1-500 | 501-656
Rész
1 I | szülőanyja. Ott pedig az áll, hogy nemes Mácsik György, die
2 I | állította Mácsik György soha, hogy nem volt könnyű, sőt inkább
3 I | nyilatkozott ellenkezőleg; hogy Anna a gallérjára varrta
4 I | gallérjára varrta magát, hogy öt esztendeig kerülgették
5 I | percében (szinte csodálatos, hogy valaha gyenge perce is volt
6 I | Anna, s lõn ennélfogva, hogy nõi ágon történik a Laczkó-família
7 I | villámszárnyakon faluról falura, hogy egy egész vármegyéhez formálnak
8 I | Laczkó-birtokokat. Csak az a kár, hogy vízimalom nincs egy sem
9 I | hiszen olyan tiszta dolog, hogy hét esztendõs gyerek is
10 I | eszével.~Fölteszem ugyan, hogy nyájas olvasóim közül nincs
11 I | amennyi éppen szükséges - hogy belezavarodjanak. Mert bele
12 I | senkinek se káptalan a feje, hogy minden kommisszióra emlékezzék)
13 I | arra való volt valaha, hogy a törökök eltakarodása után
14 I | komolyan. Akikre rá nem sült, hogy kurucok voltak, odaállhattak
15 I | tanúval bizonyíthatták, hogy hány ezer holdat szántottak
16 I | földbirtokszerzéshez, csak hogy labanc hírben álljon valaki.
17 I | vannak róla a kvétanciák.~Hogy miért nem fizette aztán,
18 I | szólott az árendakontraktusa, hogy miután a birtokra nézve
19 I | általadatik, úgy azonban, hogy ha tulajdonjoga bebizonyul,
20 I | abszolváltassék.~No, ha ez se világos (hogy t. i. egész Békés a Laczkóké),
21 I | akkor nem lett volna bolond, hogy otthagyja a pompás haszonbérletet?
22 I | tehát ebbõl? Az következik, hogy Laczkó Endre bebizonyította
23 I | birtokjogát, mert tény az, hogy az utolsó évekrõl már nincsenek
24 I | meg. Hanem úgy lehetett, hogy magva szakadt ott az alföldön,
25 I | ostobák voltak azok a régiek, hogy ki se lehet mondani.~
26 II | mosolyogtak, de a háta mögött, hogy õ ne lássa. A cserdei járásba,
27 II | kancelláriákba!~Ezer szerencséjük, hogy a nagy pört még nem lehetett
28 II | ezen idõkbõl a krónika, hogy igen gyenge honoráriumokban
29 II | Két fiskális belehalt (hogy rakják most azok alá a tüzet
30 II | meg az van a dologban, hogy patrónusok kellenének. Nagy,
31 II | mendikánsoknak a szíjait, hogy hangot adjon. Semmi sem
32 II | pipaszóval, forgatván fejében, hogy talán oda kellene ígérni
33 II | bezzeg menne azután, - vagy hogy talán…~Mint homályos köd
34 II | elmélkedéseit.~- Ne te ne! Csiba te! Hogy fürösszenek meg a Belzebub
35 II | kulacsban, mert megmondták, hogy itt pihensz a méhesben.~
36 II | engedve láttatni hátul, hogy ha netalán mellény is vagyon
37 II | annyira a népszerûségben, hogy magának kellett volna ruhát
38 II | egyszer egy pék; úgy hítták, hogy Harruckern.~- Bánom is én,
39 II | aerarium pedig azt mondta, hogy nincs pénze (hiszen tudhatod,
40 II | propozíciót tette az aerariumnak, hogy jól van hát, ha pénzük nincs,
41 II | beelégszik õ azzal is. Hogy hát mi közöd neked ehhez?
42 II | azt kell bebizonyítani, hogy a kincstár csak a magáét
43 II | Mácsik a fejével bólintott, hogy úgy van.~- Csakhogy az aerarium
44 II | ham! Mintha már hallanám, hogy csámcsognak, amint lenyeltek.
45 II | fizonómiádat is. S azért, hogy olyan hatalmas ember vagy,
46 II | Hanem az kellene, édes fiam, hogy egy Laczkó üljön a vicispáni
47 II | a vén rongyos embernek, hogy az meghökkenve húzódozék
48 III | bizonyította legjobban, hogy igaz lehet a dolog.~- Beszélni
49 III | elindult Birivel, azaz, hogy a kis Birit hagyta lihegve
50 III | meg nem engedte a rangja, hogy sebesebben járjon a szokottnál.~
51 III | is olyan dolog a világon, hogy Mácsik Györgyöt megszalassza?~
52 III | Párizsban, azzal a különbséggel, hogy semmi különbség a felvég
53 III | két-három csúfnév is kell, hogy eligazodjék rajtok az emberi
54 III | nem utolsó munka. Igaz, hogy a bodonyi Barosné is beleszólhat…
55 III | igenis, ott áll világosan, hogy félreértés ne legyen, jószágban
56 III | ráripakodott Mácsikra, hogy ide nem lehet bejönni, a
57 III | is hozzátette a haldokló, hogy mivel a Réky-névre mindig
58 III | odanyújtotta Mácsiknak.~Gondolta, hogy talán le kellene hajolni
59 III | Anyád az égbõl fogja nézni, hogy Mácsik György mivé nevel
60 III | nagy hatalma nem engedte, hogy azt valaha kimutassa.~Lassan,
61 III | után.~Nagy szerencséje, hogy a nemzetes úr nem hallotta.~
62 III | férjhez megy. Igaz-e vajon, hogy a nagyerejû Mácsik lesz
63 III | Birike lányomtól.~Igaz, hogy ez aztán nagyon szép, hanem
