszagot és elillant.
2672 XIII|               benne? Hol volt, hol volt a fejünk?~Mácsikné dühe most
2673 XIII|               Apád is olyan! Benne volt a véredben. Anyád is szült
2674 XIII|            csörömpölve hullott le arról a földre.~- Huh! Még neked
2675 XIII|        egyszerre mindnyájatokat. Hol az a személy, az a pesti dáma?~
2676 XIII|    mindnyájatokat. Hol az a személy, az a pesti dáma?~Kendõje lecsúszott
2677 XIII|             eltorzult arcát, úgy rohant a mellékszoba felé.~- Megállj! -
2678 XIII|              mely odakapcsolódott, mint a vaspánt. - Eltûrtem, hogy
2679 XIII|         gyaláztál, megtapostál, de hogy a feleségemet merte érinteni
2680 XIII|              kegyetlenséggel szorította a boszorkány torkát. Az hörgött,
2681 XIII|                torkát. Az hörgött, mint a haldokló fenevad, a törõ
2682 XIII|                mint a haldokló fenevad, a törõ kiesett kezébõl, s
2683 XIII|                maga is összerogyott, de a földön még rúgott és karmolt.~-
2684 XIII|                 Fiam! Gábor! Gyermekem!~A nõk sikoltozva tépték fel
2685 XIII|               korlátlan úr volt fölötte a fölkorbácsolt harag. A fékvesztett
2686 XIII|          fölötte a fölkorbácsolt harag. A fékvesztett indulatokon
2687 XIII|          uralkodni többé se az anya, se a feleség gyöngéd szava. Megragadta
2688 XIII|            Mácsiknét, s végigvonszolván a földön a pitvarba, onnan
2689 XIII|                végigvonszolván a földön a pitvarba, onnan kilökte
2690 XIII|          aléltan, élettelenül terült el a sárban, mint a béka.~A szomszédos
2691 XIII|                terült el a sárban, mint a béka.~A szomszédos környékbõl
2692 XIII|               el a sárban, mint a béka.~A szomszédos környékbõl összefutottak
2693 XIII|                környékbõl összefutottak a zajra emberek és asszonyok,
2694 XIII|               hideg vízzel locsolgatni. A zaj nõttön-nõtt. Folyvást
2695 XIII|                több és több ember gyûlt a Laczkó-udvarra, s fenyegetõ
2696 XIII|              jajveszéklések hangzottak.~A két nõ odabent sápadtan,
2697 XIII|                 Nem mérték megszólítani a férfit, ki tombolva nyargalt
2698 XIII|                 tombolva nyargalt végig a szobán, melle zihált, s
2699 XIII|             formájukat.~Laczkóné kiment a pitvarba, s bereteszelte
2700 XIII|                pitvarba, s bereteszelte a külsõ ajtót.~Gábor utánaszökött,
2701 XIII|                utánaszökött, és kitárta a pitvarajtót.~- Akinek valami
2702 XIII|              bejöhet - kiáltá harsányan a tömegre, olyan szigorú hangon,
2703 XIII|            nyomban csönd támadt, és még a két vén szomszéd anyóka
2704 XIII|                 szomszéd anyóka is, aki a nemzetes asszonyt halottaiból
2705 XIII|               emberek arcán látszott az a megdöbbenés, mely nagy szerencsétlenségek
2706 XIII|                 ki oda…~»Irtóztató lesz a Mácsik bosszúja! Emberhalál
2707 XIII|                  de ilyen módon…«~Hanem a szörnyülködés már csak halk
2708 XIII|               egész falut. Nehányan ott a színhelyen azon tanakodtak,
2709 XIII|                mély sóhajjal kinyitotta a szemét, de még mozdulni
2710 XIII|       asszonyszemély megfogta, s mintha a Szent Mihály lován volna,
2711 XIII|            lován volna, úgy vitték haza a Mácsik-portára, a rövidebb
2712 XIII|           vitték haza a Mácsik-portára, a rövidebb utat választva,
