1-500 | 501-1000 | 1001-1466
Rész
1 I | matrikulában, úgy emlékszem, nagyon az elején van feljegyezve az
2 I | az elején van feljegyezve az a nevezetes sor, mely ennek
3 I | történetnek szülőanyja. Ott pedig az áll, hogy nemes Mácsik György,
4 I | úgy volt, ki keresné? Elég az hozzá, fõkötõ alá került
5 I | egyhuzomra! Mégiscsak nagy dolog az a származás!~Bezzeg szépek
6 I | mindjárt a Laczkó-lányok az egész környéken.~A família
7 I | Nyomban komissziót küldött ki az alföldre, amely színrõl
8 I | Filcsik István (akinek az anyósa Laczkó-leány) s körteképû
9 I | hol huszonkét szeme van az arany kalásznak, hol mire
10 I | leberetválják a kaszások, már az innensõ részén azalatt megint
11 I | Laczkó-birtokokat. Csak az a kár, hogy vízimalom nincs
12 I | nagyon okos ember; mert az még el találja rontani a
13 I | alföldre visszatelepítse az onnan elszármazott nemességet.
14 I | nemességet. Hanem hát ezt az elszármazást és visszaszármazást
15 I | persze szó sem volt; ki az ördög akarna ott dominiumot?~
16 I | dominiumot?~Gazdátlan birtok volt az alföldön elég, hamis tanú
17 I | felföldön akadt bõséggel az elszegényedett bocskoros
18 I | Rákóczi leveretése után az alföldet. Az a nagy rézpénz,
19 I | leveretése után az alföldet. Az a nagy rézpénz, a »pro libertate«
20 I | bírta egész Békés vármegyét. Az árendát fizetnie kellett
21 I | varbókai Laczkó Endre uram volt az a haszonbérlõ, s olyaténképpen
22 I | s olyaténképpen szólott az árendakontraktusa, hogy
23 I | tulajdonjoga bebizonyul, az árendafizetéstõl abszolváltassék.~
24 I | ha bebizonyította, akkor az övék, ha pedig nem bizonyította,
25 I | következik tehát ebbõl? Az következik, hogy Laczkó
26 I | a birtokjogát, mert tény az, hogy az utolsó évekrõl
27 I | birtokjogát, mert tény az, hogy az utolsó évekrõl már nincsenek
28 I | hogy magva szakadt ott az alföldön, az itteni rokonok
29 I | szakadt ott az alföldön, az itteni rokonok pedig nem
30 II | testi birkózásban, hanem az elöljáróság és eklézsia
31 II | szájával ment keresztül-kasul az embereken. Mindenki reszketett
32 II | inventárium szerint vennék át az elõdöktõl Mácsikot olyannak,
33 II | hivatalról hivatalra csapkodta az ajtókat és káromkodott.
34 II | is. Jézus Mária! Ez most az egész világot megeszi. S
35 II | kiderül, meddig fizette az árendát a békési földek
36 II | van ott annak bizonyosan. Az se utolsó kérdés, miképp
37 II | Mácsik György saját szavai).~Az ilyen puskának pedig két
38 II | amit meg kell tölteni: az egyik belõlük a prókátor
39 II | katolikus kliens megveregette az ügyvédje vállát, ha a pörében
40 II | kálvinista ekképp köszönte meg az ügyvédi fáradságot: »Aztán
41 II | Aztán ha valami akar lenni az úr a restóráción, csak nekem
42 II | földjei és rétjei. Hja, nincs az másképp, a nagy hal is falja
43 II | kicsinyeket. A dominium eszi az apró majorságokat. Mácsik
44 II | csak már eldõlne valahára az az átkozott pör…~- Hátha
45 II | már eldõlne valahára az az átkozott pör…~- Hátha sohase
46 II | Mácsik György kimondott, az ki van mondva. Mácsik György
47 II | nem lehet bírni. No, meg az van a dologban, hogy patrónusok
48 II | elõre vinnék a dolgot. Mert az orgona orgona, mégis rángatni
49 II | negyedrészét a vicispánnak vagy az országbírónak, a megkent
50 II | fantáziája eregette, de az esze még nem bírta összefogni.~
51 II | még nem bírta összefogni.~Az udvar felõl hatalmas kutyaugatás
52 II | részem benne, köszönöm. Az innivalót is itt hozom a
53 II | csak most tekintett föl az excentrikus öltözetû emberre.
54 II | Egész csoportját tárják fel az emlékeknek. Mindenikhez
55 II | valami történet fûzõdik, és az egyik sem áll összefüggésben
56 II | magadé volna, Gyuri fiam.~Ez az egyetlen ember volt a világon,
57 II | bizalmaskodó modort; mert ez az egy ember nem esett egészen
58 II | kvalifikáltabb perszónáknak a nyelvet az ostoba parasztnépnek miatta.~
59 II | Chalupka vállat vont, s leült az egyik köpû mellé a deszkára.~-
60 II | Bánátusban. Azt mondom, ott van az arany élet… mert arra jártam
61 II | Mind a szemembe hajtod azt az izét.~- Ne törõdj vele,
62 II | Mácsik fiam. Nem bolondság az. Van ezeken a csizmákon
63 II | amit a katonák megettek, az aerarium pedig azt mondta,
