Rész

 1  I  |       legszájasabb prókátorait, s azok valamennyien biztatták,
 2  I  |           de olyan ostobák voltak azok a régiek, hogy ki se lehet
 3 II  |          bizonyítgatta. Hiszen ha azok megvolnának! Azután fényt
 4 II  |           igaz belõle.~Tudták már azok száz év elõtt is, mire megy
 5 II  |        belehalt (hogy rakják most azok alá a tüzet odaáltal a legalsóbb
 6 II  |       kártékony indulatokkal…~- S azok csak méhek… apró kis méhek,
 7 III |       mind magához intette, pedig azok mind el akartak elõle szaladni,
 8 III |        kántornál.~Pedig el voltak azok készülve anélkül is a teendõkre.
 9 III |           lészen egy kis uzsonna.~Azok, akiket ilyen megtiszteltetés
10 IV  |       részvényei a Laczkó-pörnek, azok nagy áron keltek volna el
11 IV  |       Nagy pénz az!~- Elsõ sorban azok a fiúk jönnek - dönté el
12  V  |   kutyákkal ellenséges lábon áll: azok ő előle, ő pedig azok elől
13  V  |        áll: azok ő előle, ő pedig azok elől eszi el az úri asztalok
14  V  |      nedvekkel. Megszólítja őket, azok meg visszafelelnek neki:~»
15 VI  |     sehogy sem. S jaj annak, akit azok sokat cirógatnak. Higgyék
16 VII |           A GÁBOR GYEREK ŐFENSÉGE~Azok pedig csak ezután kezdtek
17 VII |       környék legényei számára. S azok mind olyan egyformák, mint
18 VII |          megdöngeti a gyerekeket, azok nem merik visszaütni, s
19 VII |       fiakkeros. - Betelepítették azok azóta talán az egész vármegyét,
20 VIII|       nádor utazási programját, s azok dehogy hagyták volna ki
21 IX  |           hallja az úr… Nem ültek azok bent a vármegyeházán a hûvösön
22 IX  |           barátságosan közeledni. Azok is szívesen, biztatón mosolyogtak
23  X  |        adja meg magát neki!~Hanem azok, akik keresztülvergõdtek,
24  X  |        megmaradtak és itt vannak, azok már életrevalók, azoknak
25  X  |            a levegõbe! Nem jöttek azok rossz szesszel, hanem gratulációt
26 XI  |        nem hitt a tükörben. Pedig azok megcsalták, ez pedig nem.
27 XI  |         két fenyõfa szekrényre, s azok is visszanevettek. Barátságos
28 XII |         De iszen nem ébrednek már azok fel soha többé!~Piros volt
29 XII |            a nagyon kis gyerekek. Azok is sírtak otthon.~Mácsik
30 XII |     Laczkókból összehozni hármat. Azok bolondultak meg legelõbb,
31 XIV |         szorította egymáshoz, biz azok összevacogtak.~Pedig nem
32 XIV |           azt, édes fiam.~- Pedig azok is az isten teremtései.~-
33 XV  |          a gazembereket. Honvédek azok… ni, megösmerni a sapkájukról!
34 XV  |  sapkájukról! Kutyául jártuk meg; azok elõl szaladtunk bele, ezeknek
35 Fug |   kutyákkal ellenséges lábon áll: azok õ elõle, õ pedig azok elõl
36 Fug |        áll: azok õ elõle, õ pedig azok elõl eszi meg az úri asztalok
37 Fug |          fel; füleit nem hegyezi, azok lekonyulva függnek le, jeléül,
38 Fug |           elõtt sorba állíttattak azok, s a fantázia segélyével
39 Fug |         vitték a célhoz közelebb; azok csak azt bizonyították,
40 Fug |          Egyéb semmi. Hova lettek azok a gondolatok, amik még következtek
41 Fug | megtanulni. Bizony nem ösmerek én azok között Évát, ha csak… ~-
42 Fug |     bármily különösek legyenek is azok. Egy emberélet függ szavaitól,
43 Fug |            szólt a vizsgálóbíró - azok lehetnek, sõt vannak is.
44 Fug |     személyével foglalkozott. Ah, azok kéjes, boldog napok voltak!