2713 XIII|                rövidebb utat választva, a palánkok nélküli kerteken
2714 XIII|               nélküli kerteken át. Mert a háborúnak megvolt az a hatása,
2715 XIII|             Mert a háborúnak megvolt az a hatása, az ellenség nem
2716 XIII|                látta falvakban is, hogy a kerítések eltünedeztek lassankint.
2717 XIII|               fûteni kellett valamivel.~A mellékszobából egy ablak
2718 XIII|                  miképpen csordul ki ez a szörnyû pohár?~A fiatalasszony
2719 XIII|          csordul ki ez a szörnyû pohár?~A fiatalasszony mihelyst meg
2720 XIII|         apródonként kiszítta belõle azt a nagy haragot. S ez volt
2721 XIII|                S ez volt éppen, ez volt a legnagyobb baj. Amint észre
2722 XIII|             jobb haragudni, mint félni. A nyugalom ott van a kettõ
2723 XIII|               félni. A nyugalom ott van a kettõ között, hanem azt
2724 XIII|               volt az õ baja most, mint a mérõ-serpenyõk terhe, nem
2725 XIII|               téve az egyik serpenyõbõl a másikba, s lenyomta õt,
2726 XIII|            Hideg borzongás futott végig a hátán, szíve elszorult,
2727 XIII|         sziszegve kérdé: - Felocsúdott?~A szegény Laczkóné kitörülte
2728 XIII|          kitörülte kötényével szemeibõl a könnyeket, s színlelt nyugalommal
2729 XIII|                 voltam.~- Megérdemelte…~A szegény anya bármint össze
2730 XIII|             bármint össze volt is zúzva a remegéstõl, mégse állhatta
2731 XIII|             hogy mégis bereteszelhessem a külsõ ajtót.~Gábor fölemelte
2732 XIII|            külsõ ajtót.~Gábor fölemelte a fejét.~- Nem, anyám! Ennél
2733 XIII|             bámészan nézett rájuk, mint a megijesztett galamb. Bár
2734 XIII|          megijesztett galamb. Bár látta a botrányos jelenetet, megérteni
2735 XIII|                mi van még hátra?~- Maga a hétfejû sárkány van még
2736 XIII|           fejecskéjét.~- Oh, oh, hallom a szívedet dobogni. Ne félj
2737 XIII|                én melletted, és itt van a lúgzó kád is a pitvarban.
2738 XIII|               és itt van a lúgzó kád is a pitvarban. Ördögadta Mácsikja,
2739 XIV |                   XIV. FEJEZET~MEGINDUL A ROZSDÁS VITÉZ~De mondhatta
2740 XIV |                ha ott térdelt mellén az a mesebeli macska, mely az
2741 XIV |             oroszlán vérét kimártogatja a nyelvével.~Semmit sem felelt.
2742 XIV |               mardosó lelki szorongást. A kínos bizonytalanság elbágyasztotta,
2743 XIV |             idefelé.~Látta képzeletében a hatalmas alakot, amint fölordít,
2744 XIV |            állni, lábai alatt megdobban a föld, lélegzetétől, ahogy
2745 XIV |                 remegve csapódnak össze a falevelek.~S valóban összezörrentek
2746 XIV |                S valóban összezörrentek a cseresznyefa gallyai az
2747 XIV |            sárga levelet pedig elkapott a szél, fölvitte szeszélyesen
2748 XIV |             szél, fölvitte szeszélyesen a magasba, s azután odacsapta
2749 XIV |             magasba, s azután odacsapta a szomszéd ház kéményéhez,
2750 XIV |               levágódott, s megtöltötte a Laczkó-udvart.~De e füstön
2751 XIV |              Mácsikot. Ott jött, ő jött a szérűk alatt, gyorsított,
2752 XIV |             neki, hogy megszűnt dobogni a szíve.~- Menjetek be - szólt
2753 XIV |            szíve.~- Menjetek be - szólt a nőkhöz, s hangja nem az