64 II | azt a propozíciót tette az aerariumnak, hogy jól van
65 II | vármegye legyen istenhírével az övé. S így lett Békés megye
66 II | megye a péké, mai nap is az õ ivadékai dúskálnak benne.
67 II | ivadékai dúskálnak benne. Az alföldön minden gyerek ösmeri
68 II | a péknek. Ami a tietek, az a tietek. Aki a tietekhez
69 II | Aki a tietekhez nyúlt, az megsértette a törvényt.~
70 II | hogy úgy van.~- Csakhogy az aerarium nagy úr. Annak
71 II | sohasem! Mit akartok ti az óriással? Megesznek benneteket.~
72 II | veletek együtt megeszik az igazságot.~Csakhamar ismét
73 II | nagyot csapott tenyerével az elõtte álló köpûre:~- Nem
74 II | aztán földagadt ábrázattal az emberek csúfjára…~Mácsik
75 II | mert nagyon okos ember az. Ma már püspök lehetne valahol
76 II | Rozsnyón, ha ki nem bélelik az ördögök hiábavaló kártékony
77 II | kedvetlenül. - De hát mi az ördögöt csináljunk? Magam
78 II | kellene…~- Nem ér semmit. Az nem elég. A vicispán tesz
79 II | urak szavába bízni. Hanem az kellene, édes fiam, hogy
80 II | Szíve hangosan dobogott…~- Az volna aztán valami…~- Akkor
81 II | floribus.~- Hja, csakhogy az lehetetlen - sóhajtott fel
82 II | vagyon.~Homlokán kidagadtak az erek, képzelete messze elröpült
83 II | elröpült elõre, látta is már az országút porfelhõjében a
84 II | valóságban…~- Nem lehet az, Chalupka… Ne is beszélj
85 II | Nem egy napra való dolog az, de nem is kettõre. Százados
86 II | kettõre. Százados dolog az. Egy egész életet érdemes
87 II | vagytok. Nagyon jól van az. Azaz, dehogy van nagyon
88 II | olyan embert? - ellenveté az tompán, majdnem suttogva.~-
89 II | kell közös költségen… ami az instruktort illeti, hát
90 II | el kell küldeni Pestre, az egyetemre, onnan külsõ országokba
91 II | visszakerül, be kell ültetni az alispáni székbe, punktum.~
92 II | vén rongyos embernek, hogy az meghökkenve húzódozék odább
93 II | Mácsik… Ne kellemetlenkedj az embernek.~
94 III | melyek kétfelől szegték az utat, gonoszul megtépték
95 III | Mácsik elhűlve. - Nem lehet az!~A Biri szép, kék szemei
96 III | némelyiken a gazda vagy az építõ családtag neve: »Nemes
97 III | vagy »ns. Ujlaki Gábor«. Az egyik Laczkó (Mátyás, a
98 III | rajta mai napig is, hanem az erdõt elvitte már az ördög.~
99 III | hanem az erdõt elvitte már az ördög.~Némely helyütt négy-öt
100 III | Istvánt nem is említem, mert az Csitáról jár be a familiáris
101 III | bélyei Laczkó Istvánt, mert az egész életében Pista fog
102 III | hogy eligazodjék rajtok az emberi emlékezet. A Gáborok,
103 III | óta mind Endrék lesznek az újszülöttek, a békési Laczkó
104 III | bodonyi Baros Annáé. Maga az úrasszony soha feléje sem
105 III | bodonyi úrnõnek.~Hanem már az sem lakik itt szegény sokáig,
106 III | meglakják.~Mácsik éppen most ért az ambitus ajtóhoz, s szemben
107 III | Száztíz hold Zobolán és az ingóságok, az instrukció…
108 III | Zobolán és az ingóságok, az instrukció… Nagy dolog.
109 III | találta szegénykét. Éppen az utolsóját járta. A doktor (
110 III | mondá Mácsik, de azon az egy szón több nyomaték volt,
111 III | de hátha mégis ártana az auktoritásnak?~Szó nélkül
112 III | volt abban a hátbaverésben az õ összes gyöngédsége. Mintha
113 III | volna hozzá: »Te most már az enyim leszel… jól viseld
114 III | magadat kis lányom. Anyád az égbõl fogja nézni, hogy
115 III | dió, csak fölül vonta be az a vastag kemény kéreg, ott
116 III | kutyák morogva húzódtak be az udvarokba, s még a föld
117 III | kikérdezte, mit csinál otthon az édesapjuk, mit fõzött ma
118 III | édesapjuk, mit fõzött ma ebédre az anyámasszony, járnak-e oskolába,
119 III | hallotta.~Másra hallgatott az most.~Szomorú kongással
120 III | a faluban a lélekharang.~Az emberek megálltak útközben,
121 III | van a testamentomban, sõt az asszony még élõszóval is
122 III | a boldogult Hanulay is az volt, sõt annak az elõdje,
123 III | Hanulay is az volt, sõt annak az elõdje, Varga Pál nemkülönben.~
124 III | felsõ, alsó szomszédomtól.~Az eklézsiától, Birike lányomtól.~
125 III | halálesetrõl beszélt a faluban. Az öreg asszonyok ruhaterítgetés
126 III | Szép-e, megváltozott-e nagyon az arca? Ki van-e már terítve?
127 III | sehogy sem akarja lecsukni az egyik szemét? Hallom, hogy