64 III | most öltöztetik. Oh, oh, hogy sehogy sem akarja lecsukni
65 III | az egyik szemét? Hallom, hogy a koporsó valóságos ezüst
66 III | fogakkal beszélte reggelre, hogy éjfélkor Réky István lelkét
67 III | lelke, hanem úri módon… De hogy legalább nem szólította
68 III | plébános is eljött segíteni, hogy annál különb legyen a pompa.
69 III | ide az a nagy kíváncsiság, hogy mindenki a nyakát nyújtogatta
70 III | vezette, mégis úgy volt, hogy majd összeroskadt vagy négyszer.~
71 III | szerencsétlen Mácsikné, hogy nézett ki mellette. Ott
72 III | Dénes, Laczkó Márton. (Jó, hogy Szent Mihály lovának is
73 III | mégis derék ember. Istenem! hogy bírta olyan okosan összehozni?
74 III | hivatalos. Hanem, több az, hogy miért hagyják ki mindenünnen
75 III | nyomorúság kényszeríti, hogy a kollármesterséget vigye.
76 III | Azután, mintha megbánná, hogy a nagy Mácsik ellen ejtett
77 IV | benéznek, mert tudvalevõ dolog, hogy a leghíresebb fõzõné, a
78 IV | annyit a tisztelendõnek, hogy három prédikációt csinálhat
79 IV | uram. Nagy uraság lehet, hogy ilyen elöl van!~Hohó, hiszen
80 IV | akivel abban trafikálnak, hogy országutat csináltasson
81 IV | Pálné (azt mondják róla, hogy festi magát), ejnye ni,
82 IV | rajta!~De mit toldom-foldom, hogy kik voltak. Ördög vagy legalább
83 IV | fejeikkel:~- Úgy van! Úgy lesz! Hogy erre már elõbb rá nem jöttünk! -
84 IV | Szinte hihetetlen volt, hogy halotti torban vannak õkegyelmeik!~
85 IV | Alig várták az érdeklettek, hogy végigegyék a nemzetes asszony
86 IV | el kegyelmed a fiait.~- Hogy mi? - rohanták meg mindjárt
87 IV | fogja zúzni a fejét.~- Aztán hogy fizetünk a gyerekre? - kíváncsiskodék
88 IV | ezekben az én gyermekeimben, hogy ha fiúk lennének… de így,
89 IV | vállalta magára az informálást, hogy bejárja egy hét alatt az
90 IV | fiúgyermekeikkel egyetemben, hogy aztán annak rendje és módja
91 IV | ajánlkoztak önkéntesen, hogy összeállítják a családi
92 IV | folytatá -, de nem azért ám, hogy kegyelmetek az apró gallyait
93 IV | Hát a kulacsot, atyám, hogy hívják?~- A kulacsot? -
94 IV | kertészre könnyen fogják rá, hogy nem ért a gyümölcsoltáshoz.~
95 IV | az volt róla a vélemény, hogy nem sok kalendáriumot koptat
96 IV | a levegõrõl! Ha igaz az, hogy a föld forog, hát hisz akkor
97 IV | most a szó, hanem arról, hogy:~- Mit, te nem bánod? Hát
98 IV | most lesz jó segítségem, hogy ezt a Biri lánykát is elvállaltam.~-
99 IV | lánykát is elvállaltam.~- Jó, hogy említetted - vágott közbe
100 IV | miféle tútorság az, György, hogy a gyámleány idegen helyen
101 IV | kellett, az asszony nem való, hogy egy leányzót kineveljen,
102 IV | beszélek. Ha te eltûröd, hogy dehonesztálnak, én nem fogom
103 IV | mérgesen dobbantott a lábaival, hogy csak úgy porzott tõle a
104 IV | azért kötötted be a fejemet, hogy ne látszassék a tied mellett…
105 IV | nemzetes úr szeme közé, hogy annak meglepetésében kiesett
106 IV | Mihály, a mindenes, beszéli, hogy míg a tor tartott, odakuporodott
107 V | csak most veszem észre, hogy egészen a világba beszélek,
108 V | különös ismertetőjeleket sem.~Hogy Mácsikról hallgattam, annak
109 V | olyan nagyszerű pompa, hogy egészen bennök vész hatalmas
110 V | Azt én ugyan nem teszem, hogy a nemzetes úr nimbuszán
111 V | hulladékait) azonnal kitalálják, hogy megjött Chalupka. Nem kérdezik,
112 V | annyi a beszélnivalója, hogy tömérdek… itt az történt,
113 V | mert hát ki tehet arról, hogy olyan érzékeny a szíve,
114 V | senki sem tudná megmondani. Hogy kezdte, mikor? Pályafutásának
115 V | az már! Ki volt, mi volt, hogy jutott ide? Eh, bolondság,
116 V | nélkül? S nyugodjunk meg, hogy úgy van, ahogy van.~Ami
117 V | A Gábor fiú árulta el, hogy Filcsik Istvánnál keresztelõt
118 V | kalácsokat sütöttek ott, hogy gyönyörûség megnézni. Éppen
119 V | kente õket egy lúdtollal, hogy színben legyenek tetszetõsek,
120 V | Chalupkán, s azon hitben, hogy valami fáradt utas lehet,
121 V | nem arra való a gazember, hogy a zúzát megegye a serpenyõbõl -
122 V | No, mindjárt gondoltam, hogy konfiskálom magam - folytatá
123 V | kántor született itt ma, hogy a torkával agyonordítaná
124 V | asszonyom azon panaszkodott, hogy a leányával úgy bántak tavaly
125 V | különbség!…~Toldy Mihály uram (hogy mindenütt ott van ez az
126 V | társaság Chalupkára nézett, hogy talán kincset tud valahol,
127 V | megcsinálnám azt a bolondságot, hogy kijátszatnám magam.~- Ugyan
