Rész

3501 Fug |            magát otthonosan érzõ szú és a lapos bödék nagy sokasága.
3502 Fug |              lapos bödék nagy sokasága. A szarka nagy komolyan nézegette,
3503 Fug |              immel-ámmal. Nagy oka volt a kedvetlenségre. Az a malheur
3504 Fug |               volt a kedvetlenségre. Az a malheur esett meg rajta,
3505 Fug |   szájpitvarában összevervén szárnyait, a szarka torkát konokul megcsiklándozta.
3506 Fug |                volt. Sokáig rázta utána a fejét, s - mint már mondottuk -
3507 Fug |              mindennapi kenyérben, mely a lyikacsos karó minden zege-zugából
3508 Fug |            bõven özönlött ki sütkérezni a napra. No, de az idõ megenyhít
3509 Fug |                 idõ megenyhít mindent s a vendégek elõfutárja a kellemetlenség
3510 Fug |                 s a vendégek elõfutárja a kellemetlenség utóízének
3511 Fug |                 mint valami kényes dáma a legyezõjét, szélesre teríté
3512 Fug |      sürögj-forogj, kukta, szakács, jön a vendég, kedves vendég!«~
3513 Fug |           ábrándos szõke fõ bukkant elõ a folyosón sorba rakott leanderbokrok
3514 Fug |                  Talán oda is tartozik, a leandertõn nõtt a legszebb
3515 Fug |             tartozik, a leandertõn nõtt a legszebb virágnak!~- Hess
3516 Fug |                hess te, … nem kell most a vendég! - és megfenyegette
3517 Fug |               és megfenyegette ujjaival a csúf madarat.~A szarka kutyába
3518 Fug |                ujjaival a csúf madarat.~A szarka kutyába sem vette
3519 Fug |                szarka kutyába sem vette a bizalmatlansági szavazatot,
3520 Fug |       szavazatot, egyre kelepelt:~- Jön a vendég, kedves vendég.~Dejszen
3521 Fug |                 Hiszen itt van! Itt van a legkedvesebb vendég, aki
3522 Fug |            legkedvesebb vendég, aki azt a szép rózsás leányfõt megzavarta.
3523 Fug |               tudja, ez még mély titok, a szép szõke fõbe nagy ravaszsággal
3524 Fug |                 elárulni, sem azt, hogy a szív küldöttje titkos hódítási
3525 Fug |                biz az akkor is ott van.~A szép szõke fej márvány-homlokán
3526 Fug |                márvány-homlokán azonban a nagy ábrándos kék szemekben
3527 Fug |                 hogy õróla van szó, még a »Családi Kör« rébuszainál
3528 Fug |            magyarázatába. Magyarázatába a megmagyarázhatlannak!~Mert
3529 Fug |                 mikor valakinek öröm ül a szemeiben, bánat üljön egy
3530 Fug |                milliméter távolságnyira a homlokán? Éppen olyan, mintha
3531 Fug |                 olyan, mintha valakinek a csizmapatkója szikrát adna,
3532 Fug |             adna, mikor térdig lubickol a vízben. Fiatal leányokkal
3533 Fug |         választottja most itt van; hogy a szarka fecsegése most prózai;
3534 Fug |                nincs ínyére. Többet még a beszélyírói látcsövön sem
3535 Fug |            látcsövön sem lehet meglátni a nõbõl.~A Pintér és Kléner
3536 Fug |                 lehet meglátni a nõbõl.~A Pintér és Kléner urat hozó
3537 Fug |            hirtelen berobog az udvarra.~A szõke fõ ijedten tûnik el
3538 Fug |               szõke fõ ijedten tûnik el a bokrok közt, de csak egy
3539 Fug |                 de csak egy pillanatra, a másikban már ott pihen apja
3540 Fug |                pihen apja keblén.~- Oh, a szarka, a kedves szarka…
3541 Fug |                 keblén.~- Oh, a szarka, a kedves szarka… hogy megmondta…~-
3542 Fug |             pukkedlit vágott, amint azt a cseh táncmestertõl tanulta
