Rész

 1 III |            férjeura, - s mert Biri viseli e nevet utolsónak, ha valaha
 2 VI  |              kicsordult szemeibõl a könny e szavakra.~- No, hát te mit
 3 VI  |                   leszel már te semmi.~De e mosolyt ébresztõ epizód
 4 VI  |                 terebélyes fa, azonképpen e família. Látható az õ dereka,
 5 VI  |               akin rajta függ minden szem e pillanatban.~- Ki volt az? -
 6 VII |                    boldogságban, s általa e família is, mely megtalálta
 7 VII |               família is, mely megtalálta e mai napon istennek kedvezõ
 8 VIII|              fejét, s megígérte, hogy még e nyáron egy körutat tesz,
 9 IX  |         hánykolódott szül. Laczkó Zsófia, e néven az idõsebb.~- Ej haj!
10 IX  |              Mácsik sokszor hallotta õket e naptól kezdve otthon is
11 IX  |             világon senkit, de Birike nem e világból való volt neki,
12  X  |              voltak hibái, nagy hibái, de e hibákban is mennyi fény,
13 XIV |           megtöltötte a Laczkó-udvart.~De e füstön keresztül is meglátta
14 XV  |              gyakran ment át csüggedésbe. E két véglet közt keringett.
15 XV  |                   én azt, éreztem én azt.~E pillanatban futott oda Filcsik
16 Fug |                   zokog, mint egy gyerek, e mellett a nóta mellett…~
17 Fug |                 kapták örökségbe, s éppen e történeti hagyományok szilárdítják
18 Fug | márvány-csarnokban, melynek ajtaja fölött e felirat volt olvasható a
19 Fug |              jegyzõhöz:~- Tegye jegyzékbe e fontos vallomást. A dolog
20 Fug |                 százados pergamenek közé.~E kis epizód tökéletesen jellemzi
21 Fug |                   a megdöbbenés.~- A gróf e helyen tölté meg a puskáját -
22 Fug |                 esemény összeállításához.~E percben Kis Gazsi elordítá
23 Fug |                   ugyan anyától született e csonttá, vérré vált testet
24 Fug |               hínak itt a vidéken Évának?~E kérdés az öreg Pintér Mihályhoz
25 Fug |                   orrát el nem kerülhetik e szavak. Mi lehetetlenség
26 Fug |         próbálkozék Pintér bácsi.~- Éppen e holttest teszi kötelességévé,
27 Fug |                   szíves tehát meghódolni e tekintetnek s õszintén felelni
28 Fug |                   zihált.~- Ki adta önnek e szabadságot?~- Szomorú tisztem,
29 Fug |               fuldokló hangon folytatá:~- E levélben azt a kérelmét
30 Fug |                   idõt, õ megjelent s itt e kertben legnagyobb meglepetésemre
31 Fug |                sietve jövök ön után, hogy e szerencsétlen ügyben szolgálatára
32 Fug |              azonban minden megváltozott. E nap reggelén magához hivatott,
33 Fug |             levelet Cserepes elé dobva.~- E levél majdnem kibékített, -
34 Fug |                    fejem zúgni kezdett és e zúgáson mintegy átszûrõdve
35 Fug |          fegyveremmel. Úgy rémlik, mintha e másodpercben rám tekintett,
36 Fug |                  természeteseken kívül?~- E percben még nem vagyok készen.~-
37 Fug |             önmagának.~- Azaz, amennyiben e hiányról magamnak is volt
38 Fug |               biztosan levonható, hogy ön e percben megrántotta a sárkányt,