128 III | legalább nem szólította meg az a vén tót asszony! Hátha
129 III | harangok, majd belesiketült az ember.~A koporsó után roskatagon
130 III | No, ugyan illett is ide az a nagy kíváncsiság, hogy
131 III | minden mozdulata! Hát még az öltözködése!~Ez a szerencsétlen
132 III | nézett ki mellette. Ott az újdonatúj fekete ruha rajta,
133 III | szenny. Oh, oh! Micsoda mosás az! Ki látta ugyan az ingvállát?
134 III | mosás az! Ki látta ugyan az ingvállát? Olyan sárga volt
135 III | ingvállát? Olyan sárga volt az, mintha csak a tenger siratta
136 III | sem ügyelt, minden meghalt az õ számára, csak az élt még
137 III | meghalt az õ számára, csak az élt még neki, aki meg volt
138 III | koporsót, nem volt már könnye, az fogyott el legelõbb, most
139 III | munkájukhoz. Mert mesterség az is, annak aki tudja, s utoljára
140 III | egy kis helyen egy idõre az anyaföldet.~Hanem a rögök
141 III | a szél megrázza a fákat az apró púpok között. Minden
142 III | kritika, ami dicséretes akadt, az bontakozott ki legelõbb…
143 III | olyan okosan összehozni? Az asszonyok a szemfedõ kilátszó
144 III | szomorú eset alkalmából az õ szegény házában lészen
145 III | míg csak beláthatták, mert az bizonyos rangot adott már
146 III | meg!~- Pedig Laczkó-lány az anyósa - magyarázza Piry
147 III | nem hivatalos. Hanem, több az, hogy miért hagyják ki mindenünnen
148 III | alatt.~- Csakhogy beteges ám az az asszony, nem él meg sokáig.
149 III | Csakhogy beteges ám az az asszony, nem él meg sokáig.
150 III | vásott kölyökbõl? Minek is az ilyen embereknek a gyerek,
151 III | eltûnõdöm rajta, mi válik majd az ilyen gézengúzból?!~- Mi
152 III | hangon tette hozzá:~- Mert az Isten mégis erõsebb talán
153 III | Barnabásné asszonyom végig az utcán, s mialatt õk édesdeden
154 III | s hamisan hunyorítottak az emberek a szemeikkel…~Pedig
155 IV | kiszítta a szél a szomorúságot az arcokból: de nem is volt
156 IV | is volt valami sok dolga az arcokkal.~Mácsikné a fekete
157 IV | oda kell tolni a lócákat az asztalokhoz.~A bizalmasabbak (
158 IV | lakomát. Hozzátartozik ez már az állapothoz, ahol nagy pompa
159 IV | legfelül, ha itt volna, de az legott hazakászmálódott
160 IV | kis árvával. Hiába, rossz az út, hamar sötétedik be.
161 IV | nekik a megyével, de hát az ördög ösmerne rá hirtelen
162 IV | még a haját is úgy fésüli az egyik, mint a másik. Mennyivel
163 IV | ruházkodnak mappa után, s az ember mindjárt rájok ösmer
164 IV | nem kénytelen fárasztani az elméjét.~Alább ott piroslik
165 IV | ábrázat), Laczkó Györgyné az ódivatú fõkötõben, Laczkó
166 IV | nem lesz aprehenzió, akkor az idén nem terem konkoly a
167 IV | bárgyúan, mint a gomba a fûben.~Az a csinos jószág ott, aki
168 IV | Csapodyné asszonyom… olyan akár az eleven ezüst, mellette a
169 IV | kés, sem a villa, nyilván az ujjaival eszik otthon).
170 IV | Alább Pap Demeter könyököl, az ispán Bodonyból, az a sáfrányszínû
171 IV | könyököl, az ispán Bodonyból, az a sáfrányszínû leányzó is
172 IV | sáfrányszínû leányzó is az övé. Még lehetetlenebb fizonómia
173 IV | szigetté válna itt mindjárt az egész környék, s csak õ
174 IV | tudja sorolni… úgyszólván az egész Laczkó-nemzetség együtt
175 IV | vagy még távolabb laktak.~Az uzsonna végén Mácsik sorra
176 IV | talált mindenütt. Alig várták az érdeklettek, hogy végigegyék
177 IV | mindenféléjét, felugráltak az asztaltól, s bizalmas csoportokba
178 IV | Mához egy hétre tartjuk meg az alispánválasztó-gyûlést -
179 IV | alispánválasztó-gyûlést - ismétlé az kevély hanghordozással.~-
180 IV | nemzetség oszlopának, legyen az bár két hónapos csecsemõ,
181 IV | annyi talentum van ezekben az én gyermekeimben, hogy ha
182 IV | Nem lehet, sógorasszony. Az öregebb gyerekek elõnnyel
183 IV | Csapody vállalta magára az informálást, hogy bejárja
184 IV | hogy bejárja egy hét alatt az összes Laczkó-rokonságot,
185 IV | határozatoknak, nem kóstol bele az ígéretföldjébe Békés megyében.~
186 IV | ezer forint is. Nagy pénz az!~- Elsõ sorban azok a fiúk
187 IV | hát ne irigyelje bátyám az Adorján-gyerekeket. Engem
188 IV | komolyan - és a nagy Mácsik az asztalra ütött a tenyerével -
189 IV | azért ám, hogy kegyelmetek az apró gallyait maguknak tördelgessék.~