3543 Fug |              cseh táncmestertõl tanulta a »madám«-nál, mit Kléner
3544 Fug |               meghajlással viszonozott. A leány szembeszökõ szépsége
3545 Fug |               szembeszökõ szépsége vagy a burnótszelence távolléte
3546 Fug |               bemenet fejét ütötte bele a külsõ ajtó keresztfájába,
3547 Fug |               külsõ ajtó keresztfájába, a konyhában feldöntött egy
3548 Fug |               de ez nem tartott sokáig, a lovas legény nyomban megérkezett,
3549 Fug |             kezdett térni, kivált midõn a »Hol veszi itt magát, papa?
3550 Fug |                  Minek köszönhetjük ezt a szerencsét?« s több efféle
3551 Fug |          kellõleg meg lettek már õrölve a társalgás garatján.~Kléner
3552 Fug |          megjött, s csakhamar õ vezette a társalgást oly szeretetreméltó
3553 Fug |               úgy kell lenni, s ujjával a szomszéd szobára mutatott.~
3554 Fug |          udvariasan karját nyujtá, hogy a megrezzent leányt oda vezesse.~-
3555 Fug |                Nem, nem… oda nem lehet… a mellékszobában egy, egy…
3556 Fug |               egy… valaki van.~- Ki van a szomszédszobában? - kérdé
3557 Fug |               olyan nagyon titkolóztok?~A leányka arca teljesen lángbaborult. ~-
3558 Fug |              Nem, hanem…~- Hanem?~- Még a muszka emisszáriusnál is
3559 Fug |          fakadva és szégyenülten futott a kertbe, a virágokhoz. Azokhoz
3560 Fug |           szégyenülten futott a kertbe, a virágokhoz. Azokhoz a szép,
3561 Fug |           kertbe, a virágokhoz. Azokhoz a szép, kedves virágokhoz,
3562 Fug |               Az öreg felordított, mint a sebzett vadállat, szemei,
3563 Fug |             orrlyukai sebesen lüktettek a felindulástól, de egyetlen
3564 Fug |            egyetlen szót sem hallatott. A vasfejû öreg azt tartotta,
3565 Fug |              következhetik, az már mind a Kléner dolga.~Maga Kléner
3566 Fug |            pedig egész hidegen húzta ki a szelencét, szippantott és
3567 Fug |               Te hoztál engem ide, tied a dicsõség, az érdem és jutalom«.~
3568 Fug |               Évike után látni.~Ott ült a lugasban, kezeibe temetett
3569 Fug |                kezeibe temetett arccal. A kezek még nedvesek a könnyektõl,
3570 Fug |            arccal. A kezek még nedvesek a könnyektõl, és az arc alattuk
3571 Fug |           Elvégre is meg kellett tudnia a papának ezt a dolgot, örökké
3572 Fug |            kellett tudnia a papának ezt a dolgot, örökké nem lehetett
3573 Fug |               jó, hogy kiböffentette az a szószátyár Lajos! A papa
3574 Fug |    kiböffentette az a szószátyár Lajos! A papa tán meg is örül neki,
3575 Fug |                 nyugtalanítá Évikét, az a Daróczy viselete volt, ki
3576 Fug |             mogorva, levert kedélyû.~De a szeretõ leány tudott annak
3577 Fug |              pénzzavarban van, vagy tán a papával szólalkozott össze?
3578 Fug |               mellette foglalván helyet a gyeppamlagon - de okvetlenül
3579 Fug |                  Évikének eszébe jutott a »madám« tanítása: »mindenekfelett
3580 Fug |                  Magam sem tudom. Van-e a szerelemnek kezdete? Talán
3581 Fug |            elront.~Kléner úr most ahhoz a ponthoz jutott, hogy a legnagyobb
3582 Fug |            ahhoz a ponthoz jutott, hogy a legnagyobb tételt tegye
3583 Fug |              folytatá:~- E levélben azt a kérelmét adta elõ, hogy
3584 Fug |                adta elõ, hogy tûzzem ki a napot és helyet, ahol velem
