Rész

 1  V  |         Boldizsár úr, s ripacsos arcát mennyei világosság derûje
 2 VI  | csakugyan megtörülgette a nedves arcát, s elkezdett a könnyein
 3 IX  |     megsimogatta barackvirágszín arcát, szõke erõs haját, mely
 4 IX  |         nagy ember összerezzent. Arcát, homlokát a vér öntötte
 5 XII |         van, az ifjú a szeretõje arcát, az apa gyermekeinek vonásait.
 6 XIII|  röpködte körül dühtõl eltorzult arcát, úgy rohant a mellékszoba
 7 XIII|          addig csókolgatta forró arcát, míg csattanós piros ajkaival,
 8 XIV |          járt. Nem volt magánál. Arcát mély levertség viaszkszínûre
 9 XV  |    pöffeszkedõ rútnak mutatta az arcát, olyan görnyedtnek az alakját,
10 Fug |          szólt Kis Gazsi, jámbor arcát egészen a bíróhoz tolva.~-
11 Fug |           ha rideg, sápadt, síri arcát megpillantá. Még a vakokat
12 Fug |          gróf a tornácon állott; arcát sohasem láttam oly vidámnak,