1-500 | 501-676
Rész
1 I | kaparhatja ki.~Megesküdtek, s ezzel a derék Mácsik György
2 I | állott a Laczkó-nemzetség, s ezen famíliában számtalan
3 I | mindenütt lakoztak Laczkók, s mind olyan szegények valának,
4 I | alá került Laczkó Anna, s lõn ennélfogva, hogy nõi
5 I | dagadozott a büszkeségtõl, s azon a napon formálódott
6 I | színre lássa meg a jusst s jelentést tegyen róla a
7 I | az anyósa Laczkó-leány) s körteképû Laczkó Pál, a
8 I | idõtájban Békés vármegyét, s csodadolgokat regélének
9 I | legszájasabb prókátorait, s azok valamennyien biztatták,
10 I | odaállhattak a kommisszió elé s két hamis tanúval bizonyíthatták,
11 I | holdat szántottak ott apáik? S hol akarják megkapni? Torontál
12 I | uram volt az a haszonbérlõ, s olyaténképpen szólott az
13 I | nem keresték a vagyont, s nem is tudták… hiszen olyan,
14 II | semminemû ügyével megelégedve, s mindig volt valami ügye
15 II | hatalmas urak mind tûrték ezt, s csak mosolyogtak, de a háta
16 II | megutálta a hivataloskodást s leköszönt. Valamire hát
17 II | az egész világot megeszi. S a vármegyének dolga is megszaporodik.
18 II | árendát a békési földek után, s miért nem fizette azután?
19 II | vállát, ha a pörében eljárt, s meghítta ebédre; a lutheránus
20 II | is talált a haja között, s a pör még mindig a kezdet
21 II | szerint a harmadik viszi, s minél jobban nagyobbodik
22 II | hamuszín bugyogóban lötyögnek.~S mindezen ruhadarabok olyan
23 II | Mácsik elfogadta a kulacsot, s egy nagyot húzott belõle.~-
24 II | miatta.~Chalupka vállat vont, s leült az egyik köpû mellé
25 II | a jó világot, édes fiam. S most már ott szalad vele
26 II | megnyerjük - dünnyögte Mácsik s mélyen elgondolkozott.~Chalupka
27 II | kivette sárga zsebkendõjét, s csupa merõ mulatságból a
28 II | megtudtál-e valamit? - S szemei fölcsillogtak.~-
29 II | legyen istenhírével az övé. S így lett Békés megye a péké,
30 II | Mácsiknak fejébe ment a vér, s irtózatos ökleit kezdte
31 II | Ti pedig százan vagytok, s egyetlen kezetek sincs.
32 II | rövid kezeit a levegõben, s szónoki pátosszal ismétlé:~-
33 II | pátosszal ismétlé:~- Megesznek, s veletek együtt megeszik
34 II | komoran lecsüggeszté fejét, s nagyot csapott tenyerével
35 II | Még rám szabadítod õket, s összecsípik a te fizonómiádat
36 II | összecsípik a te fizonómiádat is. S azért, hogy olyan hatalmas
37 II | kártékony indulatokkal…~- S azok csak méhek… apró kis
38 II | kell ahhoz, nagy tudomány, s még azonfölül is valami:
39 II | hányják-vetik a fejüket… s bent a szép csézában, cifra
40 II | Mácsik behunyta a szemeit, s arcán megdicsõült mosoly
41 III | szemei ki voltak sírva, s alattuk a patkó bizonyította
42 III | ért az ambitus ajtóhoz, s szemben Dúcz János nótárius
43 III | nótárius a kezeit dörzsölte, s tovább fecsegett.~- Nagy
44 III | kopott sárga kabátos Dúczra, s aztán keresztüllépkedve
45 III | nagyasszony észrevette õt s odaintette. Nagyon halkan
46 III | megboldogult férjeura, - s mert Biri viseli e nevet
47 III | szón több nyomaték volt, s abban a nyomatékban több
48 III | suttogta halkan a beteg, s erõtlenül hullt alá finom
49 III | húzódtak be az udvarokba, s még a föld is remegni látszott
50 III | Boldizsáré? Hüm! Kár, igazán kár…~S ezzel felemelte mogyorófa-botját,
51 III | felemelte mogyorófa-botját, s egy jót vágott vele a vásott
52 III | egy husángot a kerítésbõl, s hadi pozícióba helyezkedvén,
53 III | gyászesetet, mindjárt hazament, s egész éjjel faragta a versezeteket,
54 III | különösen Barosné asszonyomat s Mácsik György uramat kelletvén
55 III | után magával viszi Birikét, s õ maga neveli otthon Bodonyban.
56 III | csempészték fürgén a kötelet s lebocsátották óvatosan,
57 III | megvillant kezökben a kapa, s mohón láttak a munkájukhoz.
58 III | az is, annak aki tudja, s utoljára is mi egyéb látható
59 III | minden fa egy meghalt ember. S ezek a meghalt emberek összecsapják
60 III | hátra a nagy ember elõl, s meginvitálta a halottas
61 III | különváltak a széledezõ tömegtõl, s a temetõn túl a kis gyalogúton
62 III | Mert rongyos ruhája vagyon, s mert a felesége nem jár
63 III | Laczkóhoz. Nagyravágyó õ is, s csak a nyomorúság kényszeríti,
