Rész

 1 II  |        Csak maradj veszteg ülve. Hadd meséljem el elejirõl. Volt
 2  V  |       annyi szem közt.~- De csak hadd halljuk - sürgette Laczkó
 3 VI  |          esküdt, csak már jönne, hadd kezdõdnék meg a plena sessio.~-
 4 VII |           rögtön abrakra fogták, hadd ejtõdjék bámulatba nemes
 5 VII |         az lusta és tehetetlen), hadd folytassa, s vigye õ, addig
 6 IX  |        háztartását jött vezetni, hadd szokjék ott önállóságra,
 7 XI  |       lakni - no, hát akkor csak hadd virítson a ránki rózsa,
 8 XI  |       még egészen a pribolyi út: hadd piszmogjon ott mellette
 9 XI  |        útbiztos uramat Gáborhoz, hadd informálja eleve a kötendõ
10 XII |          mint egy granátérosé. - Hadd nézzek a szeme közé annak
11 XII | személynek és annak a kölyöknek. Hadd adja vissza az ezüst csatjaimat
12 XII |          csatjaimat a mentémrõl… hadd adja vissza a Sármány csikót
13 XIII|         kelni (a piciny ellenben hadd aludjék még), besüt a napocska
14 XIII|        ágy melletti mozsárból. - Hadd egyelek meg egyszerre mindnyájatokat.
15 XIV |     Azért se bánom. Ha vér kell, hadd omoljék. Úgyis csak egyszer
16 XIV |             kérlelgette Miska.~- Hadd pusztuljanak - mondá ridegen,
17 XV  |         kantárt, ha már így van, hadd vigye hát a ló bolondjába.~
18 XV  |         édes fiacskám! Így, így, hadd támaszkodjam rád. Mégiscsak
19 XV  |   kellene szorítani.~- Nem, nem… hadd maradjanak! - felelte az
20 Fug |         indulhatunk is, a kocsis hadd fogjon be; Ilye egy óra
21 Fug |       megmarad a közvéleményben. Hadd lakoljon az eleven, igazi
22 Fug |      gondolatom van! Igen, igen. Hadd rendezzem eszméimet… Ah!…~