Rész
1 I | összeült, elõjöttek a fi- és nõi ágak, võk, sógorok és
2 I | és nõi ágak, võk, sógorok és mindennemû oldalrokonok
3 I | hát nem unalmaskodom vele és csak annyit mondok el, amennyi
4 I | hát ezt az elszármazást és visszaszármazást nemigen
5 I | tulajdonjoga annak rendje és módja szerint inkvirálható
6 II | birkózásban, hanem az elöljáróság és eklézsia előtt is.~Lassan
7 II | mikor tekintélyesebb lett, és senki sem mert vele kötekedni,
8 II | lesütötte a maga szemét.~És ez a félelem, mely zsarnoki
9 II | pribolyi bocskoros nemesek és parasztok között, ráragadt
10 II | vármegyére is.~A vicispánok és szolgabírák, amint váltakozának
11 II | hivatalra csapkodta az ajtókat és káromkodott. Sohasem volt
12 II | félelmet minden irányban és a tiszteletet is. Jézus
13 II | halt meg, miért halt meg és miképpen? A szegedi sótárnál
14 II | Laczkó-nemzetség földjei és rétjei. Hja, nincs az másképp,
15 II | míg vékony lábszárai bõ és alul fölgyûrt hamuszín bugyogóban
16 II | valami történet fûzõdik, és az egyik sem áll összefüggésben
17 II | Felsõ-Magyarországon minden kastély, és ahová ér, ott öltözködik
18 III | szoknyáját, mert szaladva jött és éppen nem törődött a ruháival.
19 III | semmi különbség a felvég és alvég között; ugyanolyan
20 III | szalmafedeles viskók itt is, kémény és tûzfal nélkül, legfeljebb
21 III | származása: a tulipánok és griffmadarak közé oda van
22 III | Laczkó-famíliáé, Istvánok és Péterek sokasága ez, kiket
23 III | pedig. Száztíz hold Zobolán és az ingóságok, az instrukció…
24 III | talán le kellene hajolni és megcsókolni azt a kezet, -
25 III | a falun. Hol-hol megállt és megtörülte izzadó homlokát. »
26 III | a nagy Mácsik mosolyogva és barackot csattantott fejére
27 III | útközben, leemelték kalapjaikat és keresztet vetettek magukra:~»
28 III | Ej hát mi lenne?… Megnõ és férjhez megy. Igaz-e vajon,
29 III | temetõbõl Toldy Mihály uram és Piry Barnabásné asszonyom
30 III | láttak, azalatt a szembejövõk és utánukmenõk õket szólták
31 IV | is volt valami nagy szél, és nem is volt valami sok dolga
32 IV | megvigyázza.~Balján Laczkó Péterné és leánya, akikkel szembe Laczkó
33 IV | suttogva, titkosan mosolyogva és lelkesedéssel, valamennyi
34 IV | hogy aztán annak rendje és módja szerint megejtessék
35 IV | Békés megyében.~Laczkó Dénes és Kõváry Mihály uram pedig
36 IV | fizetendõ a gyermek nevelésére és úri módban való fenntartására.~-
37 IV | hát azt mondom komolyan - és a nagy Mácsik az asztalra
38 IV | kell hagyni a kishitûséget és irigykedést.~Mindenki megszeppenve
39 IV | ki hálóikat az asszonyok és hajadonok. Pedig megárthatna
40 IV | dehonesztálnak, én nem fogom eltûrni.~És a csípõjére tette kezét,
41 IV | kezdj velem, azt mondom…~És mérgesen dobbantott a lábaival,
42 V | elfeledtem elmondani, kik, mik és minők voltak. Pedig úgy
43 V | hatalmas feje, nagy homlokával és a kiálló pofacsontokkal,
44 V | fölveszi a vándorbotot, és odább megy - a szomszéd
45 V | harmadik nap a patkányok és poloskák kiirtását eszközli
46 V | eszközli különbözõ szerekkel és hókuszpókuszokkal, a negyedik
47 V | Arra való Ferdinánd! (És nem arra való a gazember,
