Rész

 1 IV |          hát az ördög ösmerne rá hirtelen ezekre a városi emberekre,
 2 IV |        azt - vágott közbe Mácsik hirtelen elõlépve. - A dolog ki van
 3 IX |         Györgyhöz?~- Nem - szólt hirtelen fejét önérzetesen felemelve. -
 4 IX |         erejét, kevély öntudatát hirtelen visszaadná:~- Hát én bizony
 5  X |          Chalupka csodálkozott a hirtelen támadt jókedvén.~- Neked
 6  X |     fülembe! - rivallt rá Mácsik hirtelen fölugorva, mintha valami
 7  X |         deres hajszálakon fut és hirtelen eltûnik.~- Gyuri, te sírtál?~
 8 XII| nagykendõjét, kezébe kapva, amit hirtelen ért, egy lapátot, bõszülten
 9 XIV|          sértegette, és én olyan hirtelen haragú vagyok, hogy nem
10 Fug|         égbõl csöppent volna le, hirtelen berobog az udvarra.~A szõke
11 Fug|         rám nézett komoran, majd hirtelen lekapta rólam szemeit. Úgy