1-500 | 501-1000 | 1001-1466
Rész
501 VIII| még a híres Hanulay élt) az instánciáikat, gyönyörûség
502 VIII| gyönyörûség elolvasni, de csak az volt örökké az indorsata,
503 VIII| de csak az volt örökké az indorsata, hogy a vármegye
504 VIII| Egyszer azonban fogta magát az anyatermészet, s elverte
505 VIII| a vetéseiket jéggel (hát az ugyan mért haragudott a
506 VIII| fenséges nádorispánhoz. Az még a vérmegyének is parancsol, -
507 VIII| parancsol, - ha igaz!~Hanem biz az nem volt igaz. Nem parancsolt
508 VIII| Pestrõl - mivelhogy ebben az idõben adta elõ magát az
509 VIII| az idõben adta elõ magát az az eset, a Harkány Borbála
510 VIII| idõben adta elõ magát az az eset, a Harkány Borbála
511 VIII| Harkány Borbálát (hiszen csak az kellene még, hogy õ kimaradjon),
512 VIII| Klárának (s ki tudja mire jó az?) - hanem mégis csúfság
513 VIII| odahaza is. Jaj, csak megtudná az a palatinus ezt a gyalázatos
514 VIII| ha esze van, rájön, mert az ábrázata is egészen más,
515 VIII| mint a pribolyi fehérnépé!~Az óriási rozmaringot szépen
516 VIII| csinálta nekik remekbe), az asszonynépnek pedig a helység
517 VIII| ha még most se lesz meg az az országút: akkor aztán
518 VIII| még most se lesz meg az az országút: akkor aztán igazán
519 VIII| világon ékesszólás.~Jól volt az kieszelve. A nádor nyájasan
520 VIII| A nádor nyájasan fogadta az asszonydeputációt. Mosolygott,
521 VIII| Mosolygott, mikor elõadták az út-ügyet, megsimogatta Szudy
522 VIII| történt. S ha igazán eljön, az õ kedvükért jön. Hátrább
523 VIII| õ kedvükért jön. Hátrább az agarakkal Bodony, Gály,
524 VIII| egyszer csakugyan igaz lett az aranyos ígéret. József nádor
525 VIII| nagyságos Baros Anna künn az udvaron fogadta mélyen meghajolva
526 VIII| reánk; a fõbenjáró dolog az, hogy a vicispán és a többi
527 VIII| pribolyi deputációt, mely az országutat sürgette, kegyesen
528 VIII| hiszen megígérte fenséged az asszonyoknak.~A nádor zavarba
529 VIII| Csak hátrált egy lépést.~- Az út dolgában semmit sem tehetek -
530 VIII| kérésen. - Ám legyen tehát…~Az alispán elkezdte erre magyarázni:
531 VIII| adminisztrátor a helységben, az igazi pap valami rossz fát
532 VIII| óta utazik Esztergom felé, az állomásokról különféle leveleket
533 VIII| útban van, hogy ez vagy az az akadály merült fel, -
534 VIII| útban van, hogy ez vagy az az akadály merült fel, - s
535 VIII| a pribolyiak naivsága.~- Az a kérésünk vagyon instálom…~-
536 VIII| ócska kastélya Pribolyon; az kívánjuk, fenséges uram,
537 VIII| Annak pedig ott a magyarázat az arcán, egy tündöklõ mosoly
538 VIII| egy tündöklõ mosoly volt az egész arc. Jól esett neki
539 VIII| nem kell megijedni, a gyep az udvarát hogy fölverte volna -
540 VIII| maga hozakodott elõ vele az õszi gyûléseken, hogy ez
541 VIII| õszi gyûléseken, hogy ez az út most a legfontosabb közérdek, -
542 VIII| a megyének.~…Bizony azt az utat két szép fekete szem
543 IX | érdeme lesz idõk végeztéig az az út!~Hanem meg is szenvedte
544 IX | érdeme lesz idõk végeztéig az az út!~Hanem meg is szenvedte
545 IX | asszonytól.~Mácsiknét bántotta az, hogy most már nem õ lesz
546 IX | hogy most már nem õ lesz az elsõ asszony a faluban.
547 IX | hegyen, õneki hozta el. Az elsõ fürt szõlõt, a legkorábban
548 IX | asztalára a falusiak. ~S az most már mind másképp lesz -
549 IX | nem szí egy levegõt azzal az úri dámával! Õ elköltözik
550 IX | a pemete, bojtorján, de az sem használt neki. Hátha
551 IX | küldözte?… Mármost itt a csapás az egész famíliára! Mert úgy
552 IX | beszéljen a címerekrõl, mert az asszony ura után számít.
553 IX | asszony ura után számít. Az meg tudvalevõ, hogy a ked
554 IX | tudvalevõ, hogy a ked férjének az ármálisát elfelejtették
555 IX | is nemes ember, úr volt az azért - pattant fel az élemedett
556 IX | volt az azért - pattant fel az élemedett asszonyság megállva
557 IX | élemedett asszonyság megállva az út közepén, s fekete kendõjébõl
558 IX | fekete kendõjébõl kibontá az imádságos könyvet olyan
559 IX | Laczkó Zsófia, e néven az idõsebb.~- Ej haj! Hát ugyan
560 IX | emberségébõl élnek, punktum. Az egyik csizmadia passzióbul…
561 IX | tengerész Szegeden, hallja az úr… Tisztességes hivatala
562 IX | mind a kettõnek, hallja az úr… Nem ültek azok bent