48 V | fölváltva Laczkó Boldizsár uram és Piry Barnabásné asszonyom
49 V | pecsenyékkel, kalácsokkal és boroskancsókkal rakott asztalnál.~
50 V | ahogy gondolná az ember.~És felhörpentett, a nyelvével
51 V | homlokokra? Az lenne az okos és híres munka. A világ legnagyobb
52 V | Torkodig ér a szegénység, és aranyhegyekrõl álmodozol.
53 VI | falu, pedig csak a Laczkók és a Laczkó-anyák a fiaikkal.
54 VI | hordott körbe mákos patkót és malomkalácsot), megint csak
55 VI | szemedet a keszkenõddel, és emeld fel fejedet magasra.
56 VI | anyósa volt Filcsiknek, és alig látott már valamit.~-
57 VI | elõre is nagy tiszteletet és elnézést tanúsítottak mindenfelé,
58 VI | az újdonatúj dolmánynak és nadrágnak, nekiiramodott
59 VI | ilyeténképpen:~- Nemes, nemzetes és vitézlõ família! Minden
60 VI | megnõhessen, s mennybélieknek és földieknek tetszõ gyümölcsöket
61 VI | vadállatot, melynek önzés a neve, és az szép csendesen összezsugorodott,
62 VI | is. Visítottak, fütyültek és ugráltak, mint a majmok,
63 VI | tartott.~Ott künn a kapun és kerítéseken túl, csakhamar
64 VI | Mácsik-udvarban, s a nyílásokon és hasadékokon átvillogtak
65 VI | kíváncsi tekintetek. Asszony- és gyermekraj lepte el az utcát,
66 VI | bent, nagy éljenzésekben és kurjongatásokban tört ki
67 VI | az egyik Laczkó Bandinak és Laczkó Gergelynek. Különösen
68 VI | Boldizsárné felsikoltott és elájult. Bánták is azt most.
69 VI | általános tumultusba. Filcsik és Laczkó Mihály, aki még elõbb
70 VI | Gábort, odarohantak hozzá és fölemelték a vállaikra,
71 VI | ahogy a diétai követeket és az igazi vicispánokat szokás.
72 VI | volt hatva a lelkesedéstõl és örömtõl, csak maga az ünnepelt
73 VII | legyen, amiképp azt a dekórum és a Laczkó Gábor megkívánja.~
74 VII | mint közönséges mellényeket és nadrágokat a környék legényei
75 VII | azért, hogy elvették tõle. És van bizonyos láthatatlan
76 VII | kinevezett szolgabíráknak és vicenótáriusoknak, pandúroknak
77 VII | vicenótáriusoknak, pandúroknak és rablóknak. A pandúrok elfogdosták
78 VII | abból a nagy tisztességbõl és becsületbõl semmit sem akarnának
79 VII | éljent kiáltottak, Gábor és Mácsik kezet szorítottak
80 VII | Mivelhogy a nagy bölcsességnek és meggondolásnak miatta rendesen
81 VII | Mert mennydörgõs vihar és ezer vasmacska… mindjárt
82 VII | az egész családi plénumot és a békési pört, mely a mozgató
83 VII | Lázár figyelmesen hallgatta és káromkodott közbe retteneteseket
84 VII | káromkodott közbe retteneteseket és csapkodta nagy tajtékpipáját
85 VII | talán az egész vármegyét, és maguk is kapálják meg az
86 VII | meg fõjegyzõnek. A karok és rendek, a régi visszaszállingózott
87 VII | ebbõl az lett, hogy a rendek és karok is sértõdve összesúgtak,
88 VII | ahogy beszéltek. A karok és rendek látván immár hajadonfõvel
89 VII | hajadonfõvel a fõispánt és fõjegyzõt, azt súgja Plachy
90 VII | kalapja, csak a fõispán és szolgája ültek tisztességes
91 VII | úrnak, erõsnek, bátornak és kötekedõnek, mert az az
92 VII | otthonitól, mert az lusta és tehetetlen), hadd folytassa,
93 VII | Chalupka a fiút megnézni, és a pénzt is mindig elhozza,