2754 XIV |                ráösmerni -, menjetek be a szomszéd szobába!~- Én veled
2755 XIV |              bágyadtan hajlott le, mint a tört liliom.~- Nem - sziszegte
2756 XIV |                nélkül engedelmeskedtek, a mellékszobába húzódván.~
2757 XIV |                 mellékszobába húzódván.~A félelem tartotta őket lenyűgözve,
2758 XIV |          tartotta őket lenyűgözve, mint a dér, mely jéglemezzel vesz
2759 XIV |             gondolkozni sem tudtak már.~A kakukkos óra halkan ketyegett,
2760 XIV |                bátrabb, nyugodtabb lesz a nők eltávozásával. Kivette
2761 XIV |           Kivette megtöltött pisztolyát a táskájából, maga elé tette
2762 XIV |            asztalra, aztán odakönyökölt a két karjára föléje, hogy
2763 XIV |              Jöjjön! Legalább vége lesz a dolognak egyszerre. Mindegy
2764 XIV |                akarta így, dehogy. Maga a mélységes pokol rendezte
2765 XIV |                 rendezte azt így össze.~A percek rendkívül lassan
2766 XIV |    képzelõdésében, mint egy óriás, mint a fönség és a hatalom megtestesülése,
2767 XIV |                 óriás, mint a fönség és a hatalom megtestesülése,
2768 XIV |              embertõl úgy reszket, mint a kocsonya.~Érzi, tudja, hogy
2769 XIV |                hogy hiába készítette ki a pisztolyt, nem lesz annyi
2770 XIV |           pisztolyt, nem lesz annyi erõ a kezében, hogy csak fölemelje
2771 XIV |       nevetséges, oly törpe lesz. Annak a hatalmas embernek a puszta
2772 XIV |               Annak a hatalmas embernek a puszta közeledése is összemorzsolta.~
2773 XIV |               már itt van! Hallatszanak a lépései, mindig közelebb,
2774 XIV |          megnyílik lassan, csendesen, s a résen át apró sátánok ugrálnak
2775 XIV |    szemkápráztató táncot kezdenek járni a szobában. A lámpák csillognak,
2776 XIV |              kezdenek járni a szobában. A lámpák csillognak, az apró
2777 XIV |                 gyermekké, gyávává tett a csapás! Mikor az utolsó
2778 XIV |               gerenda is összetört azon a mesterséges épületen, amelyet
2779 XIV |               fáradtsággal állított fel a levegõben, õ maga is megtört
2780 XIV |              látszik azokon semmi, csak a kiábrándulás keserûsége.
2781 XIV |                kiábrándulás keserûsége. A hatalmas Mácsik György nincs
2782 XIV |                áhítattal tévelyeg rajta a szeme. Erõs valami, rettenetes
2783 XIV |              oszlop.~- Hiszen én vagyok a hibás, én vétettem a bácsi,
2784 XIV |             vagyok a hibás, én vétettem a bácsi, az egész család ellen,
2785 XIV |               rosszul az izével… õvele… a nénivel. Beösmerem, belátom.
2786 XIV |                  Beösmerem, belátom. De a feleségemet sértegette,
2787 XIV |              elhárító mozdulatokat tett a kezeivel. Hangja is vékony
2788 XIV |                 Ott az… az! (És kezével a padlás felé mutatott.) Az
2789 XIV |               látszott. Gábor kikereste a legjobb széket, s odavitte
2790 XIV |                 jöttem, harag ne legyen a dologból. Nem szeretném…~
2791 XIV |             szeretném…~S kisompolyodott a szobából leverten, a bajusza
2792 XIV |     kisompolyodott a szobából leverten, a bajusza lecsüngött, mint
2793 XIV |                bajusza lecsüngött, mint a szomorúfûz-ág, szemeinek
2794 XIV |                 sárgás színbe játszott, a léptei is olyanok voltak,