64 III | asszonyom végig az utcán, s mialatt õk édesdeden leszólták
65 III | türtõztetnék magukat.~Összenéztek, s hamisan hunyorítottak az
66 IV | cselédek ezalatt felterítettek, s elhelyezkednek a vendégek.
67 IV | egyforma kabátban járnak, s még a haját is úgy fésüli
68 IV | ruházkodnak mappa után, s az ember mindjárt rájok
69 IV | mindjárt az egész környék, s csak õ volna rajta!~De mit
70 IV | tekintélyesebb Laczkókhoz, s közölte velök a tervet,
71 IV | alighanem oroszlán lesz, s a kék mezõbõl arany mezõ!~
72 IV | kék mezõbõl arany mezõ!~S valóban, mintha már magával
73 IV | felugráltak az asztaltól, s bizalmas csoportokba oszolva
74 IV | látszik bízik a dologban!~S ha lettek volna részvényei
75 IV | odajárultak a nagy emberhez, s szabályos pacsit adtak neki: »
76 IV | Mihályné gömbölyödõ termetén, s közömbösen mondá:~- Nem
77 IV | összes Laczkó-rokonságot, s elmondván hegyirõl-végire
78 IV | Aki nem jön, nem határoz, s aki alá nem veti magát a
79 IV | békési Laczkó Endrével, s megállapítják egy lisztán,
80 IV | szemöldjeit mérgesen összevonta, s gúnyos kihívó tekintettel
81 IV | próbálja csak meg valaki!~S mintha az ökle fenyegetõleg
82 IV | circumdederunt a rétes neve.~S minthogy rendesen igen szépen
83 IV | ott ácsorgó Csapody Gyuri, s õ is a maga kedvenc tárgyának
84 IV | eloszlottak a vendégek, s Mácsik maga maradt a nejével.
85 IV | tüdõnek vala birtokában, s az volt róla a vélemény,
86 IV | belefordul minden levegõbe«, s ez aztán olyan mondás volt,
87 IV | Mácsik morgott valamit, s úgy tett a kezeivel, mintha
88 IV | azért vettél el Mácsik - s hangja most már rikácsolóvá
89 IV | lehámozta a kontyáról, s odahajította a nemzetes
90 IV | szalmaasztag végibe a köpenyegére, s szunyókolt. Egy gazfickó (
91 IV | Mácsik bácsi megharagszik«, s az az együgyû bolond úgy
92 V | ezüst gombok a dolmányon s a magzatjaik a mellényen,
93 V | megjárta a fél országot, s annyi a beszélnivalója,
94 V | megvigasztalódik a borocska mellett, s ha úgy az ebédlőben magára
95 V | olyan érzékeny a szíve, s a nóta olyan szívreható…~
96 V | klavírok az ő tudománya nélkül? S nyugodjunk meg, hogy úgy
97 V | másikra minden vágy nélkül, s mint a pók szövi a tervet
98 V | tekintett végig Chalupkán, s azon hitben, hogy valami
99 V | csizmára volna szüksége…~S végignézett fürkészve a
100 V | rendbe nem hozta a werkjét, s míg ki nem ismerte a helyzetet.
101 V | fiók), õ lett a szószóló, s hatalmas képzelõ tehetségével
102 V | ruházkodni valója, amíg alszik. S ez mégiscsak valami. Aztán
103 V | Boldizsárné vállára hajolva, s így szólott fontoskodva:~-
104 V | sóhajtotta Laczkó Boldizsár, s még a pipáját is kivette
105 V | leányasszony irult-pirult, s egészen a hátamögé húzódott
106 V | öt-hatezer forintért a jogától, s a leányasszonynak még mindig
107 V | kopasz, amilyen vagyok, s ha te nem volnál a nyakamon,
108 V | mosollyal.~- Ki? Mindenki.~S ezzel megint felhajtott
109 V | felhajtott egy poharat, s odaütötte azt rokonszenve
110 V | aranyfüstté változott körülöttük, s vitte õket maga után, messze,
111 V | ember van, az mind ott ül, s örökké azon töri a fejét,
112 V | szörnyûködött Laczkó Boldizsár uram, s mogyorónyi izzadságcsöppek
113 V | megérdemli a fáradságot. S még ha semmit se érne is,
114 V | persze - szólt Boldizsár úr, s ripacsos arcát mennyei világosság
115 V | pertu!~Összecsókolóztak, s egymás keresztbe öltött
116 V | Egyszóval, az, ami lesz. S itt a kincs, komám, itt.
117 V | földeidre kemencéket állítanánk, s katlanokban fõznénk a kopaszság
118 V | csináljuk meg a dolgot.~S felkelt, izgatottan járt
119 V | felkelt, izgatottan járt fel s alá a szobában, míg kopasz
120 V | nem vizikátor-kemence!~S csúfondárosan hozzátette:~-
121 VI | szakajtókat is felfordították, s azokra ültek. Persze mind
122 VI | szarujából kilopták a fenõkövet, s most ökölharcot folytatnak
123 VI | Boldizsár is eljött a nejével, s akárhogy szeretné is onnan
124 VI | hét óta a korhely kollárt, s most is kimutatja irányában
125 VI | azért a szegény fiunkért.~S hangos zokogásba tört ki.~-
126 VI | szerencse harminc-negyven közül, s hogy a fiú rossz magaviseletû,
127 VI | Boldizsár szíven találva, s most õ is elérzékenyült. -