94 VIII| csinálják a történelmet, a békét és háborúságot.~Ne lett volna
95 VIII| Barnabást, hanem lányok és menyecskék vigyék a pribolyi
96 VIII| agarakkal Bodony, Gály, Kiskér és Zobola! Most már õk vannak
97 VIII| eljön, tán még donációkat és új címereket is osztogat
98 VIII| udvaroltak.~Nagy volt a pompa és fény, bandérium, mozsárdurrogás,
99 VIII| a szép asszony, nemzetes és nagyságos Baros Anna künn
100 VIII| dolog az, hogy a vicispán és a többi megyei urak (hordta
101 IX | Laczkók sírtak keservesen, és Chalupka is zokogott, mintha
102 IX | ment hazafelé Baros Anna és Birike között. Utánuk, elõttük
103 IX | bizony üres lesz otthon a ház és szomorú - folytatta az úrnõ. -
104 IX | jöjjön el hozzánk ebédre és vacsorára egy ideig. Holnap
105 IX | neki az ereje, a durvasága és észjárása. »Olyan ez a Mácsik -
106 IX | éltesse nemes, nemzetes és vitézlõ Mácsik György uramat,
107 IX | talyicska mozgott, a bodonyi és pribolyi szekeresek a kavicsot
108 IX | fátyolt: - Minek az? - mondá és elhajította.~Kezdte megszokni
109 IX | hogy ki sem lehet mondani.~És ebben a kínos zavarban minden
110 IX | suttogtak a fák köröskörül, és a madarak énekeltek.~Hiszen
111 IX | kényére bízni nem illendõ és nem tisztességes, ha mindjárt
112 IX | fürdõbe? Mert szebb nálánál. És mert - úgy beszélik a csintalan
113 IX | tapintása valóságos drót, és mégis a szemek szelíd nézése
114 IX | mégis a szemek szelíd nézése és az egész alakban, arcban
115 IX | Gyakran odahívta magához és megsimogatta barackvirágszín
116 IX | mert mindjárt meghalok.~És azután olyan csodálatosan
117 IX | méhes elõtt néhány verbéna és rezeda volt elültetve a
118 IX | rezedaszálat.~Orrához vitte és megszagolta.~Kukrrú! Búgtak
119 IX | ahol búzát szárítottak és vásznakat fehérítettek;
120 IX | valakinek. Szép is, jó is, és a vagyonkája sem bolondság.~
121 IX | remegve az izgatottságtól. - És én megvallom, szeretném
122 IX | kezdtek a porcellán tányérok és poharak, s milyen megdicsõülés
123 IX | arra valók. (Biri elfordult és az ablakon át bámult ki
124 IX | bámult ki a szénaboglyákra és a szalmakazlakra; úgy látszott,
125 X | akartak az idõk felett, és nem ismerték a hadi taktikát:
126 X | keresztülvergõdtek, akik megmaradtak és itt vannak, azok már életrevalók,
127 X | nyilvánulnak emezeknek hibái és erényei. Nagy ambíciók levegõbe
128 X | nagy embernek a nyers váza és összes méretei meg vannak
129 X | Gara nádor leányát venné el és nem Réky Borbálát. Az új
130 X | a legfrissebb pletykákat és a csodálatos plánumokat
131 X | tréfálgatott az idegenekkel és a falubeliekkel, akik kereket
132 X | titokban a boszorkányok és rajtad nyargalnak a Gellértre.
133 X | elnézted magadat Chalupkának, és sokszor nyúltál az üveghez?
134 X | Lackó Márton, Lackó Pál és István, akinek az a félszemû
135 X | is, hogy nyaldossák körül és emésztik fel lassanként,
136 X | áthallotta Mácsik nehéz hörgését és nyögéseit. De bizony bemegy,
137 X | viaskodjék tovább a sárkányokkal.~És csakugyan ott feküdt a nagy
138 X | rágd nagyon a csutoráját, és ne szörtyögj vele, mert
139 X | most ide az ágy szélire, és beszélj nekem valamit arról
140 X | Csakhogy szilaj egy kicsit és önfejû. Azt mondja a szemembe,
