Rész

501 XIV |               vasvillát vett a kezébe, s azt óvatosan maga elõtt
502 XIV |              magáról Mácsik a takarót, s mezítláb rohant el megnézni
503 XIV |         nehezen vált meg annak idején, s csak a családi oszlop vitte
504 XIV |                 elszabadult, hazajött, s éjszakának idején be akart
505 XIV |           odaálljon a hajdani helyére, s reggelre ott találják, mintha
506 XIV |              megösmerte lovát azonnal, s amint az okos szemeit szelíden
507 XIV |             értené a hízelgõ szavakat, s mialatt a lapockáit veregette,
508 XIV |             azt bizony hályog borítja, s fájdalmas hangon szisszent
509 XIV |             fölköltötték az eseményre, s olyan sürgés-forgás támadt,
510 XIV |          ragyog a szõre, mint a tükör, s vígan ropogtatja a sarjút!
511 XIV |              hosszú, aranyos sörényét, s így szólt hozzá biztató,
512 XIV |               elõkeresték a kamarából, s kikenték-fenték hájjal,
513 XIV |       vagyonkánk még megmaradt, mert - s itt elérzékenyült maga Mácsik
514 XIV |           elõre.«~Elfordult könnyezve, s ezalatt Suska is készen
515 XIV |         felvette az ünneplõ öltözetét, s hogy fegyvere legyen útközben
516 XIV |              hangos kacajra fakadának, s csúfondáros szavakat kiabáltak
517 XIV |                vászonnép is mocskolja.~S megfenyegette ökleivel a
518 XV  |                halálnak siet segíteni, s mégis azt hiszi, hogy magát
519 XV  |               hol a tótokat verte meg, s most már a rendes csapatokhoz
520 XV  |                 Hát semmit se mondott?~S dühtõl tajtékzott a nemzetes
521 XV  |          kioldozta az állat kötõfékét, s világnak eresztette.~- Õ
522 XV  |            alig várom, hogy meglássam.~S ezzel azután úgy eldicsérte
523 XV  |              körül nagy lelkesedéssel, s vitték a vezér elé.~Pélly
524 XV  |              hírébõl ösmerte Mácsikot, s mindjárt megtette a szabadcsapatjában
525 XV  |                Szelíd volt, elmélyedõ, s némelykor búskomor. Mindenkire
526 XV  |                tehát mindenkitõl félt, s következésképp mindenkinek
527 XV  |                hát õrá semmit se adni.~S õ ezt nem vette észre. Ez
528 XV  |              gyõzelmekrõl ábrándozott, s azokba beleképzelte önmagát
529 XV  |                 kezei aláhanyatlottak, s még a könnyei is megeredtek…~
530 XV  |             hangon, hogy ne emlegesse, s mégis õ hozta fel minduntalan
531 XV  |      vállalkozott rá. Ahhoz is értett. S Mácsik egy ingre vetkõzve
532 XV  |             volna. Tündöklött az arca, s nem tudta a lábait hogy
533 XV  |            István! - mondá Filcsiknek. S teletüdõvel szítta magába
534 XV  |                 bizonyisten nem egyéb.~S olyan jóízûen kacagott hozzá,
535 XV  |                öreg nemzetõrhadnagyra, s olyan pöffeszkedõ rútnak
536 XV  |             lett, kivette a pisztolyát s belelõtt.~- Nesze, kutya,
537 XV  |                restelkedve megfordult, s eleresztette a kantárt,
538 XV  |           fiacskám! - bömbölte Mácsik, s hátralovagolt most, hogy
539 XV  |               a dob a szõlõhegy alatt, s vagy százfõnyi honvéd csörtetett
540 XV  |              Jó Pélly kihúzta kardját, s újra a csapat elé lovagolt
541 XV  |           végigcsurgott az uniformison s a ló oldalán. Ott tátongott
542 XV  |          lábait fogta el reszketegség, s kétszer nyerített fel fájdalmasan.~
543 XV  |           haldokló kinyitotta szemeit, s görcsösen ragadta meg a
544 XV  |                Némán, megindulva állt, s levette a sipkáját.~Egy
