Rész

 1  I  |        állította Mácsik György soha, hogy nem volt könnyű, sőt
 2 III |       Annáé. Maga az úrasszony soha feléje sem néz. (Hát iszen
 3 VI  |       Laczkó-anyák a fiaikkal. Soha ilyen elevenséget, zsibongást!
 4 VI  |         aminõt még nem hallott soha a Mácsik-udvar. A Laczkók
 5 VII | meggondolásnak miatta rendesen soha semmi kézzelfoghatót se
 6 IX  |     meg fogja ölni okvetetlen. Soha, soha. Ennek nem szabad
 7 IX  |   fogja ölni okvetetlen. Soha, soha. Ennek nem szabad megesni.~
 8  X  |      hallani, ami erre támadt. Soha még beszéd nem mûvelt ilyen
 9 XI  |   utána a lakodalom tavaszkor, soha még olyan fényes, mióta
10 XI  |  gúnyolná.~Lassan telt az idõ, soha ilyen unalmas percek! De
11 XI  |     azt a zománcot, tudta már. Soha még asztalosmunka nem szólta
12 XII |      nem ébrednek már azok fel soha többé!~Piros volt az ég
13 XIII|        ezer mondanivaló közte: soha, talán soha ki nem fogynak
14 XIII| mondanivaló közte: soha, talán soha ki nem fogynak belõle…~S
15 XIV | énekelni… zsoltárokat, hahaha.~Soha még dolog, ami történt,
16 Fug |        ki a légynek sem vétett soha. Nekem magamnak keresztfiam.~-
17 Fug |   komor, kegyetlen ember volt, soha senki sem szerette, soha
18 Fug |       soha senki sem szerette, soha senki sem mosolygott rá,
19 Fug |       magyaráz meg a lélektan. Soha senki sem látogatta, soha
20 Fug |      Soha senki sem látogatta, soha senki sem kért tõle semmit,