Rész
1 I | pedig az áll, hogy nemes Mácsik György, die Augusti 17,
2 I | Megesküdtek, s ezzel a derék Mácsik György bejutott a Laczkó-famíliába.
3 I | szert.~De nem is állította Mácsik György soha, hogy nem volt
4 I | Laczkó-família felvirágzása.~Mácsik György megtalálta egy napon
5 I | Terézia-beli diéta óta a világon!~Mácsik szíve dagadozott a büszkeségtõl,
6 I | egy sem azon a vidéken.~Mácsik ezalatt rendre vette a vármegye
7 II | se lehetett kapni a nagy Mácsik miatt; senki se mert vállalkozni
8 II | hát mégis jó volt a nagy Mácsik. A municipium bölcsessége
9 II | puska nem hord messzire (Mácsik György saját szavai).~Az
10 II | eszi az apró majorságokat. Mácsik nemesi házhelyének is csak
11 II | abbahagyni. Amit egyszer Mácsik György kimondott, az ki
12 II | kimondott, az ki van mondva. Mácsik György szava nem levegõ.
13 II | napon is ezen töprenkedék Mácsik a méhesben, nagy pipaszóval,
14 II | kiáltá eléje dörgõ hangon Mácsik, fel se pillantva a sajátszerû
15 II | erre kerültél?~- Eljöttem, Mácsik fiam, eljöttem - mondá a
16 II | itt pihensz a méhesben.~Mácsik csak most tekintett föl
17 II | No, igyál te is egyet!~Mácsik elfogadta a kulacsot, s
18 II | világon, akitõl a rettenetes Mácsik elfogadta a bizalmaskodó
19 II | bizonyosan megnyerjük - dünnyögte Mácsik s mélyen elgondolkozott.~
20 II | izét.~- Ne törõdj vele, Mácsik fiam. Nem bolondság az.
21 II | Jártál arra? - riadt fel Mácsik élénken - megtudtál-e valamit? -
22 II | Beszélj hát! - ugrott fel Mácsik izgatottan.~- Csak maradj
23 II | megsértette a törvényt.~Mácsik a fejével bólintott, hogy
24 II | száz keze van. Hallod-e Mácsik, száz keze van. Ti pedig
25 II | ábrázattal az emberek csúfjára…~Mácsik megsemmisülve értette el
26 II | csak méhek… apró kis méhek, Mácsik fiam - folytatá lágy tanácsadó
27 II | hangon.~- Persze! - lihegé Mácsik kedvetlenül. - De hát mi
28 II | üljön a vicispáni székben.~Mácsik szemei most dagadtak még
29 II | lehetetlen - sóhajtott fel Mácsik szomorúan, lelki szeme elé
30 II | tudhatta azt megmondani Mácsik elõre.~- Ejnye, forgós adta
31 II | eldönti a restórációkat.~Mácsik lélegzetelfojtva szívta
32 II | alispáni székbe, punktum.~Mácsik behunyta a szemeit, s arcán
33 II | no, legyen eszed, fiam Mácsik… Ne kellemetlenkedj az embernek.~
34 III | bolondozzon, Birike - szólt a nagy Mácsik elhűlve. - Nem lehet az!~
35 III | a dolog.~- Beszélni akar Mácsik bácsival, istenem, istenem…
36 III | Ejnye, ejnye - motyogá Mácsik kedvetlenül. - No, csak
37 III | Tûnõdnének: vajon hová szaladhat Mácsik György? Ej, lehet is olyan
38 III | olyan dolog a világon, hogy Mácsik Györgyöt megszalassza?~Végiglépkedett
39 III | fölveri, a baglyok meglakják.~Mácsik éppen most ért az ambitus
40 III | testamentumot.~- Hm! - mondá Mácsik.~A nótárius a kezeit dörzsölte,
41 III | Valami ez kérem szeretettel…~Mácsik egy megvetõ pillantást vetett
42 III | Nagyon halkan beszélt. Mácsik tölcsért csinált a tenyerébõl
43 III | Réky nevet is.~- Jó - mondá Mácsik, de azon az egy szón több
44 III | égbõl fogja nézni, hogy Mácsik György mivé nevel fel.«~
45 III | gazember! - szólt a nagy Mácsik mosolyogva és barackot csattantott
46 III | helyezkedvén, csúfneveket kiabált Mácsik után.~Nagy szerencséje,
47 III | vajon, hogy a nagyerejû Mácsik lesz a tútor? Lehetetlen!
48 III | olyan nagy temetés egészen a Mácsik haláláig. Hanem akkor még