3585 Fug |              történt ez? - vágott közbe a bíró.~- Hétfõn. Én keddre
3586 Fug |                  Patvarba! - álmélkodék a jó úr, míg homlokára mogyorónyi
3587 Fug |          különös meglepetésünkre másnap a válasz dacára, ismét megjelent
3588 Fug |               várva, rám nézett azokkal a meredt, üvegszín szemeivel;
3589 Fug |          utasítá vissza! - kiáltott fel a bíró élénken.~- Tehettem-e
3590 Fug |                Alkalmam sem volt hozzá; a gróf elsõ látogatásának
3591 Fug |      találkoztam vele egy nagynénémnél. A második látogatásról azonban
3592 Fug |                gróf meg volt-e elégedve a válasszal?~- Azt hiszem,
3593 Fug |              bátyám beszéli, hogy amint a kocsihoz kísérte, mosolyogva
3594 Fug |               gyönyörködött benne, mint a mûvész a majdnem egészen
3595 Fug |      gyönyörködött benne, mint a mûvész a majdnem egészen kész képben,
3596 Fug |                     Tudni akarom, uram…~A bíró hosszan nézett rá és
3597 Fug |               sem felelve ült, felrántá a szomszédszobába vezetõ ajtót
3598 Fug |                 be s remegve állott meg a baljóslatú hang hallatára,
3599 Fug |                 mely reszelve hasította a levegõt s erõs rángásba
3600 Fug |          történik.~- Itt vagyok! - volt a felelet a másik szobából,
3601 Fug |                vagyok! - volt a felelet a másik szobából, s az ajtóban
3602 Fug |               becsületes, nyílt arccal.~A bíró élesen nézett erre
3603 Fug |            élesen nézett erre az arcra: a Kain-bélyeg nem volt rajta.~-
3604 Fug |        Kain-bélyeg nem volt rajta.~- Ön a törvény nevében foglyom.~
3605 Fug |              fájdalmasat Évikére, aztán a bíróhoz lépett.~- Igen,
3606 Fug |          sikoltásba veszett, melyet egy a padozatra hulló test tompa
3607 Fug |               tompa zuhanása követett.~…A hanyatló nap szokás szerint
3608 Fug |                 vidám arccal kukkant be a zöld ablakfüggönyökön keresztül,
3609 Fug |    ablakfüggönyökön keresztül, búcsúzni a kedves falusi ház lakóitól,
3610 Fug |           kedves falusi ház lakóitól, s a szarka még folyvást ott
3611 Fug |               még folyvást ott kelepelt a rothadt karón; de a nap
3612 Fug |            kelepelt a rothadt karón; de a nap olyan sötét arcokat
3613 Fug |              arcokat talált, hogy abban a hitben, hogy éj van már
3614 Fug |               nyomban visszahúzódék; és a szarka is, mintha azt kiabálta
3615 Fug |              gyilkos, gyilkos!«~IV.~Míg a vizsgálóbíró az elbeszélt
3616 Fug |               eredményhez jutott, addig a kastélyban semmi említésre
3617 Fug |                 mondott »aduban«, midõn a megnyílt ajtón Kléner úr
3618 Fug |                az akták alá sanzsirozva a kártyát.~- Mindent kisütöttem, -
3619 Fug |             orvos, húsz partit vert rám a kópé.)~- Azóta már nyomában
3620 Fug |                 Egy albumban megtalálta a lurkó az összes gazdatiszti
3621 Fug |           bízvást pipára gyújthat azzal a személyleírással…~- Hogyan,
3622 Fug |        illetõleg rögtönzött börtönében, a kastélybeli jeges veremben.~-
3623 Fug |                Mi? Hála istennek? Önbõl a káröröm beszél, domine.
3624 Fug |                 szóval, hogy »én vagyok a gyilkos« lelkiismeretlenül
3625 Fug |                kitûnhettünk volna, most a szervezés elõtt. Uraim,
3626 Fug |         elszomorító…~Kléner úr oda volt a felindulástól.~- Csomagolja
3627 Fug |                  Csomagolja be, domine, a corpus delictiket és a jegyzõkönyveket.