128 V | felhõkbe.~- Mondjuk például, hogy van a világon százezer kopasz
129 V | árulja is el.~- Persze, hogy restelli.~- Ha már most
130 V | kiállna azzal a tervvel, hogy: »Íme, hallgassatok ide
131 V | Nem sok, de nem látom be - hogy hol itt a haj?~- Csak türelem.
132 V | vinnénk a százezer forintot, hogy írassanak nekünk azért egy
133 V | is, az egész világ hinné, hogy a százezer forintot nem
134 V | holnap kegyelmednek… azaz, hogy mit teketóriázzunk annyit,
135 V | Pribolyon a barátság.~- Hogy hát mit is akartál még mondani?~-
136 V | Nyilvánvaló az pajtás, hogy a könyvben…~- Az én földeimrõl
137 VI | így tûnõdött Filcsik -, hogy egyetlen félrement csizmasaroktól
138 VI | világon? Mégis meg kell adni, hogy hatalmas ember Mácsik György.
139 VI | is azt mondta Jónásról, hogy õ nyelte el a cethalat,
140 VI | mindjárt belátta volna, hogy az lehetetlen.«~Beszélhettek
141 VI | tarkabarka néppel, de úgy, hogy nem volt hova ültetni az
142 VI | ez! Azt hinné az ember, hogy egy idevándorlott falu,
143 VI | elevenséget, zsibongást! Hogy rikácsolnak, sivítanak,
144 VI | folytatnak érte. Szerencse, hogy nincs itthon Suska, mert
145 VI | közibök csördítene.~Azaz, hogy nem szerencse, mert éppen
146 VI | Úgy restellem, úgy bánt, hogy nincs itt az a fiú. Megszerettem
147 VI | Boldizsár! Úgy fáj a szívem, hogy mi olyan utolsók vagyunk.~-
148 VI | Borbála szerényen -, tudom én, hogy csak egyet érhet a szerencse
149 VI | harminc-negyven közül, s hogy a fiú rossz magaviseletû,
150 VI | tisztességre! Az kínoz engem, hogy becsületes gúnyája sincs,
151 VI | becsületes gúnyája sincs, hogy ki van lökve a tisztességes
152 VI | búsuljon, még tán jobb is, hogy itt nincs a fiú, amilyen
153 VI | türelmetlenebbek lettek a családtagok, hogy hol késik annyi ideig tekintetes…
154 VI | Punktum.~- Az meglehet, hogy punktum - súgja a fülébe
155 VI | szemölddel…~- Hát persze, hogy tekintetes úr - mondá csendesen -
156 VI | vagyunk itt, sógorasszony, hogy egy nagyságos urat csináljunk.~
157 VI | a pesztonkája valamikor, hogy olyan nagyon jól tudja.~
158 VI | aztán olyan vágás volt, hogy beleszédült a szegény Dénesné,
159 VI | rossz világ azt pletykázta, hogy valamikor közönséges pesztonka
160 VI | ruháit is helyre rángatván. Hogy nem szégyenli magát a léha
161 VI | mondja nekem az a gaz kópé: hogy mit csináljon hát õ azokkal
162 VI | aztán tudja ám már ma is, hogy praktikusnak kell lenni
163 VI | édes mézem… No, megállj! Hogy a görény torka legyen az
164 VI | utcát, s abban a hiszemben, hogy igazi restóráció folyik
165 VI | Elõhozakodtak mindennel. Elmondták, hogy a kis Laczkó Pali nyavalyatörõs,
166 VI | görvélyeket, kiemelték, hogy Huszár Pista tanul a legjobban,
167 VI | tõle várni; igaz ugyan, hogy nem Laczkó, hanem talán
168 VI | Mácsik fiam, mondtam pedig, hogy asszonyokat ne eresszünk
169 VI | Filcsik okosan jegyezte meg, hogy mihelyt a szerencsecsizmát
170 VI | diplomata mindjárt átlátta, hogy ez az a szirt, hol összetörhet
171 VI | dolog. Milyen szerencse, hogy nem kõ volt. Jaj annak,
172 VI | hol van az már? Volt esze, hogy elszaladjon.~De nem volt,
173 VI | s beugrik fürgén… ejnye, hogy talpra esett, mint egy macska.
174 VI | fölemelte rettentõ öklét, hogy megüsse, de a gyerek mint
175 VI | hasba vágta váratlanul, hogy a hatalmas ember vérvörös
176 VI | rettenetes esetbõl.~S ím az lett, hogy a nagy Mácsik szemeinek
177 VI | fiacskám… hiszen tudod, hogy kell, hiszen hallhattad
178 VII | a látszata is elegendõ, hogy magával ragadja a tömeget,
179 VII | emelve azt a gondolatot, hogy a szegény kollár fia legyen
180 VII | Ámen.~Gábris csak nézte, hogy mit mókáznak vele ezek a
181 VII | elnémult, szótalan lett. Az, hogy itt mindenki ránéz, mindenki
182 VII | meghökkentette, érezte, hogy valami rendkívüli, valami
183 VII | gyülekezeten. Az öregek azt hitték, hogy ez az alispáni állás méltósága,
184 VII | egy királyi consiliarius. Hogy néz ki? Igénytelen, köpcös,
185 VII | elhibázta kend, Verbõczi uram, - hogy nem inkább ködmönöket varrt
186 VII | Sõt inkább tetszett nekik, hogy félnek tõlük, s még buzgóbban
187 VII | bámulatba nemes Pest városa, hogy kicsoda, micsoda a Laczkó-nemzetség.
188 VII | tudományából neki is maradt annyi, hogy a bodonyi kecskét útbaigazíthatja,
189 VII | Laczkó-asszony volt kirendelve, hogy éjjel-nappal varrja a staffirungot
