1-500 | 501-1000 | 1001-1466
Rész
1001 XIII| olyan retteneteset csapott az asztalra, hogy minden csörömpölve
1002 XIII| Mácsikné, fölkapván egy törõt az ágy melletti mozsárból. -
1003 XIII| egyszerre mindnyájatokat. Hol az a személy, az a pesti dáma?~
1004 XIII| mindnyájatokat. Hol az a személy, az a pesti dáma?~Kendõje lecsúszott
1005 XIII| szorította a boszorkány torkát. Az hörgött, mint a haldokló
1006 XIII| nõk sikoltozva tépték fel az ajtót, s rávetették magukat
1007 XIII| Gáborra.~- Mit cselekszel az istenért? Jaj nekünk, jaj!
1008 XIII| bírt uralkodni többé se az anya, se a feleség gyöngéd
1009 XIII| pitvarba, onnan kilökte az ajtón át.~S az olyat esett
1010 XIII| onnan kilökte az ajtón át.~S az olyat esett az udvarra,
1011 XIII| ajtón át.~S az olyat esett az udvarra, hogy aléltan, élettelenül
1012 XIII| Halántékain vastagon dagadtak ki az erek, s lüktetésüket látni
1013 XIII| nagy dolog lesz atyafiak!~Az emberek arcán látszott az
1014 XIII| Az emberek arcán látszott az a megdöbbenés, mely nagy
1015 XIII| odább-odább, mígnem befutotta az egész falut. Nehányan ott
1016 XIII| Mert a háborúnak megvolt az a hatása, az ellenség nem
1017 XIII| háborúnak megvolt az a hatása, az ellenség nem látta falvakban
1018 XIII| szerezzen be és felvágja; az asszonyoknak pedig mégiscsak
1019 XIII| mellékszobából egy ablak nyílt az udvarra. Laczkó Boldizsárné
1020 XIII| találhatta meg; olyan volt az õ baja most, mint a mérõ-serpenyõk
1021 XIII| mérõ-serpenyõk terhe, nem oszlódott az el, csak át lett téve az
1022 XIII| az el, csak át lett téve az egyik serpenyõbõl a másikba,
1023 XIII| keze bágyadtan eleresztette az Ilona karcsú derekát.~-
1024 XIII| csak most fordulván el az ablaktól:~- Nagyon dühös
1025 XIII| izgatottá, bágyadttá tette az önvád kesernyés kinyomata. -
1026 XIII| mindnyájok szíve összeszorul.~- Az istenért, mi vár még reánk,
1027 XIII| õfelsége velünk lesz!~És az ölébe vette menye boglyas
1028 XIII| Hiszen itt leszek én is, az anyja… hiszen itt leszek.~
1029 XIV | már, ha ott térdelt mellén az a mesebeli macska, mely
1030 XIV | a mesebeli macska, mely az oroszlán vérét kimártogatja
1031 XIV | De milyen találkozás lesz az! Most körülbelül odaérhettek
1032 XIV | Most körülbelül odaérhettek az asszonnyal… még nem talán…
1033 XIV | csak neki olyan hosszú az idő… Lehet, most beszélik
1034 XIV | összezörrentek a cseresznyefa gallyai az ablak alatt, fázékonyan…
1035 XIV | szólt a nőkhöz, s hangja nem az ő hangja volt többé, nem
1036 XIV | borzadályos volt, amint az inga végigcsinálta útját
1037 XIV | táskájából, maga elé tette az asztalra, aztán odakönyökölt
1038 XIV | föléje, hogy ne lássa meg az az ember, ha bejön.~Fogait
1039 XIV | föléje, hogy ne lássa meg az az ember, ha bejön.~Fogait
1040 XIV | omoljék. Úgyis csak egyszer él az ember. Isten neki. Jöjjön!
1041 XIV | kiskutya künn megkaparta az ajtót. Egész testén jéghidegség
1042 XIV | volt gyáva. Hiszen éppen az ágyúk elé készül. Süvítõ
1043 XIV | rándul meg; hanem ettõl az embertõl, aki úgy él az
1044 XIV | az embertõl, aki úgy él az õ képzelõdésében, mint egy
1045 XIV | hatalom megtestesülése, ettõl az embertõl, akinek igazsága
1046 XIV | hogy szörnyû legyen: ettõl az embertõl úgy reszket, mint
1047 XIV | Kopp, kopp!… Még kopog is az ajtón.~De már azt nem hallja
1048 XIV | kopog senki. Mintha álmodná az egészet, hogy az ajtó megnyílik
1049 XIV | álmodná az egészet, hogy az ajtó megnyílik lassan, csendesen,
1050 XIV | szobában. A lámpák csillognak, az apró ördögök szemei villognak,
1051 XIV | Mácsikot, hallgatja ezt az alázatos, szerény hangot,
1052 XIV | tetszett kérem agyonütni azt az oktalan asszonyi állatot?
1053 XIV | Hiszen nem valami emberevõ az, hanem egy összeroskadt,
1054 XIV | gyávává tett a csapás! Mikor az utolsó gerenda is összetört
1055 XIV | levegõben, õ maga is megtört az utolsó gerendával.~- Mihelyt
1056 XIV | Gábor arcába beleszökik az eleven piros vér, amint
1057 XIV | eleven piros vér, amint ránéz az összedúlt vonásokra, nincs
1058 XIV | Mácsik szomorúan tekint az »oszlop«-ra. Annyira megszokta