545 XV  |     Kisvártatva teste rázkódott össze, s egész élettelen súlyával
546 XV  |                a Gáboré után motozott, s gyengén megfogta, megszorította.
547 XV  |               a másikat is… a mienket, s hogy a pörakta összesen
548 XV  |         Megtörtént. Fölemelték ketten, s elvitték az ugarról, ne
549 XV  |              vizet merített csákójába, s lemosta arcáról, kezeirõl
550 Fug |              szemekkel. Potrohos ember s következõleg kedélyes is,
551 Fug |          minden egyes ruhadarab kopott s excentrikus, még a sárga
552 Fug |         hamuszín bugyogóban lötyögnek.~S mindezen ruhadarabok olyan
553 Fug |           nagyon ismerõsek valahonnan, s egész csoportját tárják
554 Fug |          históriát már el is feledték, s nincs is belõle egyéb látható
555 Fug |            mind valakié voltak valaha, s szép napokat láthattak hajdanában…~
556 Fug |    Felsõ-Magyarországon minden kastély s ahová ér, ott öltözködik
557 Fug |                megjárta a félországot, s annyi mindent el tud beszélni,
558 Fug |   megvigasztalódik a borocska mellett, s ha úgy az ebédlõben magára
559 Fug |             apáiktól kapták örökségbe, s éppen e történeti hagyományok
560 Fug |        ketyegték, »Netti« volt a neve… s azután azt forgatta fejében,
561 Fug |            nagyokat ihat keserűségében s legalább nem kell műhelyről
562 Fug |         megreperált órák jól járjanak, s minél több derült órát mutogassanak.~
563 Fug |               túl, minden úri família, s ha már sokáig nem jön, csendes
564 Fug |            halál valami sövény mögött, s megáll a werkje, mint a
565 Fug |          pályáját. »Hahó!« ordít a pór s követi a vérrel jelölt nyomokat.
566 Fug |            egyenest a holttestnek tart s csak a vértócsánál áll meg,
567 Fug |              egykedvűen nézi a hajszát s mint valami semleges nagyhatalom,
568 Fug |      reménybeli ízes pecsenye elvérzik s meg kell lelnie, lélekszakadva
569 Fug |            mígnem felbotlik a hullában s hanyatt esik; keze könyökig
570 Fug |        ijedtség uralmába vette tagjait s alig négy lépésnyire összerogy.
571 Fug |      odasompolyodik az ijedt suhanchoz s lassú nyöszörgést hallat.
572 Fug |              üzenetét távoli országba, s kezére szállnak annak, akihez
573 Fug |           suttogással, tompa lármával, s bádog kúpjára kitûzetett
574 Fug |    lábujjhegyen járnak a ravatal körül s suttogva beszélnek egymással…
575 Fug |     társadalomnak kötelességei vannak, s a halottra, mielõtt õseihez
576 Fug |            másik szeme be volt hunyva, s míg amaz figyelemmel gyûjté
577 Fug |                sorba állíttattak azok, s a fantázia segélyével szerves
578 Fug |            türelmetlenül járt-kelt fel s alá, hol-hol megállt és
579 Fug |            mintha a felhõket vizsgálná s egyszerre felkiáltott: »
580 Fug |               ma apósa rétjén kaszált, s egy fölvert nyúl nyomán
581 Fug |          komplikált, nagyon komplikált s mégis, ha nem csalódom,
582 Fug |            Bach-korszak felejtette itt s ültette át a magyar talajba.
583 Fug |          Tökéletes magyar lett belõle, s ha valaki otthon, szállásán
584 Fug |         vezette a növekedõ lajstromot, s bár késõbb apróra fogta,
585 Fug |                ám kifogni. Fogta magát s még két üres lapot köttetett
586 Fug |                 Mindnyájan megértették s arcukon híven visszatükrözõdött
587 Fug |             gróf öngyilkos is lehetett s Daróczy rémültében futhatott
588 Fug |           Daróczy rémültében futhatott s dobhatta el puskáját.~-