2795 XIV |              kelletlenül az egyik lábát a másik után.~Gábor megzavarodva
2796 XIV |                  az emberevõ? Hiszen ez a legszelídebb, a leggyámoltalanabb
2797 XIV |               Hiszen ez a legszelídebb, a leggyámoltalanabb ember
2798 XIV |                 ördög, aki magára vette a nagy Mácsik alakját.~Pedig
2799 XIV |              lelte?~Még lekapják elõtte a kalapot - de már összesúgnak
2800 XIV |                még gondolatnak is, hogy a nagy erejû Mácsik meghunyászkodik,
2801 XIV |            Mácsik meghunyászkodik, mint a leforrázott eb. A feleségét
2802 XIV |                  mint a leforrázott eb. A feleségét halálra taszigálja
2803 XIV |         feleségét halálra taszigálja az a fiú, s íme, ennyibe marad
2804 XIV |               fiú, s íme, ennyibe marad a szörnyû violencia. Ott kullog
2805 XIV |                  Talán vizikátort rakni a nemzetes asszony nyakcsigájára,
2806 XIV |               most az, ami nem történt. A planéták tengelye esett-e
2807 XIV |              jaj, jaj! Lõttek már ennek a világnak! Talán már repedezik
2808 XIV |                  Talán már repedezik is a föld, s nyílnak a sírok!
2809 XIV |          repedezik is a föld, s nyílnak a sírok! Föl kellene menni
2810 XIV |                 kellene menni valakinek a toronyba és félreverni a
2811 XIV |                a toronyba és félreverni a harangokat! Az ítélet napja
2812 XIV |            ítélet napja ez már! Mert ha a tegnapi világ lenne ez még,
2813 XIV |                 már visszájárul fordult a dolog. A mai jelenet nem
2814 XIV |            visszájárul fordult a dolog. A mai jelenet nem volt megérthetõ
2815 XIV |             jelenet nem volt megérthetõ a múltakból, vették hát fundamentumnak
2816 XIV |               vették hát fundamentumnak a mai jelenetet, s amire visszaemlékeztek,
2817 XIV |            igazi bátor ember. Mindössze a szája nagy. Ebbõl áll az
2818 XIV |                az ereje! - bizonykodott a nótárius. - Hát ki emlékszik,
2819 XIV |                  valóságosan igaz. Ezek a félkegyelmû Laczkók az okai.
2820 XIV |             csinál. Száz bolond meg már a maga ostobaságát teszi meg
2821 XIV |               Most jut eszembe, hogy ez a Gábor-gyerek kicsiny korában
2822 XIV |                 hol volt kigyelmeteknek a szeme? Én sohase tartottam
2823 XIV |                Ott én, ha nem egyébbel: a piszkafával.~- Ej haj, de
2824 XIV |                 Mihály. - Láttam is már a paripádat otthon; oda van
2825 XIV |               otthon; oda van támasztva a kemencéhez, már hogy tudniillik
2826 XIV |         kemencéhez, már hogy tudniillik a seprõd. Csakhogy nem a Gellérten
2827 XIV |       tudniillik a seprõd. Csakhogy nem a Gellérten van ám a háború,
2828 XIV |         Csakhogy nem a Gellérten van ám a háború, Borka!~- Ejnye te
2829 XIV |            betyárja, mindjárt kikaparom a szemedet.~- Nem tûröm, azért
2830 XIV |                  azért sem tûröm el, ha a gazdámat mocskolják.~Harkányné
2831 XIV |                olyan legény is odavitte a fogát, akié még ki sem nõtt
2832 XIV |                sem nõtt valamennyi. Még a részeges Laczkó is elment
2833 XIV |           Laczkó is elment tegnapelõtt. A fia is ezért jött, hogy
2834 XIV |               elmenjen, meg van fogadva a szekere, vagy hogy talán
2835 XIV |                elmegy, s itt hagyja azt a selyemteremtést, mert hallod-e,
