Rész

 1  I  |         az innensõ részén azalatt megint megnõ a hasig érõ selyemfû.
 2 II  |      sajátszerû alakra. - Hát már megint erre kerültél?~- Eljöttem,
 3 III |         lakik itt szegény sokáig, megint üres lesz a bádogkastély,
 4  V  |           múlva újra visszakerül, megint olyan rongyosan, megint
 5  V  |           megint olyan rongyosan, megint olyan jó kedvvel, mint azelőtt:
 6  V  |    folytatá Filcsik zavartalanul, megint elhibázva a latin szót -,
 7  V  |             Ki? Mindenki.~S ezzel megint felhajtott egy poharat,
 8 VI  |         patkót és malomkalácsot), megint csak megszólította Boldizsárt
 9 VII |       mindjárt a kalapjainkat«… S megint úgy tettek, ahogy beszéltek.
10 IX  | harminckilenc.~- Nem bolond, hogy megint igába hajtsa a fejét.~-
11 IX  |         az a fiú ott…~Hanem ekkor megint elszorult a szíve. Nem tudta
12 IX  |       fiatal leánynak.~Füstölgött megint a Mácsik-kémény. Nem is
13 XI  |         homlokát a keszkenõjével.~Megint közel futott hozzájuk, majd
14 XII |         vasnál is keményebb.~Mire megint visszafordította, éktelen
15 XII |           feküdjél le! Látom, már megint felhörpentettél valahol.~-
16 XII |           ágyat csinálj holnapra.~Megint csak felszólalt kakaskukorékolás
17 XIII|        mikor mosolyogva emeli föl megint, akkor csak igazán szép…~
18 XIV |          pillanatig tartott nála, megint visszaesett a búskomor hangulatába,
19 XIV |           a búskomor hangulatába, megint gyámoltalan lett és gyönge.
20 Fug |      mindenütt otthon van.~És itt megint az a kérdés merül föl, hogy
21 Fug |           múlva újra visszakerül, megint olyan rongyosan, megint
22 Fug |           megint olyan rongyosan, megint olyan jókedvvel, mint azelõtt.
23 Fug |      vizsgálatra és tanuljon.~Itt megint körülhordozta szemeit a