Rész
1 I | volt feleségre tenni szert.~De nem is állította Mácsik
2 I | még csak gurulni. (Hej, de sok derék fej gurult utána!)
3 I | is tudták… hiszen olyan, de olyan ostobák voltak azok
4 II | eklézsia előtt is.~Lassan nõtt, de nagyra nõtt. Már mint duhaj
5 II | státusban, hatalmuk gyengítõje, de át kell nézni, mert sok
6 II | ezt, s csak mosolyogtak, de a háta mögött, hogy õ ne
7 II | Bomlik, foszlik minden, de nem érdemes alaposan megreperálni,
8 II | gazdag fantáziája eregette, de az esze még nem bírta összefogni.~
9 II | fölcsillogtak.~- Sokat, de mégsem eleget.~- Beszélj
10 II | hagyjuk magunkat! - hörgé, de nem azon a kevély hangon,
11 II | lihegé Mácsik kedvetlenül. - De hát mi az ördögöt csináljunk?
12 II | tán vármegyei hajdút is -, de már a vicispánságra egy
13 II | mint a vármegye alispánja… de a valóságban, a valóságban…~-
14 II | rávicsorította a fogát Chalupkára, de aztán úgy is maradt ám mindvégig
15 II | egy napra való dolog az, de nem is kettõre. Százados
16 II | vedd magadra, Gyuri fiam. De mit is akarok csak kihozni?~
17 II | azt szeretném én tudni?~- De hol vegyünk mi olyan embert? -
18 II | família arra nem képes, de nyolcvankét família megteheti.
19 III | Barosné is beleszólhat… de csak a leányzó neveltetésébe…
20 III | a nemzetes úr parancsol… de a leányka fölött is. Valami
21 III | szóbeszéd ártalmára való már, de a nagyasszony észrevette
22 III | is.~- Jó - mondá Mácsik, de azon az egy szón több nyomaték
23 III | megcsókolni azt a kezet, - de hátha mégis ártana az auktoritásnak?~
24 III | volt, mint egy gyermeké, de a nagy hatalma nem engedte,
25 III | lesz a tútor? Lehetetlen! De bizony mégis igaz, benne
26 III | Sír, ugye sír a lelkem, de bizony sírhat is.~A bíró
27 III | lelke, hanem úri módon… De hogy legalább nem szólította
28 III | újdonatúj fekete ruha rajta, de alul, a kikandikáló fehér
29 III | valami Laczkó állt be!). De bizony vihették volna elõkelõbbek
30 III | venni.~Beszélhetett annak - de magunk közt legyen mondva -
31 III | elismerés a búcsúztatót illette. De iszen Tusnay András uram
32 III | hívtak dib-dáb népet is. De nini, kedvencét, Filcsik
33 IV | szomorúságot az arcokból: de nem is volt valami nagy
34 IV | legfelül, ha itt volna, de az legott hazakászmálódott
35 IV | csináltasson nekik a megyével, de hát az ördög ösmerne rá
36 IV | festi magát), ejnye ni, de alulra jutott Laczkó Kelemenné
37 IV | Mihályné (szép volt valamikor - de mikor?). Ennek a kántornak
38 IV | Csupa kedvesség, csupa vér. De nemhogy disztrahálná a boldogtalan,
39 IV | Isten akárhová tegyen, de nem kellene, ha egy puszta
40 IV | környék, s csak õ volna rajta!~De mit toldom-foldom, hogy
41 IV | hogy ha fiúk lennének… de így, így!… Csókoljatok kezet,
42 IV | fordulhat a tisztesség, de énnekem senkim, sõt magam
43 IV | Engem sem hínak Laczkónak, de azért Laczkó halálig! Itt
44 IV | fejszénket - folytatá -, de nem azért ám, hogy kegyelmetek
45 IV | ott még tán kiépülhetne; de Mácsik nem sokat adott a
46 IV | Kaffkát is megingatta.~De nem errõl van itt most a
47 IV | gyám a testamentum szerint, de az asszonyt kevesellték,
48 IV | beszélj kérlek annyit.~- De bizony azért is beszélek.
49 IV | selmeci, ezer darabra zúzódva.~De a nyugodalma meg nem rendült.