2836 XIV |               az, én láttam, hogy olyat a piktor se fest, mert olyan
2837 XIV |       szégyenelheted magad Suska Mihály a gazdáddal egyetemben.~Miska
2838 XIV |            eltökéléssel, hogy fölmondja a szolgálatot, s elmegy a
2839 XIV |                 a szolgálatot, s elmegy a tábor után, de csak annyit
2840 XIV |             kezdte:~- Nemzetes uram! Az a szóbeszéd van a faluban,
2841 XIV |                uram! Az a szóbeszéd van a faluban, hogy hát nekünk
2842 XIV |               amit õ felelt, csak éppen a szája járt. Nem volt magánál.
2843 XIV |           fényüket, úgy néztek ki, mint a kocsonya. És akármit tett,
2844 XIV |              könnyezni, s ilyenkor majd a szíve szakadt meg rajta
2845 XIV |               Napokig eljárkált egyedül a kertben egy nagy bottal,
2846 XIV |             nagy bottal, s amerre járt, a növényeknek leütögette a
2847 XIV |                a növényeknek leütögette a virágaikat vagy a gyümölcseiket,
2848 XIV |            leütögette a virágaikat vagy a gyümölcseiket, amijök volt.
2849 XIV |          rettenetes mély keserûség volt a hangjában, de olyan, hogy
2850 XIV |              epeszínben látta leszállni a virágokra, a füvekre, s
2851 XIV |            látta leszállni a virágokra, a füvekre, s mintha sötét
2852 XIV |         anyagokkal bevonná azokat is ez a borzasztó lehelet.~Amellett
2853 XIV |          ajtónyílástól is összerezzent, a kukoricasuhogástól elfutott.
2854 XIV |            szemeivel ránézett Mácsikra.~A hatalmas ember behunyta
2855 XIV |             fölordított: »Üsd agyon azt a szörnyeteget, üsd agyon« -
2856 XIV |               kísértetek gyötörnék, még a foga is vacogott. Miska
2857 XIV |          ártatlan állatot.~Különös volt a viselkedése mindenben, csak
2858 XIV |            néha-néha csillant elõ benne a régi ember.~Toborzó huszárok
2859 XIV |                 Toborzó huszárok jártak a környéken. Miska mindennap
2860 XIV |            tartózkodással hozakodék elõ a tervével.~- Hej, nemzetes
2861 XIV |               uram, mégiscsak anyánk ez a föld.~Mácsik szeme még egyszer
2862 XIV |                 szikrát vetett ekkor, s a fogait megcsikorgatta:~-
2863 XIV |          megcsikorgatta:~- Anyja bizony a kutyának, de nem nekem!~
2864 XIV |             nekem!~S ezzel olyat rúgott a földön a patkós csizmájával,
2865 XIV |             ezzel olyat rúgott a földön a patkós csizmájával, hogy
2866 XIV |                csak úgy gurultak szerte a rögök, mintha zsombék pora
2867 XIV |            zsombék pora lennének.~De ez a kitörés csak egy pillanatig
2868 XIV |                nála, megint visszaesett a búskomor hangulatába, megint
2869 XIV |            Mácsik elpirult, s lesütötte a szemeit, aztán a kabátja
2870 XIV |              lesütötte a szemeit, aztán a kabátja gombjait babrálta,
2871 XIV |                 valami szerelmes.~- Azt a gyereket… Laczkó Gábort?~-
2872 XIV |             Elment? Hát hova ment el?~- A táborba ment.~Mácsik sóhajtott,
2873 XIV |             mondott, hogy miért megy?~- A tisztelendõ úrral beszélgettek.
2874 XIV |             megunhatta már, hogy mindig a királyok üssék az alsókat.
2875 XIV |           furcsa, hogy ezt mondta.~Ezen a mondaton aztán sokáig elgondolkozott,
2876 XIV |      elgondolkozott, ezzel is feküdt le a méhesbe, mert ott hált egy
