Rész

 1 III |         Laczkó-gyereket meglátott útközben, azokat mind magához intette,
 2 III | lélekharang.~Az emberek megálltak útközben, leemelték kalapjaikat és
 3 IV  |          is volt már némelyiknek. Útközben kiszítta a szél a szomorúságot
 4 VI  |        fészkében. Mondtam is neki útközben: »Hallod-e gyerek, ez az
 5 VII |      tengerig, mindig nagyobbodva útközben, azonképpen nagyobbodjék
 6 VII |      barátságba lépett Mácsikkal. Útközben azt is kisütötték, hogy
 7 VIII|          bámulójuk, amerre mentek útközben. No, ha még most se lesz
 8 IX  |       azonképp váltig vigasztalta útközben.~- Isten rendelése volt,
 9 IX  |          vagy meg sem indul, vagy útközben esik valami baja. A tied
10 XI  |          ablak akármennyi volt is útközben s csalogató lányarc az ablakokban,
11 XIV |            hatalmasan polemizálva útközben a tövisekkel: Hogy a Jézuska
12 XIV |            s hogy fegyvere legyen útközben addig is, míg igazit kapnak,
13 XV  |           kellett kérdezősködniök útközben, merre van a sereg. Jelekből
14 XV  |         ilyen csínyekre is ráérsz útközben! No, már igazán alig várom,
15 Fug |          mégpedig örökre. Valahol útközben, bizony eddig is csoda,
16 Fug |         folytonosan veszekedve az útközben adomázó orvosra.~- Ön nem
17 Fug |           ha megkerül. Bizonyára…~Útközben hallgatag és gondolkozó
18 Fug |      vissza, hangja reszketett.~- Útközben a gróf hallgatag volt, többször