50 IV | üvegkancsó, tartsa kegyelmed, de el ne törje, mert Mácsik
51 IV | valami oltári szentséget. Jaj de csúnya is a részeg ember,
52 IV | elmosolyodott.~- Ejnye adta gyereke, de imposztor! Eredj no, keresd
53 V | férgeket táplálnák.~Peregrinus, de mégse peregrinus, mert foglalkozása
54 V | bajjal, keserűséggel miattuk!~De csak mindenütt megvigasztalódik
55 V | léha kornak a gyermeke ő - de persze a termés legalja.~
56 V | legalja.~Él napról napra, de mindig csak a percnek. Mint
57 V | tervre, minden cél nélkül.~De most az egyszer nem ugrott
58 V | megegye a serpenyõbõl - de már ezt csak magában gondolta
59 V | elhibázva a latin szót -, de ha kántorok apja az úr,
60 V | menjen isten hírével odább, de ha enni-inni akar az úr,
61 V | boroskancsókkal rakott asztalnál.~De csak addig vitték biz õk
62 V | nincsenek is majorságai, de azalatt is nõ az enni-inni,
63 V | Igenis, kijátszatnám. De tessék engem meghallgatni.
64 V | elmondani annyi szem közt.~- De csak hadd halljuk - sürgette
65 V | kivette az agyarából.~- De ez nem mese ám, hanem egészen
66 V | füstmacskák gomolyodtak, de ez aranyfüstté változott
67 V | mindnyájatoknak hajat növesztek, de erre a célra egyesülnötök
68 V | nem sok, ugye?«~- Nem sok, de nem látom be - hogy hol
69 V | Kapitális gondolat… pompás!~- De még ez mind csak semmi -
70 V | ha sötét nem volna, no, de majd megmutatom holnap kegyelmednek…
71 V | felfelé meredezett az égnek.~De már ezt nem állhatta meg
72 VI | hiszen szó fér a dologhoz, de mihez nem fér a világon?
73 VI | udvara tarkabarka néppel, de úgy, hogy nem volt hova
74 VI | kinézni Laczkó Kristóf, de bizony nem tágít, annál
75 VI | magasra. Légy kevély te is!~De a szegény asszony csak nem
76 VI | fiú rossz magaviseletû, de meg nem is született ilyen
77 VI | Laczkó Piroska férje -, de küldheti is már most haza
78 VI | csináljunk.~Dénesné megszeppent, de mint a megtaposott kígyó,
79 VI | van hibázva a nevelése. De iszen kuruc legény lesz
80 VI | nem leszel már te semmi.~De e mosolyt ébresztõ epizód
81 VI | gyökerei, gallyai, rügyei. De miként Isten õ szent felsége
82 VI | produkálhasson.~- Istenem, de jeles, de jeles! - s könnye
83 VI | produkálhasson.~- Istenem, de jeles, de jeles! - s könnye csordult
84 VI | mögül Károlyt kiáltott. De még más nevek is vegyültek
85 VI | urak! Itt nem komédiázunk, de latba vetjük, megfontoljuk
86 VI | kellemes arc jó ajánló, de rossz, ha nagyon szép, mert
87 VI | lúdtalpú emberek ravaszok, de még az se utolsó kérdés,
88 VI | Szentiványi puttonyba!«~De ez ugyan egy csöppet sem
89 VI | a Chalupka mondása volt, de ki hallotta volna azt meg
90 VI | esze, hogy elszaladjon.~De nem volt, sõt nem is kellett
91 VI | rettentõ öklét, hogy megüsse, de a gyerek mint egy gyík,
92 VI | lábaival, karmolt az ujjaival, de már ezt most mind tûrni
93 VII | tripartitumot komponálta.«~De Mácsikékat bizony nem inkommodálta
94 VII | közönséges használatra, de olyan az is, hogy a burkus
95 VII | felvitte az isten a dolgát, de valami szomorú érzés is
96 VII | Labdázni másképp nem lehet.~De maga a kis Gábor igen hamar
97 VII | volt szabad menni Gábornak, de ahelyett inkább Boldizsárékat
98 VII | azokat a menyecskék is.~…De az ezer vitéz csak nem jött,
99 VII | van) elvált a bandérium, de nem elõbb, míg Filcsik uram