2877 XIV |          hencegett azelõtt mindig, hogy a faágy letörne alatta), midõn
2878 XIV |                 láthatta mi történt, de a kopogás egyre erõsebb lett,
2879 XIV |              szólt oda mérgesen, mintha a régi Mácsik lenne -, akkor
2880 XIV |         egy-kettõért restellem felhúzni a csizmámat, mert nagyon nehezen
2881 XIV |               jár.~Miska vasvillát vett a kezébe, s azt óvatosan maga
2882 XIV |         hatalmasan polemizálva útközben a tövisekkel: Hogy a Jézuska
2883 XIV |             útközben a tövisekkel: Hogy a Jézuska büntessen meg!…
2884 XIV |           büntessen meg!… Virítsatok ki a pokolban!… Rágjon meg benneteket
2885 XIV |                   Rágjon meg benneteket a hegyi kígyó. (Ilyenkor t.
2886 XIV |            mindig egy-egy tövis ment be a meztelen lábába.). De csakhamar
2887 XIV |    torkaszakadtából kiabálva:~- Megjött a Sármány! Itt a Sármány!
2888 XIV |                  Megjött a Sármány! Itt a Sármány! Egészen összeverte
2889 XIV |             Sármány! Egészen összeverte a csillagos homlokát. Jaj
2890 XIV |              jött meg, te golyhó?~- Hát a Sármány, a lovunk, akit
2891 XIV |                golyhó?~- Hát a Sármány, a lovunk, akit eladtunk a
2892 XIV |                 a lovunk, akit eladtunk a tótoknak.~- Micsoda? A nyerges
2893 XIV |         eladtunk a tótoknak.~- Micsoda? A nyerges lovam?~- Az ám,
2894 XIV |                lovam?~- Az ám, hazajött a jó pára. Megszökött a tótoktól.
2895 XIV |          hazajött a jó pára. Megszökött a tótoktól. Visszajött a mostoha
2896 XIV |       Megszökött a tótoktól. Visszajött a mostoha gazdáitól, az édesekhez.~
2897 XIV |           gazdáitól, az édesekhez.~Erre a szóra lerúgta magáról Mácsik
2898 XIV |            szóra lerúgta magáról Mácsik a takarót, s mezítláb rohant
2899 XIV |             mezítláb rohant el megnézni a Sármányt.~Csakugyan õ volt,
2900 XIV |             Sármányt.~Csakugyan õ volt, a régi kedves pejparipa, melytõl
2901 XIV |                meg annak idején, s csak a családi oszlop vitte rá,
2902 XIV |            vitte rá, hogy eladja. Hanem a jó Sármány hívebb volt,
2903 XIV |               istállóba, hogy odaálljon a hajdani helyére, s reggelre
2904 XIV |                 találják, mintha minden a régiben lenne, mintha csak
2905 XIV |           nagyon szépen gondolta ezt ki a Sármány.~Mácsik megösmerte
2906 XIV |                 állni tovább, odaborult a nyakára, összecsókolta számtalanszor.~-
2907 XIV |               többé százezer forintért!~A Sármány úgy tett, mintha
2908 XIV |                 úgy tett, mintha értené a hízelgõ szavakat, s mialatt
2909 XIV |             hízelgõ szavakat, s mialatt a lapockáit veregette, egészen
2910 XIV |                annak az izmos vállaira. A gazda szemeibõl kicsordult
2911 XIV |              gazda szemeibõl kicsordult a könny, meg a Sármányéból
2912 XIV |                 kicsordult a könny, meg a Sármányéból is, csakhogy
2913 XIV |           csakhogy az egyik szeme, mint a mesebeli öreg királyé, sokkal
2914 XIV |                sokkal jobban sírt, mint a másik. Mácsik csak most
2915 XIV |                olyan szemrehányón azzal a másik szemeddel! Ló vagy
2916 XIV |             reggelig, friss almot vinni a Sármány alá, zabot hozni
2917 XIV |                Sármány alá, zabot hozni a padlásról (jó, hogy ki nem
