Rész

 1  I |           tegyen róla a családnak. Filcsik István (akinek az anyósa
 2 III|            is. De nini, kedvencét, Filcsik csizmadiát sem hítta meg!~-
 3  V |          Gábor fiú árulta el, hogy Filcsik Istvánnál keresztelõt tartanak.
 4  V |       akkor rakta be az öreg néni (Filcsik anyósa) a kemencébe, mikor
 5  V |      gyerekecském…~Mikor odaértek, Filcsik éppen a pitvarban volt pörpatvarban
 6  V |          ezt csak magában gondolta Filcsik uram.)~- Micsoda? Az én
 7  V |       konfiskálom magam - folytatá Filcsik zavartalanul, megint elhibázva
 8  V |            állhatta meg szó nélkül Filcsik István.~- Ugyan, ugyan te
 9 VI |          eset volna - így tûnõdött Filcsik -, hogy egyetlen félrement
10 VI |          No, jó, jó… eredj, majd a Filcsik bácsi megmutogat neked mindent
11 VI |          essék a kis mókuskának.~S Filcsik Istvánnak meggyûlt a dolga
12 VI |          sírjon hát… - vigasztalta Filcsik -, nézze, milyen szép galambdúc,
13 VI | türelmetlenséggel:~- Fordítsa fel!~Filcsik nekihajlott, s felfordította
14 VI |      merész kívánságai vannak. No, Filcsik öcsém, fordítsd fel a teens
15 VI |       Hanem hát az épületet bizony Filcsik sem tudta felfordítani,
16 VI |            bõrig ment ez a kérdés. Filcsik okosan jegyezte meg, hogy
17 VI |           az általános tumultusba. Filcsik és Laczkó Mihály, aki még
18 VII| staffirungot a Gábor úrfi számára. Filcsik egy sarkantyús kordován
19 VII|          férfi, köztük Laczkó Pál, Filcsik István, egész a bodonyi
20 VII|       bandérium, de nem elõbb, míg Filcsik uram nagy elokvenciával
21 IX |   kegyelmetek címerét.~Megszúrta a Filcsik anyósát, Huszárnét ez a
22 IX |         Barnabásnénál az alsó vég, Filcsik Istvánnénál a felsõ vég
23  X |           oda nekik a Mácsik-párti Filcsik István.~Laczkó György ingerülten
24  X |          ingerülten rántotta meg a Filcsik dókáját.~- Kegyelmed beszél
25  X |      házasodik meg! - szaladt ki a Filcsik szájából önkéntelen.~- Többet
26 XV |            Mácsik odanézett, hát a Filcsik István volt. Hanem iszen
27 XV |        szalutálást. - Pedig bizony Filcsik sem tehetett másképp. Még
28 XV |         itt bátyám? - kiáltott fel Filcsik, kilépve a sorból.~- Hát
29 XV |          mondott valamit - felelte Filcsik elgondolkozva. - Éppen múltkor
30 XV |          jobb így! Nincs-e igazam, Filcsik fiam?~Az ismerõsei összenéztek
31 XV |           E pillanatban futott oda Filcsik is, de szavak nem jöttek
32 XV |        ajkai megmozdultak susogva.~Filcsik odahajlott a füleivel.~-
33 XV |            Meghalt - szólt tompán.~Filcsik reszketõ hangon motyogta:~-