589 Fug |               belátta ennek szükségét, s visszatért a kastélyba,
590 Fug |               a híres Tichborne-pörhöz s nevét emlegetetté teszi
591 Fug |            onnan az uradalomba került, s azóta is folyton dísze volt
592 Fug |            vezetõ gyerekek is ösmerték s reszketve húzták félre a
593 Fug |             hogy az ördöggel cimborál, s voltak, kik hallották õt
594 Fug |                 Uram, én atyja vagyok, s terhemre esik…~- Bizonyára,
595 Fug |      megsodorintá tömött, õsz bajszát, s mintha nem is az elõbbi
596 Fug |                közel lépett az öreghez s határozott, szilárd hangon
597 Fug |            engem mint a gróf barátját, s ily minõségben fogok vele
598 Fug |            maradt, az örökös az állam. S az állam, az most én vagyok.~
599 Fug |                az öreg elérzékenyülve, s hagyta magát föltuszkoltatni
600 Fug |          felejtette burnótszelencéjét, s a legközelebbi tanyától
601 Fug |           karón, melynek hasadékain ki s be mászkáltak a mindenféle
602 Fug |             apró pille röpült torkába, s szûk szájpitvarában összevervén
603 Fug |            Sokáig rázta utána a fejét, s - mint már mondottuk - kedvetlenül
604 Fug |               az idõ megenyhít mindent s a vendégek elõfutárja a
605 Fug |      elmúltával ismét napirendre tért, s mint valami kényes dáma
606 Fug |            legény nyomban megérkezett, s Kléner úr tele szíván orrát,
607 Fug |        köszönhetjük ezt a szerencsét?« s több efféle kérdések kellõleg
608 Fug |  visszatértével ravaszsága is megjött, s csakhamar õ vezette a társalgást
609 Fug |               kék szemeit az idegenre, s kérdõleg fordult atyja felé.
610 Fug |             hogy annak úgy kell lenni, s ujjával a szomszéd szobára
611 Fug |          Daróczy Pista… Tegnap idejött s most kissé rosszul érzi
612 Fug |               meghódolni e tekintetnek s õszintén felelni mindenre.~
613 Fug |                ki az idõt, õ megjelent s itt e kertben legnagyobb
614 Fug | kinyilatkoztatta, hogy szeret engem.~- S mit felelt kegyed? - kérdé
615 Fug |             Nagyon szomorúan távozott, s különös meglepetésünkre
616 Fug |            hogy egész éjjel nem aludt, s hogy egy határozat érlelõdött
617 Fug |              egyszer házasságot ajánl, s ha el nem fogadom, meghal.~-
618 Fug |      nyugalommal hangzottak. Megijedék s nem mertem elutasítani.
619 Fug |                felkelt, meghajtá magát s miközben kezeit dörzsölte,
620 Fug |               csókolt, midõn távozott, s bátyám beszéli, hogy amint
621 Fug |            gyermekem!~Azzal megfordult s végigsietve az udvaron és
622 Fug |           szomszédszobába vezetõ ajtót s ünnepélyes hangon kérdé:~-
623 Fug |            Évike éppen ekkor lépett be s remegve állott meg a baljóslatú
624 Fug |           reszelve hasította a levegõt s erõs rángásba hozta szívét.
625 Fug |              felelet a másik szobából, s az ajtóban megjelent Daróczy.
626 Fug |            foglyom.~Az ifjú megrezzent s valódi bûnösként lesüté
627 Fug |             ügyvéd Kléner úrhoz ugrott s vállon ragadta:~- Ki ön!
628 Fug |            kedves falusi ház lakóitól, s a szarka még folyvást ott
629 Fug |                hitben, hogy éj van már s elkésett útjában, nyomban
630 Fug |            kérdezõsködtem, inquiráltam s sikerült konstatálnom, hogy
631 Fug |              tértek.~- Milyen indokból s miként vitte ön véghez a
632 Fug |             reggelén magához hivatott, s értésemre adá, hogy további