100 VII | Laczkó-hadak bizony nem bolondok,~De ha minden Laczkó futó bolond
101 VII | libái vannak a kántornénak - de nem tudja mivel hizlalni.
102 VII | se mondott Suska Mihály. De különben az volt a hajó
103 VII | lesz-e valami orvoslása? De ha van még igazság Magyarországon,
104 VII | történik már a nap alatt!«~De hála istennek nem esett
105 VII | hagyni kell, Gyuri fiam.~- De bizony mégsem hagyom ennyibe -
106 VII | kegyelmetek a saját édesapjukat, de nem engem. Mert mennydörgõs
107 VII | káromkodással fejezte ki, de különféle formákban: Az »
108 VII | Odavaló a tüzes istennyila, de nem én, hanem a feleségem
109 VII | egész gyilkos fészket.~- De bizony csak ne pusztítsa,
110 VII | eszik meg akkorra a férgek, de még a magáét is kedves barátom
111 VII | jártam arra, hála istennek, - de ha, mint mondom, nincsen
112 VII | kalpagjainkat.« Föl is tették, de ebbõl az lett, hogy a rendek
113 VII | elhibáztuk fiam… vegyük le, de mindjárt a kalapjainkat«…
114 VII | Talán mi is levegyük?« De odaszól igali Nagy Gáspár,
115 VII | kész volt az alku, hogy de bizony a mulatságos kapitánynál
116 VIII| PRIBOLYI ORSZÁGÚT~Istenem, de nagy urak voltunk mi valaha.
117 VIII| idegen népek, pedig mindent, de mindent elszedtünk a többi
118 VIII| csináltassa meg nekik az utat, de hiába, nem volt szegényeknek
119 VIII| restóriációkon, pedig istenem, de szépen fundálta ki a kántor (
120 VIII| gyönyörûség elolvasni, de csak az volt örökké az indorsata,
121 VIII| hogy úgy, majd utánanéz - de sohase történt semmi.~Végre
122 VIII| mégiscsak okos ez a Mácsik. De most már ebbe a deputációba
123 VIII| zsíros hajú Ujlaki Gábort, de még kevésbé a pocakos Piry
124 VIII| ezt a gyalázatos csalást. De ha esze van, rájön, mert
125 VIII| kegyesen fogadta ugyan, de megtagadta a kérésüket.~-
126 VIII| elõlépett a nagy Mácsik:~- De hiszen megígérte fenséged
127 VIII| asszonyoknak.~A nádor zavarba jött, de nem tett rá kellemetlen
128 VIII| hogy betegen feküszik, de már útban van, hogy ez vagy
129 VIII| neki a kívánság. Õ értette, de el nem mondhatta.~- Nehogy
130 IX | bútorokat; elköltözött, de nem kellett neki tartáspénz -
131 IX | Már régen gyöngélkedett, de a mellbetegséggel ki lehet
132 IX | megsegíti a pemete, bojtorján, de az sem használt neki. Hátha
133 IX | ügyelne, meg a Piry uraméra.~De már erre a célzásra elhagyta
134 IX | Elhalványodék erre Toldy, de mégis hetykén kiáltotta
135 IX | nekem magamnak derogál.«~De meg is tette Chalupka.~Úgy
136 IX | viszi a pört tovább is?~- De mikor egy csöpp érdeke sincs
137 IX | Mikor nõtt meg ez így? De milyen szép, mint a fiók
138 IX | még gondolatait rendezni, de már érezte, hogy hol fáj.
139 IX | Mácsik meg õt kedvelte meg, de csak úgy, mint a medve az
140 IX | Baros Anna visszacsipkedte, de az csak olyan volt neki,
141 IX | hatott a hiú kényes nemesre - de nem vette le a lábáról.
142 IX | szemét gyönyörködésében, de mintegy belsõ ösztönbõl
143 IX | van, domine spectabilis, de ha a molnár jön, s felkavarja
144 IX | állhatta meg kérdés nélkül:~- De hát vetett-e már rügyöt?~
145 IX | vagy tehetetlenné tenni.~De ebbõl a két »vagy«-ból könnyû
146 IX | csak hitvány ólomdarabka, de ha lõnek vele, mégis sebesebben
147 IX | eszeveszettség az egész terv, de arra elég jó, hogy fel lehet