128 VI | megtörülgette a nedves arcát, s elkezdett a könnyein keresztül
129 VI | könnyein keresztül mosolyogni, s õ vigasztalta a megpuhult
130 VI | kényeztetéssel sietett levenni, s mint valami fababát állított
131 VI | Pálnénak Laczkó Antalné.~- S mégis vicispán lesz… majd
132 VI | összecsókolózott a »nagy pribolyival«, s azután is sokáig rázták
133 VI | édes magzatom.~Kézen fogta, s körülvezetgette az atyafiak
134 VI | körülvezetgette az atyafiak között, s mindenütt tudott valami
135 VI | unta ezt a nagy ceremóniát, s félrebiggyesztvén száját,
136 VI | essék a kis mókuskának.~S Filcsik Istvánnak meggyûlt
137 VI | nekiiramodott a fürge állatnak, s kétszer-háromszor orra bukott
138 VI | mégis elfogta a sövényben, s mint ahogy illik, átadta
139 VI | Károlyka elpityeredett, s félénken eresztette el a
140 VI | A fiú megnézte a vályút, s azt mondta Filcsiknek nyafogó
141 VI | fel!~Filcsik nekihajlott, s felfordította a kis vályút;
142 VI | a víz kiömlött belõle, s lassan-lassan terjedt a
143 VI | elkeseredett Károly úrfi, s végigvágván magát makrancosan
144 VI | mindeneket, amelyek vagynak, s megalkotá vala legeslegelõbb
145 VI | fundamentumon ez a fa megnõhessen, s mennybélieknek és földieknek
146 VI | Istenem, de jeles, de jeles! - s könnye csordult ki a süket
147 VI | nem kerülhetné sehogy sem. S jaj annak, akit azok sokat
148 VI | elragadtatva az asszonyok, s találgatták, kinek milyen
149 VI | csomóban lássuk valamennyit, s úgy válasszuk ki aztán a
150 VI | a juhász ül a zsétárral, s megfeji mielõtt elbocsátaná.~
151 VI | hónalja; selyem gyep benövi, s környékén birkák kolompja
152 VI | tetszett ez a szokatlan dolog, s mintegy megelevenedett még
153 VI | állapotoknak a Mácsik-udvarban, s a nyílásokon és hasadékokon
154 VI | gyermekraj lepte el az utcát, s abban a hiszemben, hogy
155 VI | ment. Szó szóra fordult, s némelyik, mi tagadás benne,
156 VI | Egy eltévesztett lépés, s hajba kapnak valamennyien.
157 VI | közéjük dobott tüzétõl, s oda a fényes álom, a nagy
158 VI | arcáról csurgott az izzadság, s izgatottan rángatta fején
159 VI | szerint fel volt tûzve hátul.~S amint így babrálna a haja
160 VI | bõrlabda röpül be kívülrõl, s úgy nyakon teremti a nemzetes
161 VI | ember állna azon a helyen, s nem maga a hatalmas Mácsik
162 VI | elsápadva a megbotránkozástól, s egyszerre félbenmarad minden
163 VI | A hívebbek felugráltak, s töredezett felkiáltások
164 VI | vakmerõ tettes a palánkon, s beugrik fürgén… ejnye, hogy
165 VI | Mácsik uram hajolt le érte, s fölvette a létra mellõl,
166 VI | mersz jönni, te babszem, te…~S fölemelte rettentõ öklét,
167 VI | kisiklott az ütés elõl, s a kézcsuklójával úgy hasba
168 VI | hatalmas ember vérvörös lett, s meglepetésében kiejtette
169 VI | is elfojtotta mindenki, s arra ügyelt, mi lesz ebbõl
170 VI | ebbõl a rettenetes esetbõl.~S ím az lett, hogy a nagy
171 VI | derült melegítõ fénnyé vált, s méltóság ömlött el ólomszín
172 VI | Ember vagy, fiú! - mondá, s hangja hatalmasan, ünnepiesen
173 VI | meglepetés fölszisszenése s azután egy éljen kiáltás
174 VI | A Laczkók felvillanyozva s nagy tömegbe verõdve, csörtettek
175 VI | Laczkó Gábor« szárnya kelt, s átröpült a kapun is, ahol
176 VI | odafurakodott Mácsikhoz, s szelíden oldalba döfte.~-
177 VII | Laczkó-vér foly az ereiben, s a híres Kinizsi Pál is csak
178 VII | kibontakozott az ovációkból, s kiterjesztvén felette reszketõ
179 VII | hírben, erõben, boldogságban, s általa e família is, mely
180 VII | mókáznak vele ezek a bácsik, s csodálkozásában egyszerre
181 VII | álomszerû történik vele, s ez odabilincselte, ahol
182 VII | lába a földbe gyökerezett, s pajkos arca egyszerre fölvette
183 VII | számadásokat készítsen, s mindennemû foglalatosságokban
184 VII | nekik, hogy félnek tõlük, s még buzgóbban láttak hozzá
185 VII | környék legényei számára. S azok mind olyan egyformák,
186 VII | ott dõzsölt a korcsmában, s pohár pohár után ürült.
187 VII | besuhan, egy sötét alak belép, s fölrázza õket: »Takarodjatok
188 VII | azok nem merik visszaütni, s ha valahol ablakot tör be
189 VII | nyájasan mosolyog inkább, s még dióspatkóval kínálja.
