Rész
1 II | konyhában?~- Beszéltem már a nemzetes asszonnyal.~- Adott-e enni?~-
2 II | Elhoztam biz én, elkértem a nemzetes asszonytól. No, igyál te
3 III | megbeszéljük még a többit.~A nemzetes úr elindult Birivel, azaz,
4 III | Nagy tisztesség érte a nemzetes urat - szólt.~- Ugyan? -
5 III | félreértés ne legyen, jószágban a nemzetes úr parancsol… de a leányka
6 III | Nagy szerencséje, hogy a nemzetes úr nem hallotta.~Másra hallgatott
7 IV | érdeklettek, hogy végigegyék a nemzetes asszony mindenféléjét, felugráltak
8 IV | sajátságos érdeklõdése a nemzetes asszonynak a tudományosság
9 IV | Anna köhécselve, mert a nemzetes asszony vékony tüdõnek vala
10 IV | emberek? - gyulladozott a nemzetes asszony. - Azt fogják mondani:
11 IV | kontyáról, s odahajította a nemzetes úr szeme közé, hogy annak
12 IV | csúnya is a részeg ember, nemzetes uram!~A hatalmas ember elmosolyodott.~-
13 V | ugyan nem teszem, hogy a nemzetes úr nimbuszán akár emeljek,
14 VI | bársonyban ült volna itt, magának nemzetes Mácsik György uramnak az
15 VI | ilyeténképpen:~- Nemes, nemzetes és vitézlõ família! Minden
16 VI | egy csöppet sem zavarta a nemzetes rendeket a tanácskozásukban.
17 VI | s úgy nyakon teremti a nemzetes urat, mintha akármilyen
18 VIII| minálunk; a szép asszony, nemzetes és nagyságos Baros Anna
19 IX | Hanem meg is szenvedte a nemzetes asszonytól.~Mácsiknét bántotta
20 IX | tartáspénzt!~Meg is tette a nemzetes asszony, amit ígért, elköltözött
21 IX | Mindjárt erre fog jönni a »nemzetes« is.~Az t. i. Mácsik volt,
22 IX | ott fog elporladni a nemzetes asszony csontjaival. Pedig
23 IX | Az isten éltesse nemes, nemzetes és vitézlõ Mácsik György
24 IX | mezõn, s utánahozta. »Ezt a nemzetes uram vesztette el.« Mácsik
25 X | megszólalását.~- Vitézlõ atyafiak! Nemzetes uraimék!~Halálos csend lett.
26 X | Nem rágjuk. Elég, hogy nemzetes uram elrágta a kötelet.~-
27 X | megerõsítem. Olyanok vagyunk mi, nemzetes uraim, mint a mákszemek,
28 XI | perszonális cím, mert a nemzetes úr viseltebb ünnepi ruházatját
29 XI | járt, helyüket nem találta nemzetes uraiméknak, úgyhogy egészen
30 XI | Bomlott munkát járunk, nemzetes uraim. Vétek volt a lábunkat
31 XI | ha nem több. Azt tartom, nemzetes urak, ne is menjünk tovább.~-
32 XI | És nincs is olyan nyelv nemzetes uraim, amely negyven lánc
33 XII | tán egy kis fodormenta?~A nemzetes asszony felkelt, megfõzte
34 XII | kenõasszonyért.~Elküldött hát a nemzetes asszony a kenõasszonyért.
35 XII | hogy egy fia csömör sincs a nemzetes úr hátában. Megtapogatta
36 XII | Bizonyosan megbántotta valaki a nemzetes urat, valami rossz gondolatja
37 XII | Filcsikné fogvacogva hallgatta a nemzetes asszony kifakadásait, mert
38 XII | kérdé, amint látta, hogy a nemzetes asszony alighanem más malomba
39 XII | hát, no?~S uram bocsáss, a nemzetes asszony gyanakvó tekintetet
40 XII | kendõm? - kiáltá erre a nemzetes asszony, és sápadt arcán
41 XIII| szomszéd anyóka is, aki a nemzetes asszonyt halottaiból locsolgatá,
42 XIV | Talán vizikátort rakni a nemzetes asszony nyakcsigájára, vagy
43 XIV | hogy kerülgetni kezdte:~- Nemzetes uram! Az a szóbeszéd van
44 XIV | kedve.~- Miért teszi ezt, nemzetes uram? - kérlelgette Miska.~-
45 XIV | hozakodék elõ a tervével.~- Hej, nemzetes uram, mégiscsak anyánk ez
46 XIV | láttad-e te õt?~- Kit, nemzetes uram?~Mácsik elpirult, s
47 XIV | Laczkó Gábort?~- Láttam, nemzetes uram. Mikor elment…~- Elment?
48 XIV | háznép fölébredt, még a beteg nemzetes asszonyt is fölköltötték
49 XIV | megfiatalodott volna. A lábadozó nemzetes asszonyt az udvaron még
50 XIV | ide.~Kibuggyant a könnye a nemzetes asszonynak erre az utolsó
51 XV | mondott?~S dühtõl tajtékzott a nemzetes úr szája, öklét pedig odaszorította
52 XV | kevélyen.~- Pedig jobb volna, nemzetes hadnagy uram - csábította
53 Fug | FÜGGELÉK~ A NEMZETES URAIMÉK~CÍMŰ REGÉNY VÁZLATAI
|