Rész

 1 II |         megdühösítik; egyszóval rettenetes ember, akivel nem jó kikötni.~
 2 II |        volt a világon, akitõl a rettenetes Mácsik elfogadta a bizalmaskodó
 3 III|         a rögök dübörgése mégis rettenetes. A hang, amit a néma koporsó
 4 III|       adott már valakinek, ha a rettenetes Mácsik jó szemmel nézett
 5 VI |         ügyelt, mi lesz ebbõl a rettenetes esetbõl.~S ím az lett, hogy
 6 XI | szentlélek, mit fõzzek én ilyen rettenetes nagy úrnak?~Amit fõzött,
 7 XII|    udvaron, az mind szétszaladt rettenetes hangjától, mely úgy recsegett-ropogott
 8 XIV|       tömegek húzódnak meglátni rettenetes bosszúállását.~Kopp, kopp!…
 9 XIV|     rajta a szeme. Erõs valami, rettenetes erõs lehet az! Csakhogy
10 XIV|    siheder által…~Hallatlan ez, rettenetes ez, még gondolatnak is,
11 XIV|        Éppen azért, fiacskám.~S rettenetes mély keserûség volt a hangjában,
12 XV |    megdagadt. Volt benne valami rettenetes.~- Ide mellém, pribolyiak!