563 IX | hûvösön kétszer is, mint az úr. Most öt esztendeje is
564 IX | öt esztendeje is bent ült az úr, egész nyáron.~Elhalványodék
565 IX | fog jönni a »nemzetes« is.~Az t. i. Mácsik volt, ki méltósággal,
566 IX | asszonyom - szólt keserûen -, az õ rendelése igaz, csak azt
567 IX | rendelése igaz, csak azt az egyet restellem, minek kötekedik
568 IX | pillanatra, csend volt, csak az újdonatúj csizmája csikorgott
569 IX | ház és szomorú - folytatta az úrnõ. - Ne adja át magát
570 IX | úrnõ. - Ne adja át magát az emésztõ gondolatoknak.~-
571 IX | fõzni.~- Mit? Már fõzni tud az a gyerek? - Mácsik csak
572 IX | Birikét. Hiszen nagy lány már az! Mikor nõtt meg ez így?
573 IX | nézte, melegség futott át az erein. Igaz, igaz, itt van
574 IX | van még ez a leány! Meg az a fiú ott…~Hanem ekkor megint
575 IX | már érezte, hogy hol fáj. Az a kapocs tört el éppen,
576 IX | a kapocs tört el éppen, az a kapocs, mely hozzá fûzte.~
577 IX | édes lágy szava volt, mint az oltári csengettyûnek. Hallott
578 IX | vele, mert tetszett neki az ereje, a durvasága és észjárása. »
579 IX | de csak úgy, mint a medve az állatszelídítõnõt. Sokszor
580 IX | Anna visszacsipkedte, de az csak olyan volt neki, mintha
581 IX | vármegyét Pribolyról igazgatták az urak. Staféták innen jártak,
582 IX | jártak, s itten keresték az alispánt, meg a fõbírót.
583 IX | gondozgat, gyomlálgat; ha az egyik növény nem tetszik
584 IX | Tartotta magát erõsen.~Egyszer az asztalnál felköszöntötte
585 IX | vicenotárius, ezeket mondván:~»Az isten éltesse nemes, nemzetes
586 IX | szemek alulra fordulnak.~Mire az alispán odahajolt Baros
587 IX | Baros Anna:~- Növekszik már az a gally, amelyen fennakad.~
588 IX | asszony rádobta pajkosan az asztalkendõjét.~- Nem a
589 IX | asztalkendõjét.~- Nem a maga dolga az - minek olyan kíváncsi?~-
590 IX | vetett-e rügyöt - udvariaskodék az alispán. - Ahol ilyen puha
591 IX | ideig való lehetne, míg az õ »alispánjelöltjük« elõkerül,
592 IX | alispánjelöltjük« elõkerül, pedig az ezután jövõ tisztújításra
593 IX | Úgy, úgy, hiába nevetnek az urak! Hiszen a serét is
594 IX | mikor a méhrajból agyonütik az anyaméhet, sose lesz abból
595 IX | léhaság, eszeveszettség az egész terv, de arra elég
596 IX | lõn Mácsiknak. Hozzáfogtak az országút építéséhez, kezdték
597 IX | építéséhez, kezdték leverni az egész vonalon a cölöpöket,
598 IX | szekeresek a kavicsot hordták az árok ágyából, a gyalogosok
599 IX | tulipánhagymáit, melyeket az alispán hozatott neki méregdrágán
600 IX | Barosnénak, minek teszi ki az ilyen drága hagymát az ablakba?~
601 IX | ki az ilyen drága hagymát az ablakba?~Mácsik szenvedéllyel
602 IX | szenvedéllyel gibickedett az útcsinálásnál, minden idejét
603 IX | megnézte a fátyolt: - Minek az? - mondá és elhajította.~
604 IX | kihûlt tûzhelyt odahaza, az úri fényt a kastélyban,
605 IX | úri fényt a kastélyban, az asszony incselkedését, a
606 IX | sohasem merte elõhozni ezt az elutazást; ha célzás történt
607 IX | kínos neki.~Egy este, mikor az ambituson ültek, mégis elõhozta
608 IX | Birike.~- Igaz, hogy is lesz az majd, ha a néni elutazik?~
609 IX | s ki mehet; elébe hozta az az egy szó, mint az érett
610 IX | ki mehet; elébe hozta az az egy szó, mint az érett gyümölcsöt -
611 IX | hozta az az egy szó, mint az érett gyümölcsöt - a saját
612 IX | fogdosott igyekezettel, mintha az lenne a rendeltetése. Bizony
613 IX | isten, olyan nevetséges volt az a nagy ember, hogy ki sem
614 IX | zavarban minden beszélt. Az élettelen tárgyak megelevenedtek,
615 IX | tárgyak megelevenedtek, az apró kavicsok vígan csörögtek
616 IX | naptól kezdve otthon is az õsi szilvásban; ha Biri
617 IX | gazdasszonyi kulcsok: nem is volt az csörömpölés, de zene. Olyan
618 IX | Mert ki tudja, mi lakik az emberekben? Azaz, hogy mindenki
619 IX | Priboly folyócska se Duna, de az is megárad néha, s felnyúl
620 IX | nem szabad elhinni, csak az irigykedés mártja meszelõjét
621 IX | meszelõjét ily maró festékbe.~Az lesz az egészben, gyereknek
622 IX | ily maró festékbe.~Az lesz az egészben, gyereknek nézik
623 IX | egy kicsit erõteljesebb. Az álla rendetlenül elõrenyúlt,
624 IX | szemek szelíd nézése és az egész alakban, arcban az