141 X | rókamálos csurapéikban és különbözõ színû bekecseikben,
142 X | Mácsikhoz, a zúzmarás szakállak és fagyos bajuszokkal harmóniában
143 X | pandúr lenne, mely rendet és csendet tart a tömeg fölött.~-
144 X | a tömeg fölött.~- Húsból és vérbõl való emberek vagyunk
145 X | embereket legyõzik az indulatok és gerjedelmek. Mindég így
146 X | csiklandoznak: »Aludj«, és azt parancsolom az eszemnek,
147 X | Laczkó Istvánt, Laczkó Pált és Laczkó Györgyöt, hogy istennek
148 X | Laczkó-nemzetség hajadonai és özvegyei közül tetszés szerint
149 X | nem mûvelt ilyen csodát és fordulatot. Az õsz Laczkó
150 X | Csapody György pedig lehajolt és megcsókolta a kezét. Az
151 X | a deres hajszálakon fut és hirtelen eltûnik.~- Gyuri,
152 XI | egyéb házaiban is izgalmat és élénkséget keltett az új
153 XI | esetében diffikultásokat és javaslatokat tehessen a
154 XI | követeknek Mácsik nevében és érdekében. S valóban leginkább
155 XI | azt Mácsik a boldogultnál. És nincs is olyan nyelv nemzetes
156 XI | palóc-földrõl. A Laczkók és a Piry-família ott voltak
157 XI | barátom uramhoz«.~Volt öröm és zavar egyszerre, lótás-futás
158 XI | restórálta a vármegyét. A Laczkók és Piryék vótumjai ropogva
159 XI | fehértollasokat. A fõispán és a Mácsik emberei foglalták
160 XI | utána nyúlkálniok.~Barosné és Mácsik mindinkább belerángatván
161 XI | meghánytak-vetettek mindent a téli estéken és a tavasz elején. Úgyse volt
162 XI | veres nap a kalendáriumból, és a harmadikon mindjárt a
163 XI | kisasszony tudja.~- Úgy? No, és a kisasszony merre van?~-
164 XI | kiáltott rá Chalupka, és a Kerepesi útra sietett
165 XI | kutatta fel a földszintet és karzatot, Gábor nem volt
166 XI | népével, alabárdosokkal és apródokkal.~Chalupka összerázkódott,
167 XI | kihangzott a taps, a nevetés és a harsogó tetszészaj, mintha
168 XI | is kiment volna az epe, és amint eloltogatták a lámpákat
169 XI | terült végig az utcákon és téreken, mindenütt odarajzolta
170 XI | Mert én is okos vagyok… és mert tudom… igenis tudom
171 XII | az egyben…~A karancskeszi és romhányi erdõk akkor kezdték
172 XII | jártak az emberek csodájára, és a fejüket csóválták: bizony
173 XII | sánták, vakok, az aggastyánok és a gyerekek, a nagyon kis
174 XII | útibiztoshoz, mikor megjött:~- No, és mi újság a pörben?~- Elhoztam -
175 XII | Köhögnek az ágyúk.~Vesztett és nyert csaták híre jött össze-vissza,
176 XII | nagyon türelmetlen lett és ideges. Sehol sem találta
177 XII | minden keserûség nélkül, és hátat fordított Chalupkának.~-
178 XII | pedig fogta a vándorbotját, és továbbállott.~Látta az ablakon
179 XII | Aki megáll az ablaknál, és megvetõleg nézi a távozó
180 XII | költötte fel a szolgálót és a kocsist, s már éppen a
181 XII | éppen a tehén megfejése és kihajtása iránt akart intézkedni,
182 XII | tûzbe gyulladt szeme, orra és egész arca, a kezeit pedig
183 XII | akinek otthon felesége és két kisgyermeke van, idegen
184 XII | asszony személlyel. Szégyen és gyalázat.~Filcsikné fogvacogva
185 XII | erre a nemzetes asszony, és sápadt arcán kiütõdött a
186 XII | közé annak a személynek és annak a kölyöknek. Hadd