190 VII | használatra, de olyan az is, hogy a burkus princ felvehetné
191 VII | után ürült. Hiába intették, hogy ne igyék, váltig azt hajtogatta:~-
192 VII | Gáborkát, mit csinál a lelkem, hogy érzi magát? Örült a szerencséjén,
193 VII | magát? Örült a szerencséjén, hogy úgy felvitte az isten a
194 VII | is vegyült ehhez, azért, hogy elvették tõle. És van bizonyos
195 VII | csodálkozott egy kicsit, hogy mikor az utcán régi szokás
196 VII | parittyakõvel, ahelyett, hogy husángot kapna fel a tulajdonos,
197 VII | valami baja.~Hát persze hogy hamar meg lehetett szokni
198 VII | tétetvén azért felelõssé, hogy egész csordultig kiteljék
199 VII | szigorúan tiltva Chalupkának, hogy az elméjét magasabbra igazítsa.
200 VII | Mindennek mutatni kellett, hogy ez a gyerek nagyhatalom.
201 VII | parasztok kiokoskodták, hogy Laczkó Gábrisban született
202 VII | emlékezhetnek rá kendtek, hogy micsoda nagy feje volt szopós
203 VII | király levelet írt Mácsiknak, hogy addig is királyi fényben
204 VII | akkora bojtok lógtak le, hogy a templombeli zászlókról
205 VII | jajveszékelve kérte Mácsikot, hogy engedje õt is a fiával menni,
206 VII | egész utcahosszat, s látván, hogy az úrforma Laczkó-asszonyok
207 VII | vigasztalni Boldizsárnét, hogy így, hogy úgy örülnie kellene
208 VII | Boldizsárnét, hogy így, hogy úgy örülnie kellene inkább,
209 VII | rázogatta fejét õkelme, hogy miért nem repedhet szét
210 VII | nézegetvén az idők pulzusát,~Hogy bolond, ki veszni hagyja
211 VII | denique, amit ezzel mondok,~Hogy a Laczkó-hadak bizony nem
212 VII | erõnek erejével azt kívánta, hogy hajón menjenek. Az pedig
213 VII | fölvegyenek!~- Hát azt gondolod, hogy föl nem vesznek? - vágott
214 VII | hajó szokása is még akkor, hogy néha elkésett egy nappal
215 VII | panaszt magához a diétához, hogy a hajó azt a violenciát
216 VII | állomásra tisztességtudóan, hogy mihelyt a tarokkpartijukat
217 VII | Útközben azt is kisütötték, hogy rokonok távolról, mert a
218 VII | igen jól esett neki mégis, hogy a tisztes asszonyság egzisztált
219 VII | Abban a képzelõdésben van, hogy a tengeri kapitányok mind
220 VII | hanem annyit mondhatok, hogy úgy kell ám ezzel a gyerekkel
221 VII | tessék megnézni ezt a fiút, hogy ez a vice-comes a vármegyéjében.~
222 VII | eszelõs vagyok én vagy mi, hogy nekem ilyen õrült dolgokat
223 VII | tajtékpipáját a tenyeréhez, hogy csak úgy röpködtek ki belõle
224 VII | pokol! Mindjárt gondoltam, hogy valami szaga van azoknak
225 VII | háromszor elvitte az ördög, hogy süllyedjenek el mindenestül.
226 VII | is buktam tisztességesen. Hogy a féreg pusztítsa el az
227 VII | akkorra a fejemet. Azaz, hogy az én fejemet eszik meg
228 VII | a görbe országban, vagy hogy már azóta az is nõtt, mert
229 VII | vagy harminc esztendeje, hogy nem jártam arra, hála istennek, -
230 VII | kifogásom. Csak azt tartom, hogy az erejét nagyon is kivette
231 VII | pékfamília.~- No, éppen jó, hogy erre a pékre fordult a szó.
232 VII | nevetõgörcsök, ha rá gondolok. Hogy ím átvette a megyét, mert
233 VII | éljenzésbõl kilátszott az, hogy tréfából történik. Harruckern
234 VII | tették, de ebbõl az lett, hogy a rendek és karok is sértõdve
235 VII | Fridrik, mégis úgy látom én, hogy alighanem szamár vagy te,
236 VII | igazságosabb is így!« S lõn, hogy az egész gyûlés úgy folyt
237 VII | Azt hitték a jámborok, hogy annak így kell lenni.~Mácsiknak
238 VII | már kész volt az alku, hogy de bizony a mulatságos kapitánynál
239 VII | mert az az õ hivatása, hogy oszlop legyen… mindnyájuknak
240 VII | kérni. Mind azt állította, hogy kétes, meg lehet-e nyerni
241 VII | Meg is állapodtak benne, hogy elhozzák neki a pört (elveszik
242 VII | urammal, s megígérvén neki, hogy minden esztendõben egyszer
243 VIII| Istvánról egyszerre kiderült, hogy õ voltaképpen nemes ember,
244 VIII| nemeslevelét, nem akar õ úr lenni, hogy aztán ne legyen, aki pártját
245 VIII| megérdemli az a derék asszony, hogy holta napjáig kezet csókoljon
246 VIII| Mert az nem tesz semmit, hogy csak asszony. Sõt ez a szerencse.
247 VIII| Még tán azt is elhinné, hogy az csak úgy magától támad,
248 VIII| kitapossák a rajta járó szekerek, hogy sokkal többet ér egy országútnál
249 VIII| paszománt. Nem térfa dolog, hogy azt így megcsináltatta nekik
250 VIII| Mert úgy kell ám venni, hogy a pribolyi határt minden
251 VIII| embernek a temetésére senki, hogy elsirassa, még halálhíre