190 IV | csak meg valaki!~S mintha az ökle fenyegetõleg megmozdulna,
191 IV | akkor Laczkó Pálnéra, ha az õt valami kéréssel fárasztotta (
192 IV | volt), vérszemet kapott az ott ácsorgó Csapody Gyuri,
193 IV | szemekkel vetették ki hálóikat az asszonyok és hajadonok.
194 IV | hónapja van még a parókiában. Az új kertészre könnyen fogják
195 IV | jutott eszébe Chalupka.~- Hát az a címeres korhely ugyan
196 IV | odatette a Laczkó nevet is az Annához, mintha nem is név
197 IV | mintha nem is név lenne az már, hanem rang.)~Aggodalmasan
198 IV | Aggodalmasan nézett ki az ablakon az éjbe.~- Az az
199 IV | Aggodalmasan nézett ki az ablakon az éjbe.~- Az az ember nem
200 IV | ki az ablakon az éjbe.~- Az az ember nem volt itt a
201 IV | az ablakon az éjbe.~- Az az ember nem volt itt a toron.
202 IV | tüdõnek vala birtokában, s az volt róla a vélemény, hogy
203 IV | nekem a levegõrõl! Ha igaz az, hogy a föld forog, hát
204 IV | volt. Hát miféle tútorság az, György, hogy a gyámleány
205 IV | beszéd.~- Mit fognak mondani az emberek? - gyulladozott
206 IV | testamentum szerint, de az asszonyt kevesellték, az
207 IV | az asszonyt kevesellték, az asszony nem kellett, az
208 IV | az asszony nem kellett, az asszony nem való, hogy egy
209 IV | felelsz erre most mindjárt?~- Az vagy… becsületes vagy, Anna.
210 IV | hápogj Anna - kérlelé Mácsik, az ajtó felé hátrálva -, hiszen
211 IV | mikor a fazék reped vagy az ablaküveg törik -, ha csak
212 IV | Ránézett bámészkodva, mint az oroszlán, ha ingerlik, ásított
213 IV | azután szép csendesen kiment az udvarra, Chalupka után tudakozódni.~
214 IV | jól látta) ott ingerkedett az öreggel, bolondot csinálván
215 IV | hát tenni magával mindent. Az a vásott kölyök egy úri
216 IV | Ímhol - azt mondja - ez az üvegkancsó, tartsa kegyelmed,
217 IV | Mácsik bácsi megharagszik«, s az az együgyû bolond úgy tartotta
218 IV | bácsi megharagszik«, s az az együgyû bolond úgy tartotta
219 V | megírja hőseinek milyen az orra, szeme, termete, viselete,
220 V | ruházatában festem, akkor nem ő; az ökölnagyságú ezüst gombok
221 V | morzsányit is.~Hanem Chalupka, az más, Chalupkával már tartozásban
222 V | őslény, egy múzeumi régiség az alig múlt korból. Még a
223 V | kiveszett, most hiába keresnők. Az idő emlői jobban kiasztak
224 V | jobban kiasztak már, mintsem az ilyen szegény férgeket táplálnák.~
225 V | pedig azok elől eszi el az úri asztalok hulladékait)
226 V | Ide jött. Terítenek neki az ebédhez, a vacsorához, éjszakára
227 V | éjszakára ágyat vetnek számára az inasszobában. Aztán ott
228 V | beszélnivalója, hogy tömérdek… itt az történt, ott az történt.
229 V | tömérdek… itt az történt, ott az történt. Az összes nemesi
230 V | történt, ott az történt. Az összes nemesi családok mintha
231 V | borocska mellett, s ha úgy az ebédlőben magára hagyják,
232 V | a nemes úri famíliánál.~Az elsõ nap megreparálja az
233 V | Az elsõ nap megreparálja az összes órákat a házban,
234 V | negyedik nap kottára teszi az összes divatos nótákat,
235 V | emlékszik. Talán nem is igaz az már! Ki volt, mi volt, hogy
236 V | megereszkedett klavírok az ő tudománya nélkül? S nyugodjunk
237 V | ha ugyan történt valami… az nem esemény, az semmi, -
238 V | valami… az nem esemény, az semmi, - történni… csak
239 V | semmi, - történni… csak az urakkal történik, ami történik.
240 V | ördög dolga keresztülesik az emlékezet rostáján, mint
241 V | emlékezet rostáján, mint az apró búzaszem. Ő bizony
242 V | percnek. Mint a madár átugrik az egyik ágról a másikra minden
243 V | minden cél nélkül.~De most az egyszer nem ugrott el, csak
244 V | Istvánnál keresztelõt tartanak. Az õ szülei is hivatalosak.
245 V | megnézni. Éppen akkor rakta be az öreg néni (Filcsik anyósa)
246 V | pitvarban volt pörpatvarban az inasokkal: cudar pákosztos
247 V | mert itt ugyan nem alszik az éjjel senki, az örömnek
248 V | nem alszik az éjjel senki, az örömnek vagyon itt az õ
249 V | senki, az örömnek vagyon itt az õ mûhelye - kanyarítá ki
250 V | Filcsik uram.)~- Micsoda? Az én csizmámat? Az kellene
251 V | Micsoda? Az én csizmámat? Az kellene még csak! - fakadt
252 V | Ugye a bodonyi új kántor az úr?~- Nem biz én - válaszolta