3628 Fug |                  a corpus delictiket és a jegyzõkönyveket. Többé nincs
3629 Fug |                nincs itt mit keresnünk. A Perzse-ügy véget ért. Mindent
3630 Fug |               ért. Mindent kivallott az a gazember; nem maradt semmi
3631 Fug |              következik, az már egészen a törvényszék dolga.~Cserepes
3632 Fug |           Cserepes éppen berakni kezdte a puskákat, a golyót és aktákat
3633 Fug |              berakni kezdte a puskákat, a golyót és aktákat egy hosszú
3634 Fug |                udvarra.~- Uram, - szólt a fiatal ügyvéd, amint belépett, -
3635 Fug |            lehessek az - igazságnak. Ha a vádlott vallomását elolvasom,
3636 Fug |              felelt Kléner úr - azonban a bûnös vallomása még nincs
3637 Fug |         körülmények közt sem megtagadni a rokonszenvet.~A szokásszerû
3638 Fug |              megtagadni a rokonszenvet.~A szokásszerû elõzetes kérdések
3639 Fug |                 elõzetes kérdések után, a dolog érdemére tértek.~-
3640 Fug |                s miként vitte ön véghez a bûntényt? - volt a hivatalos
3641 Fug |               véghez a bûntényt? - volt a hivatalos kérdés.~- Tettem
3642 Fug |       viseltettem azelõtt ellenszenvvel a gróf irányában, õ sem bánt
3643 Fug |            arcul ütött. Vérem felforrt, a düh mint orkán tombolt bennem,
3644 Fug |             felemeltem rá, õ meghátrált a mellékterembe, s magára
3645 Fug |      fontolgatva, mit kell cselekednem. A felkorbácsolt düh és a bosszú
3646 Fug |                  A felkorbácsolt düh és a bosszú gondolata messze
3647 Fug |                messze elûzött otthonról a laposi pusztára, a számtartóhoz,
3648 Fug |            otthonról a laposi pusztára, a számtartóhoz, kitõl tanácsot
3649 Fug |                 tanácsot akartam kérni. A számtartóéknál ott találtam
3650 Fug |            minek is beszélte el! - hogy a gróf ott volt elõtte való
3651 Fug |            hallgatva, hogy szíve enyim. A gróf viselete meg volt elõttem
3652 Fug |               otthon egy levél várt rám a gróftól.~Daróczy kivette
3653 Fug |                 Gr. Perzse.«~- Csatolja a többi iratokhoz! - szólt
3654 Fug |           iratokhoz! - szólt Kléner úr, a levelet Cserepes elé dobva.~-
3655 Fug |        kibékített, - folytatá Daróczy - a kastélyba mentem, hogy személyesen
3656 Fug |                 személyesen megkövessem a grófot. Nem csodálkoztam,
3657 Fug |           szinte megsajnáltam szegényt. A kastélyban megmondták, hogy
3658 Fug |                 ment. De mehetett-e oda a tegnapi jelenet után? Nem,
3659 Fug |                 felel nekem arról, hogy a tegnapi jelenet csakugyan
3660 Fug |                  Izgatottan rohantam ki a rétekre a gyalogúton Ilye
3661 Fug |        Izgatottan rohantam ki a rétekre a gyalogúton Ilye felé, magam
3662 Fug |                  megkérdém, nem látta-e a grófot? »De bizony láttam«,
3663 Fug |               De bizony láttam«, felelt a fuvaros - »a tiszttartó-kisasszonnyal
3664 Fug |            láttam«, felelt a fuvaros - »a tiszttartó-kisasszonnyal
3665 Fug |          tiszttartó-kisasszonnyal sétál a fiskálisék udvarán.« Szédülés
3666 Fug |                  meg voltam semmisülve. A szerelemféltés kínzó ördöge
3667 Fug |               szelencéjéhez folyamodott a kimerülés meggátlása céljának
3668 Fug |               nem hunytam be szemeimet. A féltékenység merész kezû
