Rész
1 II | alakra. - Hát már megint erre kerültél?~- Eljöttem, Mácsik
2 II | mindjárt. A kincstár azt üzente erre Harruckernnek, a malmot
3 IV | Úgy van! Úgy lesz! Hogy erre már elõbb rá nem jöttünk! -
4 IV | megfúlok dühömben, Mácsik, ha erre a megaláztatásra gondolok.
5 IV | felelsz vagy nem felelsz erre most mindjárt?~- Az vagy…
6 V | ér, mint egy tor, no, már erre elmegyünk, gyerekecském…~
7 V | mindnyájatoknak hajat növesztek, de erre a célra egyesülnötök kell.
8 VI | Tudod, mit mondott nekem erre? No, találd ki! Vagy hát
9 VI | felfordította neki.~Károly úrfi erre már egy nagyot gondolt.~-
10 VII | többi bandéristák kilőtték erre a pisztolyaikat, s ők is
11 VII | nagyanyja Mácsik Veronika volt. Erre a Veronikára nem emlékezett
12 VII | egzisztált vala, s éppen erre a hajóra nemzett egy dédunokát.~
13 VII | pékfamília.~- No, éppen jó, hogy erre a pékre fordult a szó. Hát
14 VIII| Vesszetek ott valamennyien!~No, erre aztán nem volt más mód,
15 VIII| tartott. - A vármegyének nincs erre pénze. Én nem tehetek semmit.~
16 VIII| tehát…~Az alispán elkezdte erre magyarázni: a dolog tulajdonképpen
17 IX | meg a Piry uraméra.~De már erre a célzásra elhagyta a szelídebb
18 IX | egész nyáron.~Elhalványodék erre Toldy, de mégis hetykén
19 IX | Ugyan, ugyan! Mindjárt erre fog jönni a »nemzetes« is.~
20 IX | Magam is gondoltam már erre - szólt Mácsik közömbösen… -
21 X | kartácsoló kefe.~De már erre rákvörös lett Mácsik, s
22 X | kellett volna hallani, ami erre támadt. Soha még beszéd
23 XI | mindenáron az egykori szerepet, s erre csak egy mód volt: megbékülni
24 XI | Mácsik a fejével bólintott erre az ajánlatra.~- Jó lesz,
25 XII | kezeit tördelve.~De már erre egyszerre elmúlt az ijedelem
26 XII | Hol a kendõm? - kiáltá erre a nemzetes asszony, és sápadt
27 XIII| meg Chalupkát, Gábor fiam?~Erre aztán villámhirtelen leugrott
28 XIII| adnám sokért, ha itt volna.«~Erre a kis menyecske sírva fakad,
29 XIV | restellem… de restellem.~De már erre aztán kezd lassankint magához
30 XIV | gazdáitól, az édesekhez.~Erre a szóra lerúgta magáról
31 XIV | könnye a nemzetes asszonynak erre az utolsó mondatra. »Ne
32 XV | semmibe.~Az öreg arca kiderült erre. A szertelen nagyravágyás
33 XV | volt ideje mondani, mert erre a lövésre egyszerre megmozdultak
34 Fug | arccal.~A bíró élesen nézett erre az arcra: a Kain-bélyeg
|