1059 XIV | megszokta nagynak tekinteni ezt az oszlopot, amit õ emelt,
1060 XIV | valami, rettenetes erõs lehet az! Csakhogy már nem oszlop.~-
1061 XIV | hibás, én vétettem a bácsi, az egész család ellen, s én
1062 XIV | s én bántam most rosszul az izével… õvele… a nénivel.
1063 XIV | senki sem hibázott. Ott az… az! (És kezével a padlás
1064 XIV | senki sem hibázott. Ott az… az! (És kezével a padlás felé
1065 XIV | a padlás felé mutatott.) Az isten csinálja az egészet!…
1066 XIV | mutatott.) Az isten csinálja az egészet!… Nem bírtam vele!…
1067 XIV | ha semmi patrónus se elég az isten ellen!~Alázatosan
1068 XIV | parancsszóra húzná kelletlenül az egyik lábát a másik után.~
1069 XIV | ez? Ez hát Mácsik György, az emberevõ? Hiszen ez a legszelídebb,
1070 XIV | Mácsik alakját.~Pedig bizony az igazi Mácsik az, aki ott
1071 XIV | Pedig bizony az igazi Mácsik az, aki ott megy, lassan, támolyogva,
1072 XIV | támolyogva, meggörnyedten, õ az, hiszen mások is ösmerik,
1073 XIV | feleségét halálra taszigálja az a fiú, s íme, ennyibe marad
1074 XIV | szelíden, összeesve, mint az istenes egyházfi. No iszen,
1075 XIV | izgatottságba nem ejtette az embereket, mint most az,
1076 XIV | az embereket, mint most az, ami nem történt. A planéták
1077 XIV | félreverni a harangokat! Az ítélet napja ez már! Mert
1078 XIV | lassan-lassan oszladozni kezdett az ámulat, eleibe tolakodott
1079 XIV | ámulat, eleibe tolakodott az emlékezet. S ami régen történt,
1080 XIV | a szája nagy. Ebbõl áll az egész Mácsik.~- Puszta képzelõdés
1081 XIV | Puszta képzelõdés volt az ereje! - bizonykodott a
1082 XIV | Ezek a félkegyelmû Laczkók az okai. Ezeket nyergelte õ
1083 XIV | magam is ott volnék, ahol az uram van. Ott én, ha nem
1084 XIV | hogy itthon sütkérezel. Még az olyan legény is odavitte
1085 XIV | mert hallod-e, olyan jószág az, én láttam, hogy olyat a
1086 XIV | piktor se fest, mert olyan az, hogy isten bocsássa meg,
1087 XIV | Elevenére tapintottak ezek az átkozott asszonyok. Nem
1088 XIV | egyenesen hazament azzal az eltökéléssel, hogy fölmondja
1089 XIV | kezdte:~- Nemzetes uram! Az a szóbeszéd van a faluban,
1090 XIV | nagyon derék - felelte az öreg szórakozottan, de valószínû
1091 XIV | kocsonya. És akármit tett, az mind oly nagyon furcsán
1092 XIV | szíve szakadt meg rajta az embernek. Máskor fütyölésre
1093 XIV | édes fiam.~- Pedig azok is az isten teremtései.~- Éppen
1094 XIV | hangjában, de olyan, hogy az ember pára alakban, epeszínben
1095 XIV | félénk, mint egy gyermek. Az ajtónyílástól is összerezzent,
1096 XIV | Egyszer egy macska ment végig az udvaron, s vörös szemeivel
1097 XIV | vasvillával szúrta keresztül az ártatlan állatot.~Különös
1098 XIV | mindig a királyok üssék az alsókat. Hogy hát ennek
1099 XIV | Jaj, de nagy bolond is az ember, Miska fiam. Ejnye,
1100 XIV | félálmából valami tompa kopogás az istálló tájékán.~Sötét volt,
1101 XIV | rémlett elõtte némelykor, hogy az istálló-ajtót döngeti valaki.~-
1102 XIV | többen vannak - ellenveté az durcásan.~- Mit? - szólt
1103 XIV | Micsoda? A nyerges lovam?~- Az ám, hazajött a jó pára.
1104 XIV | Visszajött a mostoha gazdáitól, az édesekhez.~Erre a szóra
1105 XIV | éjszakának idején be akart jutni az istállóba, hogy odaálljon
1106 XIV | hosszú álom lett volna az, hogy õ nem volt itt… Olyan
1107 XIV | megösmerte lovát azonnal, s amint az okos szemeit szelíden rávetette,
1108 XIV | egészen odahajtá nyakát annak az izmos vállaira. A gazda
1109 XIV | Sármányéból is, csakhogy az egyik szeme, mint a mesebeli
1110 XIV | hónapos port a Sármányból. Az egész háznép fölébredt,
1111 XIV | asszonyt is fölköltötték az eseményre, s olyan sürgés-forgás
1112 XIV | éjjel, hogy hát miféle csoda az, mi oka volt annak a lónak
1113 XIV | a Sármány jöttétõl. Mert az bizonyosan jelent valamit.
1114 XIV | vármegyének, nem jött volna az hiába! Aztán úgy ránézett,
1115 XIV | Reggel elsõ dolga volt az istállóba menni. Ni, milyen
1116 XIV | kikenték-fenték hájjal, az ócska bõr mohón beitta,