253 V | szót -, de ha kántorok apja az úr, hát én ugyan mi vagyok
254 V | a torkával agyonordítaná az orgonát is… annak tartjuk
255 V | keresztelõjét. Ha aludni akar az úr, hát menjen isten hírével
256 V | odább, de ha enni-inni akar az úr, akkor kerüljön beljebb
257 V | majorságai, de azalatt is nõ az enni-inni, ruházkodni valója,
258 V | hogy mindenütt ott van ez az ember, ahol Piryné) persze
259 V | Csorvády gazdatisztek? Ezt az aranyosat? Hej húgom, húgom,
260 V | aranyosat? Hej húgom, húgom, ha az enyim volna, beh gazdagok
261 V | is, maga is… mindnyájan.~Az egész társaság Chalupkára
262 V | mondattal fel tudná emelni az átokkal rányomott fedelet.~-
263 V | fel Piryné haragosan. - Az én Zsófi lányomat?~- Igenis,
264 V | fogyna el? Kapva kapnák az emberek. Ötvenével vennék
265 V | még a pipáját is kivette az agyarából.~- De ez nem mese
266 V | húszezer forintos leány lenne az már azontúl, mágnásnak sem
267 V | Bizony pedig nem kell az okos tanácsot megvetni -
268 V | azt, mint ahogy gondolná az ember.~És felhörpentett,
269 V | nagyra a homlokom!~- Nem baj az! Szerencse az, szomszéd
270 V | Nem baj az! Szerencse az, szomszéd uram - bizonykodott
271 V | Chalupka. - Minden szerencse az okos ember kezében, mert
272 V | pénzcsinálásra, mint minden egyéb. Az is olyan aranybánya, mint
273 V | szépség.~- Ne bolondozzon az úr… mert megharagszom.~-
274 V | vegyük… - hebegte Laczkó.~Az asztalra könyökölt, szemei
275 V | kopasz ember, mind restelli az állapotát, még amelyik nem
276 V | türelem. Majd kikunkorodik az mindjárt. Százezer ember
277 V | István. Aki tudós ember van, az mind ott ül, s örökké azon
278 V | bolondot cselekednénk, hallja az úr - szörnyûködött Laczkó
279 V | növeszteni a kopasz homlokokra? Az lenne az okos és híres munka.
280 V | kopasz homlokokra? Az lenne az okos és híres munka. A világ
281 V | még ha semmit se érne is, az egész világ hinné, hogy
282 V | Ezt a könyvet, elhiheti, az a százezer kopasz ember
283 V | álmait Chalupka. - A java, az igazi nyereség csak most
284 V | földem a Kis-hegy alatt, meg az ugar. Innen is meglátnánk
285 V | ugar. Innen is meglátnánk az ablakból, ha sötét nem volna,
286 V | még mondani?~- Nyilvánvaló az pajtás, hogy a könyvben…~-
287 V | pajtás, hogy a könyvben…~- Az én földeimrõl beszéltél.~-
288 V | vagy jófûolaj. Egyszóval, az, ami lesz. S itt a kincs,
289 V | kopasz ember meg hordaná érte az aranyat ész nélkül.~Mintha
290 V | szobában, míg kopasz fején az a néhány õsz hajszál felfelé
291 V | hajszál felfelé meredezett az égnek.~De már ezt nem állhatta
292 V | mindenben ilyen… Benne van az a szerencsétlen Laczkó-vér.
293 VI | rontotta el a Laczkókat. Az õ nagyravágyásán csúszott
294 VI | nagyravágyásán csúszott el az esze, akié kificamodott.~
295 VI | zajt a pribolyi konferencia az egész környéken. Még a vármegyeházba
296 VI | kováspisztolyt, mert kutya ám az is, ha elsül.«~Mire aztán
297 VI | is, ha elsül.«~Mire aztán az alispán úr azt felelte volna
298 VI | mosolyogva: »Édes Lacikám, az egyszeri ember is azt mondta
299 VI | mindjárt belátta volna, hogy az lehetetlen.«~Beszélhettek
300 VI | hogy nem volt hova ültetni az atyafiakat. Még a szakajtókat
301 VI | mekkora sáskahad ez! Azt hinné az ember, hogy egy idevándorlott
302 VI | sivítanak, zajonganak ezek az apróságok! Ketten felmásztak
303 VI | nincs itthon Suska, mert az közibök csördítene.~Azaz,
304 VI | nem szerencse, mert éppen az a baj. Ha Suska itthon volna,
305 VI | visszatér Chalupka a kulaccsal (az asszonyoknak maga Mácsikné
306 VI | úgy bánt, hogy nincs itt az a fiú. Megszerettem a kópét…
307 VI | ilyen nagy tisztességre! Az kínoz engem, hogy becsületes
308 VI | hát csakúgy meglesz abban az õ jussa, mintha talpig tafota
309 VI | nemzetes Mácsik György uramnak az ölében.~Ezalatt pedig mindinkább
310 VI | tekintetes Laczkó Ferencz uram, az esküdt, csak már jönne,
311 VI | tekintetes úr. Punktum.~- Az meglehet, hogy punktum -
312 VI | természetesen, sohasem mondta így se az egyik, se a másik a nagyralátó
313 VI | csöpp nyájasság se látszik az arcán.~A »tekintetes Laczkó«
314 VI | azután is sokáig rázták az egymás kezét.~- Jó út volt? -
315 VI | Károlykám most tette elõször ezt az utat. Sohase volt még itt
