Rész

 1 II  |           nyájas mosollyal: »köszönöm, kedves barátom, uram, legyünk per
 2 III |          asszony. Milyen finom, milyen kedves minden mozdulata! Hát még
 3 III |             minden fájdalom összegyûlt kedves kék szemeibe, onnan beszélt
 4 III |             miért? Mert derogál nekik, kedves sógorasszonykám! Mert rongyos
 5 VI  |              Mácsik kurtán.~- Jó volt, kedves Györgyöm. Pompásan jöttek
 6 VI  |               barátom… ilyen érettség, kedves Györgyöm! Ez aztán tudja
 7 VII |             férgek, de még a magáét is kedves barátom uram.~- Aztán igazán
 8 XI  |               a szóval: »Ebédre jöttem kedves barátom uramhoz«.~Volt öröm
 9 XIII|                 Láttam az asszonynak a kedves nevetgélését az ablakon
10 XIII|                mikor enyelegve kérdi: »Kedves új mamám, ugye maga is szeretni
11 XIV |               Csakugyan õ volt, a régi kedves pejparipa, melytõl olyan
12 XIV |               mint mikor valami nagyon kedves vendég érkezik a házhoz.~
13 Fug |             következõ megszólítással: »Kedves Eveline.« Egyéb semmi. Hova
14 Fug |             félreértjük egymást. Nem a kedves kisasszonyról van itt szó,
15 Fug |            szarka, a falusi lakók ez a kedves, fekete-fehérbe öltözött
16 Fug |                 szakács, jön a vendég, kedves vendég!«~Egy gyönyörû, ábrándos
17 Fug |              kelepelt:~- Jön a vendég, kedves vendég.~Dejszen ma ne jöjjön
18 Fug |                hát ugyan ki is jöhetne kedves vendégnek? Hiszen itt van!
19 Fug |              keblén.~- Oh, a szarka, a kedves szarka… hogy megmondta…~-
20 Fug |            virágokhoz. Azokhoz a szép, kedves virágokhoz, akik megértik,
21 Fug | ablakfüggönyökön keresztül, búcsúzni a kedves falusi ház lakóitól, s a
22 Fug |              azt hangosan olvasá fel:~»Kedves Daróczy!~Mai viseletemet
23 Fug |             Évit; hiszen oly szép, oly kedves! S elgondolva, mit érezhetett,