252 VIII| volt örökké az indorsata, hogy a vármegye ez idõ szerint
253 VIII| vicispán színe elé könyörögni, hogy ha még most sem csináltat
254 VIII| kegyetlenül.~- Hát ki akarja, hogy megéljetek? Kinek kelletek
255 VIII| meg nem is, biztatta õket, hogy így, hogy úgy, majd utánanéz -
256 VIII| biztatta õket, hogy így, hogy úgy, majd utánanéz - de
257 VIII| hiszen csak az kellene még, hogy õ kimaradjon), bejutott
258 VIII| mégis csúfság ám a falura, hogy Szudy Erzsit meg Bodony
259 VIII| Erzsi fejét, s megígérte, hogy még e nyáron egy körutat
260 VIII| özvegy nagyra volt vele, hogy egy egész napot tölt nála
261 VIII| reánk; a fõbenjáró dolog az, hogy a vicispán és a többi megyei
262 VIII| kapacitálták. Lõn tehát, hogy a pribolyi deputációt, mely
263 VIII| meg lehetne tenni, fenség, hogy Esztergom városa négynapi
264 VIII| küldözgetvén Esztergomba, hogy betegen feküszik, de már
265 VIII| feküszik, de már útban van, hogy ez vagy az az akadály merült
266 VIII| uram, kit dühbe hozott, hogy a pap a saját zsákját tömi,
267 VIII| Kegyeskedjék elrendelni, hogy Barosné nagyasszonyom ezentúl
268 VIII| kívánjuk, fenséges uram, hogy abban kelljen laknia.~József
269 VIII| felfogni a dolgot, azt hitte, hogy a szóló rosszul fejezi ki
270 VIII| függeszté, mintha attól várná, hogy magyarázza meg neki németül.~
271 VIII| megijedni, a gyep az udvarát hogy fölverte volna - rá néhány
272 VIII| vele az õszi gyûléseken, hogy ez az út most a legfontosabb
273 IX | Mácsiknét bántotta az, hogy most már nem õ lesz az elsõ
274 IX | famíliára! Mert úgy kell venni, hogy Mácsik ezzel egészen elszakadt
275 IX | számít. Az meg tudvalevõ, hogy a ked férjének az ármálisát
276 IX | koporsóra, mikor leeresztették, hogy kalapja lefordulván fejérõl,
277 IX | harminckilenc.~- Nem bolond, hogy megint igába hajtsa a fejét.~-
278 IX | a gyámleánya bemutatja, hogy tud fõzni.~- Mit? Már fõzni
279 IX | rendezni, de már érezte, hogy hol fáj. Az a kapocs tört
280 IX | van a keze még abban is, hogy a fõispán megbukott. Sok
281 IX | egész terv, de arra elég jó, hogy fel lehet vele fordítani
282 IX | egyszer csak híre terjedt, hogy Barosné elutazik fürdõre.
283 IX | elõhozta Birike.~- Igaz, hogy is lesz az majd, ha a néni
284 IX | nevetséges volt az a nagy ember, hogy ki sem lehet mondani.~És
285 IX | helyrevaló kis háziasszony lett, hogy csupa öröm ránézni.~Hanem
286 IX | lakik az emberekben? Azaz, hogy mindenki tudja, miszerint
287 IX | virágért, amely a partján nõ, hogy azt elsodorja… De hát még
288 IX | Duna?…~Tudnivaló azonban, hogy Barosné miért igyekeszik
289 IX | kis szemölcsöt. (Ej, ej, hogy még az ilyen ember is mibe
290 IX | de olyan csodálatosan, hogy a nagy ember összerezzent.
291 IX | eltaposta azzal az indoklással, hogy kellemetlen bûzük van, kár
292 IX | Hiába cifráznám, csak kisül, hogy Mácsik beleszeretett a gyámleányába.
293 IX | lovát«.~(Az a babona van, hogy amelyik hajadon háromszázhatvanöt
294 IX | ura.)~Megörült Barosné, hogy a vetés megnõtt, míg õ otthon
295 IX | ha annyi a mondanivalója, hogy minduntalan kölcsön megy
296 IX | hajszállal úgy le lesz kötözve, hogy többé meg nem moccanhat. -
297 IX | a vadkomló is megteszi, hogy a legnagyobb fát szépen
298 IX | Mácsik gondolni se merte, hogy egyszer, hogy valaha… Ej,
299 IX | se merte, hogy egyszer, hogy valaha… Ej, lehetetlen az!
300 IX | Hát egy nap az történt, hogy a Baros Anna pajkos keze
301 IX | ravasz kerülgetéssel.~- Nos, hogy van a gyerek, Mácsik uram?
302 IX | uram? Azt beszéli Chalupka, hogy jó eszû. Most már a maga
303 IX | szokásos hányavetiségével:~- Hogy gazdaggá tegyem, ahhoz én
304 IX | illeti, azt úgy megadom, hogy a fõispán is kondukat sanitatit
305 IX | így, minden embernek kell, hogy legyen valakije, aki a herbateáját
306 IX | nevetett fel Barosné. - Talán hogy fiatal magához? No, bizony.
307 IX | Barost. Ki pörkölheti rám, hogy nem jó felesége voltam a
308 IX | Miképp gondolhatnám, hogy az a gyermek… hogy õ… mit
309 IX | gondolhatnám, hogy az a gyermek… hogy õ… mit is mondjak csak…
310 IX | õ… mit is mondjak csak… hogy õ is akarja?~- Nem gondolom,
311 IX | Nem gondolom, mert tudom, hogy akarja.~Oh, ettõl a »tudom«
312 IX | homályosodtak el legott a szemei, hogy dõlt oda mámorosan a pohárszéknek,
313 IX | s õk arra ocsúdtak fel, hogy a Biri kezét a Mácsikéba