633 Fug |             mint orkán tombolt bennem, s öklöm felemeltem rá, õ meghátrált
634 Fug |            meghátrált a mellékterembe, s magára csukta az ajtót belülrõl.
635 Fug |             ütöttem öklömmel az ajtóra s aztán tehetetlenségem érzetében
636 Fug |               ott volt elõtte való nap s szerelmi nyilatkozatot tett,
637 Fug |               Daróczy kivette zsebébõl s átnyújtá Kléner úrnak, ki
638 Fug |      betegségem megújuló lázrohamainak s bocsássa meg.~Gr. Perzse.«~-
639 Fug |           hiszen oly szép, oly kedves! S elgondolva, mit érezhetett,
640 Fug |          ördöge beleszabadult szívembe s kegyetlenül marcangolta.
641 Fug |          bizonyára! - felelt Kléner úr s maga is szelencéjéhez folyamodott
642 Fug |               az égen fellegek járnak, s hogy a fák, tüskebokrok
643 Fug |                meg.« Hallgass! ordíték s befogtam füleimet, de a
644 Fug |               még mindig hallatszottak s elkísértek szobám magányába
645 Fug |       Kimerülve roskadtam egy pamlagra s igyekeztem lelkem jobbik
646 Fug |              keresztül szobámba repült s minden idegemet fölrázta
647 Fug |               meg«. Megölöm! - kiálték s golyóra kezdtem tölteni
648 Fug |              nagy antik zöld szekrényt s néhány golyót csúsztat vadász-zekéje
649 Fug |            bosszúszomjam elpárologjon, s ez csak úgy volt lehetséges,
650 Fug |         egyszerre megállt, hátranézett s puskáját tölteni kezdve,
651 Fug |       méltóságos uram!« ordíték vadul, s egy szempillantás alatt
652 Fug |            másodpercben rám tekintett, s leeresztett fegyverét õ
653 Fug |              sárkányt, … egy dördülés… s õ elbukott. A fegyvert iszonyodva
654 Fug |         iszonyodva dobtam el magamtól, s futottam a világnak. Lábaim
655 Fug |         ólomsúlya alatt, de csalódtam, s még talán könnyebbségemre
656 Fug |               legyen büntetésem halál, s legyen meg minél gyorsabban.
657 Fug |               bíró gúnyos modora által s nagy kedvet érzett volna
658 Fug |           olyanok kell, hogy legyenek, s a jelen ügyben minél tovább
659 Fug |            holttestbe fúródott golyót, s a Daróczy egyszerû puskáját,
660 Fug |              fel az ügyvéd magánkívül, s olyat ütött öklével az asztalra,
661 Fug |     tubákpikszis is kifordult kezébõl, s a padozatra esett. A tubákpikszis
662 Fug |            tanulta valaha a lélektant, s a bírót meg akarta nyerni
663 Fug |           kísértem szavainak hátterét, s azon meggyõzõdésre jutottam,
664 Fug |            fogadta el ezt a föltételt, s Kléner úr hozzálátott eszméi
665 Fug |      rendezéséhez; a corpus delictiket s tanúkihallgatási jegyzõkönyveket
666 Fug |             jelezte, hogy õ jelen van, s keresi az igazságot.~Mikor
667 Fug |             semmi mondanivalója többé, s nem volt semmire kíváncsi
668 Fug |               midõn szemei önre estek, s mint gyakorlott vadásznak
669 Fug |      szempillantás alatt történhetett, s egyike azon rendkívüli eseményeknek,
670 Fug |            szeszélyes végzet keze fon, s miket teljesen konstatálni
671 Fug |              szabadlábra van helyezve, s csupán életbiztonság elleni
672 Fug |               merénylettel vádoltatik, s mint ilyen, ha elég bizonyítékot
673 Fug |            most sem. Lajos kezén fogta s némán vezette le a homályos
674 Fug |      sompolygott el mellette nyihogva, s folytonosan keze után kapkodva
675 Fug |              hanem tágabb körökben is, s Kléner úr neve emlegetett
676 Fug |               a kisbelédi vizsgálatot, s Kléner úr megérte azt a