3669 Fug |             bûnszerzõ, ki rakásra költi a fájóbbnál fájóbb helyzeteket,
3670 Fug |                 egész éjjel társalogtam a féltékenységgel!… Reggel
3671 Fug |   féltékenységgel!… Reggel önkéntelenül a kastélyba támolyogtam. A
3672 Fug |                a kastélyba támolyogtam. A gróf a tornácon állott;
3673 Fug |           kastélyba támolyogtam. A gróf a tornácon állott; arcát sohasem
3674 Fug |                midõn rám nézett. Oh, ez a vidámság végsõ tõrdöfés
3675 Fug |                tõrdöfés volt szívemnek! A világ összefolyt körülöttem,
3676 Fug |               átszûrõdve csapott hozzám a gróf hangja: »délután vadászatra
3677 Fug |               vadászatra kísér ön«. Ah, a vadászatra fogom kísérni!
3678 Fug |            alkalmat! Összecsikorítottam a fogamat: »Nem, nem fogok
3679 Fug |            keresztül siettem lakásomra. A nap derülten ragyogott,
3680 Fug |                 nap derülten ragyogott, a fák, virágok mosolyogtak,
3681 Fug |                 fellegek járnak, s hogy a fák, tüskebokrok belekapaszkodnak
3682 Fug |                  öld meg, öld meg!« Még a föld párázata is azt látszott
3683 Fug |               azt látszott lihegni, még a levegõ milliárd atomaiból
3684 Fug |         emelkedtek: »öld meg, öld meg!« A földet megrúgtam lábammal;
3685 Fug |              földet megrúgtam lábammal; a toppantásra ismét azt felelte
3686 Fug |                 s befogtam füleimet, de a csodálatos hangok még mindig
3687 Fug |                  de egy átkozott darázs a nyitott ablakon keresztül
3688 Fug |              kapnak, megrezzenve dobtam a fegyvert egy szögletbe.
3689 Fug |                egy szögletbe. Látogatóm a tiszttartó volt, kit a gróf
3690 Fug |        Látogatóm a tiszttartó volt, kit a gróf küldött értem. Puskámat
3691 Fug |              küldött értem. Puskámat és a tölténytáskát fölszedve,
3692 Fug |        fölszedve, komoran indultam vele a kastélyba. Amint a címerterembe
3693 Fug |                 vele a kastélyba. Amint a címerterembe léptem, láttam,
3694 Fug |       címerterembe léptem, láttam, hogy a gróf a szomszéd szobában
3695 Fug |             léptem, láttam, hogy a gróf a szomszéd szobában háttal
3696 Fug |                 fordulva áll, felnyitja a nagy antik zöld szekrényt
3697 Fug |                 bírtam szabadulni attól a gondolattól, hogy engem
3698 Fug |                 Mit jelentsenek egyebet a golyók? Nos, legyen hát
3699 Fug |            Nagyon jól tenné vádlott, ha a részletekbeni túlterjeszkedési
3700 Fug |             Mindenekelõtt rövidség! Ami a dolog mesés oldalát illeti,
3701 Fug |                mesés oldalát illeti, az a védõ fiskusé. Bizonyára…~-
3702 Fug |           mondandóm van még. Ami ezután a vadászaton történt, azzal
3703 Fug |             vagyok teljesen tisztában. ~A bûnös arca borzadást tükrözött
3704 Fug |           hangja reszketett.~- Útközben a gróf hallgatag volt, többször
3705 Fug |                 erõs tusát vív magával. A »Madzag«-dûlõnél egyszerre
3706 Fug |                számadásom van még ezzel a világgal.« A gróf gúnyosan
3707 Fug |              van még ezzel a világgal.« A gróf gúnyosan nevetett és
3708 Fug |               egy áriát kezdett dúdolni a »Traviátá«-ból. Szándékosan
3709 Fug |                 úgy volt lehetséges, ha a grófot minél távolabb tudom
3710 Fug |                távolabb tudom magamtól. A démon még mindig azt sugdosta: »
3711 Fug |           sugdosta: »legtávolabb lesz õ a föld alatt«. A gróf alig
