Rész
1 II | Megette a kutya a jó világot, édes fiam. S most már ott szalad
2 II | ugyancsak kemény bõrük van, édes fiam, hiszen tudhatod),
3 II | bízni. Hanem az kellene, édes fiam, hogy egy Laczkó üljön
4 II | Már miért ne lehetne, édes fiam? A Laczkó-pör nem tréfa.
5 III | szögekkel van kiverve? Én édes istenkém, ezek a gazdagok
6 III | Josafát völgyében. Úgy bizony, édes bárányom. Föl se kell venni.~
7 IV | Laczkók, akiket megszólított, édes elámulással bólingattak
8 V | megveregetve, mialatt Piryné édes kedvteléssel simogatta meg
9 VI | felelte volna mosolyogva: »Édes Lacikám, az egyszeri ember
10 VI | Károly! Károlyka! Gyere édes magzatom.~Kézen fogta, s
11 VI | Cip, cip, cip! Ne fuss már édes mézem… No, megállj! Hogy
12 VI | juhok itthon ilyenkor, az édes füvek hónapjában? Mikor
13 VI | feje fölött:~- Köszönd meg, édes fiacskám, köszönd meg… csapj
14 VIII| még mit kívántok tõlem, édes fiam?« Nyilván tetszett
15 VIII| utat két szép fekete szem édes nézése csinálta.~
16 IX | küldte érte, s annak olyan édes lágy szava volt, mint az
17 IX | hatvan esztendõs. S méghozzá »édes csöppem«-nek szólítja az
18 IX | tied korán érkezett meg, édes aranyom. Itt áll elõttünk
19 XIII| fáradt szempillákat, az édes álom takaróját ki nem bontja.~
20 XIII| Chalupkának nem makacs a feje, édes fiam. Hanem majd mit mond
21 XIII| mindenki szeresse, mindenkinek édes legyen. Édes is a Csáky-lány
22 XIII| mindenkinek édes legyen. Édes is a Csáky-lány valamennyi,
23 XIII| nekünk, jaj! Csillapodjál, édes fiacskám… Gábor, Gábor!~
24 XIV | szomorúan. - Nem érted te azt, édes fiam.~- Pedig azok is az
25 XIV | Vigyázzon rád az isten, édes párom, te pedig vigyázz
26 XV | Gábor… ne hagyj meghalni, édes fiacskám! Így, így, hadd
27 Fug | parasztlegények és leányok édes üzenetét távoli országba,
28 Fug | midõn a tornácon lement: »Édes Pintérkém, félek esõnk lesz«.~-
29 Fug | csomó oldódzik! Ki lõtt, édes fiam, ha tudnád?…~- Bajos
30 Fug | van megtöltve.~- Persze, édes Cserepes barátom. Éppen
31 Fug | terhemre esik…~- Bizonyára, édes Pintér úr, bizonyára. De
32 Fug | feltûnõ nyájas volt hozzám: »édes Pintérkém«-nek hítt… Teringette!~
33 Fug | tudják, de nem beszélik ki az édes titkot.~Az öreg türelmetlenül
34 Fug | észre sem vette.~- Bocsánat, édes kisasszony, - mondá az érdemes
|