Rész

 1 II  |         Hátha sohase dõl el - hajtja Mácsikné asszonyom.~Mindegy, most
 2 III |           megszomorodott gyermeknek.~Mácsikné vezette, mégis úgy volt,
 3 III |      öltözködése!~Ez a szerencsétlen Mácsikné, hogy nézett ki mellette.
 4 III |         drága angyalkám - csitítgatá Mácsikné kenetteljesen -, mindnyájan
 5 IV  |        valami sok dolga az arcokkal.~Mácsikné a fekete szoknya elé odakapcsolta
 6 IV  |            említetted - vágott közbe Mácsikné. - Már éppen a nyelvemen
 7 VI  |      kulaccsal (az asszonyoknak maga Mácsikné asszonyom hordott körbe
 8 VI  | megpillantotta a malacólak mellett a Mácsikné gyöngytyúkját, ráripakodott
 9 VI  |           lábánál fogva lógatván le, Mácsikné asszonyom ingerült közbeszólását
10 XI  |            ott lakott a megboldogult Mácsikné öccse, s Laczkó Klára öreg
11 XI  |  fejedelmeknél szokás, menyasszonya, Mácsikné kíséretében, eleibe mehessen
12 XII |    hortyogása majd fölvette a házat.~Mácsikné már korán reggel kelt, maga
13 XII |       egyszerre elmúlt az ijedelem a Mácsikné ráncos arcáról, s tûzbe
14 XII |               mindnyájan elvesztünk.~Mácsikné szemei megüvegesedtek, arca
15 XIII|          emlékeznek Pribolyon…~Mikor Mácsikné becsörtetett a Laczkó Gáborék
16 XIII|         szürcsölte az elsõ szobában.~Mácsikné senkivel sem találkozott,
17 XIII|             volt, hol volt a fejünk?~Mácsikné dühe most fuldokló, kétségbeesett
18 XIII|              feljebb? - sikított fel Mácsikné, fölkapván egy törõt az
19 XIII|    színhelyen azon tanakodtak, mikor Mácsikné mély sóhajjal kinyitotta