3712 Fug |       legtávolabb lesz õ a föld alatt«. A gróf alig elõzött meg húsz,
3713 Fug |          tölteni kezdve, felém fordult.~A düh és bosszú pokoli lavinája
3714 Fug |               valómat, látván, hogy nem a tölténytáskából, hanem a
3715 Fug |                a tölténytáskából, hanem a zubbony balzsebébõl tesz
3716 Fug |                zubbony balzsebébõl tesz a csövekbe lõkészletet. »Tehát
3717 Fug |           semmirõl sem vagyok bizonyos; a világ összefolyt körültem,
3718 Fug |          körültem, görcsösen húztam meg a sárkányt, … egy dördülés…
3719 Fug |                 dördülés… s õ elbukott. A fegyvert iszonyodva dobtam
3720 Fug |                 el magamtól, s futottam a világnak. Lábaim reszkettek,
3721 Fug |                 szolgált, hogy futhatok a végkimerülésig, a kétségbeesésig,
3722 Fug |              futhatok a végkimerülésig, a kétségbeesésig, a halálig.~-
3723 Fug |       végkimerülésig, a kétségbeesésig, a halálig.~- Elég - szólt
3724 Fug |           mondhatna ön, az nem tartozik a dologra. ~Azzal intett a
3725 Fug |                a dologra. ~Azzal intett a törvényszéki drabantnak,
3726 Fug |                 ki. ~- Bíró úr, - szólt a bûnös az ajtóban megfordulva -
3727 Fug |           Szánom bûnömet és megérdemlem a halált.~- A törvény megteszi
3728 Fug |                 megérdemlem a halált.~- A törvény megteszi a magáét, -
3729 Fug |            halált.~- A törvény megteszi a magáét, - mondá a vizsgálóbíró
3730 Fug |              megteszi a magáét, - mondá a vizsgálóbíró mosolyogva,
3731 Fug |             mikor otthon azzal biztatja a kis Árpádkát és Töhötömöt,
3732 Fug |                 katarceltlit hoz nekik. A többit végezze el ön az
3733 Fug |              istennel!~- Nos, - fordult a bûnös távoztával Pintér
3734 Fug |           körülményeket tud ön felhozni a természeteseken kívül?~-
3735 Fug |                 lenne is, mit nyomna az a latban? A gyilkos és kezdeményezõ
3736 Fug |                 mit nyomna az a latban? A gyilkos és kezdeményezõ
3737 Fug |              elemet akar vegyíteni ebbe a prózai anyagba. Ez egy egészen
3738 Fug |         birka-bárgyúsággal végrehajtva. A vallomás után egyetlen szó
3739 Fug |        Kombinálni meg pláne nevetséges. A bevégzett tény elõttünk
3740 Fug |          fekszik egész meztelenségében…~A fiatal ügyvéd fel volt tüzelve
3741 Fug |                 ügyvéd fel volt tüzelve a bíró gúnyos modora által
3742 Fug |                mutassa elõ Cserepes úr.~A fiatal Pintér figyelmesen
3743 Fug |               figyelmesen olvasta végig a már majdnem csomaggá nõtt
3744 Fug |          olyanok kell, hogy legyenek, s a jelen ügyben minél tovább
3745 Fug |           Bizonyára, bizonyára, - szólt a vizsgálóbíró - azok lehetnek,
3746 Fug |            Pintér sóhajtott.~- Ah uram! a fölfogástól függ… az embert
3747 Fug |           énjének egy másolata megmarad a közvéleményben. Hadd lakoljon
3748 Fug |              oly nagyon, nagyon fekete… A szerencsétlen jegyese volt
3749 Fug |               gépiesen forgatva kezében a bûnjeleket, a finom damasztcsövû
3750 Fug |          forgatva kezében a bûnjeleket, a finom damasztcsövû grófi
3751 Fug |            damasztcsövû grófi fegyvert, a holttestbe fúródott golyót,
3752 Fug |           holttestbe fúródott golyót, s a Daróczy egyszerû puskáját,
3753 Fug |                végre szórakozottan - én a vizsgálatot korántsem találom
3754 Fug |               rendezzem eszméimet… Ah!…~A meglepetés örömrivalgása
