Rész

 1 II  |        egy fejedelmet is kitart. Micsoda lehetetlenség volna abban?
 2 III |      elégedve a kántortanítóval, micsoda foglalkozásra volna kedvök.
 3 III |          tavalyi szenny. Oh, oh! Micsoda mosás az! Ki látta ugyan
 4  V  |      tudni mindenkinek, kicsoda, micsoda; ami pedig a külső földi
 5  V  |        gondolta Filcsik uram.)~- Micsoda? Az én csizmámat? Az kellene
 6 VII |       Pest városa, hogy kicsoda, micsoda a Laczkó-nemzetség. Õszre
 7 VII |   emlékezhetnek rá kendtek, hogy micsoda nagy feje volt szopós korában,
 8 VII |        aki csak görbén néz rá…~- Micsoda? Mindjárt a Dunába dobom
 9 VII |         egy körömfeketényi se.~- Micsoda, hát odavaló ember kapitány
10 VII | ugyancsak vékony karok valának: »Micsoda szemtelenség az? Ha õk a
11 VIII|         pribolyiaknak egyszerre! Micsoda? Maga a palatinus jön el
12 IX  |      teszem azt Piry Barnabásné, micsoda menyecske még, s az ura
13 XII |     pedig felrakta a csípõire.~- Micsoda? Megházasodott? Hát van
14 XIII|      elnézõ, legyen kíméletes…~- Micsoda? Én legyek elnézõ? Te irántad,
15 XIV |      akit eladtunk a tótoknak.~- Micsoda? A nyerges lovam?~- Az ám,
16 XV  |     kivévén az öreg Chalupkát.~- Micsoda? - ordított fel Mácsik. -
17 Fug |         a kérdés merül föl, hogy micsoda hát az a Chalupka?~Peregrinus,
18 Fug |      türelmetlenül toppantott.~- Micsoda impertinens modor ez?~Az