1117 XIV | beitta, mintha sietne, nehogy az éhes macskák lenyalogassák.
1118 XIV | Laczkó viselte valamikor az inszurrekcióban, azt meg
1119 XIV | kivált a bekecset, mert az volt õnekik a megyei székhelyük.~
1120 XIV | lábadozó nemzetes asszonyt az udvaron még egyszer érzékenyen
1121 XIV | lehajolvást.~- Vigyázzon rád az isten, édes párom, te pedig
1122 XIV | Mácsik is -, mert megeshetik az, hogy még visszajövök ide.~
1123 XIV | nemzetes asszonynak erre az utolsó mondatra. »Ne beszélj,
1124 XIV | ezalatt Suska is készen lett az útra, megtömte a szeredást,
1125 XIV | megtömte a szeredást, felvette az ünneplõ öltözetét, s hogy
1126 XV | MEGLŐTT ZÖLD SZEM~Csakhogy az még nem egészen bizonyos.~
1127 XV | piros pántlikát, mellyel az ég széle van beszegve esténként.
1128 XV | cifrázza ki oly pirosra az eget, hogy hasonlatos legyen
1129 XV | hasonlatos legyen a földhöz, mert az is piros. Csakhogy míg annak
1130 XV | piros. Csakhogy míg annak az égő falvak és városok, ennek
1131 XV | falvak és városok, ennek az emberi vér a festéke. Ezekkel
1132 XV | volt. Hanem iszen ki is kap az most a hadnagyától, amiért
1133 XV | katonai regula nem engedi meg az ilyen szalutálást. - Pedig
1134 XV | szegényt a liptói hóba.~- Hát az elevenek?~- No, ezeket majd
1135 XV | valamennyiöket, kivévén az öreg Chalupkát.~- Micsoda? -
1136 XV | ordított fel Mácsik. - Itt van az a gazember? No iszen, megtett
1137 XV | gazember? No iszen, megtett az minket! Összetöröm a vén
1138 XV | ahol meghálunk. Csodaember az, ott van tíz helyen is egyszerre,
1139 XV | is egyszerre, többet ér az, mint mi százan. Azt ugyan
1140 XV | repessze a túlságos erõ. Pedig az már nem volt erõ, még a
1141 XV | hogy valahol egy korcsmában az állás alatt meglátta a bátyám
1142 XV | fogta hát magát, kioldozta az állat kötõfékét, s világnak
1143 XV | világnak eresztette.~- Õ volt az? - hebegte Mácsik csillapodva. -
1144 XV | Nem került neki semmibe.~Az öreg arca kiderült erre.
1145 XV | Mit ér, hogy tönkretesszük az ellenséget? El kell venni
1146 XV | ellenséget? El kell venni az idegen népektõl is egy-két
1147 XV | Nincs-e igazam, Filcsik fiam?~Az ismerõsei összenéztek szánakozón,
1148 XV | mintha mondanák: meglágyult az agya a szegény öreg szalma-hadnagynak.~
1149 XV | mindig lágy volt, és csak az õ eszük nem nyílt ki azelõtt?~
1150 XV | nem tudják-e, hol van?~Az a képzelõdés éltette, hogy
1151 XV | hogy még féltenivalója neki az a gyerek, ezt az aggodalmat
1152 XV | féltenivalója neki az a gyerek, ezt az aggodalmat disputálta magára.
1153 XV | semmit a hadi élet. Ettõl az uniformistól várta a nagy
1154 XV | sikerült annyiban, hogy az Úr kiszólította az élõk
1155 XV | hogy az Úr kiszólította az élõk sorából a csapat egyik
1156 XV | rávette a haldoklót, hogy az egyenruhát testálja el Mácsiknak.
1157 XV | voltak, hogy így, hogy úgy, az õ ruhája többet ér, de meg
1158 XV | már?~Visszataszító volt ez az emberietlen vonás, pedig
1159 XV | türelmetlenül, míg kikrétázta rajta az új birtokos idomait, míg
1160 XV | ingerli jobban nevetésre az idegeket, mint egy põrére
1161 XV | tartott örökké. Kész lett az utolsó öltésig, beleöltözhetett.
1162 XV | újjászületett volna. Tündöklött az arca, s nem tudta a lábait
1163 XV | rakni.~- Mégiscsak szép az élet, István! - mondá Filcsiknek.
1164 XV | csapaton kevélyen feszelegve, az atilla ráncait simogatván.~-
1165 XV | Annyira megtetszett neki ez az ötlet, sorba járta vele
1166 XV | hogy hát egy nagy pör ez az egész dolog… bizonyisten
1167 XV | ugyan hamar meghallgatta az Úristen.~- Ellenség! Ellenség! -
1168 XV | Ellenség! - kiáltották az elõörsök.~- Lóra! - vezényelte
1169 XV | gazdáját. De azért szinte érzi az uniformist, kevélyen ficánkol
1170 XV | napfény rásütött a sima lapra, az óriási szem elkezdett nevetni,
1171 XV | nevetni, gúnyosan vigyorogni az öreg nemzetõrhadnagyra,
1172 XV | pöffeszkedõ rútnak mutatta az arcát, olyan görnyedtnek
1173 XV | arcát, olyan görnyedtnek az alakját, hogy dühös lett,
1174 XV | lövésre egyszerre megmozdultak az óriási szemnek a szemöldjei,
