Rész

 1 XII|               az egész udvar anélkül a Sármány nélkül.~Napokig nem mert
 2 XII|             szekeret vonszol a szegény Sármány feldörzsölt bõrrel, patkótlan
 3 XII|           bõven a pörbõl, de a szegény Sármány odavan menthetetlenül, azon
 4 XII|          mentémrõl… hadd adja vissza a Sármány csikót és a família elprédált
 5 XIV| torkaszakadtából kiabálva:~- Megjött a Sármány! Itt a Sármány! Egészen
 6 XIV|               Megjött a Sármány! Itt a Sármány! Egészen összeverte a csillagos
 7 XIV|        csillagos homlokát. Jaj szegény Sármány!~- Miféle Sármány jött meg,
 8 XIV|              szegény Sármány!~- Miféle Sármány jött meg, te golyhó?~- Hát
 9 XIV|                meg, te golyhó?~- Hát a Sármány, a lovunk, akit eladtunk
10 XIV|                hogy eladja. Hanem a jó Sármány hívebb volt, ragaszkodóbb
11 XIV|               szépen gondolta ezt ki a Sármány.~Mácsik megösmerte lovát
12 XIV|            többé százezer forintért!~A Sármány úgy tett, mintha értené
13 XIV|          reggelig, friss almot vinni a Sármány alá, zabot hozni a padlásról (
14 XIV|             érzékenyedve, megrendült a Sármány jöttétõl. Mert az bizonyosan
15 XIV|                milyen szép már azóta a Sármány, úgy ragyog a szõre, mint
16 XV |                alatt meglátta a bátyám Sármány lovát, rozoga tót szekér
17 XV |             kengyelbe akadt.~Tudta azt Sármány, átértette; búsan megállt