Rész

 1 III |  lovának is nem valami Laczkó állt be!). De bizony vihették
 2  V  | szemeit a leány felé, aki ott állt a Laczkó Boldizsárné vállára
 3 VII |       ez odabilincselte, ahol állt, lába a földbe gyökerezett,
 4 VII |     úgy tetszett, sõt meg sem állt Vácon még csak egy verdung
 5 IX  |       talán nagyon is eleven. Állt biz ott a színben néha négy
 6 IX  |    virágokat, s örökös perben állt a megboldogulttal, kinek
 7 XI  |      volna váltani, mert most állt hatalmának tetõpontján.~
 8 XI  |       szót fogadott, strázsát állt az utcán, fel-alá járva
 9 XI  | lim-lommal, csak a legközepén állt egy drága bútor: egy kis
10 XIII|    kínosan hörgött, amint ott állt egy ócska szekrénybe fogózva
11 XV  |    ajkaira. Némán, megindulva állt, s levette a sipkáját.~Egy
12 Fug |        A gróf arccal fordulva állt ön felé és éppen fegyverét