1175 XV | meghalni lehetett.~Mácsiknak az volt elsõ dolga, hogy megfutamodott
1176 XV | el a pörtõl!~Elvörösödött az öreg, restelkedve megfordult,
1177 XV | hozta, szemei kidülledtek, az arca megdagadt. Volt benne
1178 XV | Hej, Laczkók! Laczkók!~Az erdõk visszasüvítették a
1179 XV | Mácsik mellõl.~- Tisztelem az édesapádat, fiacskám! -
1180 XV | visszatérítse a széledezõket, mert az utolsó roham szétbomlasztotta
1181 XV | látjátok, hátul még több az ellenség.~- Nem ellenség
1182 XV | ellenség.~- Nem ellenség az! - világosította fel Pélly. -
1183 XV | Pélly. - Rosszul láttak az elõõrsök… Megnyúzatom a
1184 XV | völgynyílásból.~Új lélek szállt az emberekbe. Jó Pélly kihúzta
1185 XV | Utánam!~Megfordult a kocka. Az ellenség meghátrált. Csak
1186 XV | egy-egy sortüzet eresztve az üldözõkre.~Ezekbõl az utólagos
1187 XV | eresztve az üldözõkre.~Ezekbõl az utólagos golyókból találta
1188 XV | nyeregben. Vére végigcsurgott az uniformison s a ló oldalán.
1189 XV | érhetett le a gyepre, mert az egyik lába a kengyelbe akadt.~
1190 XV | nyerített fel fájdalmasan.~Az elõsietõ honvédek haldokolva
1191 XV | honvédek haldokolva találták az öreget: az egyik, aki kivette
1192 XV | haldokolva találták az öreget: az egyik, aki kivette lábát
1193 XV | ragadta meg a honvéd nyakát.~- Az oszlop! - rebegte halkan. -
1194 XV | oszlop! - rebegte halkan. - Az oszlop…~- Én vagyok, bátyám…
1195 XV | hangon motyogta:~- Lehetetlen az!~Pedig mégis úgy volt. Megtörtént.
1196 XV | Fölemelték ketten, s elvitték az ugarról, ne legyen rögökbõl
1197 XV | hadd maradjanak! - felelte az könnyhullatással.~Talán
1198 Fug | De hát ki ez a Chalupka?~Az már egy õslény, egy múzeumi
1199 Fug | õslény, egy múzeumi régiség az alig múlt korból. Még a
1200 Fug | kiveszett: most hiába keresnõk.~Az idõ emlõi jobban kiasztak
1201 Fug | jobban kiasztak már, mintsem az ilyen szegény férgeket is
1202 Fug | sem módosított alakban - õ az utolsó példányok egyike
1203 Fug | egész csoportját tárják föl az emlékeknek. Ni, éppen ilyenforma
1204 Fug | puha menyasszonyi ágynak az iszapos Ipoly lesz a folytatása.
1205 Fug | Pali is csendes ember lett. Az egész regényes históriát
1206 Fug | valami história fûzõdik és az egyik sem áll összefüggésben
1207 Fug | egyik sem áll összefüggésben az õ személyével, mert domine
1208 Fug | otthon van.~És itt megint az a kérdés merül föl, hogy
1209 Fug | merül föl, hogy micsoda hát az a Chalupka?~Peregrinus,
1210 Fug | pedig azok elõl eszi meg az úri asztalok hulladékait)
1211 Fug | Ide jött. Terítenek neki az ebédhez, a vacsorához, éjszakára
1212 Fug | éjszakára ágyat vetnek neki az inasszobában.~Aztán ott
1213 Fug | mindent el tud beszélni, itt az történt, ott az történt.
1214 Fug | beszélni, itt az történt, ott az történt. Az összes nemesi
1215 Fug | történt, ott az történt. Az összes nemesi családok mintha
1216 Fug | borocska mellett, s ha úgy az ebédlõben magára hagyják,
1217 Fug | nemes úri famíliánál.«~Az elsõ nap megreperálta az
1218 Fug | Az elsõ nap megreperálta az összes órákat a házban.
1219 Fug | harmadik nap kottára tette az összes divatos nótákat,
1220 Fug | annak. A követek eszéhez van az értelme szabva, közönséges
1221 Fug | hagyományok szilárdítják meg az ő vendégjogát. Makacskodó
1222 Fug | megereszkedett klavírok mivé lennének az ő reperáló tudománya nélkül?…~
1223 Fug | talán nem is igaz. Aztán az nem is esemény, ami ővele
1224 Fug | esemény, ami ővele történik, az semmi. Történni csak az »
1225 Fug | az semmi. Történni csak az »urakkal« történik, ami
1226 Fug | ördög dolga keresztülesik az emlékezet rostáján, mint
1227 Fug | emlékezet rostáján, mint az apró búzaszem. Ő bizony
1228 Fug | plebs«-en esik, még ha az a plebs véletlenül ő maga
1229 Fug | óráslegény (ha ugyan ő volt az) kezdte meg ezt a csavargó
1230 Fug | olyan nyájasan nézett rá… Az akkor olyan furcsán melegítette…
1231 Fug | mindenütt visszagondolt arra az arcra, a megigazított óragépek
1232 Fug | szépen elférne ő és… és az a leány.~Eh, bolondság!
1233 Fug | a Netti helyén.~Jobb is az így! Legalább nagyokat ihat
