Rész

 1 Fug|      becsületesképû tiszttartó, Pintér Mihály, alázatos arccal
 2 Fug|        szobán szemeit és csak a Pintér Mihály uram jámbor, ripacsos
 3 Fug|   vizsgálat eredményez.~Az öreg Pintér belépett sápadtan, megzavarodva.~-
 4 Fug|        Évának?~E kérdés az öreg Pintér Mihályhoz volt intézve,
 5 Fug| vehetnõk? Szép, nemde? ~Az öreg Pintér bácsi fülig pirult.~- Uram,
 6 Fug|         esik…~- Bizonyára, édes Pintér úr, bizonyára. De én a törvény,
 7 Fug|        útjairól. Ön okos ember, Pintér úr, ösmernie kell az emberi
 8 Fug| floszkulust csakugyan nem bírta Pintér úr megcáfolni.~- Nézze meg,
 9 Fug|   leányával. ~- Mikor? - hebegé Pintér bácsi.~- Azonnal.~- Lehetetlen!
10 Fug|      pedig vissza akarok térni.~Pintér szabadkozott.~- A sok mezei
11 Fug|         holttest… - próbálkozék Pintér bácsi.~- Éppen e holttest
12 Fug|       lehet meglátni a nõbõl.~A Pintér és Kléner urat hozó cséza
13 Fug|       eleibe sietõ prókátornak (Pintér úr fiának) azt mondta, hogy »
14 Fug|  udvaron és szobán, hol az öreg Pintér még mindig némán, fiának
15 Fug|      hosszú fekete tokba, midõn Pintér Lajos kocsija gördült be
16 Fug|        ott találtam kedvesemet, Pintér Évikét. Õ elbeszélte, -
17 Fug|      fordult a bûnös távoztával Pintér Lajos felé - miféle enyhítõ
18 Fug|        azon állításról, - kérdé Pintér - hogy Perzse is gyilkossági
19 Fug|       elõ Cserepes úr.~A fiatal Pintér figyelmesen olvasta végig
20 Fug|      húsz évi fogságra ítélnek?~Pintér sóhajtott.~- Ah uram! a
21 Fug|    eljutottam volna, de késõbb.~Pintér tanulta valaha a lélektant,
22 Fug|      illetlen is, bosszantó is.~Pintér Lajos mosolyogva fogadta
23 Fug|         egyik csövet volt ideje Pintér belépte miatt megtölteni:
24 Fug|   puskájából kelle jönnie, mert Pintér Mihály és a mindenes vallomásából
25 Fug|         ön derék ember! - szólt Pintér Lajos a bíróhoz lépve.~Kléner