625 IX | az egész alakban, arcban az összhang ellenállhatatlanná
626 IX | égette, mint a virágtövis.~Az alsó ajka bal részén egy
627 IX | Fölségesen illett neki az is.~Meg nem állhatta egyszer
628 IX | szemölcsöt. (Ej, ej, hogy még az ilyen ember is mibe nem
629 IX | Nézte a felhõket, olyan az az egyik ott, mint a menyasszonyi
630 IX | Nézte a felhõket, olyan az az egyik ott, mint a menyasszonyi
631 IX | plántáját eltaposta azzal az indoklással, hogy kellemetlen
632 IX | Hanem a méhek miatt ezen az egy helyen megtûrte õket.~
633 IX | Kukrrú! Jaj akkor nekünk, ha az oroszlán vért szagol.~Kukrrú!
634 IX | megszólította, akkor annak az ónszín arcnak minden izma
635 IX | fürdõbõl, már akkorra nemcsak az asszonyok, hanem a kis gyerekek
636 IX | jártak a menyecskék, leányok; az árokparton, ahol búzát szárítottak
637 IX | tót. De nem is nagyon mese az!~A nemes asszonyok ellenben
638 IX | idõkben: Piry Barnabásnénál az alsó vég, Filcsik Istvánnénál
639 IX | Sok víz lefolyik addig az Ipolyon, mire õ meglátja
640 IX | legutolsó szürke lovát«.~(Az a babona van, hogy amelyik
641 IX | háromszázhatvanöt szürke lovat lát az ablakon át, vigyázza meg,
642 IX | legelsõbben fog kezet, akkor az lesz a háromszázhatvanhatodik
643 IX | háromszázhatvanhatodik szürke ló - vagy mi az ördögöt beszélek? - az lesz
644 IX | mi az ördögöt beszélek? - az lesz a hites ura.)~Megörült
645 IX | bujtogató a fiataloknál, csak az öregeknek tud lenni nyájas,
646 IX | mint a karika, s kigyúlt az arca, mint a fáklya.~Jó
647 IX | lebegett: a szerep; örökké az a szerep, melyet a megyénél
648 IX | Istennek tetszõ dolog volt az, ha a félelmetes kurtanemes
649 IX | Aztán, mikor nem tartozott az »összeboronálás« a legmagasabb
650 IX | hogy valaha… Ej, lehetetlen az! Már a gondolatjára is elvörösödött.
651 IX | dünnyögé s letörülte. Az ördög nyála! Oh jaj! ha
652 IX | érzelmeket. Kivált ha Barosné? Az a gúny az ajkán, a fitymáló
653 IX | Kivált ha Barosné? Az a gúny az ajkán, a fitymáló rángás
654 IX | beterítve könnyedén.~Hát egy nap az történt, hogy a Baros Anna
655 IX | Mácsikból, lemondott-e már róla? Az sértõdve vágott vissza szokásos
656 IX | vágott közbe örvendezve az úrnõ - a gazdaság is oszlik-foszlik,
657 IX | oszlik-foszlik, aztán nem megy az így, minden embernek kell,
658 IX | rámájuk alul.~- No, nézze meg az ember, úgy tesz, mintha
659 IX | tudom már. Kinyissam-e az ajtót, mi? Mert éppen itt
660 IX | ember összerázkódott.~- Az enyim? - hörgé tétova tekintettel,
661 IX | halántékaihoz gyûlt. - Nem lehet az!~- Hogyne lehetne? - nevetett
662 IX | micsoda menyecske még, s az ura már hatvan esztendõs.
663 IX | édes csöppem«-nek szólítja az asszony. Egy hatvanesztendõs
664 IX | Egy hatvanesztendõs csöpp! Az aggteleki barlangban a pokol
665 IX | legalja.~Bánta is Mácsik most az aggteleki barlangot meg
666 IX | kezdett neki aláereszkedni. Az õszi napsugár tündöklõ arany
667 IX | tündöklõ arany sávot szûrt be az ablakon, s azon a sávon
668 IX | igaz - akadozék remegve az izgatottságtól. - És én
669 IX | nem hiszem… lehetetlen az! Oh, ne is beszéljünk róla.
670 IX | Miképp gondolhatnám, hogy az a gyermek… hogy õ… mit is
671 IX | milyen megdicsõülés ragyogott az arcán. Nem volt ez a nagyerejû
672 IX | valók. (Biri elfordult és az ablakon át bámult ki a szénaboglyákra
673 IX | szerencséje, kedveském, az egyiké elõbb a másiké késõbben.
674 IX | mely mégis gyorsan nyelte az idõt, azt hitték mind a
675 IX | delejes érintésre, mintha az törte volna meg a lidércnyomást
676 IX | nagyasszonyom. Történjék, amit az isten rendelt… meg amit
677 X | kálvinista paphoz Zobolára, hogy az kaparja be a maga rítusa
678 X | tartsanak halotti prédikációt, az nem illik.~Mindenki küldené
679 X | középosztályunkat, mely századokig védte az országot vérével, azért
680 X | darab papirosért, amely az õ ármálisa volt, s melyet
681 X | fel onnan a harasztot, nem az a gyep az már, nem az, nem
682 X | harasztot, nem az a gyep az már, nem az, nem az.~A mai
683 X | nem az a gyep az már, nem az, nem az.~A mai dzsentri
684 X | gyep az már, nem az, nem az.~A mai dzsentri nem a régi
685 X | fény, mennyi kedvesség! Az ereje tette gyengévé, a
686 X | meg, mert gyõzni akartak az idõk felett, és nem ismerték