316 VI | útközben: »Hallod-e gyerek, ez az a hely, ahol talpunk meg
317 VI | ahol talpunk meg van vetve. Az õsapáid csontjai itt vannak
318 VI | magam. Azt mondja nekem az a gaz kópé: hogy mit csináljon
319 VI | praktikusnak kell lenni az embernek… Hej Károly! Károlyka!
320 VI | fogta, s körülvezetgette az atyafiak között, s mindenütt
321 VI | tudott valami jót elmondani az aranyos csemete kitûnõ tulajdonságairól.~
322 VI | kitûnõ tulajdonságairól.~Az aranyos csemete pedig unta
323 VI | ki akarta húzni a kezét az apjáéból.~- Eressz!~- No,
324 VI | megmutogat neked mindent az udvaron. Vigyázz rá, István
325 VI | tenni Filcsiknek, dacára az újdonatúj dolmánynak és
326 VI | Hogy a görény torka legyen az országútad, te betyár!~Végre
327 VI | a füledet. No, nézze meg az ember! Még nem vagy ám vicispán.~
328 VI | fordítsd fel a teens úrfinak az épületet!« Ezt az utóbbit
329 VI | úrfinak az épületet!« Ezt az utóbbit Mácsik kiáltotta.
330 VI | egy kis gúny is.~Hanem hát az épületet bizony Filcsik
331 VI | azonképpen e família. Látható az õ dereka, láthatók gyökerei,
332 VI | Gida. Egy vékony nõi hang az ölfarakás mögül Károlyt
333 VI | még más nevek is vegyültek az élénk zsivajba elenyészõn.~
334 VI | melynek önzés a neve, és az szép csendesen összezsugorodott,
335 VI | csak providencia segít. Az a kérdés, okos-e a fiúcska,
336 VI | rossz, ha nagyon szép, mert az asszonyok teszik rá a kezüket,
337 VI | Higgyék meg nekem kegyelmetek, az acél is puha bársonnyá válnék
338 VI | emberek ravaszok, de még az se utolsó kérdés, milyen
339 VI | szerencsétlen, a rák lusta, aki az ikrek alatt születik, rendesen
340 VI | csakhogy a jó embernek kurta az igazsága, hanem a bika,
341 VI | igazsága, hanem a bika, az a helyes ebben az esetben…
342 VI | bika, az a helyes ebben az esetben… Az lenne a nekünk
343 VI | helyes ebben az esetben… Az lenne a nekünk való.~Helyeslõ
344 VI | sugdosták elragadtatva az asszonyok, s találgatták,
345 VI | kell eldugni. Elõ velök az anyjuk köténye mellõl. Együtt,
346 VI | valót.~Egy rekeszték volt az udvaron, melyet »esztrengá«-
347 VI | szokták fejni a birkákat. Az esztrenga két részbõl áll,
348 VI | esztrenga két részbõl áll, az egyikbõl egyenkint eresztgetik
349 VI | megfeji mielõtt elbocsátaná.~Az esztrenga most üres volt.
350 VI | a juhok itthon ilyenkor, az édes füvek hónapjában? Mikor
351 VI | Asszony- és gyermekraj lepte el az utcát, s abban a hiszemben,
352 VI | volt még Laczkó Gyurinak, az egyik Laczkó Bandinak és
353 VI | Gergelynek. Különösen ezt az utóbbit támogatták nagyban
354 VI | tyúkszemhez ért. Különösen az asszonyok közt keletkezének
355 VI | mindjárt átlátta, hogy ez az a szirt, hol összetörhet
356 VI | összetartja õket, felolvad az irigykedés közéjük dobott
357 VI | Habozott, arcáról csurgott az izzadság, s izgatottan rángatta
358 VI | fésût, mellyel hosszú haja az akkori szokás szerint fel
359 VI | e pillanatban.~- Ki volt az? - hörgé nagy szemeit dühösen
360 VI | lett, mint a templomban. Az emberek szíve elszorult.
361 VI | gazembert! Ki tudja, hol van az már? Volt esze, hogy elszaladjon.~
362 VI | mint egy macska. Nini, nini az biz a Laczkó Gábris!~- Te
363 VI | Eljöttem érte - felelte az bátran. - Kinél van? Kegyelmed
364 VI | mely olyan jól áll ezeknek az apró emberpalántáknak.~-
365 VI | Adja ide a labdámat, mert az enyim.~- Ejnye forgós… hát
366 VI | gyík, ügyesen kisiklott az ütés elõl, s a kézcsuklójával
367 VI | kiejtette kezébõl a labdát.~Az elszörnyûködés moraja zúgott
368 VI | rettenetes esetbõl.~S ím az lett, hogy a nagy Mácsik
369 VI | kalapjaikat emelgetve, az asszonyok a kendõiket lobogtatták,
370 VI | hangokon ordítottak bele az általános tumultusba. Filcsik
371 VI | ahogy a diétai követeket és az igazi vicispánokat szokás.
372 VI | kapált a lábaival, karmolt az ujjaival, de már ezt most
373 VI | kell, hiszen hallhattad az apádtól.~Chalupka ezalatt
374 VI | lelkesedéstõl és örömtõl, csak maga az ünnepelt nem, ki míg diadallal
375 VII | megváltozott a sorsa, éppen mint az Ezeregyéjszakában a szegény
376 VII | szegény kollár fia legyen az elsõ felettük, mert életrevaló.
377 VII | végre is Laczkó-vér foly az ereiben, s a híres Kinizsi