190 VII | cirógatásokkal fogja karon, s tegnap amint a tanítói funduson
191 VII | famíliát tanácsadásokkal, s vezetõje lészen a gyereknek
192 VII | ítéletet hoztak fölöttük, s ilyenkor mindig Gábor elnökölt.
193 VII | ilyen »vármegye játékot«, s megelégedését fejezte ki
194 VII | aprólékos féltékenységgel, s nem nevelik annyi gonddal
195 VII | amikrõl rá lehet ösmerni, s az, mikor meg akarta ütni
196 VII | mindjárt lehullt a keze, s térdre esett. Mások még
197 VII | feje volt szopós korában, s a szemei biz isten kékek
198 VII | ideszaladt vele Pribolyra, s itt kicserélte, sok pénzt
199 VII | Ráakadtak a kis princre. S a hollandus király levelet
200 VII | Barosné kastélya elõtt, s míg a kis Gábor végigcsókolózott
201 VII | keservesen zokogott az udvaron, s jajveszékelve kérte Mácsikot,
202 VII | éljeneztek egész utcahosszat, s látván, hogy az úrforma
203 VII | elõszedegették, aki mihez ért, s búcsút integettek a leghatalmasabb
204 VII | akit valaha anya szült.~S mintha abból a nagy tisztességbõl
205 VII | szekéren Georgius Mácsik,~S ifiú palánta, Te leszel
206 VII | kilőtték erre a pisztolyaikat, s ők is éljent kiáltottak,
207 VII | szorítottak mindnyájukkal, s az utóbbi még azonfelül
208 VII | pántlikával volt befonva, s melyek úgy ragadták a kocsit
209 VII | azt szörnyen megfontolva s bizonyos nyomatékossággal
210 VII | rajta, meggondolta magát, s nem vette fel a szegény
211 VII | igazság Magyarországon, s ha még tisztelik a nemes
212 VII | derék Chalupka újságolta, s Mácsik nagyokat fújt megbotránkozásaiban. »
213 VII | ismerõse volt Chalupkának, s mindjárt nagy barátságba
214 VII | asszonyság egzisztált vala, s éppen erre a hajóra nemzett
215 VII | rokonhoz adhatja úri ellátásra, s mindjárt megbeszélhetik
216 VII | Csomaközy Lázár megnézte a fiút, s minthogy nagyot hallott
217 VII | Hát eljössz-e hozzám hé? - s erõsen meghúzta a fiú fülét.~
218 VII | Mácsik szembetûnõ zavarral s szokatlan szelídséggel szólt
219 VII | pedig csak »vízi fiakkeros«, s úgy beszél, mintha tigris
220 VII | pedig csak szelíd bárány - s még a gyerekek kezét is
221 VII | mégsem hagyom ennyibe - s odalépett Csomaközy Lázár
222 VII | Dunába dobom a kölyköt - s csak úgy tajtékzott a szája
223 VII | kígyó« volt a bosszankodás, s ez így ment gradatim följebb,
224 VII | Kígyó, béka lakik abban, s az is panaszkodik talán,
225 VII | tegyük föl valamennyien«. S föl is tették. Mire a pék
226 VII | mindjárt a kalapjainkat«… S megint úgy tettek, ahogy
227 VII | is, igazságosabb is így!« S lõn, hogy az egész gyûlés
228 VII | csordult ki a nevetéstõl, s mire Pestig értek, már kész
229 VII | ember! - gondolta Mácsik, s minden szavának édesdeden
230 VII | tehetetlen), hadd folytassa, s vigye õ, addig a nyolc-tíz
231 VII | Csomaközy Lázár urammal, s megígérvén neki, hogy minden
232 VII | még egyszer visszanézett, s felsóhajtott:~- No, hát
233 VIII| zászlóinkon, pénzeinken, s alá volt írva a neve, rangja: »
234 VIII| patrónusuk volt a megyénél, s egyszóval patrónusa volt
235 VIII| pompásan kiszabott ruhaderék, s nagyobb virtus is megcsinálni.~
236 VIII| elöntötte õszkor a víz, s ezzel történetünk idejében
237 VIII| járták rokonaikat a vidéken, s érzékenyen elbúcsúzának
238 VIII| szükségleteit, dohányban, sóban, s egy játék-kártyában (egyéb
239 VIII| megcsinálta a testamentumot, s engedte magát bezáratni
240 VIII| Minek mászkálnának ide s tova?~Egyszer azonban fogta
241 VIII| magát az anyatermészet, s elverte tavasszal a vetéseiket
242 VIII| tekintetes úr éppen haragos volt, s rájuk rivallt nagy kegyetlenül.~-
243 VIII| csodavirágot, megcsóválta a fejét s így szólt:~- Vigyük el,
244 VIII| ellenben Cselényi Klárának (s ki tudja mire jó az?) -
245 VIII| vedret négylovas szekérre, s úgy indultak el a pribolyi
246 VIII| megsimogatta Szudy Erzsi fejét, s megígérte, hogy még e nyáron
247 VIII| nyáron egy körutat tesz, s akkor útba ejti vidéküket…
248 VIII| emberek, még ez se történt. S ha igazán eljön, az õ kedvükért
249 VIII| pribolyi nemesek között!~S ez egyszer csakugyan igaz
250 VIII| József nádor útrakelt, s megállott Bodonyban is,
251 VIII| a szép asszony fõztjére, s ki ne adna arra?~A szép