1234 Fug | nyomja a szívét. Könnyű az, mint a madáré, mely csicseregve
1235 Fug | ágról-ágra.~Domine Chalupkának az az egyedüli ambíciója, hogy
1236 Fug | ágról-ágra.~Domine Chalupkának az az egyedüli ambíciója, hogy
1237 Fug | egyedüli ambíciója, hogy az általa megreperált órák
1238 Fug | ő egy fészekben; legyen az bármilyen jó. Alighogy emlegetik,
1239 Fug | szokott csillogását elvesztve; az apró sás húsos levelei,
1240 Fug | a komor színhelyre, hol az ünnepélyes csendet csak
1241 Fug | illet borzadályos hangja - az eget ugatja.~Ah, egy élő
1242 Fug | vérrel jelölt nyomokat. Az üldözött egyenest a holttestnek
1243 Fug | felugrik, el akar futni, de az ijedtség uralmába vette
1244 Fug | festve a sötétségben is; ha az égre néz, a felhők azt ábrázolják,
1245 Fug | A vizsla odasompolyodik az ijedt suhanchoz s lassú
1246 Fug | lassú nyöszörgést hallat. Az okos állat lapos, benőtt
1247 Fug | vizslát.~- Blikk! Csiba te! ki az a halott ember, Blikk?~Ha
1248 Fug | tekinteni. Egy puska volt az elsõ tárgy, mit így látott:
1249 Fug | fegyver. Milyen kár, hogy az most már senkié!~Azután
1250 Fug | szúrós leveleit, melyek az ismeretlen arcot eltakarják;
1251 Fug | ijedtség rokon érzelem, de mint az ugyanazon darab pénzre vert
1252 Fug | kép közül, ha felül van az egyik, okvetetlen alulra
1253 Fug | másiknak, itt is aláfordította az ijedtséget a meglepetés.
1254 Fug | gróf… a hatalmas gróf!«~Az ódon egyház falai komoran
1255 Fug | gróf… a hatalmas gróf« … Az emberek sápadtan adták odább: »…
1256 Fug | Perzse-grófok õsi fészke; az megtelt borzalmas suttogással,
1257 Fug | lúdtollakat, papírdarabokat az utcákról és udvarokról,
1258 Fug | ágaskodó oroszlán) körül: »Az õsök nyomán.« És az utolsó
1259 Fug | körül: »Az õsök nyomán.« És az utolsó gróf Perzse bizonyára
1260 Fug | sem fog következni többé. Az ágaskodó oroszlánt lefordítják
1261 Fug | haranghangot. Hetven falunak az ura fekszik halva, hetven
1262 Fug | címerterem ajtajánál, kaparja az ajtó deszkáját és a kuvik
1263 Fug | emberi mû szerkezete túlélte az isteni mûszerkezetet!~De
1264 Fug | isteni mûszerkezetet!~De az isteni mûszerkezet erõszakosan
1265 Fug | orvos és jegyzõ megérkeztek. Az öreg, becsületesképû tiszttartó,
1266 Fug | Elejérõl, barátom, egészen az elejérõl… Jegyzõ úr, tessék
1267 Fug | inggallérját megigazgatja, azután az átellenes tükörbe pillant,
1268 Fug | bársony karszékbe, kiteríti az üres ívet, lefújja róla
1269 Fug | mondani vádlóval, illetve az áldozattal, annak komor
1270 Fug | Különben mikor inquirált, csak az egyiket látszott használni,
1271 Fug | kijelenté, hogy vadászni megy az ispánnal, én tehát, amint
1272 Fug | mormogá - nagyon rejtélyes. Az ember azt sem tudja, hol
1273 Fug | Régi, de jó. Aki oka az oknak, okozója az okozottnak.
1274 Fug | Aki oka az oknak, okozója az okozottnak. A patvarban
1275 Fug | Éppen én jegyeztem meg az imént.~- Dehogy jegyezte,
1276 Fug | játékban, ha mondom.~Ezalatt az orvos felvette a látleletet,
1277 Fug | a szív táján ment be és az oldalbordák közé fúródott.~-
1278 Fug | nagyon komplikált«, kinézett az ablakon, mintha a felhõket
1279 Fug | aztán elkezdett ujjaival az üvegtáblán dobolni, míg
1280 Fug | mintha már elõre keresné ott az érdemjelet, mit ez a vizsgálat
1281 Fug | a vizsgálat eredményez.~Az öreg Pintér belépett sápadtan,
1282 Fug | azzal a másik fickóval!~Az elõbbi fejezetben említett
1283 Fug | uzsonna táján.~- Ez volt az! - kiáltott fel a vizsgálóbíró. -
1284 Fug | türelmetlenség mohóságával.~- Az ispán urat láttam futni
1285 Fug | gyilkos lõ és világnak fut, az öldöklõ fegyver súlya alatt
1286 Fug | Bizonyára… bizonyára! Az ispán puskájának ott kell
1287 Fug | kifogyott a papírból, hogy az utolsó csemete neve már
1288 Fug | epizód tökéletesen jellemzi az érdemes vizsgálóbíró elõrelátását;
1289 Fug | folytonosan veszekedve az útközben adomázó orvosra.~-
1290 Fug | nem bír érzékkel, doktor, az események iránt, önt nem
1291 Fug | nem hozza izgatottságba az igazság keresése! Az a legbecsületesebb