314 X | VIRTUS~Arra már volt példa, hogy valaki a halála után lett
315 X | kálvinista paphoz Zobolára, hogy az kaparja be a maga rítusa
316 X | szerint), arra is volt eset, hogy tetszhalottat tettek be
317 X | József uramat Bodonyban), de hogy elevenen járó-kelõ ember
318 X | Meghaltak, mert azt tartották, hogy nem halhatnak meg, mert
319 X | ismerték a hadi taktikát: hogy aki le akarja gyõzni az
320 X | visszanézniök a múltba, az apákhoz, hogy milyen betegségben pusztultak
321 X | kis lelki nyugtalanság, hogy ezek a beugrasztott Laczkók
322 X | Nem is hiszem, fiam, hogy éjjel mikor alszol, meg
323 X | kellene legalább kisütni, hogy melyiknek vagy a nyerges
324 X | kendõváltáson, de annyit ittam, hogy mikor az egyik Motosiczky (
325 X | s kivette zsebkendõjét, hogy a szemeit megtörölgesse.~-
326 X | Annyira elérzékenyült, hogy egy óra hosszat szótlanul
327 X | pattogó tüzet a kandallóban, hogy csókolják össze a lilaszín
328 X | köztük a kemény tuskót is, hogy nyaldossák körül és emésztik
329 X | akarsz? No, de nem bánom, hogy felköltöttél. Keresd meg
330 X | kezem után kapkodott.~- Jó, hogy meg nem haraptak.~- De iszen
331 X | kis barna fityfirittyet. Hogy is hívják csak?~- Ilonka.~-
332 X | akkoriban.~- Olyan szép lett, hogy pénzért mutogatják - mondja
333 X | vele barátkozva. Ahelyett, hogy a studiumokat frekventálná,
334 X | eladja még a könyveit is, hogy a teátrumba mehessen esténkint.
335 X | Tudod már?~- Tudom, de hogy aztán te mit mondasz nekik,
336 X | ember azt hihette volna, hogy szájuk sincs, ha nem éppen
337 X | gerendák között. Jobb is, hogy elenyészett, mintha szavakká
338 X | István vállat vont: »Elég hogy a levesbõl ettem, nem kell
339 X | az ajka:~- Kinél vannak, hogy ilyen Szodoma-Gomorát csinálnak?
340 X | emberben.~- Nem rágjuk. Elég, hogy nemzetes uram elrágta a
341 X | kötelet.~- Ki meri mondani, hogy elrágtam? - hujjantott fel
342 X | több oldalról.~- Mondtam, hogy az embereket legyõzik az
343 X | Pált és Laczkó Györgyöt, hogy istennek nevében legott
344 X | esztergomi érsekkel eshetik meg, hogy nemes ember így megbecsülje.~
345 X | Beszéld el, ami történt, s hogy ezt így kívánta az izé…
346 XI | volt összehordva reggelre, hogy a tizedrészét sem lehetett
347 XI | ő mondá: »perszonális«, hogy szükség esetében diffikultásokat
348 XI | azóta nem történt Pribolyon, hogy a ló levetett volna valakit!~
349 XI | szemes követek azt találták, hogy ő maga sokkal rútabb lett
350 XI | s odasúgta a követeknek, hogy a Mácsik mandátuma csak
351 XI | előhozta okkal-móddal az apa, hogy Mácsiknak abban az esetben
352 XI | könnyen a társzekerek (vagy hogy egy saroglya is elég lesz),
353 XI | de ott meg az történt, hogy mikor Chalupka rágyújtott
354 XI | mostohaleánya, Laczkó Zsófi, hogy mindjárt kikapja vele Mácsik
355 XI | vaskos leány, az igaz, hogy már nem fiatal. Hm! Egyszer
356 XI | tudja minden élõ lélek, hogy Mácsik nem kapott kosarat,
357 XI | bántotta csak egész este, hogy Gábor sokat foglalkozott
358 XI | misérõl jöttek ki a népek, hogy a fõispán, gróf Brunszvik,
359 XI | Zsófiának bókokat mondott (jó, hogy kezet nem csókolt neki),
360 XI | nagy bizalmasan Mácsiktól: Hogy leszünk a restórációkkal?
361 XI | hanem azt elõre megmondom, hogy három év múlva egy hordóba
362 XI | lett, hanem az bizonyos, hogy Mácsik restórálta a vármegyét.
363 XI | egy szép napon az új terv, hogy legokosabb lenne, ha Birikét
364 XI | lesz. Ez már olyan dolog, hogy nagyon helyes dolog. Ha
365 XI | harmadikon mindjárt a lakodalom. Hogy lesz, hogy nem lesz, kit
366 XI | a lakodalom. Hogy lesz, hogy nem lesz, kit hínak, kit
367 XI | Annyira fonódott biz az, hogy Mácsik húsvét elõtt elküldé
368 XI | hagyja meg neki azt is, hogy az exámen után éjt-napot
369 XI | formák megtartásának okából, hogy t. i. mint a fejedelmeknél
370 XI | azt csak az isten tudja.~- Hogy maga nagy szamár, azt meg
371 XI | fecsegni, mintha olvasná, hogy elpajzánkodik a királlyal.
372 XI | náció!), s elkiáltja magát, hogy a nápolyi király van itt
373 XI | parancsolja a szicíliai király.~(Hogy veszett volna odahaza még
374 XI | a félkegyelmû rohant ki, hogy a színfalak közé betörjön.~
375 XI | megbõszült hitelezõ. Persze hogy be nem eresztették az öltözõkbe.
376 XI | státus-politika a szicíliai udvarnál, hogy a nápolyi király ne találkozhassék
377 XI | eloltogatták a lámpákat egyenkint, hogy váltig sötétebb lett az