252 VIII| nádor utazási programját, s azok dehogy hagyták volna
253 VIII| ólálkodtak a fenség körül, s mindenben kapacitálták.
254 VIII| János uram egyet köhintett, s eközben eszébe jutott, mit
255 VIII| megidézték a szentszék elé, s ott el fogják mozdítani -
256 VIII| az akadály merült fel, - s azalatt persze mindig õ
257 VIII| mit észrevett a nádor, s nyájasan kérdé Mácsiktól: »
258 VIII| Adjátok elõ gyermekeim, s ha lehetséges, meg fog történni.~
259 VIII| György jámbor arcot vágott, s egész a váll-lapockái közé
260 VIII| fejezi ki magát latinul, s apró kék szemeit a szép
261 VIII| hurcolkodott még akkor nyáron, s nem kell megijedni, a gyep
262 IX | juttatták asztalára a falusiak. ~S az most már mind másképp
263 IX | anyósát, Huszárnét ez a szó, s mikor hazafelé mentek, visszaöklelte
264 IX | megállva az út közepén, s fekete kendõjébõl kibontá
265 IX | szép, mint a fiók zerge!~S amint nézte, nézte, melegség
266 IX | magát Birikét küldte érte, s annak olyan édes lágy szava
267 IX | Staféták innen jártak, s itten keresték az alispánt,
268 IX | parolát fogtak Mácsikkal s »barátom uramnak« nevezték,
269 IX | véletlenül van felül némely szem, s véletlenül van alul némely
270 IX | spectabilis, de ha a molnár jön, s felkavarja a búzát, a felül
271 IX | odahajolt Baros Anna füléhez, s azt súgta:~- Még mindig
272 IX | fennakad.~Hallotta a fõbíró, s mert õ is be volt avatva,
273 IX | kell tõlük venni Mácsikot, s mint mikor a méhrajból agyonütik
274 IX | tótok lejöttek kubikolni, s ott hálván a Barosné udvarán,
275 IX | Hollandiából, összemetélték, s közönséges hagyma gyanánt
276 IX | neki építenének valamit, s ebben a nagy érdeklõdésben
277 IX | fejérõl kalapját a szél, s amint a kalap gurult, lecsúszott
278 IX | leány megtalálta a mezõn, s utánahozta. »Ezt a nemzetes
279 IX | semmivel, elhagy bennünket«, s családi gyûlés összehívását
280 IX | szerencsétlenség történik. S ahányszor együtt volt a
281 IX | marad, kinek kell maradni, s ki mehet; elébe hozta az
282 IX | virágot a leanderbokrokról, s azt morzsolgatta a kezei
283 IX | de az is megárad néha, s felnyúl a virágért, amely
284 IX | még mindketten a lánykát, s pedig már nem gyerek. Nem
285 IX | ment a medve a barlangjába, s ki nem jött onnét estig.
286 IX | kis csonka szalmácskák!~S akárhova nézett, mindenütt
287 IX | szenvedhette a virágokat, s örökös perben állt a megboldogulttal,
288 IX | megtûrte õket.~Most amint fel s alá járt köztük, egyszerre
289 IX | kitört rajta, mint a láz, s minél erõsebb valaki, annál
290 IX | vég gyülekezett naponkint, s míg a kis vékony tûk a pamutot
291 IX | szavakért a dalokhoz.). S mindég egyedül akart maradni.
292 IX | virgonc, mint a karika, s kigyúlt az arca, mint a
293 IX | melyet a megyénél vitt, s ez, mint a délibáb, megfordítva
294 IX | legmagasabb nõi kedvtelések közé? S minél lehetetlenebb a feladat,
295 IX | szeme. Mi ez, mi? - dünnyögé s letörülte. Az ördög nyála!
296 IX | Dühösen toppantott lábával, s úgy nézett szét maga körül,
297 IX | keze odaért a fátyolhoz s lebbentgetni kezdte, hanem
298 IX | Lánya lehetne a férjének, s mégis örökké nyalják-falják
299 IX | micsoda menyecske még, s az ura már hatvan esztendõs.
300 IX | ura már hatvan esztendõs. S méghozzá »édes csöppem«-
301 IX | sávot szûrt be az ablakon, s azon a sávon apró angyalkák
302 IX | porcellán tányérok és poharak, s milyen megdicsõülés ragyogott
303 IX | fogai közül a kötényét, s figyelmesen nézett a nénire.)
304 IX | elõtt összefolyt a világ, s többé nem figyelt oda. Beszélhet
305 IX | elmúlni.~De nem múlt el, s õk arra ocsúdtak fel, hogy
306 IX | volna meg a lidércnyomást s minden erejét, kevély öntudatát
307 X | amely az õ ármálisa volt, s melyet mégis rögtön széttépett,
308 X | volt ez osztály jelszava. S ha csakugyan meghal a nemesség,
309 X | tette szeretetre méltóvá, s a szeretetreméltósága tette
310 X | életrevalók, azoknak élniök kell s visszanézniök a múltba,
311 X | akikben mégis mind megvannak, s a mindennapi élet viszonyai
312 X | szertelen tekintélyével s pallérozatlan lelkének hiábavaló
313 X | tudja, ha elõbb születik s ha selyemhímzésû ágyból,
314 X | Pribolyon ez volt a kaszinó), s itt nemcsak meghallgatta
