Rész

 1 III |      nyájas szót sem mondott neki. Minek? Hiszen benne volt abban
 2 III |       onnan beszélt a koporsónak: »Minek tetted azt, minek tetted?
 3 III |     koporsónak: »Minek tetted azt, minek tetted? Miért hagytál engem
 4 III |          abból a vásott kölyökbõl? Minek is az ilyen embereknek a
 5 VIII|           a falujokban a télen át. Minek mászkálnának ide s tova?~
 6 IX  |            azt az egyet restellem, minek kötekedik velem? Hát teszek
 7 IX  |              Nem a maga dolga az - minek olyan kíváncsi?~- Ha vetett-e
 8 IX  |            De úgy kell Barosnénak, minek teszi ki az ilyen drága
 9 IX  |       Mácsik megnézte a fátyolt: - Minek az? - mondá és elhajította.~
10 IX  |            csakhogy…~- Csakhogy?~- Minek? - hadarta tompa siket hangon. -
11 XI  |           sem lehetett elvinni. De minek? Hiszen amerre mennek, mindenütt
12 XI  |             egy hétéves apróság.~- Minek lesz az magának, kisbaba? -
13 XI  | megállapodás Laczkó Zsófira nézve.~Minek szaporítsam a szót? Úgyis
14 XI  |         Nem lesz hosszú teketória, minek az? Háromszori kihirdetés,
15 XI  |          Így okoskodott a kölyök: »Minek várjak én az alispánságra,
16 XII |     Chalupka óvatosan.~- Nem tudom minek? - dörmögte ásítva. Aztán
17 XIII|           kuporodni, míg átmegyen. Minek keveredjék történetesen
18 XIII|          szörnyû, ha megharagszik. Minek is jössz te most haza?~-
19 XIII|        ember… Elment az is tegnap. Minek is volna itt, csak rendetlenséget
20 Fug |          férgeket is táplálnák; de minek is táplálnák, hiszen fölöslegesek,
21 Fug |          hogy ily váratlanul jött! Minek köszönhetjük ezt a szerencsét?«
22 Fug |         Évikét. Õ elbeszélte, - oh minek is beszélte el! - hogy a