2918 XIV |                hogy ki nem törte nyakát a létrán ilyen cudar sötétben);
2919 XIV |           létrán ilyen cudar sötétben); a vakaró sem pihent, nyomban
2920 XIV |               nyomban ki kellett szedni a három hónapos port a Sármányból.
2921 XIV |             szedni a három hónapos port a Sármányból. Az egész háznép
2922 XIV |             egész háznép fölébredt, még a beteg nemzetes asszonyt
2923 XIV |            nagyon kedves vendég érkezik a házhoz.~Ezalatt maga a gazda
2924 XIV |          érkezik a házhoz.~Ezalatt maga a gazda nyugtalanul hánykolódék
2925 XIV |             csoda az, mi oka volt annak a lónak hazajönni? Vajon keresni
2926 XIV |                  Vajon keresni fogják-e a tótok, akik megvették, vagy
2927 XIV |                 pedig úgy hagyják ebben a zavaros világban?~El volt
2928 XIV |                érzékenyedve, megrendült a Sármány jöttétõl. Mert az
2929 XIV |            valamit. Több esze van annak a lónak, mint egy vármegyének,
2930 XIV |               Ni, milyen szép már azóta a Sármány, úgy ragyog a szõre,
2931 XIV |             azóta a Sármány, úgy ragyog a szõre, mint a tükör, s vígan
2932 XIV |                úgy ragyog a szõre, mint a tükör, s vígan ropogtatja
2933 XIV |               tükör, s vígan ropogtatja a sarjút! Gyönyörködve simogatta
2934 XIV |             Elindulunk délben.~Lehozták a padlásról a régi nyerget, (
2935 XIV |            délben.~Lehozták a padlásról a régi nyerget, (vajon nem
2936 XIV |              majd birtokháborítási pert a tyúkok érte?) a szerszámot,
2937 XIV |   birtokháborítási pert a tyúkok érte?) a szerszámot, kantárt is elõkeresték
2938 XIV |                  kantárt is elõkeresték a kamarából, s kikenték-fenték
2939 XIV |                 kardostul, tarsolyostul a fogason, valamelyik régi
2940 XIV |                inszurrekcióban, azt meg a molyok fogják megsiratni,
2941 XIV |               fogják megsiratni, kivált a bekecset, mert az volt õnekik
2942 XIV |           bekecset, mert az volt õnekik a megyei székhelyük.~Ahogy
2943 XIV |              felöltözött, mintha nem is a régi lusta ember lenne,
2944 XIV |             hosszú derekát, délceg lett a járása, csillogó a tekintete.~
2945 XIV |                 lett a járása, csillogó a tekintete.~Könnyedén pattant
2946 XIV |        tekintete.~Könnyedén pattant fel a Sármányra, mintha megfiatalodott
2947 XIV |            mintha megfiatalodott volna. A lábadozó nemzetes asszonyt
2948 XIV |             visszajövök ide.~Kibuggyant a könnye a nemzetes asszonynak
2949 XIV |                ide.~Kibuggyant a könnye a nemzetes asszonynak erre
2950 XIV |               jönnél? Kellesz is már te a golyóbisnak? Hiszen csak
2951 XIV |           készen lett az útra, megtömte a szeredást, felvette az ünneplõ
2952 XIV |            addig is, míg igazit kapnak, a fejszét akasztotta a vállára,
2953 XIV |            kapnak, a fejszét akasztotta a vállára, így indultak el,
2954 XIV |               lovon, õ gyalog mellette, a templomsoron át. A gyerekek
2955 XIV |            mellette, a templomsoron át. A gyerekek és asszonyok, amerre
2956 XIV |                utánuk.~- Nini, ott megy a rozsdás vitéz! Trapp, trapp,
2957 XIV |           Szigfrid vitéz meg ott szalad a lova mellett! Hahaha!~Mácsik
2958 XIV |                  Hahaha!~Mácsik behúzta a nyakát a vén mentébe, úgy