378 XI | senki. Eltemetem én azt úgy, hogy ezer tyúk se kaparja ki.~
379 XI | iramodva, de amint közel ért, hogy Gábor vállára nyomja kezét,
380 XI | nyelve, meg kellett állania, hogy összeszedje magát, s megtörülgesse
381 XI | Mi tartotta vissza vajon, hogy kitörjön? Az a különös félelem,
382 XI | babonát hinnék, azt mondanám, hogy a fehér bárány nem eresztette
383 XI | mindig talált valami okot, hogy még elhalassza a megszólítást.
384 XI | alá ment, s felágaskodott, hogy beláthasson.~Szegényes szoba
385 XI | botjával). Okos ember vagy, hogy elmentél. Most én megyek
386 XI | forgott nemes emberek közt, hogy õ is eltanulta szegény,
387 XI | támolygott ki az utcára, hogy elinduljon hazafelé.~- Most
388 XII | tollal?~Azt legfeljebb, hogy úgy kezdõdött ez az egész:
389 XII | csak ez az egy nem, azaz, hogy minden kép benne látszott
390 XII | s befordult az Ipolyba: hogy õ bizony nem õrzi tovább
391 XII | éreznek ezek a vásott kölykök, hogy ilyen bolondos mulatságra
392 XII | Mácsik restellni kezdte, hogy így megkompolyodott az emberiség.
393 XII | nem beszélne igazat, vagy hogy rossz fát tett a tûzre Gábor
394 XII | elfordította fejét, talán azért, hogy eleven ember sohase lássa
395 XII | káromkodásra nyíltak ajkai, hogy amennyi asszonycseléd volt
396 XII | Úgy kell lenni, ha mondom. Hogy nem lehet megnyerni? Hazudik
397 XII | elkezdte neki magyarázni, hogy még jobb volt nem találkozni
398 XII | Most már én is azt mondom, hogy látszani kezd a dolog.~-
399 XII | ásítva. Aztán hozzátette, hogy Chalupka elõtt is eltakarja
400 XII | a vicispánunk! Mondjuk, hogy tegnapelõtt volt a vizsgája,
401 XII | volt a vizsgája, hát éppen hogy eljöhetne.~…Csakhogy mit
402 XII | értõ emberek rebesgetik, hogy ha gyõzünk, akkor is vége
403 XII | úgy szerezte már össze, hogy levagdalta felesége mentéjérõl
404 XII | jászolnál olyan bántó volt, hogy megrezzentette… Éjszakákon
405 XII | kell most már vigyázni, hogy fõtisztelendõ Cselkó uram
406 XII | aki összekösse õket.~S hogy csordultig megteljék a pohár,
407 XII | nyugtalan, ideges egy idõ óta, hogy szinte kerülni látszik Mácsikot.~
408 XII | Nagyobb baj volt ennél, hogy elmúlt a kitûzött idõ is,
409 XII | zsebkendõjét, s úgy zokogott, hogy nem gyõzte törülgetni a
410 XII | bizony nem állhatta meg, hogy minden rossz kedve dacára
411 XII | egyéb. Becsületemre mondom, hogy bolondság. Hagyd abba, Mácsik
412 XII | kezeivel, de csak azt vallotta, hogy egy fia csömör sincs a nemzetes
413 XII | akkor aztán olyan édesdeden, hogy a hortyogása majd fölvette
414 XII | kegyelmed? - kérdé, amint látta, hogy a nemzetes asszony alighanem
415 XII | már valakinek? Örüljön, hogy énbennem talált kész bolondra
416 XII | Megbolondult volna? Vagy hogy… uram bocsáss… a Gellérthegyre
417 XII | Gellérthegyre nyargal? Mert hogy talán elkésett az éjféli
418 XIII| idegbántó!… Hát még a tudat, hogy az egész faluban nincs éperejű
419 XIII| mindenki, ugyan mi az oka, hogy ő nem megy, ő, aki talán
420 XIII| egyszerre azon találta magát, hogy a legkülönb, szava nagynyomatékú,
421 XIII| volt, s annyira elkésett, hogy éjjel jött haza a holdvilágnál.~
422 XIII| olyat csaptak egymás kezébe, hogy okvetlenül ki kellett jönnie
423 XIII| Mondtam neki szegénynek, hogy titokban tartsa. Félek,
424 XIII| olyat mormogott, nem tûri, hogy az õ szent hivatását lebecsmérlik.~-
425 XIII| Az az õ dolga!~- Félek, hogy teneked is lesz részed benne.
426 XIII| a méz pedig arra való, hogy mindenki szeresse, mindenkinek
427 XIII| olyan elszánással mondta, hogy az öreg elszontyorodott.~-
428 XIII| Nem ettem nadragulyát, hogy egyenesen a vasvillának
429 XIII| éjjel, õtõle tudták meg, hogy megjött Gábor, s mikor reggel
430 XIII| faluban az igazi nyitja, hogy nagy veszedelem készül,
431 XIII| szelíd! Az ember azt hinné, hogy ilyen pesti nõ talán szégyellni
432 XIII| istenem, szinte örül rajta, hogy elmegy fia a harcba, addig
433 XIII| el nem megy, szinte örül, hogy a nagy baba és a »kis baba«
434 XIII| csinálna. Nem adom sokért, hogy elment. Hanem ha itt volna,
435 XIII| apátok! Szegény uram, de kár, hogy elment! Nem adnám sokért,
436 XIII| kis menyecske sírva fakad, hogy õ azt a cipõt nem veszi
437 XIII| akarok tenni… hanem tekintse, hogy odabent…~S szeme félénken,
438 XIII| elillant. Uram én istenem! Hogy is hihettünk benne? Hol
439 XIII| retteneteset csapott az asztalra, hogy minden csörömpölve hullott
