Rész

 1  I |    származás!~Bezzeg szépek lettek mindjárt a Laczkó-lányok az egész
 2 II |            ehhez? Arra is rájövünk mindjárt. A kincstár azt üzente erre
 3 III|         meghallotta a gyászesetet, mindjárt hazament, s egész éjjel
 4 IV | ruházkodnak mappa után, s az ember mindjárt rájok ösmer a bekecsük színérõl,
 5 IV |          puszta szigetté válna itt mindjárt az egész környék, s csak
 6 IV |            Hogy mi? - rohanták meg mindjárt Laczkó Jánost vagy húszan.~-
 7 IV |             a leányt másra bízták. Mindjárt megfúlok dühömben, Mácsik,
 8 IV |         vagy nem felelsz erre most mindjárt?~- Az vagy… becsületes vagy,
 9  V |            vagyok, Chalupka.~- No, mindjárt gondoltam, hogy konfiskálom
10  V |        szavának.~A vén Chalupka is mindjárt elindítá mosolygó szemeit
11  V |            beh gazdagok is lennénk mindjárt én is, maga is… mindnyájan.~
12  V |      türelem. Majd kikunkorodik az mindjárt. Százezer ember után százezer
13  V |            földeimrõl beszéltél.~- Mindjárt oda kerülök, cimbora - biztatta
14 VI |        gondolkozott volna fölötte, mindjárt belátta volna, hogy az lehetetlen.«~
15 VI |        akasztófáravalók, jöttök le mindjárt onnan! Hátha éppen a jövendõbeli
16 VI |             Ha Suska itthon volna, mindjárt meg lehetne kezdeni a választógyûlést,
17 VI |          itt a nyakamra. Törüld ki mindjárt a szemedet a keszkenõddel,
18 VI |          tyúkomat, te gyerek, mert mindjárt meghúzom a füledet. No,
19 VI |         álljon. A falusi diplomata mindjárt átlátta, hogy ez az a szirt,
20 VI |  eresszenek a pajtásaim közé. Jaj, mindjárt harapok, ha nem bocsátanak.
21 VII|      patrónus neveléséhez.~Gáborra mindjárt másnap rátették kezöket,
22 VII|            nyakán a titkos jegyet, mindjárt lehullt a keze, s térdre
23 VII|         tarokkpartijukat bevégzik, mindjárt indulnak, szíveskedjék várakozni
24 VII|       ismerõse volt Chalupkának, s mindjárt nagy barátságba lépett Mácsikkal.
25 VII|           adhatja úri ellátásra, s mindjárt megbeszélhetik együtt a
26 VII|           mintha tigris lenne, aki mindjárt beleharap az emberekbe,
27 VII|          görbén néz rá…~- Micsoda? Mindjárt a Dunába dobom a kölyköt -
28 VII|           vihar és ezer vasmacska… mindjárt meggyûlik velem a bajuk.
29 VII|        kapitány. - Sistergõ pokol! Mindjárt gondoltam, hogy valami szaga
30 VII|     elhibáztuk fiam… vegyük le, de mindjárt a kalapjainkat«… S megint
31 IX |         kegyelmetek? Ugyan, ugyan! Mindjárt erre fog jönni a »nemzetes«
32 IX |         ösztönbõl nyersen odavágta mindjárt:~- Úgy van, domine spectabilis,
33 IX |            sem hajt a gally, hanem mindjárt virágot.~A megyei urakat
34 IX |            és nem tisztességes, ha mindjárt gyámja is. Mert ki tudja,
35 IX |             Jaj, le ne tépje, mert mindjárt meghalok.~És azután olyan
36 IX |        azelõtt. Ha egyedül maradt, mindjárt valami dalba kezdett. (Gyanús,
37  X |         Phü! de melegem van, öreg! Mindjárt itt megfulladok. Nyisd ki
38 XI |  mostohaleánya, Laczkó Zsófi, hogy mindjárt kikapja vele Mácsik a jussát
39 XI |    kalendáriumból, és a harmadikon mindjárt a lakodalom. Hogy lesz,
40 XI |          az alispánságra, mikor én mindjárt király lehetek«… No megállj,
41 XII|       teljesen elkeserítette.~Mert mindjárt a második mohó kérdése volt
42 XII|          De megváltozott a hangja! Mindjárt eltolom a reteszt. No, mi
43 XIV|           le-föl.~Gábor azt hitte, mindjárt bátrabb, nyugodtabb lesz
44 XIV|          meghallottam, mi történt, mindjárt eljöttem, tekintetes öcsémuram,
45 XIV|            Mordizom adta betyárja, mindjárt kikaparom a szemedet.~-
46 XV |        elevenek?~- No, ezeket majd mindjárt meglátja valamennyiöket,
47 XV |        hírébõl ösmerte Mácsikot, s mindjárt megtette a szabadcsapatjában
48 Fug|         rekettyésen, kalap nélkül. Mindjárt gondoltam, hogy tán a pecsenyéje
49 Fug|  fölrettenve, fájdalmas sóhajjal - mindjárt éreztem. Igen, uram, én