Rész

 1 II  |         még a sárga bõrtáskára is, melyet oldalán viselt, egy szürke
 2 VI  |         rekeszték volt az udvaron, melyet »esztrengá«-nak neveznek
 3 VIII|        bevégzett ékes dikció után, melyet tisztelendõ Cselkó János
 4 IX  |       vármegye, mint egy virágpad, melyet õ gondozgat, gyomlálgat;
 5 IX  |        mint egy gyermek, a levegõ, melyet beszítt, illatos friss volt,
 6 IX  |        szerep; örökké az a szerep, melyet a megyénél vitt, s ez, mint
 7  X  |        amely az õ ármálisa volt, s melyet mégis rögtön széttépett,
 8  X  |           azt kiáltom a szívemnek, melyet szelíd érzelmek csiklandoznak: »
 9  X  |           parancsolom az eszemnek, melyet kötelesség nyom: »Mozogj!«~-
10 XI  |      beszámolás Birike vagyonáról, melyet a vármegye nem mert ugyan
11 XII |        nejét is. Az utolsó summát, melyet Chalupka visszahozott, de
12 XII |           kelnek, a nagy nehéz kõ, melyet a csavargó itt hagyott a
13 XIII|          az egész csatornapiszkot, melyet a feldühödött embernõstény
14 Fug |         még a sárga bõrtáskára is, melyet oldalán visel, egy szürke
15 Fug |         vizsgálóbíró elõrelátását; melyet különösen bírói mûködésében
16 Fug | idegenkedés volt az az emberekben, melyet nem magyaráz meg a lélektan.
17 Fug |            fejem? Ez az ostoba fõ, melyet alkalmasint csak azért cipelek
18 Fug |            nõi sikoltásba veszett, melyet egy a padozatra hulló test
19 Fug |         Daróczy egyszerû puskáját, melyet õ maga is annyiszor használt
20 Fug |       szunnyadó eszme volt bennem, melyet most az ügyvéd úr fölrázott,
21 Fug |         lappangó csodagondolatról, melyet az ügyvéd onnan elõhúzott.~-
22 Fug |            a »Budapesti Közlönyt«, melyet remegõ kezekkel szokott