687 X | hogy aki le akarja gyõzni az idõt - adja meg magát neki!~
688 X | visszanézniök a múltba, az apákhoz, hogy milyen betegségben
689 X | betegségben pusztultak el.~Az én hõseim nem az adomázó
690 X | pusztultak el.~Az én hõseim nem az adomázó táblabírák, sem
691 X | el és nem Réky Borbálát. Az új nagy terveket hozna a
692 X | mintha kicserélték volna. Az emberekkel szóba állott,
693 X | még maga is tréfálgatott az idegenekkel és a falubeliekkel,
694 X | mézzel, attól a morzsától az a tömérdek méz mind savanyú
695 X | végtelenül puszta, üres marad az egész világ anélkül a pör
696 X | õrajta lesz a nagy ódium, az átok, s ha megnyerik, az
697 X | az átok, s ha megnyerik, az osztozkodásnál õ semmi sem
698 X | sem lesz. Hej, nem lehet az, nem lehet az!~Mind jobban-jobban
699 X | nem lehet az, nem lehet az!~Mind jobban-jobban nyomták
700 X | lefeküdt.~- Võlegényi szín az - biztatta Chalupka, mikor
701 X | mikor panaszkodott elõtte. - Az Osztroluczky uraság is éppen
702 X | mikor házasodott.~- Vigye el az ördög az Osztroluczky uraságot.~-
703 X | házasodott.~- Vigye el az ördög az Osztroluczky uraságot.~-
704 X | kullogott mögötte örökösen az a sánta kutya, a nagyravágyás,
705 X | árnyékát.~Egy este éppen az elgyûrûzés után (nagy parádéval
706 X | megfulladok. Nyisd ki szaporán az ablakokat.~- Talán elnézted
707 X | Chalupkának, és sokszor nyúltál az üveghez? No, nem baj, no!
708 X | annyit ittam, hogy mikor az egyik Motosiczky (ki akart
709 X | nedvektõl. Pedig nem is az én eljegyzésem volt, hanem
710 X | eljegyzésem volt, hanem az egyik Justhé. Nyitom már,
711 X | délután?~- De bizony itt volt az öreg Lackó Márton, Lackó
712 X | Lackó Pál és István, akinek az a félszemû macskája van.
713 X | dörmögé Mácsik. - De csukd be az ablakot, mert fázom. Hát
714 X | akartak? Nem tetszik nekik ez az eset, mi? Nekem akarnak
715 X | bárányt, István pedig elhozta az egyszemû fehér macskáját,
716 X | ahogy odavetette magát az ünneplõ ruhájában, a melle
717 X | összerezzenve. - Mit ijesztgeted az embert? mit akarsz? No,
718 X | elaludtam. Két medve odajött, az egyik a mellemre térdelt,
719 X | rá te is, ott lesz a pipa az almáriom háta mögött, de
720 X | szörtyögj vele, mert kiütöm az agyaradból. Így ni, ülj
721 X | agyaradból. Így ni, ülj most ide az ágy szélire, és beszélj
722 X | nehéz kihámozni elõadásából az igazat.~- A gyerek? Úr az
723 X | az igazat.~- A gyerek? Úr az barátom. Rendben van. Egy
724 X | Egy kicsit ugyan letért az egyenes lineáról, de hát
725 X | ismerõsöd.~- Nekem ismerõsöm, az igaz, de neked a rokonod,
726 X | szép leánykája.~- De már az se hiba, Chalupka. Magam
727 X | Ilonka.~- Szép lett? No, az derék! Nem néztem volna
728 X | Chalupka.~- Akasszanak füstre az ördögök, ha gondoltam volna
729 X | beszélgetés, mint egyébkor. Az ember azt hihette volna,
730 X | emberek vagyunk valamennyien! Az indulatok uralkodnak felettünk…~-
731 X | Mácsik, s kékben vonaglott az ajka:~- Kinél vannak, hogy
732 X | Szodoma-Gomorát csinálnak? Mi dolog az, hé? Rágják meg, amit kimondanak!~
733 X | Rettentõ bátorság lakott ebben az emberben.~- Nem rágjuk.
734 X | kötél szakad, akkor sem ez az egyik, mely a famíliához
735 X | A Laczkók fölélénkültek az utolsó szavakra. »Halljuk!« -
736 X | oldalról.~- Mondtam, hogy az embereket legyõzik az indulatok
737 X | hogy az embereket legyõzik az indulatok és gerjedelmek.
738 X | Aludj«, és azt parancsolom az eszemnek, melyet kötelesség
739 X | hitvesemül kérjék azt, ki az isteni gondviselés látható
740 X | megerõsítésére. Dixi. Ez az én akaratom!~Azt az ujjongást
741 X | Ez az én akaratom!~Azt az ujjongást kellett volna
742 X | ilyen csodát és fordulatot. Az õsz Laczkó Márton odarohant
743 X | Mácsikhoz s nyakába borult, az ellenzéki Laczkók közül
744 X | és megcsókolta a kezét. Az is legfeljebb csak az esztergomi
745 X | kezét. Az is legfeljebb csak az esztergomi érsekkel eshetik
746 X | s hogy ezt így kívánta az izé… a virtus.~Az utolsó
747 X | kívánta az izé… a virtus.~Az utolsó szavakat hörögve
748 XI | XI. FEJEZET~HA AZ EMBER A FELHŐKIG ÉR~A »falu
749 XI | marta velök beszéd közben az alsó ajkát.~Az aranykarika
750 XI | beszéd közben az alsó ajkát.~Az aranykarika felfordította
