Rész
1 II | pribolyi komoran lecsüggeszté fejét, s nagyot csapott tenyerével
2 IV | vármegyének be fogja zúzni a fejét.~- Aztán hogy fizetünk a
3 V | ül, s örökké azon töri a fejét, milyen bölcsességet fundáljon
4 VI | hiszem - rázta piros-fõkötõs fejét Antalné. - Nézd csak, nézd
5 VI | Mácsik fiam is elvesztette a fejét. Nem volt ez olyan könnyû
6 VII | mérgelõdéssel rázogatta fejét õkelme, hogy miért nem repedhet
7 VIII| csodavirágot, megcsóválta a fejét s így szólt:~- Vigyük el,
8 VIII| megsimogatta Szudy Erzsi fejét, s megígérte, hogy még e
9 VIII| váll-lapockái közé húzta fejét.~- Fenséges palatinus uram!
10 IX | hogy megint igába hajtsa a fejét.~- Neki aranyjárom. Kap
11 IX | nagy ravasz. Hiába rázza a fejét, rázhatja… tudom már. Kinyissam-e
12 IX | Nem - szólt hirtelen fejét önérzetesen felemelve. -
13 IX | vagy. (Biri lesütötte a fejét.) Mikor a lányok nagyok
14 XI | körül) Bodonyba, megcsóválta fejét Laczkó István:~- Ritka rostát
15 XII | gyermek.~Mácsik elfordította fejét, talán azért, hogy eleven
16 XII | Chalupka odatámasztotta fejét az ajtóküszöbnek. Kihúzta
17 XIII| cselekedtél.~Gábor lehorgasztotta fejét.~- Nem tehettem másképp.~-
18 XIII| szó is elfújja.~Gábor a fejét rázta:~- Nem! Én most már
19 XIII| dehogy, dehogy! Drágalátos fejét annak a keblére temeti,
20 XIII| Gábor tompán, s szép férfias fejét alácsüggeszté… -, kétségbe
21 XIII| ajtót.~Gábor fölemelte a fejét.~- Nem, anyám! Ennél már
22 XIV | melegét. Tenyere, melybe fejét nyugasztá, olyan jéghideg
23 XIV | Alázatosan lehorgasztotta fejét és fázni látszott. Gábor
24 XIV | egyetemben.~Miska lesütötte fejét és sóhajtott. Elevenére
25 XV | Laczkó Gábort emlegették. Fejét lehorgasztotta, kezei aláhanyatlottak,
26 XV | kevélyen ficánkol alatta, fejét a szügyébe vágva úgy megaprózza
27 Fug | volt. Sokáig rázta utána a fejét, s - mint már mondottuk -
28 Fug | és zavart volt, bemenet fejét ütötte bele a külsõ ajtó
29 Fug | valódi bûnösként lesüté fejét: hosszú, göndör fürtei beárnyékolták.
30 Fug | magánkívül. ~Daróczy felemelte fejét, egy szelíd tekintetet vetett
31 Fug | eleven, átható szemeibõl. Fejét lehajtotta szomorúan, gépiesen
|