1292 Fug | izgatottságba az igazság keresése! Az a legbecsületesebb munka,
1293 Fug | hogy meg ne szomjúhozza az igazságot. A vér beszél.
1294 Fug | Mindenesetre azonban egy adat az egész esemény összeállításához.~
1295 Fug | harminc lépésnyire, meglelte az ispán puskáját.~- Mondtam! -
1296 Fug | diadalittasan. Uraim, ez az orr többet ér az állami
1297 Fug | Uraim, ez az orr többet ér az állami jogszolgáltatásnak,
1298 Fug | mintha aranyból lenne. Ez az orr, uraim…~(Kléner úrnak
1299 Fug | akkora darab arany, hanem az így vakon is bizonyos, hogy
1300 Fug | sok tubákot fogyasztott az istenadta!)~A talált puska
1301 Fug | konstatálta, hogy csupán az egyik csõ van megtöltve,
1302 Fug | is hasonlóan áll a dolog; az egyik csõ üres, a másik
1303 Fug | szintén golyóra töltve? Az egyik kérdés elüti a másikat;
1304 Fug | elüti a másikat; addig, míg az esemény indító okát nem
1305 Fug | Egészen helyes, - bizonyítá az orvos. Elõbb gyökeresen
1306 Fug | gyökeresen meg kell ösmerkednünk az elõzõ napok történetével,
1307 Fug | mely méltán fog sorakozni az Ebergényi- és a híres Tichborne-pörhöz
1308 Fug | legpéldásabb tanuló, onnan az uradalomba került, s azóta
1309 Fug | azóta is folyton dísze volt az ottani társadalomnak: õ
1310 Fug | mosolygott rá, talán még az édesanyja sem, ha ugyan
1311 Fug | ösztönszerû idegenkedés volt az az emberekben, melyet nem
1312 Fug | ösztönszerû idegenkedés volt az az emberekben, melyet nem magyaráz
1313 Fug | mezõn. A nép azt hitte, hogy az ördöggel cimborál, s voltak,
1314 Fug | világos, - jegyzé meg a doktor az utóbbi pontra vonatkozólag. -
1315 Fug | fölhajhászott mindent. De az említett verseken kívül,
1316 Fug | vidéken Évának?~E kérdés az öreg Pintér Mihályhoz volt
1317 Fug | hamar nõ, mint a gomba, az ember a nevét sem ér rá
1318 Fug | csak?~- Ha csak - hebegé az öreg tiszttartó - a leányomat
1319 Fug | vehetnõk? Szép, nemde? ~Az öreg Pintér bácsi fülig
1320 Fug | Igen, a király nevében…~Az öregember egész testében
1321 Fug | függtek a vizsgálóbírón.~- Az én leányom összefüggésben
1322 Fug | mondja is. Ezt felelem én az úrnak a magam nevében.~Az
1323 Fug | az úrnak a magam nevében.~Az antik, igazi magyar alak
1324 Fug | bajszát, s mintha nem is az elõbbi alázatos ember lenne,
1325 Fug | Pintér úr, ösmernie kell az emberi szenvedélyeket, melyek
1326 Fug | valakihez, kinek Eveline a neve. Az igazságszolgáltatás nyitott
1327 Fug | szerelmet, szenvedélyt táplált az ön leánya iránt? Ki tilthatta
1328 Fug | Szeretni egy angyalt is szabad.~Az öreg kuruc tökéletesen le
1329 Fug | volt a lábáról verve ezzel az udvarias logikával.~- Teringette, -
1330 Fug | eszmélkedni.~»Bezzeg ha az anyjuk élne, az észrevette
1331 Fug | Bezzeg ha az anyjuk élne, az észrevette volna… Ez aztán
1332 Fug | oh! Hol volt a fejem? Ez az ostoba fõ, melyet alkalmasint
1333 Fug | úr egészen közel lépett az öreghez s határozott, szilárd
1334 Fug | Nekem beszélnem kell az ön leányával. ~- Mikor? -
1335 Fug | Bizonyára, bizonyára… Sõt az sem szükséges, hogy megtudja,
1336 Fug | gazdálkodik? Örökös nem maradt, az örökös az állam. S az állam,
1337 Fug | Örökös nem maradt, az örökös az állam. S az állam, az most
1338 Fug | maradt, az örökös az állam. S az állam, az most én vagyok.~
1339 Fug | örökös az állam. S az állam, az most én vagyok.~A hencegõ
1340 Fug | nyelt el a levegõ.~- De ez az eltakarítatlan holttest… -
1341 Fug | teszi kötelességévé, hogy az igazság fölkutatására segédkezet
1342 Fug | Menjünk uram, - szólt az öreg elérzékenyülve, s hagyta
1343 Fug | öltözött komornyikja, ki az érkezõ vendéget bejelenti.
1344 Fug | oka volt a kedvetlenségre. Az a malheur esett meg rajta,
1345 Fug | malheur esett meg rajta, hogy az imént, midõn étkezési kombinációkkal
1346 Fug | konokul megcsiklándozta. Biz az bosszantó dolog volt. Sokáig
1347 Fug | mondottuk - kedvetlenül turkált az istenadta mindennapi kenyérben,
1348 Fug | sütkérezni a napra. No, de az idõ megenyhít mindent s
1349 Fug | van, ha nem akarom… - biz az akkor is ott van.~A szép
1350 Fug | Kléner urat hozó cséza mintha az égbõl csöppent volna le,