751 XI | aranykarika felfordította az egész kastélyt egy perc
752 XI | tengelyét kenegette hájjal. Még az nap délután elvitte Barosné
753 XI | elvitte Barosné Birikét Egerbe az apácazárdába.~De a helység
754 XI | izgalmat és élénkséget keltett az új fordulat A Mácsik követei
755 XI | valakit!~Nem bolondság volt az! Piktor keze alá lett volna
756 XI | útközben s csalogató lányarc az ablakokban, azért a kapukon
757 XI | vendégváró füstjéről.~Cserde volt az első hely, ahova betértek:
758 XI | maga sokkal rútabb lett az utolsó időben, s a valamicske
759 XI | valamicske sokkal kevesebb.~Az elfogyasztott nagy trakta
760 XI | szakítás: csak két hétig élt az urával, s csak négy hónapja
761 XI | azonban előhozta okkal-móddal az apa, hogy Mácsiknak abban
762 XI | apa, hogy Mácsiknak abban az esetben ide kellene jönni
763 XI | amelyiknek pedig volna fejalja, az ha nem púpos vagy sánta,
764 XI | legalábbis siket.~Itt ez, ott az, mindenütt volt kifogás,
765 XI | lesz, ha csak itt Bodonyban az utolsó stáción nem akad
766 XI | már menyasszony.~- Baj is az? Vagy ha baj, akkor a vőlegénynek
767 XI | Benedekhez délebédre, de ott meg az történt, hogy mikor Chalupka
768 XI | masinát (mert hát gép volt az még akkoriban a magyar ember
769 XI | hétéves apróság.~- Minek lesz az magának, kisbaba? - kérdé
770 XI | vakok! Hát ki van olyan az összes Laczkók között, mint
771 XI | is? Pedig éppen ráfér. S az körülbelül negyven lánc
772 XI | megtermett, vaskos leány, az igaz, hogy már nem fiatal.
773 XI | is tetszik a frigy, csak az anyja erkölcse üt szeget
774 XI | Baros-féle granariumhoz, megvolt az egyértelmû megállapodás
775 XI | még olyan fényes, mióta az Ipoly így lefelé folyik.
776 XI | ami meg legjobban emelte az ünnep pompáját, Chalupka
777 XI | szít most is! Van is kihez? Az anyja még ahogy úgy - de
778 XI | hamarabb, most te lennél az alispánunk!~S amit ígért,
779 XI | lóhalálba megszaporítani az ebédet, s a fránya Harkányné
780 XI | Mácsikéknál ebédel. Ott biz az, Mácsikéknál! Most már én
781 XI | gyomrát? Még vasárnapja sincs az embernek! Jehova, szentlélek,
782 XI | múlva egy hordóba taposom az egészet.~Mit végeztek, mit
783 XI | tudója senki nem lett, hanem az bizonyos, hogy Mácsik restórálta
784 XI | Barosné sem volt jobb, mint az olyan asszonyok szoktak
785 XI | Százszor édesebb, maróbb az elmúlt szereplés emléke
786 XI | de a hiúság árnyék: nõ az estével.~S ha nem volt még
787 XI | mozdulataiban sem volt meg többé az a bûvölõ valami, ami után
788 XI | akarta szerezni mindenáron az egykori szerepet, s erre
789 XI | szent lett a béke.~S ebbõl az olajágból vetett rügyet
790 XI | vetett rügyet egy szép napon az új terv, hogy legokosabb
791 XI | van. Csak a rokonoké lesz az is!~Mácsik a fejével bólintott
792 XI | a fejével bólintott erre az ajánlatra.~- Jó lesz, nagyon
793 XI | Pedig ezzel szakadt le az utolsó teher a lelkérõl.
794 XI | nevelik, kilenc év alatt.) Az utolsó rátákat már alig
795 XI | a hajaszála sem volt ki az adósságokból. Hát még a
796 XI | Hát még a vicispánság? Az fog még csak sokba kerülni!
797 XI | bajtól! Akármivé legyek, ha az úristen is nem a nagyokkal
798 XI | hosszú teketória, minek az? Háromszori kihirdetés,
799 XI | rendeznek be nekik, maga az úrasszony átköltözik inkább
800 XI | szabó a ruhákat, ötvös az ezüst marhácskát nagy jócskán,
801 XI | jószágot.~Annyira fonódott biz az, hogy Mácsik húsvét elõtt
802 XI | hagyja meg neki azt is, hogy az exámen után éjt-napot nem
803 XI | talán, ha el se beszélem az utazását.~Mikor másnap este
804 XI | Szegény vízi-fiakkeros! Hát az a jurista gyerek, aki vele
805 XI | merre van?~- Hja, azt csak az isten tudja.~- Hogy maga
806 XI | Ilonkát nyilván ott találja, s az õ révén ráakad a fiúra is.
807 XI | a fiúra is. Ej, ej, kár az öregért. Mi lesz most abból
808 XI | mulathattak volna együtt! Az igaz, ütõdött inaszakadt
809 XI | beszélhetett, mert már megkezdték az elõadást.~No, nem baj, legalább
810 XI | szicíliai király õfelsége az egyik fõúr takaros nejével
811 XI | mezben. (Gubó legyek, ha nem az Ilonka a közbülsõ.). Ejnye,
812 XI | elönteni foltos eres homlokát az érdeklõdéstõl, mikor egyszerre
813 XI | leütött denevér.~Nem volt az a nápolyi király, de Laczkó