187 XII | vissza a Sármány csikót és a família elprédált pénzét,
188 XIII| remegve reteszelik be a kapu- és házajtókat, mert sehol sincs
189 XIII| leszállnak fekhelyeikről, és eszeveszetten kukorékolnak,
190 XIII| rendeleteket, leveleket és híreket.~Tegnap is bent
191 XIII| hárman ültek, egy férfi és egy fiatal asszony a kicsinyével.
192 XIII| bölcsõt a szoba közepén… és láttam a nápolyi királyt
193 XIII| megkentétek-e lúdzsírral és mézzel amikor megszületett?
194 XIII| fel szaporán a kocsira, és menjetek, de - nini, ne
195 XIII| egészen fel volt öltözve, és a reggelijét szürcsölte
196 XIII| most már mi árvák leszünk - és megédesíti egy kis mondatkával
197 XIII| szinte örül, hogy a nagy baba és a »kis baba« neki marad…
198 XIII| megérezte a pecsenyeszagot és elillant. Uram én istenem!
199 XIII| de a földön még rúgott és karmolt.~- Meghalsz… meghalsz.~-
200 XIII| összefutottak a zajra emberek és asszonyok, s elkezdték hideg
201 XIII| nõttön-nõtt. Folyvást több és több ember gyûlt a Laczkó-udvarra,
202 XIII| Laczkó-udvarra, s fenyegetõ kiáltások és jajveszéklések hangzottak.~
203 XIII| ajtót.~Gábor utánaszökött, és kitárta a pitvarajtót.~-
204 XIII| hogy nyomban csönd támadt, és még a két vén szomszéd anyóka
205 XIII| férfi, aki fát szerezzen be és felvágja; az asszonyoknak
206 XIII| szent õfelsége velünk lesz!~És az ölébe vette menye boglyas
207 XIII| Itt vagyok én melletted, és itt van a lúgzó kád is a
208 XIV | egy óriás, mint a fönség és a hatalom megtestesülése,
209 XIV | feleségemet sértegette, és én olyan hirtelen haragú
210 XIV | kezeivel. Hangja is vékony és nyöszörgõ lett.~- Nem… senki
211 XIV | sem hibázott. Ott az… az! (És kezével a padlás felé mutatott.)
212 XIV | Alázatosan lehorgasztotta fejét és fázni látszott. Gábor kikereste
213 XIV | már híres Mácsik György! És ugyan hova mégysz? Talán
214 XIV | menni valakinek a toronyba és félreverni a harangokat!
215 XIV | egyetemben.~Miska lesütötte fejét és sóhajtott. Elevenére tapintottak
216 XIV | néztek ki, mint a kocsonya. És akármit tett, az mind oly
217 XIV | lehelet.~Amellett szelíd volt és jó. Némelykor félénk, mint
218 XIV | hatalmas ember behunyta szemeit és fölordított: »Üsd agyon
219 XIV | megint gyámoltalan lett és gyönge. Hadarva beszélt
220 XIV | gyönge. Hadarva beszélt és halkan. Ha valamit szólt
221 XIV | Te Miska, igazán elment? És mit mondott, hogy miért
222 XIV | föl.~- Ha tolvaj, fogd meg és hozd ide.~- De hátha többen
223 XIV | templomsoron át. A gyerekek és asszonyok, amerre mentek,
224 XV | míg annak az égő falvak és városok, ennek az emberi
225 XV | magam mellé veszlek fiam, és elfoglaljuk azt a Békést.
226 XV | Vagy hogy mindig lágy volt, és csak az õ eszük nem nyílt
227 XV | Sármányon is. Összevegyült ló és gazda vére.~Nagy feje aláhanyatlott,
228 Fug | URAIMÉK~CÍMŰ REGÉNY VÁZLATAI ÉS VÁLTOZATAI~
229 Fug | nem kíváncsi rájuk senki, és nincsen szüksége rájok senkinek.~
230 Fug | míg vékony lábszárai bõ és alul fölgyûrt hamuszín bugyogóban
231 Fug | valami história fûzõdik és az egyik sem áll összefüggésben
232 Fug | úr mindenütt otthon van.~És itt megint az a kérdés merül
