Rész

 1 VI  |         félrement csizmasaroktól egyszerre görbe legyen minden csizmának
 2 VI  |          babrálna a haja között, egyszerre csak egy bõrlabda röpül
 3 VI  | elsápadva a megbotránkozástól, s egyszerre félbenmarad minden disputa.
 4 VI  |    Mácsik szemeinek haragos tüze egyszerre derült melegítõ fénnyé vált,
 5 VII |        bácsik, s csodálkozásában egyszerre elnémult, szótalan lett.
 6 VII |       gyökerezett, s pajkos arca egyszerre fölvette a komolyság jellegét.
 7 VIII|      jobbágyról, Csiki Istvánról egyszerre kiderült, hogy õ voltaképpen
 8 VIII|          volt ez a pribolyiaknak egyszerre! Micsoda? Maga a palatinus
 9 IX  |     amint fel s alá járt köztük, egyszerre valami ellenállhatatlan
10 IX  |     kikenekedve rendesen!) akkor egyszerre olyan fürge, virgonc, mint
11 IX  |        vakmerõség.~Ha rágondolt, egyszerre megnedvesült a szeme. Mi
12 XI  |     uramhoz«.~Volt öröm és zavar egyszerre, lótás-futás Harkányné után,
13 XI  |   elõbb-utóbb belenógatja.~S így egyszerre megszabadul minden bajtól!
14 XI  |          az érdeklõdéstõl, mikor egyszerre megjelenik egy vitéz (ilyenkor
15 XI  |      Gábor vállára nyomja kezét, egyszerre megzsibbadt karja, nyelve,
16 XII |        szidni, mi az ördög ütött egyszerre beléjük, még bizony az ép
17 XII |         mikor már a célnál van - egyszerre mintha lefelé kezdené húzni
18 XII |     kezeit tördelve.~De már erre egyszerre elmúlt az ijedelem a Mácsikné
19 XIII|          a faluban, most azonban egyszerre azon találta magát, hogy
20 XIII|          elveszi az ember pénzét egyszerre s aztán elfut; de te tíz
21 XIII|    mozsárból. - Hadd egyelek meg egyszerre mindnyájatokat. Hol az a
22 XIII|        egy bátor gondolat mintha egyszerre megacélozná idegeit, felugrott
23 XIV |    melynek fölfelé szálló füstje egyszerre levágódott, s megtöltötte
24 XIV |    Legalább vége lesz a dolognak egyszerre. Mindegy no! Magam is így
25 XIV |    tengelye esett-e hát ki, hogy egyszerre ily csodálatosan megváltozott?
26 XIV |     faágy letörne alatta), midõn egyszerre csak fölverte éjjel merengéseibõl,
27 XV  |  hallgatagon, rájok sem ügyelve, egyszerre csak elkiáltja magát egyikök:~-
28 XV  |        az, ott van tíz helyen is egyszerre, többet ér az, mint mi százan.
29 XV  |     keringett. Kivált akkor lett egyszerre oda, ha Laczkó Gábort emlegették.
30 XV  |  ütközeteket.~Nagy zûrzavar lett egyszerre. Akinek lova volt, lóra
31 XV  |     mondani, mert erre a lövésre egyszerre megmozdultak az óriási szemnek
32 Fug |    mintha a felhõket vizsgálná s egyszerre felkiáltott: »átkozottul
33 Fug |      magával. A »Madzag«-dûlõnél egyszerre megállapodott és azt mondta
34 Fug |          harminc lépéssel, midõn egyszerre megállt, hátranézett s puskáját
35 Fug |          aztán rébusz! - kiálták egyszerre az orvos és jegyzõ.~- Oh,
36 Fug |     vizsgálódtam, tapogatództam, egyszerre odarántotta kezemet a lánc