315 X | maradna, csak egy pici morzsa, s ha teletöltenék azt a csöbröt
316 X | lesz a nagy ódium, az átok, s ha megnyerik, az osztozkodásnál
317 X | rémlett neki, õk is kikerülik, s görbén néznek rá. (Pedig
318 X | gondolatokat kergették a sötétek, s ha elaludt sem volt igazi
319 X | sánta kutya, a nagyravágyás, s a legnagyobb verõfényben
320 X | Miért nem dobtad ki õket?~S megcsikorgatta a fogait.~-
321 X | szólt Mácsik ellágyulva, s kivette zsebkendõjét, hogy
322 X | a falubeli kutyák ellen, s ez a felemelt gerundium
323 X | különbözõ színû bekecseikben, s amint egyenként beköszöntöttek
324 X | csavarodék a fûtetlen szobában s elenyészett a gerendák között.
325 X | volt annyi esze magától. S akik eljöttek is, mind morózus,
326 X | ömlött el egész lényén, s két, mereven összevont szemöldöke,
327 X | erre rákvörös lett Mácsik, s kékben vonaglott az ajka:~-
328 X | Márton odarohant Mácsikhoz s nyakába borult, az ellenzéki
329 X | maradt, mint egy király, s unalommal intett nekik.~-
330 X | lassankint elkocogtak a szobából, s Chalupka halkan ismét benyitott,
331 X | mármost ebbõl én istenem?~S aggodalmasan tördelte a
332 X | erõtlenül aláhanyatlottak s felsóhajtott:~- Pedig tán
333 X | Beszéld el, ami történt, s hogy ezt így kívánta az
334 X | szavakat hörögve ejtette ki, s erõs domború mellkasa úgy
335 XI | Chalupka visszavitte a gyűrűt, s kíméletesen kihímezte a
336 XI | megkeserüli még ő ezt a virtust!~S szép fehér fogai megvillantak,
337 XI | mindenütt rakott asztal lesz, s halála a baromfiaknak. Legkiváltképpen
338 XI | Mácsik nevében és érdekében. S valóban leginkább illett
339 XI | ünnepi ruházatját ölté fel s ennek a kocsijába fogatott.
340 XI | több esze volt, mint neki, s azon helyben levetette.
341 XI | akármennyi volt is útközben s csalogató lányarc az ablakokban,
342 XI | megboldogult Mácsikné öccse, s Laczkó Klára öreg hajadon. (
343 XI | rútabb lett az utolsó időben, s a valamicske sokkal kevesebb.~
344 XI | két hétig élt az urával, s csak négy hónapja ahogy
345 XI | valami hibát a termeten, s odasúgta a követeknek, hogy
346 XI | Nyergeltek hát hajnalra, s útjokat vették Kisgálynak
347 XI | Chalupka rágyújtott ebéd után, s eldobta a földre a masinát (
348 XI | jussát is? Pedig éppen ráfér. S az körülbelül negyven lánc
349 XI | igaz - nevetett Laczkó Pál, s mire a falu közepére értek
350 XI | kézzel adták Piryék Zsófiát, s Zsófia futvást ment. Megvolt
351 XI | a kendõváltás csakhamar, s utána a lakodalom tavaszkor,
352 XI | a nyári restaurációkra.~S ami meg legjobban emelte
353 XI | deli úrfivá növekedett, s eleven eszével, nyájas modorával
354 XI | érzékenyen megölelgette s körültekintvén hívei fölött,
355 XI | te lennél az alispánunk!~S amit ígért, bizony be tudta
356 XI | megszaporítani az ebédet, s a fránya Harkányné jött
357 XI | kezet nem csókolt neki), s ebéd után azt kérdezte nagy
358 XI | új szolgabírák jöttek - s új menyecskék!~Pedig Barosné
359 XI | hiúság árnyék: nõ az estével.~S ha nem volt még este a szép
360 XI | orrán pörsenések támadtak, s a mozdulataiban sem volt
361 XI | mindenáron az egykori szerepet, s erre csak egy mód volt:
362 XI | végre is szent lett a béke.~S ebbõl az olajágból vetett
363 XI | sem élek örökké, elhiheti, s nem viszem magammal, amim
364 XI | még csak sokba kerülni! S ami a legnagyobb gonddal
365 XI | elõbb-utóbb belenógatja.~S így egyszerre megszabadul
366 XI | mulatván, hazaiparkodjék, s híradással legyen jövetelérõl
367 XI | Csomaközyék szállására betoppant, s ott megzörgette a kilincset,
368 XI | Ilonkát nyilván ott találja, s az õ révén ráakad a fiúra
369 XI | legalább õ is végignézi, s meglehet, találkozik Gáborral.
370 XI | dünnyögé megelégedetten, s úrias hanyagsággal adta
371 XI | ilyet.)~Bizsegett a vére, s izzadság kezdte elönteni
372 XI | ilyenkor jön a gaz náció!), s elkiáltja magát, hogy a
373 XI | elkedvetlenedve.)~Trombita harsan, s a nápolyi király belép cseresnyepiros
374 XI | szemei elhomályosultak, s amint hátrahanyatlott székén,
375 XI | lándzsát tört a közjóért, s eltaszigálta Chalupkát.~-
376 XI | De mégiscsak elmúltak. S amint kiöntötte az a nagy
377 XI | hogy összeszedje magát, s megtörülgesse izzadó homlokát