440 XIII| mint a vaspánt. - Eltûrtem, hogy földig gyaláztál, megtapostál,
441 XIII| gyaláztál, megtapostál, de hogy a feleségemet merte érinteni
442 XIII| olyat esett az udvarra, hogy aléltan, élettelenül terült
443 XIII| tömegre, olyan szigorú hangon, hogy nyomban csönd támadt, és
444 XIII| született volna hétszer, mint hogy Mácsikkal mert kikötni,
445 XIII| nem látta falvakban is, hogy a kerítések eltünedeztek
446 XIII| Gábor, azonnal belátta, hogy dühe mennyire ragadta. Feje
447 XIII| remegéstõl, mégse állhatta meg, hogy ne enyhítse tettét.~- Megérdemelte -
448 XIII| ti nem érdemeltétek meg, hogy ne tûrjek el miattatok mindent!…
449 XIII| megengeded? Engedd meg kérlek, hogy mégis bereteszelhessem a
450 XIII| jelenetet, megérteni nem bírta, hogy mitõl kell itt még olyan
451 XIII| de sejteni már kezdte, hogy valami végzetszerû szerencsétlenségnek
452 XIV | nyugasztá, olyan jéghideg volt, hogy megborzongott tőle.~Eljön,
453 XIV | léptekkel.~Úgy tetszett neki, hogy megszűnt dobogni a szíve.~-
454 XIV | tekintetet vetve rájok, hogy szó nélkül engedelmeskedtek,
455 XIV | odakönyökölt a két karjára föléje, hogy ne lássa meg az az ember,
456 XIV | ismeretlen erõ támogat, hogy szörnyû legyen: ettõl az
457 XIV | a kocsonya.~Érzi, tudja, hogy hiába készítette ki a pisztolyt,
458 XIV | lesz annyi erõ a kezében, hogy csak fölemelje is. Oly nevetséges,
459 XIV | Nyomában tompa zsivaj jelzi, hogy kíváncsi tömegek húzódnak
460 XIV | Mintha álmodná az egészet, hogy az ajtó megnyílik lassan,
461 XIV | tekintetes uram-öcsém, hogy hosszú haj, rövid ész. Mért
462 XIV | eljöttem, tekintetes öcsémuram, hogy bocsánatot instáljak. Hosszú
463 XIV | üljön le. Boldog vagyok, hogy nem haragszik. Hát igazán,
464 XIV | oszlopot, amit õ emelt, hogy szinte áhítattal tévelyeg
465 XIV | hirtelen haragú vagyok, hogy nem bírok aztán magammal.~
466 XIV | összesúgnak utca hosszát, hogy gyáván viselte magát, hogy
467 XIV | hogy gyáván viselte magát, hogy packázni hagyott magával
468 XIV | ez, még gondolatnak is, hogy a nagy erejû Mácsik meghunyászkodik,
469 XIV | tengelye esett-e hát ki, hogy egyszerre ily csodálatosan
470 XIV | is kibe? Ezek kürtölték, hogy ilyen hatalmas, olyan bátor.
471 XIV | bölcsességnek.~- Most jut eszembe, hogy ez a Gábor-gyerek kicsiny
472 XIV | vagyok, de ha nem nézném, hogy két gyereket szoptatok itthon,
473 XIV | támasztva a kemencéhez, már hogy tudniillik a seprõd. Csakhogy
474 XIV | neked is elég nagy szégyen, hogy itthon sütkérezel. Még az
475 XIV | tegnapelõtt. A fia is ezért jött, hogy elmenjen, meg van fogadva
476 XIV | fogadva a szekere, vagy hogy talán el is indult azóta.
477 XIV | olyan jószág az, én láttam, hogy olyat a piktor se fest,
478 XIV | se fest, mert olyan az, hogy isten bocsássa meg, de imádkozni
479 XIV | hazament azzal az eltökéléssel, hogy fölmondja a szolgálatot,
480 XIV | után, de csak annyit mert, hogy kerülgetni kezdte:~- Nemzetes
481 XIV | szóbeszéd van a faluban, hogy hát nekünk is el kellene
482 XIV | volt a hangjában, de olyan, hogy az ember pára alakban, epeszínben
483 XIV | nagyobb-nagyobb kedvet mutatott, hogy közéjök áll, de mindig bizonyos
484 XIV | földön a patkós csizmájával, hogy csak úgy gurultak szerte
485 XIV | évelõdni látszott ezen.~- Hogy mirõl is beszéltünk? Jaj
486 XIV | beszéltünk? Jaj igaz… róla. Hát hogy elment? Te Miska, igazán
487 XIV | elment? És mit mondott, hogy miért megy?~- A tisztelendõ
488 XIV | minden ember megunhatta már, hogy mindig a királyok üssék
489 XIV | királyok üssék az alsókat. Hogy hát ennek most másképp kell
490 XIV | fiam. Ejnye, de furcsa, hogy ezt mondta.~Ezen a mondaton
491 XIV | hencegett azelõtt mindig, hogy a faágy letörne alatta),
492 XIV | rémlett elõtte némelykor, hogy az istálló-ajtót döngeti
493 XIV | polemizálva útközben a tövisekkel: Hogy a Jézuska büntessen meg!…
494 XIV | családi oszlop vitte rá, hogy eladja. Hanem a jó Sármány
495 XIV | akart jutni az istállóba, hogy odaálljon a hajdani helyére,
496 XIV | hosszú álom lett volna az, hogy õ nem volt itt… Olyan nagyon
497 XIV | Mácsik csak most vette észre, hogy azt bizony hályog borítja,
498 XIV | zabot hozni a padlásról (jó, hogy ki nem törte nyakát a létrán
499 XIV | hánykolódék fekhelyén egész éjjel, hogy hát miféle csoda az, mi
500 XIV | mondanivalója lenne. De kár, hogy nem érti!~Pedig kezdte mégis
1-500 | 501-656 |