1351 Fug | volna le, hirtelen berobog az udvarra.~A szõke fõ ijedten
1352 Fug | megállapítani nem lehet. Elég az hozzá, hogy nagyon esetlen
1353 Fug | feldöntött egy mosódézsát, az eleibe sietõ prókátornak (
1354 Fug | mereszté nagy kék szemeit az idegenre, s kérdõleg fordult
1355 Fug | kérdõleg fordult atyja felé. Az mogorván intett, hogy annak
1356 Fug | szomszédszobában? - kérdé az öreg úr. ~- Egy úr… egy
1357 Fug | gonoszabb, - jegyzé meg nevetve az ügyvéd - szívhódító…~- Oh
1358 Fug | tudják, de nem beszélik ki az édes titkot.~Az öreg türelmetlenül
1359 Fug | beszélik ki az édes titkot.~Az öreg türelmetlenül ütött
1360 Fug | türelmetlenül ütött öklével az asztalra. ~- Lajos fiam,
1361 Fug | meg akarod-e mondani, ki az?~- Ejnye no, hát Daróczy
1362 Fug | kissé rosszul érzi magát.~Az öreg felordított, mint a
1363 Fug | ami most következhetik, az már mind a Kléner dolga.~
1364 Fug | engem ide, tied a dicsõség, az érdem és jutalom«.~Legelsõ
1365 Fug | nedvesek a könnyektõl, és az arc alattuk már mosolyog.
1366 Fug | arc alattuk már mosolyog. Az elárult titok feletti fájó
1367 Fug | szinte jó, hogy kiböffentette az a szószátyár Lajos! A papa
1368 Fug | valami nyugtalanítá Évikét, az a Daróczy viselete volt,
1369 Fug | édes kisasszony, - mondá az érdemes férfiú, mellette
1370 Fug | Hétfõn. Én keddre tûztem ki az idõt, õ megjelent s itt
1371 Fug | engem is megölt volna. Oh, az irtóztató volt, midõn feleletemet
1372 Fug | most feltárulni látszott az egész szomorú dráma. Látta
1373 Fug | egészen kész képben, hol az összehordott nagyszerû anyaghoz
1374 Fug | megfordult s végigsietve az udvaron és szobán, hol az
1375 Fug | az udvaron és szobán, hol az öreg Pintér még mindig némán,
1376 Fug | erõs rángásba hozta szívét. Az ügyvéd is meg volt lepetve,
1377 Fug | is meg volt lepetve, csak az öreg tudta, mi történik.~-
1378 Fug | felelet a másik szobából, s az ajtóban megjelent Daróczy.
1379 Fug | bíró élesen nézett erre az arcra: a Kain-bélyeg nem
1380 Fug | törvény nevében foglyom.~Az ifjú megrezzent s valódi
1381 Fug | göndör fürtei beárnyékolták. Az ügyvéd Kléner úrhoz ugrott
1382 Fug | rendelkezni? Ezer villám! Az én házamban, barátommal.~-
1383 Fug | házamban, barátommal.~- Uram, az ön barátja gyanú alatt áll,
1384 Fug | Hazugság! - ordított az ügyvéd magánkívül. ~Daróczy
1385 Fug | Boldogtalan! - kiáltott fel az ügyvéd, de kiáltása egy
1386 Fug | IV.~Míg a vizsgálóbíró az elbeszélt eredményhez jutott,
1387 Fug | korán, - szólt Cserepes, az akták alá sanzsirozva a
1388 Fug | hiába…~(De nem ám, gondolta az orvos, húsz partit vert
1389 Fug | hogy Stiriába futott.~- Az messze van - mondá Kléner
1390 Fug | van.~- Sebaj! Azért hosszú az igazságszolgáltatás keze,
1391 Fug | albumban megtalálta a lurkó az összes gazdatiszti személyzet
1392 Fug | Hogyan, fõnök úr? - kérdé az indignálódva.~- Daróczyt
1393 Fug | már el is fogtam, kint van az udvaron, illetõleg rögtönzött
1394 Fug | Cserepes minden zavar nélkül.~- Az úton ki is vallattam. Mindent
1395 Fug | vallattam. Mindent bevallott az akasztófáravaló… Mindent
1396 Fug | véget ért. Mindent kivallott az a gazember; nem maradt semmi
1397 Fug | semmi… Ami még következik, az már egészen a törvényszék
1398 Fug | Lajos kocsija gördült be az udvarra.~- Uram, - szólt
1399 Fug | ügyben szolgálatára lehessek az - igazságnak. Ha a vádlott
1400 Fug | kíván küldeni, készüljek az elutazásra. Megköszöntem
1401 Fug | mellékterembe, s magára csukta az ajtót belülrõl. Egy irtózatosat
1402 Fug | irtózatosat ütöttem öklömmel az ajtóra s aztán tehetetlenségem
1403 Fug | kastélyban megmondták, hogy az úr nincsen otthon, délután
1404 Fug | céljának tekintetébõl, - hogy az õ hivatalos stílusában beszéljünk.~-
1405 Fug | fülembe súgta: használd fel az alkalmat! Összecsikorítottam
1406 Fug | beteggé teszem magam.« Az urasági parkon keresztül
1407 Fug | tetszett, hogy komor este van, az égen fellegek járnak, s
1408 Fug | neszt hallottam kívülrõl. Az ajtókilincset fogta valaki.
