Rész

 1  I  |     pusztaságokról, hol huszonkét szeme van az arany kalásznak,
 2 II  |          csupa méreg. Nagy szürke szeme, mint a bikáé, valami csodálatos
 3 II  |           Mácsik szomorúan, lelki szeme elé gyûjtve a Laczkó-nemzetség
 4 IV  |        odahajította a nemzetes úr szeme közé, hogy annak meglepetésében
 5  V  |          hőseinek milyen az orra, szeme, termete, viselete, mi a
 6  V  |           világhoz szokott olvasó szeme előtt. Azt én ugyan nem
 7 IX  |          Majd a tarlókra tévedt a szeme; szegény kis csonka szalmácskák!~
 8 IX  |          egyszerre megnedvesült a szeme. Mi ez, mi? - dünnyögé s
 9 IX  |          Barosné rászegzett kérdõ szeme leriasztotta a magasból.~-
10 IX  |          elõttünk Mácsik úr…~Biri szeme elõtt összefolyt a világ,
11 XI  |       bölcsõ fölé volt hajolva. A szeme úgy ragyogott, mint az opál.~
12 XI  |      óvatosan a rácsok közé. Az õ szeme is úgy ragyogott, mint az
13 XII |          hangja meglepte. Merõn a szeme közé nézett.~- Ej no, mi
14 XII |         arcáról, s tûzbe gyulladt szeme, orra és egész arca, a kezeit
15 XII |      granátérosé. - Hadd nézzek a szeme közé annak a személynek
16 XIII|         tekintse, hogy odabent…~S szeme félénken, zavarral fordult
17 XIV |        áhítattal tévelyeg rajta a szeme. Erõs valami, rettenetes
18 XIV |         hol volt kigyelmeteknek a szeme? Én sohase tartottam valami
19 XIV |          anyánk ez a föld.~Mácsik szeme még egyszer szikrát vetett
20 XIV | Sármányéból is, csakhogy az egyik szeme, mint a mesebeli öreg királyé,
21 Fug |       látszott használni, a másik szeme be volt hunyva, s míg amaz
22 Fug |     dünnyögé a jegyzõ, monokliját szeme alá szorítva. Régi praxis…~-