148 IX | gyanánt ették meg kenyérrel. De úgy kell Barosnénak, minek
149 IX | ezek voltak a szavai -, de azért semmit se csinált.~
150 IX | lehetett ez tegnap is -, de Mácsik csak ma hallotta.
151 IX | szürke volt tán a füstje, de violaszínû. Biri kis fehér
152 IX | is volt az csörömpölés, de zene. Olyan helyrevaló kis
153 IX | Priboly folyócska se Duna, de az is megárad néha, s felnyúl
154 IX | nõ, hogy azt elsodorja… De hát még a Duna?…~Tudnivaló
155 IX | amihez fölösleges a tanú.~De már ezt nem szabad elhinni,
156 IX | Nem lett nagyon magas, de ki volt fejlõdve tökéletesen.
157 IX | tökéletesen. Termete szép arányos, de nem ártott volna, ha csípõkben
158 IX | vala kellemes a szemnek, de tapintása valóságos drót,
159 IX | csodálatosan nézett rá, de olyan csodálatosan, hogy
160 IX | amit nem tudott elolvasni, de amit mégis megértett.~A
161 IX | tagadta mindenki elõtt, de nem ért semmit, kitört rajta,
162 IX | ruhája suhogását hallotta, de bezzeg kialudt a fény, valahányszor
163 IX | mese szerint a lesti tót. De nem is nagyon mese az!~A
164 IX | szereti, akkor el is veszi. De vajon mit mond majd hozzá
165 IX | lenni nyájas, hû barátja… De ha Mácsik jön estefelé (
166 IX | ha Mácsik jön estefelé (de milyen szépen van megfésülve,
167 IX | venni a leányka jövõjét, de õelõtte csak egy szempont
168 IX | többre a világon senkit, de Birike nem e világból való
169 IX | szégyenletében, ha megtudják. De nem! A nagy erejû Mácsik
170 IX | sóhajtott fel lehangoltan -, de magamra vállaltam.~- Úgy?
171 IX | Mácsik mereven nézett rá, de minden gyanú nélkül.~- Nem
172 IX | tesz, mintha nem tudná. De nagy ravasz maga, de nagy
173 IX | tudná. De nagy ravasz maga, de nagy ravasz. Hiába rázza
174 IX | voltam a megboldogultnak? De ne menjünk messze. Itt van
175 IX | mosolyog csöndesen, édesdeden.~De Barosné rászegzett kérdõ
176 IX | megvallom, szeretném is, de… nem hiszem… lehetetlen
177 IX | ketten, a világ fog elmúlni.~De nem múlt el, s õk arra ocsúdtak
178 X | József uramat Bodonyban), de hogy elevenen járó-kelõ
179 X | nem a régi nemesség többé. De legalább abból való. Fel
180 X | voltak hibái, nagy hibái, de e hibákban is mennyi fény,
181 X | méretei meg vannak benne, de ezt mind nevetségessé teszik
182 X | terveket hozna a régiekhez. De Birikével mire megy? Hát
183 X | vagy lovat vasaltattak ott.~De ez se tartott sokáig. Mert
184 X | Vihetik, hiszen vihetik, de õneki olyan végtelenül puszta,
185 X | nagyokat röhögött Chalupka, de csak nem bírta vidámságra
186 X | mellényét széteresztve:~- Phü! de melegem van, öreg! Mindjárt
187 X | voltam egyszer kendõváltáson, de annyit ittam, hogy mikor
188 X | keresett itt valaki délután?~- De bizony itt volt az öreg
189 X | szeretem - dörmögé Mácsik. - De csukd be az ablakot, mert
190 X | szólítgatta néhányszor, de nem felelt neki. Elment
191 X | nehéz hörgését és nyögéseit. De bizony bemegy, felkölti
192 X | embert? mit akarsz? No, de nem bánom, hogy felköltöttél.
193 X | hogy meg nem haraptak.~- De iszen meg vagyok én már
194 X | az almáriom háta mögött, de meg ne rágd nagyon a csutoráját,
195 X | letért az egyenes lineáról, de hát a kék vér, sûrû vér.
196 X | Nekem ismerõsöm, az igaz, de neked a rokonod, becsületes,
197 X | neked a rokonod, becsületes, de nagyon szegény.~- Mi? Lesoványodott
