Rész

 1 II  |         Bizony már két esztendeje - szólt a vén potrohos ember, egyet
 2 III |            Ne bolondozzon, Birike - szólt a nagy Mácsik elhűlve. -
 3 III |   tisztesség érte a nemzetes urat - szólt.~- Ugyan? - kérdé kurtán
 4 III |             gyöngédsége. Mintha így szólt volna hozzá: »Te most már
 5 III |     vallatnak.~- Ejnye, gazember! - szólt a nagy Mácsik mosolyogva
 6 III |          embert is hagytak ott ki - szólt keserûen Toldy Mihály -,
 7 IV  |             hívják?~- A kulacsot? - szólt ideges fintorral. - A kulacs
 8  V  |        fáradt utas lehet, húzódozva szólt:~- Szállást nem adhatok,
 9  V  |           forinton.~- Ahá… persze - szólt Boldizsár úr, s ripacsos
10 VI  |       térképe!~- Ühüm… Körülbelül - szólt Laczkó Kristóf.~- Jó jel!
11 VI  |           Fordítsa fel a kosarat! - szólt Filcsiknek, azt is felfordította
12 VI  |                Ej, hagyjon békén! - szólt Mácsik durván kezével intve
13 VII |            s szokatlan szelídséggel szólt közbe.~- El van kényeztetve
14 VII |           fordulhatnánk, Chalupka - szólt a nagy Mácsik, mikor Pestre
15 VIII|           megcsóválta a fejét s így szólt:~- Vigyük el, emberek, ezt
16 IX  |              tekintetes asszonyom - szólt keserûen -, az õ rendelése
17 IX  |          háztartását.~Se Birike nem szólt, se Mácsik nem szólt. Hallgattak
18 IX  |            nem szólt, se Mácsik nem szólt. Hallgattak mind a ketten.
19 IX  |           valamit felírva, ami neki szólt, amit nem tudott elolvasni,
20 IX  |             is gondoltam már erre - szólt Mácsik közömbösen… - Elõbb-utóbb
21 IX  |           Mácsik Györgyhöz?~- Nem - szólt hirtelen fejét önérzetesen
22  X  |   mennyasszonyodnak.~- Szegények! - szólt Mácsik ellágyulva, s kivette
23 XII |        újság a pörben?~- Elhoztam - szólt Chalupka félénken, mint
24 XIII|             kocsis! Álljatok meg! - szólt a fekete ember.~- Ki az? -
25 XIII|     apródonként jönne rá.~- Hát nem szólt neki a pesti útjáról?~-
26 XIII|           karcsú derekát.~- Anyám - szólt - mi történt? Mit tettem? -
27 XIII|        Vadállat voltam, nem ember - szólt Gábor tompán, s szép férfias
28 XIV |            a szíve.~- Menjetek be - szólt a nőkhöz, s hangja nem az
29 XIV |          átkozott asszonyok. Nem is szólt többé egy kukkot sem, hanem
30 XIV |       beszélt és halkan. Ha valamit szólt vagy kérdezett, elõbb mindég
31 XIV |                Valami tolvaj lesz - szólt Miska kedvetlenül kászmálódva
32 XIV |     ellenveté az durcásan.~- Mit? - szólt oda mérgesen, mintha a régi
33 XIV |             aranyos sörényét, s így szólt hozzá biztató, nyájas hangon:~-
34 XV  |            sorból.~- Hát eljöttem - szólt Mácsik szomorúan -, itt
35 XV  |           én pedig mégse hátrálok - szólt kevélyen.~- Pedig jobb volna,
36 XV  |         dobogott többé.~- Meghalt - szólt tompán.~Filcsik reszketõ
37 Fug |   tiszttartó. ~- Írja, jegyzõ úr! - szólt a bíró: »tanú folyó hó 6-
38 Fug |           nála fegyver, könyörgöm - szólt Kis Gazsi, jámbor arcát
39 Fug |            Bocsánat, spectabilis, - szólt a jegyzõ - ne méltóztassék
40 Fug |         lakoljon.~- Menjünk uram, - szólt az öreg elérzékenyülve,
41 Fug |           veszélyben forog…~- Ah, - szólt fölrettenve, fájdalmas sóhajjal -
42 Fug |        gondoltam, kimegy fejébõl…~- Szólt errõl valakinek?~- Atyámnak
43 Fug |    nagymérgesen.~- Ah, ily korán, - szólt Cserepes, az akták alá sanzsirozva
44 Fug |               Mindent kisütöttem, - szólt kedvetlenül Kléner úr, mint
45 Fug |             ön buzgó tisztviselõ, - szólt Kléner úr meghatottnak látszó
46 Fug |            be az udvarra.~- Uram, - szólt a fiatal ügyvéd, amint belépett, -
47 Fug |       Csatolja a többi iratokhoz! - szólt Kléner úr, a levelet Cserepes
48 Fug | kétségbeesésig, a halálig.~- Elég - szólt Kléner úr. - Ön befejezte
49 Fug |           vezesse ki. ~- Bíró úr, - szólt a bûnös az ajtóban megfordulva -
50 Fug |             Bizonyára, bizonyára, - szólt a vizsgálóbíró - azok lehetnek,
51 Fug |        Kléner úr, ön derék ember! - szólt Pintér Lajos a bíróhoz lépve.~