3755 Fug |             örömteljes fölgerjedésében. A szavak ott ültek arcán,
3756 Fug |            szegény. Jó, hogy kéznél van a doktor. Fogassa meg, amice
3757 Fug |           harsogó hangon folytatá:~- Az a golyó, amely a hullában
3758 Fug |           folytatá:~- Az a golyó, amely a hullában volt, nem a Daróczy
3759 Fug |              amely a hullában volt, nem a Daróczy puskájából jött,…
3760 Fug |                valaha beférhetett volna a csõbe, sokkal nagyobb.~A
3761 Fug |                a csõbe, sokkal nagyobb.~A jegyzõ és doktor villámhirtelen
3762 Fug |       villámhirtelen ugrottak oda, hogy a próbát megtegyék.~- Csakugyan -
3763 Fug |             Csakugyan - mondá az orvos. A dolog csodálatos. A haláltadó
3764 Fug |              orvos. A dolog csodálatos. A haláltadó golyó nem lehetett
3765 Fug |            haláltadó golyó nem lehetett a Daróczy puskájában.~Kléner
3766 Fug |                változott nagy húsdarab, a tubákpikszist meredt kezében
3767 Fug |             Apró szemei bambán tapadtak a semmibe, tátott szájának
3768 Fug |              alsó ajka mozgott, sõt még a tokája is, segítségére jövén
3769 Fug |              nem volt képes adni. Végre a tubákpikszis is kifordult
3770 Fug |                 is kifordult kezébõl, s a padozatra esett. A tubákpikszis
3771 Fug |           kezébõl, s a padozatra esett. A tubákpikszis csörömpölése
3772 Fug |                   Oh, oh, oh! - gagyogá a jeles férfiú.~- Ez aztán
3773 Fug |                 Ugye, hogy hiányos volt a vizsgálat?~Kléner úr megsemmisülve
3774 Fug |            megvert gyermek és fölemelte a szelencét a földrõl, hogy
3775 Fug |                és fölemelte a szelencét a földrõl, hogy szippanthasson.~
3776 Fug |                 hogy szippanthasson.~Ez a szippantás visszaadta õt
3777 Fug |              szunnyadó eszméimet. Pedig a szunnyadó eszme életre ébredhet,
3778 Fug |                láncolat, melynek szemei a tények; õ azt tette, hogy
3779 Fug |                azt tette, hogy midõn én a lánc egyik oldalán vizsgálódtam,
3780 Fug |           egyszerre odarántotta kezemet a lánc másik végére, hova
3781 Fug |           késõbb.~Pintér tanulta valaha a lélektant, s a bírót meg
3782 Fug |           tanulta valaha a lélektant, s a bírót meg akarta nyerni
3783 Fug |                Teringette! - jegyzé meg a csodálkozásban kiizzadt
3784 Fug |                éles ész! Teringette!~És a derék ember méltán is csodálkozhatott,
3785 Fug |               sem volt azelõtt sejtelme a szavainak hátterében lappangó
3786 Fug |           ügyvéd onnan elõhúzott.~- Hm! a tenger sem tudja, hogy drágagyöngyök
3787 Fug |             hogy drágagyöngyök hevernek a fenekén. Bizonyára nem.
3788 Fug |          átkozottul éles esze van annak a prókátornak!~- Hm! Átkozott
3789 Fug |                  Ne piszkáljon ön addig a saját kedvenc ételemben,
3790 Fug |               mosolyogva fogadta el ezt a föltételt, s Kléner úr hozzálátott
3791 Fug |        hozzálátott eszméi rendezéséhez; a corpus delictiket s tanúkihallgatási
3792 Fug |                 jegyzõkönyveket átvitte a másik szobába, egy csésze
3793 Fug |         szabálytalan lépésekkel járkált a szobában, azonkívül néha
3794 Fug |          kötelességét… szólíttassék elõ a vádlott!~A nagy fali óra
3795 Fug |             szólíttassék elõ a vádlott!~A nagy fali óra tizenegyet
3796 Fug |           fölkelteni. Egykedvûen lépett a bíró elé. Nem volt semmi