814 XI | kölyök: »Minek várjak én az alispánságra, mikor én mindjárt
815 XI | hogy be nem eresztették az öltözõkbe. Akadt is tüstént
816 XI | nápolyi király. Eresszen hozzá az úr, mert…~- Hja! Ez idõ
817 XI | mert…~- Hja! Ez idõ szerint az a státus-politika a szicíliai
818 XI | nagybácsijával. Várja meg az úr odakünn az utcán, míg
819 XI | Várja meg az úr odakünn az utcán, míg vége lesz a darabnak.~
820 XI | fogadott, strázsát állt az utcán, fel-alá járva bömbölõ
821 XI | õt gúnyolná.~Lassan telt az idõ, soha ilyen unalmas
822 XI | elmúltak. S amint kiöntötte az a nagy ház a közönséget,
823 XI | õbelõle is kiment volna az epe, és amint eloltogatták
824 XI | hogy váltig sötétebb lett az utca, úgy lett derültebb
825 XI | utca, úgy lett derültebb az õ kedélye.~Ej, hiszen nagyobb
826 XI | mintha szárny lebbenne az éjben, szíve nagyot dobbant.
827 XI | vissza vajon, hogy kitörjön? Az a különös félelem, ami a
828 XI | méltóságosan terült végig az utcákon és téreken, mindenütt
829 XI | odarajzolta könnyed leheletével az éj kettõjüket - egy alaknak.
830 XI | fiatalok ismernek rá. Így lesz az legjobb, legillendõbb.~Csakhogy
831 XI | legillendõbb.~Csakhogy az meg azért dûlt dugába, mert
832 XI | vissza akart fordulni, mikor az átelleni házfalon egy nagy
833 XI | Hm, gyertyát gyújtottak az enyéim!~Az ablak alá ment,
834 XI | gyertyát gyújtottak az enyéim!~Az ablak alá ment, s felágaskodott,
835 XI | egy kis rácsos bölcsõ.~Az ránevetett a nyirkos falakra,
836 XI | szeme úgy ragyogott, mint az opál.~Levette fejérõl a
837 XI | óvatosan a rácsok közé. Az õ szeme is úgy ragyogott,
838 XI | szeme is úgy ragyogott, mint az opál.~Tudta már Chalupka, »
839 XI | most!~Eligazította ez már az õ holnapi dolgát is.~Lehajolt,
840 XI | úgy hajadonfõvel mormogta az ég felé:~- No, vízi-fiakkeros!
841 XI | mert tudom… igenis tudom az illedelmet.~Annyit forgott
842 XI | is eltanulta szegény, mi az a virtus.~Valahol nyitva
843 XI | akinél a pör van.~Hanem az egy goromba fráter, alázatos
844 XI | tudakozódására nyersen odadobta neki az egész pörcsomót.~- Ostobaság!
845 XI | szó nélkül támolygott ki az utcára, hogy elinduljon
846 XII | legfeljebb, hogy úgy kezdõdött ez az egész: akik a józsefnapi
847 XII | maga képét; a pap azt, mely az oltáron van, az ifjú a szeretõje
848 XII | azt, mely az oltáron van, az ifjú a szeretõje arcát,
849 XII | ifjú a szeretõje arcát, az apa gyermekeinek vonásait.
850 XII | kasszírozva lett, csak ez az egy nem, azaz, hogy minden
851 XII | benne látszott lenni ebben az egyben…~A karancskeszi és
852 XII | fel soha többé!~Piros volt az ég alja esténkint köröskörül.
853 XII | idején megrepedt, s befordult az Ipolyba: hogy õ bizony nem
854 XII | áloé; messze földrõl jártak az emberek csodájára, és a
855 XII | dolog fog történni ebben az esztendõben!~Benne volt
856 XII | esztendõben!~Benne volt az a levegõben. A gyerekek
857 XII | anyjok nem gyõzte szidni, mi az ördög ütött egyszerre beléjük,
858 XII | egyszerre beléjük, még bizony az ép edényeket is összetörnék
859 XII | hordók is el-eltünedeztek az eszterhajak alul; dobolni
860 XII | rá!~Hanem hiszen elragadt az a férfiakra is. Nem maradt
861 XII | környéken csak a sánták, vakok, az aggastyánok és a gyerekek,
862 XII | hogy így megkompolyodott az emberiség. Mikor elérte
863 XII | No, mindegy. Ami késik, az csak késik. A jövõ hónapban
864 XII | diszpenzációval lesz meg az esküvõ. Egyszóval nagy idõk
865 XII | második mohó kérdése volt az útibiztoshoz, mikor megjött:~-
866 XII | sohase lássa ellágyulni azt az arcot, mely a vasnál is
867 XII | amennyi asszonycseléd volt az udvaron, az mind szétszaladt
868 XII | asszonycseléd volt az udvaron, az mind szétszaladt rettenetes
869 XII | lehet megnyerni? Hazudik az alávaló! Meg lehet nyerni,
870 XII | nyerni okvetlen. Ide azokkal az írásokkal.~Chalupka átnyújtotta
871 XII | átnyújtotta a vastag iratnyalábot az óriásnak, ki megnyálazván
872 XII | megjön a fiú, kész már az oszlop! Hát ugye szép fiú
873 XII | ez a zûrzavaros idõjárás.~Az pedig sehogy sem akart elmúlni,
874 XII | tréfa. Mind szétfutottak az asszonynépek a hegyek közé.~
875 XII | kelletlenül:~- Na, na!… Köhögnek az ágyúk.~Vesztett és nyert
876 XII | ezeket õk maguk is!~Mácsiknak az egész ország csak »maguk«