378 VII | molnárlegény volt, a krónikásoknak az õ csácsogásai szerint.~Az
379 VII | az õ csácsogásai szerint.~Az öreg galambõsz Laczkó Márton,
380 VII | odament a gyerekhez, mikor az végre kibontakozott az ovációkból,
381 VII | mikor az végre kibontakozott az ovációkból, s kiterjesztvén
382 VII | levett kalappal megáldotta.~- Az isten éltesse tekintetes
383 VII | Mózest, mely õt elvezeti vala az ígéret földére. Ámen.~Gábris
384 VII | elnémult, szótalan lett. Az, hogy itt mindenki ránéz,
385 VII | szemeit a gyülekezeten. Az öregek azt hitték, hogy
386 VII | öregek azt hitték, hogy ez az alispáni állás méltósága,
387 VII | Most aztán megvan már az alispán - mondá Mácsik. -
388 VII | megkívánja.~Mert rang volt az, éspedig nemcsak képzeletbeli.
389 VII | fejeiket vakarták: »Nem ér az egész alkotmányunk egy pipa
390 VII | ezt a hírt meghozták neki, az asztal alá vágta a kócsagtollas
391 VII | fogja, mi illik, mi nem, sõt az ura tudományából neki is
392 VII | tût megfogja - csak éppen az úri formátumban nem járatos,
393 VII | közönséges használatra, de olyan az is, hogy a burkus princ
394 VII | egészségére kell innom. Éljen az én Gáborom, meg a feleségem
395 VII | szerencséjén, hogy úgy felvitte az isten a dolgát, de valami
396 VII | Nem nyílik-e meg nyomban az ajtó, hûs áramlat besuhan,
397 VII | Takarodjatok innen!« Mert ha az istenek labdáznak is, azoknak
398 VII | Gábor igen hamar beleszokott az új helyzetbe. Eleinte csodálkozott
399 VII | csodálkozott egy kicsit, hogy mikor az utcán régi szokás szerint
400 VII | támadt Gábrisnak kiszedni az öreg kõrisfáról a fészket,
401 VII | hamar meg lehetett szokni az ilyeneket. Külön szobát
402 VII | lakott Chalupkával. Mert az öreg sorsát is felvitte
403 VII | öreg sorsát is felvitte az isten. A végrehajtó bizottság
404 VII | tiltva Chalupkának, hogy az elméjét magasabbra igazítsa.
405 VII | nádorispánynak is, ha úgy volna az instrukcióban.~Barosné maga
406 VII | magát benne, mintha õ lenne az ura. Játékokat rendezett
407 VII | A pandúrok elfogdosták az elhagyott park fái közt
408 VII | Boldizsárékat hítták meg némelykor. Az asztalfõn Gábor ült még
409 VII | uralkodni akart, nem sajnálta az aranyozást - ahová odaillett.
410 VII | volt itt most kompolyodva az egész Priboly. Nincs annál
411 VII | Gábrisban született meg az Antikrisztus. A kékkõi százesztendõs
412 VII | amikrõl rá lehet ösmerni, s az, mikor meg akarta ütni a
413 VII | Mások még távolabb estek az igazságtól. Szerintök kicserélt
414 VII | ivott annyit Boldizsár uram) az õ fiáért, akit aztán ehelyett
415 VII | király. Hanem most kisütött az igazság. Ráakadtak a kis
416 VII | ezt hitték el. Mert abból az ezer vitézbõl, ha idejön,
417 VII | azokat a menyecskék is.~…De az ezer vitéz csak nem jött,
418 VII | Chalupka sem hiányzott, ott ült az ülésen háttal Suskának.~
419 VII | Nagy parádéval történt az elmenetel. Nyolc családbeli
420 VII | kis Gábor végigcsókolózott az asszonyokkal, míg elbúcsúzott
421 VII | asszonyokkal, míg elbúcsúzott az anyjától, aki keservesen
422 VII | aki keservesen zokogott az udvaron, s jajveszékelve
423 VII | utcahosszat, s látván, hogy az úrforma Laczkó-asszonyok
424 VII | nem repedhet szét többfelé az ember?~Mikor a bodonyi határt
425 VII | a legutolsó hídnál (ahol az ütött orrú Szent János van)
426 VII | következik:~Látjuk, nézegetvén az idők pulzusát,~Hogy bolond,
427 VII | bolond, ki veszni hagyja az ő jussát.~Odavág denique,
428 VII | szorítottak mindnyájukkal, s az utóbbi még azonfelül a következő
429 VII | kívánta, hogy hajón menjenek. Az pedig körülbelül uzsonna
430 VII | Suska Mihály. De különben az volt a hajó szokása is még
431 VII | be õket, noha megüzenték az állomásra tisztességtudóan,
432 VII | most öntötte ki erszényébõl az utolsó aranyait. Csak még
433 VII | megbotránkozásaiban. »Hallatlan az, mi minden történik már
434 VII | istennek nem esett semmi hiba az úton, nemcsak odaértek a
435 VII | hajóskapitánynak, Csomaközy Lázárnak, az anyai nagyanyja Mácsik Veronika
436 VII | Mácsik György, hanem ebbõl az alkalomból igen jól esett
437 VII | nem kotyog bele más, csak az atyafiságos kulacs néha.~
438 VII | emberevõ állat ez?~- Nem biz az. Hanem csak úgy játssza
