Rész

 1 Fug|         Tanú oda fog vezetni.~II.~Kléner Pál vizsgálóbíró urat a
 2 Fug|          a margóra került. No, de Kléner úron sem könnyû ám kifogni.
 3 Fug|              Mondtam! - ujjongott Kléner úr diadalittasan. Uraim,
 4 Fug|         lenne. Ez az orr, uraim…~(Kléner úrnak meglehetõsen nagy
 5 Fug|     csõvel, agyán D. P. betûkkel. Kléner úr megvizsgálván ez új »
 6 Fug|          találtunk. Õ poéta volt.~Kléner úr látván a tanúvallomások
 7 Fug|            Ah, végre mégis talált Kléner úr valamit.~Egy üres lapot,
 8 Fug|       amik még következtek volna!~Kléner úr felkiáltott örömében.~-
 9 Fug|  Pintérkém«-nek hítt… Teringette!~Kléner úr hagyta õt eszmélkedni.~»
10 Fug|     fejadót. Ez aztán történet!…«~Kléner úr egészen közel lépett
11 Fug|         elé engedjem hurcoltatni.~Kléner mosolygott és kezeit dörzsölte.~-
12 Fug|       behordatlan… ~- Eh, - mondá Kléner úr - kinek gazdálkodik?
13 Fug|        föltuszkoltatni a kocsira.~Kléner úr még a kocsiról is egyre
14 Fug|          dolgokat is, miket talán Kléner úr orra sem lenne képes
15 Fug|     meglátni a nõbõl.~A Pintér és Kléner urat hozó cséza mintha az
16 Fug|        Bemutatom neked tekintetes Kléner Pál urat, õméltósága barátját.~
17 Fug|        tanulta a »madám«-nál, mit Kléner út átkozottul ügyetlen meghajlással
18 Fug|     legény nyomban megérkezett, s Kléner úr tele szíván orrát, lassankint
19 Fug|      õrölve a társalgás garatján.~Kléner úr önbizalmának visszatértével
20 Fug|        szomszéd szobára mutatott.~Kléner úr udvariasan karját nyujtá,
21 Fug|      következhetik, az már mind a Kléner dolga.~Maga Kléner úr pedig
22 Fug|         mind a Kléner dolga.~Maga Kléner úr pedig egész hidegen húzta
23 Fug|         nem lehet mindig jókedvû.~Kléner úr éppen akkor ért Évi közelébe,
24 Fug|         esik is« - és azt felelte Kléner úrnak: ~- Rendelkezzék velem!~-
25 Fug|       elõbb még egy megjegyzést. ~Kléner úr ünnepélyesen szívére
26 Fug|          Évike megrettenve nézett Kléner úrra: tréfál-e, vagy igazat
27 Fug|    õszinte. Ezzel mindent elront.~Kléner úr most ahhoz a ponthoz
28 Fug|             tombolt örömreszketve Kléner úr lelke. Milyen orr!… Milyen
29 Fug|        mit felelt kegyed? - kérdé Kléner úr mohón.~- Megmondtam neki,
30 Fug|           ezt mondta! - szótagozá Kléner úr lehangoltan.~- Szavai
31 Fug|        akartam azt neki felfedni.~Kléner úr felkelt, meghajtá magát
32 Fug|       sohasem szokott mosolyogni.~Kléner úr elõtt most feltárulni
33 Fug|          beárnyékolták. Az ügyvéd Kléner úrhoz ugrott s vállon ragadta:~-
34 Fug|            midõn a megnyílt ajtón Kléner úr lépett be nagymérgesen.~-
35 Fug|   kisütöttem, - szólt kedvetlenül Kléner úr, mint kinek orra vére
36 Fug|             Az messze van - mondá Kléner úr, kinek kedve telt bosszúját
37 Fug|        buzgó tisztviselõ, - szólt Kléner úr meghatottnak látszó hangon, -
38 Fug|       bevallott.~- Hála istennek…~Kléner úr keserûen ráförmedt.~-
39 Fug|           leverõ, ez elszomorító…~Kléner úr oda volt a felindulástól.~-
40 Fug|    Bizonyára, bizonyára, - felelt Kléner úr - azonban a bûnös vallomása
41 Fug|       kivette zsebébõl s átnyújtá Kléner úrnak, ki azt hangosan olvasá
42 Fug|          többi iratokhoz! - szólt Kléner úr, a levelet Cserepes elé
43 Fug|    Bizonyára, bizonyára! - felelt Kléner úr s maga is szelencéjéhez
44 Fug|         legyen hát embervadászat!~Kléner úr közbeszólott:~- Nagyon
45 Fug|           halálig.~- Elég - szólt Kléner úr. - Ön befejezte vallomását.
46 Fug|        hiányos…~- Hogyan? - kérdé Kléner úr vontatva.~- Pszt! Csitt! -
47 Fug|         szemei szikrákat szórtak. Kléner úr türelmetlenül toppantott.~-
48 Fug|     homlokán, de nem bírt azoknak Kléner úr füleinek fölfogható alakot
49 Fug|      végre tompán. - Nem! Nem!~V.~Kléner úr szánakozóan nézett rá.~-
50 Fug|          kell kötözni - vélekedék Kléner úr valamivel nyugodtabban.~
51 Fug|             Miért? - kiáltott fel Kléner úr.~- Mert sokkal nagyobb,
52 Fug|    lehetett a Daróczy puskájában.~Kléner úr pedig ott állott az asztalhoz
53 Fug|             Oh, oh! - hajtá egyre Kléner úr.~Az ügyvéd sietett elégtételt
54 Fug|         hiányos volt a vizsgálat?~Kléner úr megsemmisülve ugrott
55 Fug| csodálkozásban kiizzadt homlokkal Kléner úr, - ön éles ész! Teringette!~
56 Fug|     fogadta el ezt a föltételt, s Kléner úr hozzálátott eszméi rendezéséhez;
57 Fug|          árnya nézett rá rémesen…~Kléner úr a belépõ vádlott felé
58 Fug|           ügyes fickó, de az öreg Kléner eszén nem megy keresztül…~
59 Fug|   keresztül…~Itt szünetet tartott Kléner úr és hosszú lélegzetet
60 Fug|           öröm leverte lábáról.~- Kléner úr, ön derék ember! - szólt
61 Fug|     Pintér Lajos a bíróhoz lépve.~Kléner úr élénken szorítá meg kezét,
62 Fug|      gondoljunk rá! szippantsunk!~Kléner úr bekövetkezett prüsszentéseire
63 Fug|       hanem tágabb körökben is, s Kléner úr neve emlegetett lõn.
64 Fug|          kisbelédi vizsgálatot, s Kléner úr megérte azt a régen álmodott
65 Fug|         bizonyos név egyre késik. Kléner úr nem csügged el a gusztálás