233 Fug | Fölveszi a vándorbotot, és odébb megy a szomszéd úri
234 Fug | vén Chalupka, hány éves, és mióta csavarog így faluról
235 Fug | érdemesnek eszében tartani, és fumigálja, ami egy hitvány »
236 Fug | erősebben, mint a rum, és édesebb volt talán még a
237 Fug | amiben olyan szépen elférne ő és… és az a leány.~Eh, bolondság!
238 Fug | olyan szépen elférne ő és… és az a leány.~Eh, bolondság!
239 Fug | werkje, mint a rossz óráé.~És senki sem fogja tudni megreperálni.~
240 Fug | meg-megzörgeti a fűzfabokrokat és tompán elhallgat, mintha
241 Fug | fekszik a hulla mellett és nyalja a megaludt vért,
242 Fug | körülugrálja a véres tetemet és kínosan vonít fel; füleit
243 Fug | odapislog könnyű zsákmányra és meg sem moccan; egykedvűen
244 Fug | példát is mondhatnék rá) és irányt változtat a hullámzó
245 Fug | hozzávágódik a halott koponyájához és megkongatja.~A suhanc őrülten
246 Fug | valóságban megpillantotta, és le van festve a sötétségben
247 Fug | felrezzen a nyöszörgésre és megösmeri a vizslát.~- Blikk!
248 Fug | megviszik a parasztlegények és leányok édes üzenetét távoli
249 Fug | Istenem!…«~A meglepetés és ijedtség rokon érzelem,
250 Fug | papírdarabokat az utcákról és udvarokról, forgatta köröskörül
251 Fug | gyászzászlóba, kicsavarta és odavágta nyelestül a templom
252 Fug | Arcul ütötte a templomot és elsüvöltötte magát: »A nagy
253 Fug | A holttestet hazahozták és kiterítették a pompás márvány-csarnokban,
254 Fug | körül: »Az õsök nyomán.« És az utolsó gróf Perzse bizonyára
255 Fug | kaparja az ajtó deszkáját és a kuvik huhog a szélkakas
256 Fug | vizsgálóbíró, a törvényszéki orvos és jegyzõ megérkeztek. Az öreg,
257 Fug | szögletes arccsontokkal és karminpiros orral, fontos
258 Fug | állása tudatában nyakkendõjét és inggallérját megigazgatja,
259 Fug | a netán ráragadott port és behajtja rajta a margót.~-
260 Fug | hordozta végig a szobán szemeit és csak a Pintér Mihály uram
261 Fug | figyeljen a vizsgálatra és tanuljon.~Itt megint körülhordozta
262 Fug | megdörzsölte egy tarka zsebkendõvel és haragosan ráförmedt a jegyzõre.~-
263 Fug | golyó a szív táján ment be és az oldalbordák közé fúródott.~-
264 Fug | fel s alá, hol-hol megállt és azt dünnyögte: »nagyon komplikált«,
265 Fug | kérdésére elõadta, hogy tegnap és ma apósa rétjén kaszált,
266 Fug | ereszkedék le egy karszékbe és fennhéjázó tekintettel fordult
267 Fug | oly kitûnõ… A gyilkos lõ és világnak fut, az öldöklõ
268 Fug | talajba. A plánta megfogamzott és megizmosodott. (Mindig jó
269 Fug | következik ebbõl?~- Sok és semmi. Mindenesetre azonban
270 Fug | adatot, mely Perzse grófra és Daróczyra vonatkozott. Meg
271 Fug | sorakozni az Ebergényi- és a híres Tichborne-pörhöz
272 Fug | igazságszolgáltatás nyitott szemeit és szimatoló orrát el nem kerülhetik
273 Fug | hurcoltatni.~Kléner mosolygott és kezeit dörzsölte.~- Hova
274 Fug | Bizonyára…~Útközben hallgatag és gondolkozó volt, csupán
275 Fug | magát otthonosan érzõ szú és a lapos bödék nagy sokasága.
276 Fug | nem kell most a vendég! - és megfenyegette ujjaival a
277 Fug | szarka fecsegése most prózai; és végül, hogy valami nincs