439 VII | aki mindjárt beleharap az emberekbe, pedig csak szelíd
440 VII | gyémántból lenne, mert jaj annak az embernek, aki csak görbén
441 VII | elbeszélni szögrõl-végrõl az egész családi plénumot és
442 VII | de különféle formákban: Az »ejnye kutya Kutyánszki«
443 VII | jelképezte a búbánatot, az »ezer tengeri kígyó« volt
444 VII | mind a háromszor elvitte az ördög, hogy süllyedjenek
445 VII | apjának volt ott egy bérlete; az öreg halála után aztán én
446 VII | Hogy a féreg pusztítsa el az egész gyilkos fészket.~-
447 VII | köszönnénk.~- Mikor lesz az még a maguké? Megeszem én
448 VII | akkorra a fejemet. Azaz, hogy az én fejemet eszik meg akkorra
449 VII | igazán olyan rossz föld az?~- Kígyó, béka lakik abban,
450 VII | Kígyó, béka lakik abban, s az is panaszkodik talán, mert
451 VII | országban, vagy hogy már azóta az is nõtt, mert van vagy harminc
452 VII | bezzeg van szakálla. Be van az nõve náddal, füzesekkel.
453 VII | füzesekkel. Förtelmes tartomány az. Hanem hát különben igen
454 VII | kifogásom. Csak azt tartom, hogy az erejét nagyon is kivette
455 VII | erejét nagyon is kivette az a pékfamília.~- No, éppen
456 VII | Hát ugyan miféle família az?~Errõl szeretett volna hallani
457 VII | Mácsik György.~- Szaporák az ilyen németek, mint az egerek -
458 VII | Szaporák az ilyen németek, mint az egerek - bölcselkedék a
459 VII | Betelepítették azok azóta talán az egész vármegyét, és maguk
460 VII | és maguk is kapálják meg az egészet. Mikor még én ott
461 VII | Mikor még én ott voltam, az öreg is élt. Az volt csak
462 VII | voltam, az öreg is élt. Az volt csak a figura, még
463 VII | örökös fõispánná is lett, az volt csak az igazi komédia,
464 VII | fõispánná is lett, az volt csak az igazi komédia, mikor az
465 VII | az igazi komédia, mikor az elsõ megyegyûlést tartották.
466 VII | A vén Harruckern beült az elnöki székbe, a kammerdinerje
467 VII | tisztviselõk, megéljenezték az új fõispánt, ki sehogy se
468 VII | viselkedjék. Mert abból az éljenzésbõl kilátszott az,
469 VII | az éljenzésbõl kilátszott az, hogy tréfából történik.
470 VII | súgja a fõnótárius, ha az auktoritás nevelésére föltesszük
471 VII | Föl is tették, de ebbõl az lett, hogy a rendek és karok
472 VII | valának: »Micsoda szemtelenség az? Ha õk a fejükön tartják
473 VII | igazságosabb is így!« S lõn, hogy az egész gyûlés úgy folyt le.
474 VII | Pestig értek, már kész volt az alku, hogy de bizony a mulatságos
475 VII | bátornak és kötekedõnek, mert az az õ hivatása, hogy oszlop
476 VII | és kötekedõnek, mert az az õ hivatása, hogy oszlop
477 VII | oszlop legyen… mindnyájuknak az oszlopa.~- Biz isten akár
478 VII | Másnap el lett igazítva az is. Sõt még egy pár híres
479 VII | volt egy fiskális sógora, az volt a legnagyobb talentum
480 VII | odacsapott a tenyerével az íróasztalra: »Egész Bécs
481 VII | elveszik a mostani fiskálistól, az otthonitól, mert az lusta
482 VII | fiskálistól, az otthonitól, mert az lusta és tehetetlen), hadd
483 VII | No, hát csak nevelkedjék az oszlopunk, akit ott hagytunk.
484 VIII| Címerünk elõtt meghajoltak az idegen népek, pedig mindent,
485 VIII| Barosné. Bizony megérdemli az a derék asszony, hogy holta
486 VIII| minden pribolyi ember. Mert az nem tesz semmit, hogy csak
487 VIII| szerencse. Hiszen minden az asszonyoktól függ, minden,
488 VIII| függ, minden, ami történik, az õ selyem hajszálaikkal van
489 VIII| görbére, katonák kardját az õ pillantásuk élesíti, õk
490 VIII| gondolja magában fitymálva az, aki nem járatos a dologban.
491 VIII| tán azt is elhinné, hogy az csak úgy magától támad,
492 VIII| végigtekintenek kevélyen az izmos kavicsos töltésen,
493 VIII| el volt zárva a világtól az egész falu a jövõ nyárig.
494 VIII| volna arra szálldogálni.~Az õszi esõzések elõtt a pribolyi
495 VIII| látják-e még egymást valaha? Ki az ördög éljen meg tavaszig
496 VIII| mert ide ugyan nem jön az embernek a temetésére senki,
497 VIII| tavasszal hámozzák ki a sorsát az érdeklõdõk, ha az út járható
498 VIII| sorsát az érdeklõdõk, ha az út járható lesz. (Ott van
499 VIII| ember beszerezte magának az egész télre való szükségleteit,
500 VIII| vármegyéhez, csináltassa meg nekik az utat, de hiába, nem volt
1-500 | 501-1000 | 1001-1466 |