Rész

 1  I  |      isten a dolgát egyhuzomra! Mégiscsak nagy dolog az a származás!~
 2 III |    megtörülte izzadó homlokát. »Mégiscsak derék asszony - dörmögé -
 3 III |        Boldizsárt? Bizonyisten, mégiscsak cudarság!~- Miért, miért?
 4 III |  megszégyeníteni Boldizsárékat… Mégiscsak Laczkók õk, ha szalmakötéllel
 5  V  |       úrnak a cselédei. A leány mégiscsak nemes szülõk gyermeke (Piryné
 6  V  |       valója, amíg alszik. S ez mégiscsak valami. Aztán nézze meg
 7 VI  |   vélekedének mások -, mert hát mégiscsak õ a család feje.~- No, nem
 8 VII |      Pestre, mert kisebb helyen mégiscsak derogálna a családnak. A
 9 VIII|          Helyes lesz. Hiába no, mégiscsak okos ez a Mácsik. De most
10 XI  |        ilyen unalmas percek! De mégiscsak elmúltak. S amint kiöntötte
11 XIII|     tudod, így a hírünk nélkül! Mégiscsak valami az! Aztán otthagyod
12 XIII| felvágja; az asszonyoknak pedig mégiscsak fûteni kellett valamivel.~
13 XIV | tervével.~- Hej, nemzetes uram, mégiscsak anyánk ez a föld.~Mácsik
14 XV  |    tudta a lábait hogy rakni.~- Mégiscsak szép az élet, István! -
15 XV  |          hadd támaszkodjam rád. Mégiscsak oszlop vagy te… Mégiscsak
16 XV  |       Mégiscsak oszlop vagy te… Mégiscsak tudtam én azt, éreztem én
17 Fug |        sem tart örökké, egyszer mégiscsak el fog maradni, mégpedig