198 X | van egy szép leánykája.~- De már az se hiba, Chalupka.
199 X | súgott valamit a két medve, de eltitkolod elõttem.~- Azt
200 X | laknak. Tudod már?~- Tudom, de hogy aztán te mit mondasz
201 X | Mácsik maga is sápadt volt, de azért méltóság ömlött el
202 X | odaszóltak rá. »Úgy van! Igaz!« de a nagy többség lehurrogatta
203 X | voltak a kartácsoló kefe.~De már erre rákvörös lett Mácsik,
204 X | így volt, mindég így lesz. De én rajtam ki nem fogtak.
205 X | hívattam kegyelmeteket.~De mikor aztán lassankint elkocogtak
206 X | valami acélrugó lökné fel. De a szakállán, mely koszorúképpen
207 XI | Egerbe az apácazárdába.~De a helység egyéb házaiban
208 XI | tizedrészét sem lehetett elvinni. De minek? Hiszen amerre mennek,
209 XI | Rékyné torán.) Nem szép, de úgy híresztelték, csinos
210 XI | valamicskéje tagadhatatlan, de a szemes követek azt találták,
211 XI | Kisgálynak Laczkó Magduskához, de hiába. (Nyápic még a leány,
212 XI | Mondhatom szép kis béka.~- Igen, de már menyasszony.~- Baj is
213 XI | Laczkó Benedekhez délebédre, de ott meg az történt, hogy
214 XI | kell vetni mindent. Hej, de vakok voltunk milyen vakok!
215 XI | Az anyja még ahogy úgy - de Boldizsár most is leszopta
216 XI | azzal a korhely Chalupkával.~De mikor a dínom-dánom után
217 XI | mindég hidegebb-hidegebb, de a hiúság árnyék: nõ az estével.~
218 XI | este a szép asszonynál, de már kezdett délután lenni.~
219 XI | A férfiakban hitt még, de nem hitt a tükörben. Pedig
220 XI | nem mert ugyan sürgetni, de a becsület elõbb-utóbb belenógatja.~
221 XI | határig.~Chalupka útra kelt, de jobb talán, ha el se beszélem
222 XI | abból a szép lánykából? De már mégis ilyet tenni! Legalább
223 XI | gondolatok közt ért a színházhoz, de Ilonkával nem beszélhetett,
224 XI | meglehet, találkozik Gáborral. De hiába kutatta fel a földszintet
225 XI | volt az a nápolyi király, de Laczkó Gábor. Testestõl-lelkestõl
226 XI | a szicíliai udvarnál.~- De nekem öcsém a Laczkó Gábor.~-
227 XI | soha ilyen unalmas percek! De mégiscsak elmúltak. S amint
228 XI | lihegte utánok iramodva, de amint közel ért, hogy Gábor
229 XI | Ilonka elhagyja a beszédet. De a csevegõ szájacska egyre
230 XII | elég. Cliónak mestersége: de Clio is ugyan mit írna falusi
231 XII | megölt daliáit költögetnék… De iszen nem ébrednek már azok
232 XII | Chalupka is ott volt Gábornál, de még nem is beszélt vele.
233 XII | legalábbis négyszer annyi.~- De honnan veszem? - tépelõdék
234 XII | melyet Chalupka visszahozott, de mely csakhamar elolvadott
235 XII | kitelik bõven a pörbõl, de a szegény Sármány odavan
236 XII | kerülni látszik Mácsikot.~De hát ki törõdne annak a hóbortjaival?
237 XII | elmúlt a kitûzött idõ is, de Gábor csak nem jött… Mácsik
238 XII | megfõzte a fodormentát, de Mácsik még attól se tudott
239 XII | az arra termett kezeivel, de csak azt vallotta, hogy
240 XII | reggel felé aludott el, de akkor aztán olyan édesdeden,
241 XII | Ejnye, sógorasszony az? De megváltozott a hangja! Mindjárt
242 XII | Mindég mondtam. Megmondtam. De nem hallgatnak az emberre.
243 XII | hörgé kezeit tördelve.~De már erre egyszerre elmúlt
244 XII | Ilyet tenni, ilyet tenni. De hát miféle gazember lehet,
245 XII | hirtelenében a meztelen nyakára.~- De hát kirõl prédikál kegyelmed? -