877 XII | véges-végig be lehetett látni az országutat. Hátha jön már
878 XII | országutat. Hátha jön már az a fiú… hátha jön… Minden
879 XII | megbiztatni:~- Jó álmom volt az éjjel. Megjön ma a vicispánunk!
880 XII | ha vármegye nincs! Mit ér az egész terv, ha a Laczkók
881 XII | biztos voks, most már ott áll az ágyúk elõtt. Kevesen lesznek
882 XII | tönkre, hanem a nejét is. Az utolsó summát, melyet Chalupka
883 XII | levagdalta felesége mentéjérõl az ezüst gombokat, s eladta
884 XII | Mikor a lovat kivitték az udvarból, úgy sírt, úgy
885 XII | úgy sírt, úgy zokogott az egész család, mint a záporesõ.~
886 XII | búskomorság. Szomorú lett az egész ház, az egész udvar
887 XII | Szomorú lett az egész ház, az egész udvar anélkül a Sármány
888 XII | nélkül.~Napokig nem mert az istálló felé menni, az az
889 XII | mert az istálló felé menni, az az üresség ott a jászolnál
890 XII | az istálló felé menni, az az üresség ott a jászolnál
891 XII | legalább egyelõre elvitte az istennyila, a família sehol…
892 XII | hóbortjaival? Hiszen éppen ez az, amiért nem lett belõle
893 XII | maradhatok.~- No, hát vigyen el az ördög mindnyájatokat - dörmögte
894 XII | Mácsik fiam, nagy kõ van az én szívemen, nagyon nagy
895 XII | Csak a parasztgubára való az!~Chalupka odatámasztotta
896 XII | Chalupka odatámasztotta fejét az ajtóküszöbnek. Kihúzta sárga
897 XII | elhárítólag - nem a bor… nem az ital, hanem a szeretet ártott
898 XII | úgyis füst, ostoba füst ez az egész dolog… merõ bolondság,
899 XII | Hidd el, hidd el, most az egyszer komolyan mondom.~
900 XII | és továbbállott.~Látta az ablakon át, amint kinyitja
901 XII | a kapuajtót, amint kilép az országútra. Kedve lett volna
902 XII | félnie senkitõl.~Aki megáll az ablaknál, és megvetõleg
903 XII | megvetõleg nézi a távozó embert az országúton, megvetõleg nézi
904 XII | országúton, megvetõleg nézi az érkezõ felhõket az égbolton,
905 XII | nézi az érkezõ felhõket az égbolton, mindent megvetõleg
906 XII | néz, mert minden semmi…~Az ágyúdörgés is semmi, melynek
907 XII | hozza a levegõ s a föld.~S az is semmi, amit a rossz szellemek
908 XII | hagyott a különös szavaiban, az is csak semmi… semmi.~Hanem
909 XII | éjjel.~- Te asszony, ez az ágy rosszul van megvetve.
910 XII | malacpecsenye megrontott az este, nagyon kövér volt!
911 XII | Majgóné, jól megdömöckölte az arra termett kezeivel, de
912 XII | Megtapogatta a homlokát is, az forró volt, abban van a
913 XII | lassan, azután egész erõvel az ökleivel.~- Ki az?~- Én
914 XII | erõvel az ökleivel.~- Ki az?~- Én vagyok - felelte egy
915 XII | Filcsikné.~- Ejnye, sógorasszony az? De megváltozott a hangja!
916 XII | a reteszt. No, mi a baj, az istenért?…~Filcsikné arca
917 XII | Megmondtam. De nem hallgatnak az emberre. Hát ugye meghalt?~-
918 XII | Megérkezett? Mikor?~- Az éjjel.~- Talán meg van sebesítve?~-
919 XII | van sebesítve?~- Nincs biz az, hanem megházasodott - hörgé
920 XII | már erre egyszerre elmúlt az ijedelem a Mácsikné ráncos
921 XII | Megházasodott? Hát van annak az embernek lelke, becsülete?
922 XII | aki összeadta. Hát már az isten is csak olyan dib-dáb
923 XII | dib-dáb szolgákat tart? Hol az a pap, kitekerem a nyakát…
924 XII | könnyemet se látná… Kell is az már valakinek? Örüljön,
925 XII | egyszer…~- Hát akkor ki az ördögrõl búslakodik itt?
926 XII | gyanakvó tekintetet vágott az ura nélkül maradt csinos
927 XII | Gábor.~S kiáltása betöltötte az egész utcát, elhallatszott
928 XII | egész utcát, elhallatszott az még tán a felsõ végbe is.~-
929 XII | hangon hörgé:~- Megérkezett… Az éjjel érkezett meg! Irtóztató.
930 XII | Pszt! lassan… pszt!… Jaj az uram föl ne ébredjen, meg
931 XII | hallja, mert halál fia lesz az egész falu…~A kapufélfának
932 XII | kölyöknek. Hadd adja vissza az ezüst csatjaimat a mentémrõl…
933 XII | nagykendõ lecsúszott válláról, s az egyik csücske az úti lucsokban
934 XII | válláról, s az egyik csücske az úti lucsokban úszott, röpködött.~
935 XII | lucsokban úszott, röpködött.~Az emberek, akik a kerítésen
936 XII | Mert hogy talán elkésett az éjféli keresztútról?…~
937 XIII| NAP~Nappal még csak megvan az ember, hanem az éjszakák
938 XIII| csak megvan az ember, hanem az éjszakák bizony szomorúak