49 III | különösen Barosné asszonyomat s Mácsik György uramat kelletvén
50 III | a férgeknek… milyen kár!~Mácsik ellenben, mialatt a hantokat
51 III | valakinek, ha a rettenetes Mácsik jó szemmel nézett rá.~-
52 III | olyan hatalmas is, mint Mácsik György.~Azután, mintha megbánná,
53 III | mintha megbánná, hogy a nagy Mácsik ellen ejtett ki szemrehányó
54 IV | nem tudom, hol keríthette Mácsik uram. Nagy uraság lehet,
55 IV | laktak.~Az uzsonna végén Mácsik sorra odatolta székét a
56 IV | Laczkó-címer - bíztatta õket Mácsik kigyúlt arccal. - A kecskébõl
57 IV | gyorsan fogamzott meg a Mácsik fejében, jó talajra talált
58 IV | tekintetes vármegyének.~Mácsik úgy járt-kelt köztük dölyffel,
59 IV | Igenis azt - vágott közbe Mácsik hirtelen elõlépve. - A dolog
60 IV | Csókoljatok kezet, lánykák, a Mácsik bácsinak!~A gyerekek odajárultak
61 IV | egy kicsit… mert ki tudja…~Mácsik végignézett a Mihályné gömbölyödõ
62 IV | a fiúk jönnek - dönté el Mácsik György -, akik a Laczkó-nevet
63 IV | mondom komolyan - és a nagy Mácsik az asztalra ütött a tenyerével -
64 IV | eloszlottak a vendégek, s Mácsik maga maradt a nejével. Ekkor
65 IV | még tán kiépülhetne; de Mácsik nem sokat adott a doktori
66 IV | hites feleségedre, Gyuri.~Mácsik morgott valamit, s úgy tett
67 IV | Azt fogják mondani: Íme, Mácsik lett a gyám a testamentum
68 IV | Mindjárt megfúlok dühömben, Mácsik, ha erre a megaláztatásra
69 IV | Ne hápogj Anna - kérlelé Mácsik, az ajtó felé hátrálva -,
70 IV | aranygombnak a dolmányodra? Hej, Mácsik, Mácsik, ki ne kezdj velem,
71 IV | dolmányodra? Hej, Mácsik, Mácsik, ki ne kezdj velem, azt
72 IV | Ha csak azért vettél el Mácsik - s hangja most már rikácsolóvá
73 IV | kegyelmed, de el ne törje, mert Mácsik bácsi megharagszik«, s az
74 V | szerencsétlen Laczkó-vér. Mácsik rontotta el valamennyit.~
75 VI | VI. FEJEZET~A MÁCSIK NAGY EREJE~Bizony Mácsik
76 VI | MÁCSIK NAGY EREJE~Bizony Mácsik rontotta el a Laczkókat.
77 VI | adni, hogy hatalmas ember Mácsik György. Be derék asszony
78 VI | ezen a planétán.~Megtelt a Mácsik udvara tarkabarka néppel,
79 VI | volna itt, magának nemzetes Mácsik György uramnak az ölében.~
80 VI | amint hátranézett, maga Mácsik uram állott a háta mögött,
81 VI | kezét.~- Jó út volt? - kérdé Mácsik kurtán.~- Jó volt, kedves
82 VI | épületet!« Ezt az utóbbit Mácsik kiáltotta. Volt benne, úgy
83 VI | komolyságból, mellyel most Mácsik szólalt fel ilyeténképpen:~-
84 VI | élénk zsivajba elenyészõn.~Mácsik túldörögte a zajt. A bölcsesség
85 VI | A gyerekeket - folytatá Mácsik - nem kell eldugni. Elõ
86 VI | nagy perpatvarok.~- Látod, Mácsik fiam, mondtam pedig, hogy
87 VI | valóságos némajáték lehetett, Mácsik fiam.«~Maga a Mácsik fiam
88 VI | lehetett, Mácsik fiam.«~Maga a Mácsik fiam is elvesztette a fejét.
89 VI | helyen, s nem maga a hatalmas Mácsik György, akin rajta függ
90 VI | találta meg?~Nem biz azt. Maga Mácsik uram hajolt le érte, s fölvette
91 VI | hagyjon békén! - szólt Mácsik durván kezével intve távozást. -
92 VI | ím az lett, hogy a nagy Mácsik szemeinek haragos tüze egyszerre
93 VI | tömegbe verõdve, csörtettek Mácsik felé, kalapjaikat emelgetve,
94 VI | oldalba döfte.~- Ember vagy, Mácsik. Nagy vagy. Már féltettelek.
95 VI | féltettelek. Ötleteid vannak, Mácsik. Beösmerem. Ezt most már
96 VII | kellett hajolni mindenkinek.~Mácsik György önmegtagadása mindenkit
