Rész

 1  I  | Laczkó-vérre. Biz azoknak felvitte isten a dolgát egyhuzomra! Mégiscsak
 2  I  |            a dolgot. Laczkó Endre (isten nyugosztalja meg szegényt,
 3 III |      hangon tette hozzá:~- Mert az Isten mégis erõsebb talán mindnyájunknál!~
 4 IV  |           azonban a Laczkó Kláráé. Isten akárhová tegyen, de nem
 5 IV  |           a vármegyében uralkodni, isten engem úgy segéljen.~Úgy
 6  V  |           estét, borocska!«~»Adjon isten, Chalupka!« - üdvözli a
 7  V  |         kevély magatartás.~- Adjon isten jó estét, Pista bácsi.~-
 8  V  |      aludni akar az úr, hát menjen isten hírével odább, de ha enni-inni
 9 VI  |         gallyai, rügyei. De miként Isten õ szent felsége is úgy okoskodott,
10 VI  |         csengett, mint a harang. - Isten ujja volt! Ez a fiú lesz
11 VI  |      vicispán ebben a vármegyében. Isten engem úgy segéljen.~A meglepetés
12 VII |          kalappal megáldotta.~- Az isten éltesse tekintetes uramöcsémet.
13 VII | szerencséjén, hogy úgy felvitte az isten a dolgát, de valami szomorú
14 VII |         öreg sorsát is felvitte az isten. A végrehajtó bizottság
15 VII |            korában, s a szemei biz isten kékek voltak.) Mert ez a
16 VII |         másik!~Jobb karodat fogja, isten úgy kísérjen,~Haza meg ölébe
17 VII |    mindnyájuknak az oszlopa.~- Biz isten akár vissza is fordulhatnánk,
18 IX  |            vigasztalta útközben.~- Isten rendelése volt, bele kell
19 IX  |  vicenotárius, ezeket mondván:~»Az isten éltesse nemes, nemzetes
20 IX  |       lenne a rendeltetése. Bizony isten, olyan nevetséges volt az
21 IX  |  nagyasszonyom. Történjék, amit az isten rendelt… meg amit mi akarunk.~…
22 XI  |            van?~- Hja, azt csak az isten tudja.~- Hogy maga nagy
23 XII |          aki összeadta. Hát már az isten is csak olyan dib-dáb szolgákat
24 XIII|        úton, ami pedig nem jó jel. Isten áldjon meg, fiacskám.~Ezt
25 XIII|           esdõ maradt.~- Néném… Az isten szerelméért, mit csinál?
26 XIII|     kislányocskám. De ne reszkess. Isten szent õfelsége velünk lesz!~
27 XIV |          csak egyszer él az ember. Isten neki. Jöjjön! Legalább vége
28 XIV |          padlás felé mutatott.) Az isten csinálja az egészet!… Nem
29 XIV |          semmi patrónus se elég az isten ellen!~Alázatosan lehorgasztotta
30 XIV |           jobban meggondoljuk. Biz isten sose volt igazi bátor ember.
31 XIV |          fest, mert olyan az, hogy isten bocsássa meg, de imádkozni
32 XIV |           fiam.~- Pedig azok is az isten teremtései.~- Éppen azért,
33 XIV |    lehajolvást.~- Vigyázzon rád az isten, édes párom, te pedig vigyázz
34 Fug |           estét, borocska!«~»Adjon isten, Chalupka«, - üdvözli vissza
35 Fug |           így faluról falura, a jó isten tudná megmondani. Így emlékszik