939 XIII| bizony szomorúak Pribolyon. Az asszonyok remegve reteszelik
940 XIII| bátorságot öntsön a szívekbe. Az éj csak fekete most, de
941 XIII| is a fáradt szempillákat, az édes álom takaróját ki nem
942 XIII| Hát még a tudat, hogy az egész faluban nincs éperejű
943 XIII| legalább ő járta be éjjel az utcákat vidám kurjongatással.
944 XIII| utcákat vidám kurjongatással. Az is csak valami volt még
945 XIII| leghatalmasabbat, Mácsik Györgyöt. Az még otthon van. Biztató
946 XIII| féljünk addig asszonyok, míg az öreget itthon látjuk! Addig
947 XIII| még nincs nagy veszedelem az országunkon!~Találgatta
948 XIII| Találgatta mindenki, ugyan mi az oka, hogy ő nem megy, ő,
949 XIII| egymaga meg tudná verni az ellenséget nagy eszével,
950 XIII| őkegyelmének: azelőtt rá se néztek az asszonyok, utolsó ember
951 XIII| szólt a fekete ember.~- Ki az? - kérdé a kocsin ülõ férfi
952 XIII| mégysz, Laczkó Gábor? Tudtam az érkezésedet az anyádnak
953 XIII| Gábor? Tudtam az érkezésedet az anyádnak írt leveledbõl.
954 XIII| magyarázgass semmit. Voltam az ablakotok alatt Pesten,
955 XIII| Tudom, tudom. Láttam az asszonynak a kedves nevetgélését
956 XIII| asszonynak a kedves nevetgélését az ablakon át. Többet ér egy
957 XIII| nélkül! Mégiscsak valami az! Aztán otthagyod a becsületes
958 XIII| pályádat. Sok pénzbe került az nekünk.~- Nagyobb dicsõséget
959 XIII| mormogott, nem tûri, hogy az õ szent hivatását lebecsmérlik.~-
960 XIII| mit mond hozzá Mácsik?~- Az az õ dolga!~- Félek, hogy
961 XIII| mond hozzá Mácsik?~- Az az õ dolga!~- Félek, hogy teneked
962 XIII| is jössz te most haza?~- Az Ilonkámat hozom az anyámhoz
963 XIII| haza?~- Az Ilonkámat hozom az anyámhoz a gyerekkel, valahova
964 XIII| amikor megszületett? Mert az annak a módja, a Csáky-famíliánál
965 XIII| valamennyi, a fiúkhoz pedig tapad az egész Szepesség. Hanem azt
966 XIII| már így van, vidd el most az asszonyt az anyádhoz (meg
967 XIII| vidd el most az asszonyt az anyádhoz (meg lesz ott õrizve
968 XIII| Mire majd visszatérsz, az idõ megaszalja a haragot,
969 XIII| elszánással mondta, hogy az öreg elszontyorodott.~-
970 XIII| én is megyek. Történjék az Úrnak akarata. Meglehet
971 XIII| otthon találsz maradni. Az pedig neked se volna nagy
972 XIII| lutheránus pappal találkozol az úton, ami pedig nem jó jel.
973 XIII| hallgatta ki Dúcz János az éjjel, õtõle tudták meg,
974 XIII| hamar elterjedt a faluban az igazi nyitja, hogy nagy
975 XIII| a reggelijét szürcsölte az elsõ szobában.~Mácsikné
976 XIII| senkivel sem találkozott, sem az udvaron, sem a pitvarban.
977 XIII| karcsú! Aztán milyen szelíd! Az ember azt hinné, hogy ilyen
978 XIII| mikor ott feldörzsölõdik az arca bíbornak, s mikor mosolyogva
979 XIII| egy kis mondatkával ennek az elõbbinek a keserûségét: -
980 XIII| bizony mi szegények vagyunk… Az uram tudod… No, de õ se
981 XIII| õ se rossz ember… Elment az is tegnap. Minek is volna
982 XIII| ezentúl a mama cipõit is, az az illõ, az a szép… õ bizony
983 XIII| ezentúl a mama cipõit is, az az illõ, az a szép… õ bizony
984 XIII| mama cipõit is, az az illõ, az a szép… õ bizony azt a cipõt
985 XIII| sápadtan hanyatlott hátra az egyszerû deszkaszékre.~-
986 XIII| odaérsz, ahová elindultál, az akasztófa alá. Jókor érsz
987 XIII| rárohant a fiatalemberre.~Az felemelkedett helyérõl,
988 XIII| olyan méltóságos volt, mint az igazi nápolyi király, karját
989 XIII| is esdõ maradt.~- Néném… Az isten szerelméért, mit csinál?
990 XIII| forintunkat, amit elköltöttünk az úrra, amióta felszedte uram
991 XIII| piszokból. Adja ide most az úr azt a pénzt, mert ha
992 XIII| meglátja… Aztán teremtse elé az úr az ezüstgombjaimat a
993 XIII| Aztán teremtse elé az úr az ezüstgombjaimat a mentémrõl,
994 XIII| eresztem innen, s letépem az úrról az utolsó rongyokat
995 XIII| innen, s letépem az úrról az utolsó rongyokat is, amik
996 XIII| is…~Gábor összeszorította az ajkait, melle kínosan hörgött,
997 XIII| ócska szekrénybe fogózva az ablaknál, de csak mégis
998 XIII| be kellett lélegzeni ezt az egész csatornapiszkot, melyet
999 XIII| bennünket. A tolvaj elveszi az ember pénzét egyszerre s
1000 XIII| cinkosaiddal… de csak itt volna az a vén csavargó, megérezte
1-500 | 501-1000 | 1001-1466 |