Rész

 1 II  |      punktum.~Mácsik behunyta a szemeit, s arcán megdicsõült mosoly
 2 IV  | csípõjére tette kezét, vasvilla szemeit vadul irányozva férjére.
 3  V  |      mindjárt elindítá mosolygó szemeit a leány felé, aki ott állt
 4  V  |   Boldizsár elõl, megtörülgette szemeit erõsen a könyökével, aztán
 5 VI  |        Ki volt az? - hörgé nagy szemeit dühösen megforgatva üregeikben.~-
 6 VII |        jártatta meg nagy fekete szemeit a gyülekezeten. Az öregek
 7 VIII|       magát latinul, s apró kék szemeit a szép háziasszonyra függeszté,
 8  X  |    kivette zsebkendõjét, hogy a szemeit megtörölgesse.~- Szeretnek
 9 XIV |         hatalmas ember behunyta szemeit és fölordított: »Üsd agyon
10 XIV |         elpirult, s lesütötte a szemeit, aztán a kabátja gombjait
11 XIV |        azonnal, s amint az okos szemeit szelíden rávetette, meg
12 XV  |   vállán.~A haldokló kinyitotta szemeit, s görcsösen ragadta meg
13 XV  |      Bágyadtan lehunyta aztán a szemeit. Halántékai rángatózni kezdtek.
14 XV  |        kezeirõl a vért.~- Oh, a szemeit nyitva hagytuk, István -
15 Fug |     szederjes nyelvét, hű, okos szemeit behunyja, mintha gondolkoznék,
16 Fug |    összerogy. Mozdulni nem bír, szemeit behunyja, hogy ne lásson,
17 Fug |         dobogó szívvel, behunyt szemeit hasonló óvatossággal nyitogatja,
18 Fug |         hordozta végig a szobán szemeit és csak a Pintér Mihály
19 Fug |        Itt megint körülhordozta szemeit a szobán, arcára csúszott
20 Fug |     igazságszolgáltatás nyitott szemeit és szimatoló orrát el nem
21 Fug |   csodálkozva mereszté nagy kék szemeit az idegenre, s kérdõleg
22 Fug |     majd hirtelen lekapta rólam szemeit. Úgy látszott, erõs tusát