378 XI | édesdeden, fiatalos csengéssel… S amerre mentek, a nagy házak
379 XI | alaknak. Egy test, egy fej s egy fehér bárány…~Ha babonát
380 XI | sikátorokon mindenütt sarkukban, s mindig talált valami okot,
381 XI | utcaszögletnél megkerüli, s akkor a fiatalok ismernek
382 XI | enyéim!~Az ablak alá ment, s felágaskodott, hogy beláthasson.~
383 XI | két fenyõfa szekrényre, s azok is visszanevettek.
384 XI | Levette fejérõl a fehér kendõt s ráterítette kecsesen, kényeztetõn.
385 XI | Gábor? Leguggolt a földre, s kissé fölemelve a tüllt,
386 XI | leporolta térdérõl a meszet, s visszaindult búsan a néptelen
387 XI | sapkáját a templom-falhoz, s úgy hajadonfõvel mormogta
388 XI | egy korcsma, oda bement, s ivott egész éjjel, beszélgetve
389 XI | hatalmas dikciókat tartott, s mindenféle ármányos terveket
390 XI | szomorúan a tarisznyába, s szó nélkül támolygott ki
391 XII | A LACZKÓ-HÁZ ELSZÉLEDÉSE~S a tenger már útban is volt!~
392 XII | fölvenni a nyári ruhájukat, s olyan haragosan zúgtak a
393 XII | esõzés idején megrepedt, s befordult az Ipolyba: hogy
394 XII | jövõ hónapban majd megjön, s akkor még a háromszori hirdetést
395 XII | veszem? - tépelõdék Mácsik, s egész órákon át elgondolkozott
396 XII | mentéjérõl az ezüst gombokat, s eladta a kedvenc, saját
397 XII | bõrrel, patkótlan lábbal… s felriadt álmából ilyenkor.~
398 XII | azon nem lehet segíteni.~S nemhogy oszlottak volna
399 XII | família nélkül is. Ereje lesz. S ha ereje lesz, föl lehet
400 XII | lesz, aki összekösse õket.~S hogy csordultig megteljék
401 XII | Kihúzta sárga zsebkendõjét, s úgy zokogott, hogy nem gyõzte
402 XII | Hiszen én is szeretem.~S bizony nem állhatta meg,
403 XII | ezt akarta neki mondani, s mondaná is, ha nem õ lenne
404 XII | dübörögve hozza a levegõ s a föld.~S az is semmi, amit
405 XII | hozza a levegõ s a föld.~S az is semmi, amit a rossz
406 XII | valami rossz gondolatja van, s azt nem tudja kiverni a
407 XII | tudja kiverni a fejébõl, s alighanem így volt, mert
408 XII | szolgálót és a kocsist, s már éppen a tehén megfejése
409 XII | Filcsikné arca halovány volt, s egész teste remegett.~-
410 XII | Mácsikné ráncos arcáról, s tûzbe gyulladt szeme, orra
411 XII | kifakadásait, mert hûs idõ volt, s csak éppen egy vékony kendõt
412 XII | házasodott meg hát, no?~S uram bocsáss, a nemzetes
413 XII | Laczkó Gábor… A Laczkó Gábor.~S kiáltása betöltötte az egész
414 XII | kezei meredten leestek, s tompa hangon hörgé:~- Megérkezett…
415 XII | megfojtom a hitvány fajzatot.~S magára rántván futtában
416 XII | nagykendõ lecsúszott válláról, s az egyik csücske az úti
417 XII | keresztet vetettek magukra, s csoportosulni kezdtek a
418 XIII| kukorékolnak, mint a kakasok.~S mindez olyan borzalomgerjesztő,
419 XIII| delejes nézése rajta mászkál, s úgy csípi, csiklandozza,
420 XIII| járatos a hadi dolgokban, s beavatott mindennemű eseményekbe,
421 XIII| híreket.~Tegnap is bent volt, s annyira elkésett, hogy éjjel
422 XIII| így adja elő ma reggel, s tele is van előadásával
423 XIII| a háború tett kapóssá), s minthogy egy idegenről sohasem
424 XIII| fiatal férfi a kocsiról, s olyat csaptak egymás kezébe,
425 XIII| ami lesz, Chalupka bácsi.~S ezt olyan erõteljesen, olyan
426 XIII| meg, hogy megjött Gábor, s mikor reggel látták Mácsiknét
427 XIII| annak a keblére temeti, s mikor ott feldörzsölõdik
428 XIII| feldörzsölõdik az arca bíbornak, s mikor mosolyogva emeli föl
429 XIII| kimagyarázás következik s ezer meg ezer mondanivaló
430 XIII| soha ki nem fogynak belõle…~S ekkor, ebben a rózsaszínû
431 XIII| van is…~Szemei szikráztak, s rémletesen forogtak üregeikben,
432 XIII| korhadt fogait kivicsorította, s felemelt ökleivel rárohant
433 XIII| tekintse, hogy odabent…~S szeme félénken, zavarral
434 XIII| addig ki nem eresztem innen, s letépem az úrról az utolsó
435 XIII| az ember pénzét egyszerre s aztán elfut; de te tíz éve
436 XIII| tartod kezedet a zsebünkön, s még ide szemtelenkedel a
437 XIII| csend! - ordított fel Gábor, s öklével olyan retteneteset
438 XIII| Kendõje lecsúszott fejérõl, s szétszórt sárga haja kuszán
439 XIII| mellékszoba felé.~- Megállj! - s egy erõs kéz markolta meg