3797 Fug |              Csak addig reszketett, míg a homályosan világított folyosón
3798 Fug |             vezették. Minden szögletbõl a gróf árnya nézett rá rémesen…~
3799 Fug |            nézett rá rémesen…~Kléner úr a belépõ vádlott felé fordult.~-
3800 Fug |             vallomása össze nem egyezik a valósággal!~- Bocsánat,
3801 Fug |            tagadhatnék már?~- Ne vágjon a szavamba! Én fogom elmondani,
3802 Fug |                 elmondani, mint történt a katasztrófa. Ön megtöltötte
3803 Fug |                 ennek pedig szükségképp a gróf puskájából kelle jönnie,
3804 Fug |           jönnie, mert Pintér Mihály és a mindenes vallomásából kitûnik,
3805 Fug |              vallomásából kitûnik, hogy a gróf puskájának csövei közvetlenül
3806 Fug |           puskájának csövei közvetlenül a vadászati kirándulás elõtt
3807 Fug |         kormossága világosan bizonyítja a lövés megtörténtét.~Daróczy
3808 Fug |                lélegzetfojtva hallgatta a bírót, míg agyában zûrzavaros
3809 Fug |             hogy önnek szándékában volt a grófot megölni. Puskáját
3810 Fug |          Puskáját fölemelte és célzott. A gróf arccal fordulva állt
3811 Fug |          rendkívüli eseményeknek, miket a szeszélyes végzet keze fon,
3812 Fug |               konstatálni nem lehet. Az a tény azonban biztosan levonható,
3813 Fug |                ön e percben megrántotta a sárkányt, az lecsattant,
3814 Fug |                 sült el: bizonyítja ezt a piramidlin összerepesztve
3815 Fug |         pillanatban kellett eldördülnie a gróf puskájának is, mert
3816 Fug |                az ön csalódása, mellyel a lövést magának tulajdonította.
3817 Fug |        õrülettel határos lélekállapota, a gróf elbukása különben is
3818 Fug |         megfoghatóvá teszik csalódását. A véletlenség nagy mester,
3819 Fug |             mert ájultan rogyott össze. A nagy bûn terhét megbírta,
3820 Fug |                 bûn terhét megbírta, de a nagy öröm leverte lábáról.~-
3821 Fug |             ember! - szólt Pintér Lajos a bíróhoz lépve.~Kléner úr
3822 Fug |                 majd nem leszek. No, de a halál még bizonyára messze
3823 Fug |                fogta s némán vezette le a homályos lépcsõkön kocsijához.
3824 Fug |          homályos lépcsõkön kocsijához. A szögletekbõl most már nem
3825 Fug |             néztek rá síri árnyak. Csak a vén Blikk sompolygott el
3826 Fug |          folytonosan keze után kapkodva a sötétben. Ki tudja, megnyalni
3827 Fug |           akarta-e, vagy megharapni?…~*~A Perzse-ügy, melynek mai
3828 Fug |             szenzációt keltett, nemcsak a megyei, hanem tágabb körökben
3829 Fug |                neve emlegetett lõn. Még a budapesti hírlapok is egész
3830 Fug |            egész terjedelmében közölték a kisbelédi vizsgálatot, s
3831 Fug |                 s Kléner úr megérte azt a régen álmodott dicsõséget,
3832 Fug |               álmodott dicsõséget, hogy a sajtó személyével foglalkozott.
3833 Fug |               tudom, akkor szokott-e rá a hírlapolvasásra, hanem az
3834 Fug |           naponkint türelmetlenül várja a »Budapesti Közlönyt«, melyet
3835 Fug |              rendjelt adományozom stb.«~A lap megjelenik napról-napra,
3836 Fug |          megjelenik napról-napra, de az a bizonyos név egyre késik.
3837 Fug |                Kléner úr nem csügged el a gusztálás alatt, elsápadt
3838 Fug |            lassankint ismét visszakerül a rendes pirosság, kihúzza