246 XIII| Az éj csak fekete most, de nem nyugalmas, csendje megvan,
247 XIII| nyugalmas, csendje megvan, de békéje nincs, ha lekapcsolja
248 XIII| ember, becsületes ember, de szörnyû, ha megharagszik.
249 XIII| Hej, ha tudnád, ha tudnád… De mármost eredj fiam, én is
250 XIII| teszed, ha nem hallgatsz rám, de én mégis azt mondom, ne
251 XIII| se volna nagy mulatság, de a szegény anyád se szeretné.
252 XIII| a kocsira, és menjetek, de - nini, ne a ballábbal szállj
253 XIII| együtt várjuk, olyan jó lesz, de olyan jó lesz.«~A boldog
254 XIII| marad… egészen neki.~»No, de most fel kell kelni (a piciny
255 XIII| vagyunk… Az uram tudod… No, de õ se rossz ember… Elment
256 XIII| csak apátok! Szegény uram, de kár, hogy elment! Nem adnám
257 XIII| akasztófa alá. Jókor érsz oda. De nem… nem hagylak a hóhérnak,
258 XIII| most már haragban égett, de tekintete még most is esdõ
259 XIII| elõbb adja elõ uracskám, de rögtön, a tízezer forintunkat,
260 XIII| szekrénybe fogózva az ablaknál, de csak mégis türtõztette magát.
261 XIII| semmit a gyalázó szitkokból, de azoknak a szegény asszonyoknak
262 XIII| egyszerre s aztán elfut; de te tíz éve tartod kezedet
263 XIII| mögött a gaz cinkosaiddal… de csak itt volna az a vén
264 XIII| fiatalember! Mit tettél? De így van. Mondtam mindég.
265 XIII| gyaláztál, megtapostál, de hogy a feleségemet merte
266 XIII| s maga is összerogyott, de a földön még rúgott és karmolt.~-
267 XIII| fiacskám… Gábor, Gábor!~De már korlátlan úr volt fölötte
268 XIII| kikötni, s ilyen módon… de ilyen módon…«~Hanem a szörnyülködés
269 XIII| sóhajjal kinyitotta a szemét, de még mozdulni nem bírt: mit
270 XIII| Megérdemelte?… Talán… de ti nem érdemeltétek meg,
271 XIII| még olyan nagyon rettegni, de sejteni már kezdte, hogy
272 XIII| még hátra, kislányocskám. De ne reszkess. Isten szent
273 XIV | MEGINDUL A ROZSDÁS VITÉZ~De mondhatta Gábornak, ne féljen,
274 XIV | Eljön, okvetlenül eljön. De milyen találkozás lesz az!
275 XIV | megtöltötte a Laczkó-udvart.~De e füstön keresztül is meglátta
276 XIV | Még kopog is az ajtón.~De már azt nem hallja Gábor.
277 XIV | alázatos, szerény hangot, de még mindig nincs ébren,
278 XIV | asszonyi állatot? Oh, oh, de restellem… de restellem.~
279 XIV | állatot? Oh, oh, de restellem… de restellem.~De már erre aztán
280 XIV | restellem… de restellem.~De már erre aztán kezd lassankint
281 XIV | nénivel. Beösmerem, belátom. De a feleségemet sértegette,
282 XIV | Vége van. Megnyertük volna. De mit ér, ha semmi patrónus
283 XIV | széket, s odavitte neki, de nem ült rá.~- Megyek, tekintetes
284 XIV | utána, marasztalta volna, de nem bírt szóhoz jutni bámulásában.
285 XIV | lekapják elõtte a kalapot - de már összesúgnak utca hosszát,
286 XIV | volna elõ magát ilyesmi.~De amint lassan-lassan oszladozni
287 XIV | ilyenkor? Én asszony vagyok, de ha nem nézném, hogy két
288 XIV | a piszkafával.~- Ej haj, de kényes vagy Borka! - förmedt
289 XIV | hogy isten bocsássa meg, de imádkozni tudnék hozzá.
290 XIV | s elmegy a tábor után, de csak annyit mert, hogy kerülgetni
291 XIV | felelte az öreg szórakozottan, de valószínû nem tudta, mit
292 XIV | Máskor fütyölésre fordította, de ez még sokkal szomorúbb
293 XIV | pusztuljanak - mondá ridegen, de mégis szomorúan. - Nem érted