1409 Fug | dolog mesés oldalát illeti, az a védõ fiskusé. Bizonyára…~-
1410 Fug | kívánom, hogy feledje el ezt az egész itthagyott világot
1411 Fug | Amit ezentúl mondhatna ön, az nem tartozik a dologra. ~
1412 Fug | Bíró úr, - szólt a bûnös az ajtóban megfordulva - csak
1413 Fug | A többit végezze el ön az istennel!~- Nos, - fordult
1414 Fug | forralt?~- Eh uram! Amit az állításokról egyáltalán
1415 Fug | bebizonyítható lenne is, mit nyomna az a latban? A gyilkos és kezdeményezõ
1416 Fug | én mégis látni óhajtanám az összes tanúvallomásokat
1417 Fug | észrevétele? Egy kis mesécskéje az ilyen magamszõrû öreg rókák
1418 Fug | számára?~- Uram, - jegyzé meg az ügyvéd indulatosan - én
1419 Fug | sõt vannak is. De mit ér az? Nem mindegy-e, ha valakit
1420 Fug | uram! a fölfogástól függ… az embert elítélik, becsukják,
1421 Fug | egyszóval eltávolítják az emberi társadalomból, de
1422 Fug | közvéleményben. Hadd lakoljon az eleven, igazi bûnös, de
1423 Fug | bûnös, de szeretném, ha az itt maradt másolat nem lenne
1424 Fug | jegyese volt nõvéremnek…~Az ügyvéd egy könnyet törült
1425 Fug | Pszt! Csitt! - ordított fel az ügyvéd magánkívül, s olyat
1426 Fug | magánkívül, s olyat ütött öklével az asztalra, hogy annak összes
1427 Fug | meglepetés örömrivalgása volt az az «Ah» szó.~Az ügyvéd arca
1428 Fug | meglepetés örömrivalgása volt az az «Ah» szó.~Az ügyvéd arca
1429 Fug | örömrivalgása volt az az «Ah» szó.~Az ügyvéd arca fellángolt,
1430 Fug | Micsoda impertinens modor ez?~Az ügyvéd oda sem hederített,
1431 Fug | valamivel nyugodtabban.~Az ügyvéd harsogó hangon folytatá:~-
1432 Fug | harsogó hangon folytatá:~- Az a golyó, amely a hullában
1433 Fug | megtegyék.~- Csakugyan - mondá az orvos. A dolog csodálatos.
1434 Fug | Kléner úr pedig ott állott az asztalhoz támaszkodva, mint
1435 Fug | rébusz! - kiálták egyszerre az orvos és jegyzõ.~- Oh, oh! -
1436 Fug | hajtá egyre Kléner úr.~Az ügyvéd sietett elégtételt
1437 Fug | megsemmisülve ugrott nyakába.~- Az volt, hiányos volt! - rebegé
1438 Fug | volt bennem, melyet most az ügyvéd úr fölrázott, életre
1439 Fug | Félek azonban, kissé korán. Az eszméknek érni kell, uraim!
1440 Fug | bírót meg akarta nyerni az ügynek, tehát következõleg
1441 Fug | igaztalanul vádol engem. Az eszmét ön érlelte meg bennem,
1442 Fug | csodagondolatról, melyet az ügyvéd onnan elõhúzott.~-
1443 Fug | hangosan - hanem lássa, az ilyen plágiumok éppen nem
1444 Fug | kedvenc ételemben, mert az illetlen is, bosszantó is.~
1445 Fug | feketekávét rendelt, magára zárta az ajtót és teljes másfél óráig
1446 Fug | hogy õ jelen van, s keresi az igazságot.~Mikor kijött,
1447 Fug | felfedeztem, - mondá mohón - az ügy ki van domborodva részleteiben
1448 Fug | másfél óra volt ez, uraim… Ez az orr megtette kötelességét…
1449 Fug | meghunyászkodva sietett ki, hogy az õröket fölzavarja. Daróczy
1450 Fug | puskáját golyóra, de csak az egyik csövet volt ideje
1451 Fug | lettek tisztítva, - tehát az egyik csõ belsõ kormossága
1452 Fug | észre kellett vennie, hogy az ön puskájának iránya neki
1453 Fug | teljesen konstatálni nem lehet. Az a tény azonban biztosan
1454 Fug | megrántotta a sárkányt, az lecsattant, de fegyvere
1455 Fug | mert csak így lehetséges az ön csalódása, mellyel a
1456 Fug | magának tulajdonította. Az ön õrülettel határos lélekállapota,
1457 Fug | mester, ügyes fickó, de az öreg Kléner eszén nem megy
1458 Fug | szorítá meg kezét, aztán az orvossal és Cserepessel
1459 Fug | mondá ünnepélyesen - hanem az orromnak tisztelet adassék.
1460 Fug | orromnak tisztelet adassék. Az egy olyan sróf az igazságszolgáltatás
1461 Fug | adassék. Az egy olyan sróf az igazságszolgáltatás gépezetében,
1462 Fug | a hírlapolvasásra, hanem az tény, hogy azóta naponkint
1463 Fug | elhalványodott arccal gusztálva az elsõ lapon egy nevet, elõl-hátul
1464 Fug | megjelenik napról-napra, de az a bizonyos név egyre késik.
1465 Fug | szippant belõle, mintha mondaná az orrának: »még nincsen rendjel«.
1466 Fug | még nincsen rendjel«. Az aztán egy haragos prüsszentéssel
1-500 | 501-1000 | 1001-1466 |