440 XIII| teste lázasan reszketett, s keze kéjes kegyetlenséggel
441 XIII| a törõ kiesett kezébõl, s maga is összerogyott, de
442 XIII| sikoltozva tépték fel az ajtót, s rávetették magukat Gáborra.~-
443 XIII| szava. Megragadta Mácsiknét, s végigvonszolván a földön
444 XIII| onnan kilökte az ajtón át.~S az olyat esett az udvarra,
445 XIII| zajra emberek és asszonyok, s elkezdték hideg vízzel locsolgatni.
446 XIII| gyûlt a Laczkó-udvarra, s fenyegetõ kiáltások és jajveszéklések
447 XIII| a szobán, melle zihált, s orrlyukaiból mintha forró
448 XIII| vastagon dagadtak ki az erek, s lüktetésüket látni lehetett.
449 XIII| Laczkóné kiment a pitvarba, s bereteszelte a külsõ ajtót.~
450 XIII| Pedig csak ennyit mondott, s megfordult, bement.~- Milyen
451 XIII| Mácsikkal mert kikötni, s ilyen módon… de ilyen módon…«~
452 XIII| asszonyszemély megfogta, s mintha a Szent Mihály lován
453 XIII| csimpaszkodott Gábornak, s addig csókolgatta forró
454 XIII| belõle azt a nagy haragot. S ez volt éppen, ez volt a
455 XIII| egyik serpenyõbõl a másikba, s lenyomta õt, itt is, ott
456 XIII| hátán, szíve elszorult, s keze bágyadtan eleresztette
457 XIII| mi történt? Mit tettem? - S azután halkan, félénken,
458 XIII| kötényével szemeibõl a könnyeket, s színlelt nyugalommal felelte,
459 XIII| ember - szólt Gábor tompán, s szép férfias fejét alácsüggeszté… -,
460 XIII| Megérdemelte - tagolá Gábor, s hangját izgatottá, bágyadttá
461 XIII| anyja… hiszen itt leszek.~S egy bátor gondolat mintha
462 XIV | bizonytalanság elbágyasztotta, s szinte kiszítta vérének
463 XIV | alakot, amint fölordít, s halántékaihoz kap, azután
464 XIV | csapódnak össze a falevelek.~S valóban összezörrentek a
465 XIV | szeszélyesen a magasba, s azután odacsapta a szomszéd
466 XIV | füstje egyszerre levágódott, s megtöltötte a Laczkó-udvart.~
467 XIV | Menjetek be - szólt a nőkhöz, s hangja nem az ő hangja volt
468 XIV | suttogta félénken Ilonka, s feje bágyadtan hajlott le,
469 XIV | mely jéglemezzel vesz körül s megdermeszt lassankint mindent.
470 XIV | kakukkos óra halkan ketyegett, s oly borzadályos volt, amint
471 XIV | Fogait összeszorította, s magában bizonykodott:~»Nem
472 XIV | testén jéghidegség futott át, s fogait is hiába szorította
473 XIV | igazsága van vele szemben, s akit egy ismeretlen erõ
474 XIV | megnyílik lassan, csendesen, s a résen át apró sátánok
475 XIV | lámpácskákkal kezeikben, s szemkápráztató táncot kezdenek
476 XIV | ördögök szemei villognak, s ez õrült sebességben összefoly
477 XIV | sebességben összefoly minden, s egy óriási tarka gombolyagban
478 XIV | az egész család ellen, s én bántam most rosszul az
479 XIV | magammal.~Mácsik sóhajtott, s elhárító mozdulatokat tett
480 XIV | kikereste a legjobb széket, s odavitte neki, de nem ült
481 XIV | dologból. Nem szeretném…~S kisompolyodott a szobából
482 XIV | hiszen mások is ösmerik, s tanakodnak, mi lelte?~Még
483 XIV | halálra taszigálja az a fiú, s íme, ennyibe marad a szörnyû
484 XIV | már repedezik is a föld, s nyílnak a sírok! Föl kellene
485 XIV | tolakodott az emlékezet. S ami régen történt, azt most
486 XIV | fundamentumnak a mai jelenetet, s amire visszaemlékeztek,
487 XIV | azt építették hozzá ehhez. S így már tökéletesen összevágott.~-
488 XIV | ilyen hatalmas, olyan bátor. S elég, ha csak egy mondja,
489 XIV | Pedig annak felesége van, s úri módra nevelték, mégis
490 XIV | nevelték, mégis elmegy, s itt hagyja azt a selyemteremtést,
491 XIV | fölmondja a szolgálatot, s elmegy a tábor után, de
492 XIV | Néha elkezdett könnyezni, s ilyenkor majd a szíve szakadt
493 XIV | kertben egy nagy bottal, s amerre járt, a növényeknek
494 XIV | Éppen azért, fiacskám.~S rettenetes mély keserûség
495 XIV | a virágokra, a füvekre, s mintha sötét anyagokkal
496 XIV | macska ment végig az udvaron, s vörös szemeivel ránézett
497 XIV | szörnyeteget, üsd agyon« - s úgy reszketett, mintha kísértetek
498 XIV | egyszer szikrát vetett ekkor, s a fogait megcsikorgatta:~-
499 XIV | kutyának, de nem nekem!~S ezzel olyat rúgott a földön
500 XIV | nemzetes uram?~Mácsik elpirult, s lesütötte a szemeit, aztán
1-500 | 501-676 |