294 XIV | keserûség volt a hangjában, de olyan, hogy az ember pára
295 XIV | mutatott, hogy közéjök áll, de mindig bizonyos tartózkodással
296 XIV | Anyja bizony a kutyának, de nem nekem!~S ezzel olyat
297 XIV | mintha zsombék pora lennének.~De ez a kitörés csak egy pillanatig
298 XIV | igazán azt mondta? Jaj, de nagy bolond is az ember,
299 XIV | ember, Miska fiam. Ejnye, de furcsa, hogy ezt mondta.~
300 XIV | nem láthatta mi történt, de a kopogás egyre erõsebb
301 XIV | fogd meg és hozd ide.~- De hátha többen vannak - ellenveté
302 XIV | összefogdosom én valamennyit. De egy-kettõért restellem felhúzni
303 XIV | be a meztelen lábába.). De csakhamar lihegve csörtetett
304 XIV | hiába! Aztán úgy ránézett, de olyan furcsán nézte, mintha
305 XIV | nagy mondanivalója lenne. De kár, hogy nem érti!~Pedig
306 XV | volt gyõzõdve róla, hogy de már ezt Bécs is megérzi.
307 XV | csak modor volt már nála.~- De bizony mondott valamit -
308 XV | láthatták benne a régi Mácsikot, de ez is csak illúzió volt.
309 XV | Voltak még föllobbanásai, de ezek már nem gyújtottak.
310 XV | föllobbanó nagyravágyással.~De lassan-lassan a nagyravágyása
311 XV | dolga volt szabót hajhászni, de a fátum úgy akarta, sehogy
312 XV | az õ ruhája többet ér, de meg azonfölül, miképp ösmer
313 XV | idegen ember gúnyájában?~De a Chalupka rábeszélõ tehetsége
314 XV | ösmerte volna a gazdáját. De azért szinte érzi az uniformist,
315 XV | itt járt Georgius Mácsik!~De alig volt ideje mondani,
316 XV | borzongás futotta át idegeit, de a golyók süvítése lassankint
317 XV | visszasüvítették a Laczkó-nevet.~De jól is viselték magukat
318 XV | azután õ maga is lefordult, de nem érhetett le a gyepre,
319 XV | pillanatban futott oda Filcsik is, de szavak nem jöttek ajkaira.
320 Fug | DOMINE CHALUPKA~1881~ ~De hát ki ez a Chalupka?~Az
321 Fug | szegény férgeket is táplálnák; de minek is táplálnák, hiszen
322 Fug | a Chalupka?~Peregrinus, de mégse peregrinus, mert foglalkozása
323 Fug | bajjal, gonddal miattuk!~De csak mindenütt megvigasztalódik
324 Fug | helyütt… egy helyütt, - de vajon hol is, merre is -
325 Fug | szegény ember gond nélkül is!~De mindez régi dolog már, Chalupka
326 Fug | felugrik, el akar futni, de az ijedtség uralmába vette
327 Fug | behunyja, hogy ne lásson, de lát: a hulla le van festve
328 Fug | Blikk?~Ha meg tudná mondani!~De ha meg nem mondja, legalább
329 Fug | ijedtség rokon érzelem, de mint az ugyanazon darab
330 Fug | toronynak szólnak a harangjai, de egyetlenegy zokogó hang
331 Fug | az isteni mûszerkezetet!~De az isteni mûszerkezet erõszakosan
332 Fug | ma - halva. Este vártam, de legkevésbé sem jutott eszembe
333 Fug | szorítva. Régi praxis…~- Régi, de jó. Aki oka az oknak, okozója
334 Fug | szerencsétlenség is lehetne; de ez esetben nem lett volna
335 Fug | csomó oldódzik, doktor. De én mégis azt mondom: asszony
336 Fug | hullára. Egyebet nem tud.~- De ha tegnap is ott kaszáltál,
337 Fug | Bajos vón’ megmondani, de ahogy körülnéztem… ~- Láttál
338 Fug | már a margóra került. No, de Kléner úron sem könnyû ám
339 Fug | szót. Ez elvitázhatlan! De mi következik ebbõl?~- Sok
340 Fug | puskáját.~- Igen, barátom, de miért van a csõ golyóra
341 Fug | kitõl mindenki irtózott. De miért? Valami ösztönszerû
