Rész
1 I | mindenütt lakoztak Laczkók, s mind olyan szegények valának,
2 II | esztendõkig.~A hatalmas urak mind tûrték ezt, s csak mosolyogtak,
3 II | ment el értük? Ezt most mind be kellett elõbb szerezni,
4 II | restóráción, csak nekem szóljon.«~Mind szépen van ez így kikomponálva,
5 II | leverni vele a csizmáiról.~- Mind a szemembe hajtod azt az
6 III | is van egy végben, mely mind a Laczkó-famíliáé, Istvánok
7 III | valaki; mert most egy idõ óta mind Endrék lesznek az újszülöttek,
8 III | meglátott útközben, azokat mind magához intette, pedig azok
9 III | magához intette, pedig azok mind el akartak elõle szaladni,
10 IV | városi emberekre, mivelhogy mind egyforma kabátban járnak,
11 V | kölykek, a ludaskásából mind kilopkodták a zúzát. Kiváltképpen
12 V | Ez a sok kopasz ember, mind restelli az állapotát, még
13 V | Aki tudós ember van, az mind ott ül, s örökké azon töri
14 V | a százezer kopasz ember mind szívesen venné meg tõlünk -
15 V | gondolat… pompás!~- De még ez mind csak semmi - nyújtogatta
16 V | becsületes emberek vagyunk mind a ketten… legyünk ezentúl
17 VI | s azokra ültek. Persze mind odalett, pedig csak a minap
18 VI | oldalrokonok, apák, fiak, unokák, mind, aki csak jusst formálhat
19 VI | A többi anyák gyermekei mind itt vannak, itt játszanak,
20 VI | ünnepiesen felöltözve, mind boldogak… mind reménykednek.
21 VI | felöltözve, mind boldogak… mind reménykednek. Mi el sem
22 VI | ujjaival, de már ezt most mind tûrni kellett tisztességtudásból.
23 VII | Õszre be lehet már fogni mind a négyet, hacsak karóba
24 VII | legényei számára. S azok mind olyan egyformák, mint a
25 VII | telt el a nyár. Ebédelni mind a ketten Mácsikékhoz jártak.
26 VII | Mikor a faluból kiindultak, mind összegyûltek a népek a templomsoron
27 VII | jó nemes famíliából valók mind a ketten: nem várta be õket,
28 VII | hogy a tengeri kapitányok mind marcona zordon alakok, akikhez
29 VII | búsult, ha haragudott, azt mind káromkodással fejezte ki,
30 VII | repcét vetni fiatal koromban, mind a háromszor elvitte az ördög,
31 VII | negyven-ötven nemest, azt is mind armálistát. A vén Harruckern
32 VII | megfordultak konziliumot kérni. Mind azt állította, hogy kétes,
33 VIII| Vicispán, fõszolgabíró mind rossz szemmel nézték a pribolyi
34 VIII| ablakok vannak a házán. Mind megállnak arra a budai legények,
35 VIII| szebbet a palatinus!~Dehát ez mind nem tartozik reánk; a fõbenjáró
36 IX | falusiak. ~S az most már mind másképp lesz - ha Barosné
37 IX | Tisztességes hivatala van annak mind a kettõnek, hallja az úr…
38 IX | Mácsik nem szólt. Hallgattak mind a ketten. Biri valami ujjast
39 IX | úgy van?~- Hiszen igaz, mind igaz - akadozék remegve
40 IX | nyelte az idõt, azt hitték mind a ketten, a világ fog elmúlni.~
41 X | kurtanemesek, akikben mégis mind megvannak, s a mindennapi
42 X | meg vannak benne, de ezt mind nevetségessé teszik a kicsinyes
43 X | morzsától az a tömérdek méz mind savanyú lenne.~Mácsikban
44 X | lehet az, nem lehet az!~Mind jobban-jobban nyomták ezek
45 X | magától. S akik eljöttek is, mind morózus, fázós hangulatban
46 XI | ezután? A Laczkók zsebei mind meglaposodtak apródonkint,
47 XI | Ilonka beszélt valamit, mind a ketten kacagtak közben
48 XII | józsefnapi vásárra mentek Vácra, mind szép selyemkokárdát hoztak
49 XII | asszonycseléd volt az udvaron, az mind szétszaladt rettenetes hangjától,
50 XII | bolondultak meg legelõbb, mind odavannak a táborban… Ej,
51 XII | No, már ez mégse tréfa. Mind szétfutottak az asszonynépek
52 XIV | bámulásában. Hát nem álmodik? Mind igaz ez? Ez hát Mácsik György,
53 XIV | régen történt, azt most mind hozzáidomították ahhoz,
54 XIV | etetett velök valamit. Mind bele voltak bolondulva.
55 XIV | kocsonya. És akármit tett, az mind oly nagyon furcsán esett
56 XV | kérdé Mácsik.~- Majd mind itt vannak. Már tudniillik,
57 XV | gyermekies gyöngeségbõl, mely mind jobban-jobban hatalmába
58 Fug | táska, a cilinder?… Ezek is mind valakié voltak valaha, s
59 Fug | õse sem volt már életben, mind ott feküdt már a maga helyén
60 Fug | most következhetik, az már mind a Kléner dolga.~Maga Kléner
|