278 Fug | meglátni a nõbõl.~A Pintér és Kléner urat hozó cséza mintha
279 Fug | hozzá, hogy nagyon esetlen és zavart volt, bemenet fejét
280 Fug | fel Évike sírva fakadva és szégyenülten futott a kertbe,
281 Fug | a szelencét, szippantott és mutatóujjával orrát mindkét
282 Fug | tied a dicsõség, az érdem és jutalom«.~Legelsõ dolga
283 Fug | még nedvesek a könnyektõl, és az arc alattuk már mosolyog.
284 Fug | még ha nem jól esik is« - és azt felelte Kléner úrnak: ~-
285 Fug | hogy tûzzem ki a napot és helyet, ahol velem egy gyöngéd
286 Fug | Látta azt lelki szemeivel és gyönyörködött benne, mint
287 Fug | A bíró hosszan nézett rá és oly gyöngéden, mint csak
288 Fug | s végigsietve az udvaron és szobán, hol az öreg Pintér
289 Fug | tekintetet vetett barátjára és egy fájdalmasat Évikére,
290 Fug | nyomban visszahúzódék; és a szarka is, mintha azt
291 Fug | domine, a corpus delictiket és a jegyzõkönyveket. Többé
292 Fug | kezdte a puskákat, a golyót és aktákat egy hosszú fekete
293 Fug | Daróczyt elõvezették, sápadt és levert volt. Gyenge, szakadozott
294 Fug | elutazásra. Megköszöntem és kijelentém, hogy szívességét
295 Fug | ordított fel indulatosan és arcul ütött. Vérem felforrt,
296 Fug | cselekednem. A felkorbácsolt düh és a bosszú gondolata messze
297 Fug | hol egy szegény fickóról és egy fõúrról van szó? Izgatottan
298 Fug | fájóbbnál fájóbb helyzeteket, és ki tudja azokat színezni,
299 Fug | körülöttem, fejem zúgni kezdett és e zúgáson mintegy átszûrõdve
300 Fug | belekapaszkodnak ruhámba és azt beszélik: »öld meg,
301 Fug | küldött értem. Puskámat és a tölténytáskát fölszedve,
302 Fug | egyszerre megállapodott és azt mondta érctelen, vontatott
303 Fug | kezdjen azzal valamit, és mindezekért csak azt kívánom,
304 Fug | A gróf gúnyosan nevetett és egy áriát kezdett dúdolni
305 Fug | kezdve, felém fordult.~A düh és bosszú pokoli lavinája önté
306 Fug | gyorsabban. Szánom bûnömet és megérdemlem a halált.~-
307 Fug | biztatja a kis Árpádkát és Töhötömöt, hogy katarceltlit
308 Fug | még nem vagyok készen.~- És ön megkísérlené? Igazán
309 Fug | nyomna az a latban? A gyilkos és kezdeményezõ mégis csak
310 Fug | összes tanúvallomásokat és bûnjeleket. ~- Ha kedve
311 Fug | sokkal nagyobb.~A jegyzõ és doktor villámhirtelen ugrottak
312 Fug | kiálták egyszerre az orvos és jegyzõ.~- Oh, oh! - hajtá
313 Fug | mint egy megvert gyermek és fölemelte a szelencét a
314 Fug | ön éles ész! Teringette!~És a derék ember méltán is
315 Fug | azokat formába öntöm, kisütöm és feltálalom. Ne piszkáljon
316 Fug | rendelt, magára zárta az ajtót és teljes másfél óráig idõzött
317 Fug | azért áll, mert Kis Gazsi és többek vallomása szerint
318 Fug | jönnie, mert Pintér Mihály és a mindenes vallomásából
319 Fug | ujjaival végigsimítá homlokát és lélegzetfojtva hallgatta
320 Fug | megölni. Puskáját fölemelte és célzott. A gróf arccal fordulva
321 Fug | arccal fordulva állt ön felé és éppen fegyverét töltötte,
322 Fug | szünetet tartott Kléner úr és hosszú lélegzetet vett.~-
323 Fug | kezét, aztán az orvossal és Cserepessel is kezet fogott.~-
324 Fug | pirosság, kihúzza szelencéjét és élvezeteset szippant belõle,
|