342 Fug | fölhajhászott mindent. De az említett verseken kívül,
343 Fug | édes Pintér úr, bizonyára. De én a törvény, õfelsége a
344 Fug | törõdött, vén ember vagyok, de nemes ember is. Egy jó kardvas
345 Fug | szerény mezei virág mellett?~De már ezt a floszkulust csakugyan
346 Fug | nem nyelt el a levegõ.~- De ez az eltakarítatlan holttest… -
347 Fug | sütkérezni a napra. No, de az idõ megenyhít mindent
348 Fug | Dejszen ma ne jöjjön senki. De hát ugyan ki is jöhetne
349 Fug | tûnik el a bokrok közt, de csak egy pillanatra, a másikban
350 Fug | hogy »kezeit csókolom«.~No, de ez nem tartott sokáig, a
351 Fug | akik legjobban tudják, de nem beszélik ki az édes
352 Fug | lüktettek a felindulástól, de egyetlen szót sem hallatott.
353 Fug | mogorva, levert kedélyû.~De a szeretõ leány tudott annak
354 Fug | helyet a gyeppamlagon - de okvetlenül szükség kegyedhez
355 Fug | szeretem õt teljes szívembõl. De kicsoda ön?~- Mindenesetre
356 Fug | sem szerettem kívüle.~- De kegyedet kívüle is szerették
357 Fug | Nyugodtan készült távozni, de Éva útját állta. ~- Tudni
358 Fug | kiáltott fel az ügyvéd, de kiáltása egy velõt hasító
359 Fug | kelepelt a rothadt karón; de a nap olyan sötét arcokat
360 Fug | Én sem ültem itt hiába…~(De nem ám, gondolta az orvos,
361 Fug | bizonyosan Évikéhez ment. De mehetett-e oda a tegnapi
362 Fug | Nem, semmi esetre sem! Eh! de hát ki felel nekem arról,
363 Fug | nem látta-e a grófot? »De bizony láttam«, felelt a
364 Fug | fák, virágok mosolyogtak, de nekem úgy tetszett, hogy
365 Fug | ordíték s befogtam füleimet, de a csodálatos hangok még
366 Fug | feléleszteni zsibbadtságából, de egy átkozott darázs a nyitott
367 Fug | kezdtem tölteni puskámat. De csakhamar neszt hallottam
368 Fug | máskor föl sem tûnt volna, de most nem bírtam szabadulni
369 Fug | fegyverét õ is felemelte volna, de semmirõl sem vagyok bizonyos;
370 Fug | lelkiismeretem ólomsúlya alatt, de csalódtam, s még talán könnyebbségemre
371 Fug | egyáltalán tartani szoktam. Nos, de föltéve, hogy bebizonyítható
372 Fug | ösmernem, hogy igaza lehet, de én mégis látni óhajtanám
373 Fug | lehetnek, sõt vannak is. De mit ér az? Nem mindegy-e,
374 Fug | az emberi társadalomból, de énjének egy másolata megmarad
375 Fug | az eleven, igazi bûnös, de szeretném, ha az itt maradt
376 Fug | ott ültek arcán, homlokán, de nem bírt azoknak Kléner
377 Fug | segítségére jövén tõszomszédjának; de értelmes hangot nem volt
378 Fug | magamtól is eljutottam volna, de késõbb.~Pintér tanulta valaha
379 Fug | egyszer megbocsátok önnek, de csak oly föltétel alatt,
380 Fug | sebesen vagy lassabban, de mindig szabálytalan lépésekkel
381 Fug | valósággal!~- Bocsánat, de én semmit sem tagadtam el.
382 Fug | délután puskáját golyóra, de csak az egyik csövet volt
383 Fug | sárkányt, az lecsattant, de fegyvere nem sült el: bizonyítja
384 Fug | összerepesztve talált kapszli; de ugyanazon pillanatban kellett
385 Fug | nagy mester, ügyes fickó, de az öreg Kléner eszén nem
386 Fug | nagy bûn terhét megbírta, de a nagy öröm leverte lábáról.~-
387 Fug | ha majd nem leszek. No, de a halál még bizonyára messze
388 Fug | prüsszentéseire föleszmélt Daróczy, de szólni nem tudott még most
389 Fug | megjelenik napról-napra, de az a bizonyos név egyre
|