2959 XIV |                 Mácsik behúzta a nyakát a vén mentébe, úgy tett, mint
2960 XIV |               pedig köveket kaparászott a földön, meghajigálni a gúnyolódó
2961 XIV |      kaparászott a földön, meghajigálni a gúnyolódó boszorkányokat,
2962 XIV |               Istenem, istenem. Mi lett a nagy Mácsik György sorsa!?
2963 XIV |            Mácsik György sorsa!? Még ez a pipogya vászonnép is mocskolja.~
2964 XIV |                S megfenyegette ökleivel a röhögõket.~- Hanem iszen
2965 XV  |                             XV. FEJEZET~A MEGLŐTT ZÖLD SZEM~Csakhogy
2966 XV  |               még nem egészen bizonyos.~A halál szövi azt a piros
2967 XV  |             bizonyos.~A halál szövi azt a piros pántlikát, mellyel
2968 XV  |                 van beszegve esténként. A halál cifrázza ki oly pirosra
2969 XV  |                  hogy hasonlatos legyen a földhöz, mert az is piros.
2970 XV  |            városok, ennek az emberi vér a festéke. Ezekkel a színekkel
2971 XV  |           emberi vér a festéke. Ezekkel a színekkel dolgozik a halál,
2972 XV  |            Ezekkel a színekkel dolgozik a halál, ha siet.~Éppen annak
2973 XV  |             halál, ha siet.~Éppen annak a piros fénynek a nyomában
2974 XV  |             Éppen annak a piros fénynek a nyomában indult a rozsdás
2975 XV  |               fénynek a nyomában indult a rozsdás vitéz a szolgájával.
2976 XV  |         nyomában indult a rozsdás vitéz a szolgájával. Mert furcsa
2977 XV  |                állapot ez, minden ember a halálnak siet segíteni,
2978 XV  |     kérdezősködniök útközben, merre van a sereg. Jelekből találtak
2979 XV  |             sereg. Jelekből találtak rá a Pélly István zászlóaljára,
2980 XV  |           zászlóaljára, mely akkor jött a görbe vidékről, hol a tótokat
2981 XV  |              jött a görbe vidékről, hol a tótokat verte meg, s most
2982 XV  |           tótokat verte meg, s most már a rendes csapatokhoz akart
2983 XV  |             csatlakozni.~Mikor utasaink a tarai erdőcskéből kiértek,
2984 XV  |             kiértek, akkor bukkantak rá a hadtestre.~Mácsik félrehúzódott
2985 XV  |              Suskával egy fa mellé, míg a csapat eleje elmegy a szűk
2986 XV  |               míg a csapat eleje elmegy a szűk hegyi úton. Annyit
2987 XV  |                 Annyit már tudott, hogy a masírozásnál hátul jön a
2988 XV  |                a masírozásnál hátul jön a vezér, akihez fordulnia
2989 XV  |                sorba elmentek mellettük a marcona gerillák, némán,
2990 XV  |                 egyikök:~- Dicsértessék a Jézus Krisztus, bátyámuram!~
2991 XV  |       bátyámuram!~Mácsik odanézett, hát a Filcsik István volt. Hanem
2992 XV  |                 iszen ki is kap az most a hadnagyától, amiért elszólta
2993 XV  |      hadnagyától, amiért elszólta magát a »dicsértessékkel«, lesz
2994 XV  |                 két órai kurtavas, mert a katonai regula nem engedi
2995 XV  |               sem tehetett másképp. Még a regulánál is erősebb szokás,
2996 XV  |              erősebb szokás, hogy ennek a generálisnak meg így kell
2997 XV  |           kiáltott fel Filcsik, kilépve a sorból.~- Hát eljöttem -
2998 XV  |              valamit.~Összeütötte vígan a sarkantyúját. Meg volt gyõzõdve
2999 XV  |              csak most kezdõdik majd el a forradalom!~- Kik vannak
3000 XV  |            forradalom!~- Kik vannak itt a mieink közül? - kérdé Mácsik.~-