Rész

 1 Fug|         Kezdhetjük.~- Mikor beszélt ön utoljára a gróffal? - kérdé
 2 Fug|         amice, akármit beszéljen is ön, hogy asszony van a játékban.~-
 3 Fug|        valami harmadik? Hova beszél ön, doktor Szirupka?~- Nos,
 4 Fug|        golyóval vadászni.~- Hm… hm! Ön legtitkosabb eszméimnek
 5 Fug|         útközben adomázó orvosra.~- Ön nem bír érzékkel, doktor,
 6 Fug|           kifürkészhetlen útjairól. Ön okos ember, Pintér úr, ösmernie
 7 Fug|              szenvedélyt táplált az ön leánya iránt? Ki tilthatta
 8 Fug|             Nekem beszélnem kell az ön leányával. ~- Mikor? - hebegé
 9 Fug|            dörzsölte.~- Hova beszél ön? Ki látta azt, szép hölgyeket
10 Fug|          kriminális elé cipeltetni? Ön legalábbis valami spanyol
11 Fug|            minden a legjobban megy! Ön bemutat engem mint a gróf
12 Fug|      kocsiról is egyre csevegett.~- Ön azalatt, amice Cserepes,
13 Fug|        teljes szívembõl. De kicsoda ön?~- Mindenesetre barátja.~-
14 Fug| Mindenesetre barátja.~- Ah uram, ha ön barátom, kérem, könyörgöm,
15 Fug|              Vigyázzon, kisasszony, ön nem õszinte. Ezzel mindent
16 Fug|         borzadok tõlük.~- Úgy, úgy, ön tehát nem utasítá vissza! -
17 Fug|               Köszönöm, kisasszony, ön teljesen felvilágosított;
18 Fug|             Daróczy István, itt van ön?~Évike éppen ekkor lépett
19 Fug|       Kain-bélyeg nem volt rajta.~- Ön a törvény nevében foglyom.~
20 Fug|       ugrott s vállon ragadta:~- Ki ön! Mit akar? Hogy mer itt
21 Fug|              barátommal.~- Uram, az ön barátja gyanú alatt áll,
22 Fug|      fotográfiáját.)~- Cserepes úr, ön buzgó tisztviselõ, - szólt
23 Fug|             káröröm beszél, domine. Ön mindig ellenségem volt,
24 Fug|            belépett, - sietve jövök ön után, hogy e szerencsétlen
25 Fug|       körülményt fogok felhozhatni. Ön ezt meg nem tagadhatja.~-
26 Fug|             indokból s miként vitte ön véghez a bûntényt? - volt
27 Fug|            Mai viseletemet számítsa ön be, kérem, szokott betegségem
28 Fug|            délután vadászatra kísér ön«. Ah, a vadászatra fogom
29 Fug|           Ha én azt mondanám önnek: ön szegény ember, menjen Amerikába,
30 Fug|            mindenestõl, mit felelne ön arra?«… »Nem bírnám elfeledni«, -
31 Fug|           Elég - szólt Kléner úr. - Ön befejezte vallomását. Amit
32 Fug|              Amit ezentúl mondhatna ön, az nem tartozik a dologra. ~
33 Fug|          nekik. A többit végezze el ön az istennel!~- Nos, - fordult
34 Fug|           enyhítõ körülményeket tud ön felhozni a természeteseken
35 Fug|             nem vagyok készen.~- És ön megkísérlené? Igazán kíváncsi
36 Fug|        kíváncsi vagyok. ~- Mit tart ön azon állításról, - kérdé
37 Fug|        körülmények, amik…~- Hahaha! Ön erõvel mesés elemet akar
38 Fug|             elég rossz. Különben is ön nem képes felfogni szunnyadó
39 Fug|            csodákat mívelhet. Lássa ön! Ez egy szunnyadó eszme
40 Fug|          Bocsánat, vizsgálóbíró úr, ön igaztalanul vádol engem.
41 Fug|  igaztalanul vádol engem. Az eszmét ön érlelte meg bennem, nem
42 Fug|        meggyõzõdésre jutottam, hogy ön valami meglepõ fordulatot
43 Fug|     kiizzadt homlokkal Kléner úr, - ön éles ész! Teringette!~És
44 Fug|        szeretetre méltók. Ne mártsa ön máskor orrát rendõri ügyekbe!
45 Fug|           feltálalom. Ne piszkáljon ön addig a saját kedvenc ételemben,
46 Fug|         mint történt a katasztrófa. Ön megtöltötte csütörtökön
47 Fug|           gróf arccal fordulva állt ön felé és éppen fegyverét
48 Fug|             kellett vennie, hogy az ön puskájának iránya neki szól.
49 Fug|            biztosan levonható, hogy ön e percben megrántotta a
50 Fug|         mert csak így lehetséges az ön csalódása, mellyel a lövést
51 Fug|          magának tulajdonította. Az ön õrülettel határos lélekállapota,
52 Fug|            lélegzetet vett.~- Uram, ön ezennel szabadlábra van
53 Fug|       leverte lábáról.~- Kléner úr, ön derék ember! - szólt Pintér