Rész
1 II | keresztül-kasul az embereken. Mindenki reszketett tõle, tehát mindenki
2 II | Mindenki reszketett tõle, tehát mindenki tisztelte. Határozottan
3 II | zöldes fényt lövellt, melytõl mindenki lesütötte a maga szemét.~
4 III | keresztény gyülekezetet.~Mindenki a halálesetrõl beszélt a
5 III | a nagy kíváncsiság, hogy mindenki a nyakát nyújtogatta feléje,
6 IV | közeledett, mégis csakhamar mindenki tudta, mirõl van szó. Laczkó
7 IV | kishitûséget és irigykedést.~Mindenki megszeppenve hallgatott,
8 V | szelíd mosollyal.~- Ki? Mindenki.~S ezzel megint felhajtott
9 VI | lélegzetét is elfojtotta mindenki, s arra ügyelt, mi lesz
10 VI | megcsináltuk. Becsüllek.~Mindenki át volt hatva a lelkesedéstõl
11 VII | szótalan lett. Az, hogy itt mindenki ránéz, mindenki vele foglalkozik,
12 VII | hogy itt mindenki ránéz, mindenki vele foglalkozik, meghökkentette,
13 VII | szétment a vármegyében, mindenki errõl beszélt. Laczkó Gábor
14 IX | az emberekben? Azaz, hogy mindenki tudja, miszerint gonosz
15 IX | tagadta maga elõtt is, tagadta mindenki elõtt, de nem ért semmit,
16 X | prédikációt, az nem illik.~Mindenki küldené már a halálba ezt
17 XII | közepükben. Ettõl a képtõl aztán mindenki elfelejtette a maga képét;
18 XII | kíváncsiság… aki elõtt mindenki reszket, minélfogva neki
19 XIII| nincs éperejű férfi otthon. Mindenki elment, mindenki ott van
20 XIII| otthon. Mindenki elment, mindenki ott van a zászlók alatt,
21 XIII| országunkon!~Találgatta mindenki, ugyan mi az oka, hogy ő
22 XIII| méz pedig arra való, hogy mindenki szeresse, mindenkinek édes
23 Fug | megmondani. Így emlékszik már őrá mindenki. Fiak apáiktól kapták örökségbe,
24 Fug | testet öltött átok, kit mindenki gyûlölt, kitõl mindenki
25 Fug | mindenki gyûlölt, kitõl mindenki irtózott. De miért? Valami
26 Fug | udvariasak, gyermekeim, mindenki irányában, még ha nem jól
|