97 VII | megvan már az alispán - mondá Mácsik. - Mindnyájan belenyugosznak?~-
98 VII | kell választani a tútort.~- Mácsik! Mácsik! Mácsik! - Minden
99 VII | választani a tútort.~- Mácsik! Mácsik! Mácsik! - Minden ajkon
100 VII | tútort.~- Mácsik! Mácsik! Mácsik! - Minden ajkon a Mácsik
101 VII | Mácsik! - Minden ajkon a Mácsik neve.~Még ez se volt elég.
102 VII | neve.~Még ez se volt elég. Mácsik egy kormányzó tanácsot kívánt,
103 VII | ilyenkor mindig Gábor elnökölt. Mácsik is végignézett néhány ilyen »
104 VII | Gábor ült még akkor is, ha Mácsik köztük vacsorált. Mindennek
105 VII | mert Gábort Pestre vitték. Mácsik is vele ment… természetesen
106 VII | el a virtust - förmedt rá Mácsik mogorván), addig a népek
107 VII | Mert ül a szekéren Georgius Mácsik,~S ifiú palánta, Te leszel
108 VII | éljent kiáltottak, Gábor és Mácsik kezet szorítottak mindnyájukkal,
109 VII | vesznek? - vágott közbe Mácsik nyugtalanul.~- Fölvenni,
110 VII | derék Chalupka újságolta, s Mácsik nagyokat fújt megbotránkozásaiban. »
111 VII | Lázárnak, az anyai nagyanyja Mácsik Veronika volt. Erre a Veronikára
112 VII | emlékezett ugyan a genealógiából Mácsik György, hanem ebbõl az alkalomból
113 VII | erõsen meghúzta a fiú fülét.~Mácsik szembetûnõ zavarral s szokatlan
114 VII | lehetett ez a Csomaközy Lázár. Mácsik félrehítta Chalupkát, egészen
115 VII | kapitány uram? - tudakozódék Mácsik élénken.~- Odavaló a tüzes
116 VII | szeretett volna hallani Mácsik György.~- Szaporák az ilyen
117 VII | Chalupka - szólt a nagy Mácsik, mikor Pestre érkeztek.~-
118 VII | nekünk való ember! - gondolta Mácsik, s minden szavának édesdeden
119 VII | bene gesta, hazaindulának.~Mácsik, mikor a legszélsõ pesti
120 VIII| történt semmi.~Végre is Mácsik vette kezébe a dolgot, mihelyt
121 VIII| fûzfának is.~Mikor a híres Mácsik meglátta a csodavirágot,
122 VIII| no, mégiscsak okos ez a Mácsik. De most már ebbe a deputációba
123 VIII| Ekkor elõlépett a nagy Mácsik:~- De hiszen megígérte fenséged
124 VIII| nem hallgatott oda, mert Mácsik uram, kit dühbe hozott,
125 VIII| lehetséges, meg fog történni.~Mácsik György jámbor arcot vágott,
126 IX | asszony nézése, no, meg a Mácsik bölcsessége, mert adjuk
127 IX | elköltözik innen! Adjon neki Mácsik tartáspénzt!~Meg is tette
128 IX | Mert úgy kell venni, hogy Mácsik ezzel egészen elszakadt
129 IX | nemzetes« is.~Az t. i. Mácsik volt, ki méltósággal, némán
130 IX | csak huszonnégy éves vala.~Mácsik lassú léptekkel ment hazafelé
131 IX | fõzni tud az a gyerek? - Mácsik csak most nézte meg jobban
132 IX | csengettyûnek. Hallott olyat Mácsik valamikor régen, mikor még
133 IX | és észjárása. »Olyan ez a Mácsik - mondogatta -, mintha borostyánágat
134 IX | borostyánágat oltanának a tölgybe.«~Mácsik meg õt kedvelte meg, de
135 IX | nemes, nemzetes és vitézlõ Mácsik György uramat, aki ugyan
136 IX | komolyan nyugtalanította a Mácsik hatalma, a száznál több
137 IX | könnyû a választás. Mert a Mácsik keze akkor is szorít, ha
138 IX | drága hagymát az ablakba?~Mácsik szenvedéllyel gibickedett
139 IX | lecsúszott róla a fekete fátyol. Mácsik észre sem vette sokáig.
140 IX | nemzetes uram vesztette el.« Mácsik megnézte a fátyolt: - Minek
141 IX | mindenféle rémhírek jártak. »Mácsik nem törõdik semmivel, elhagy
142 IX | majd, ha a néni elutazik?~Mácsik úgy érezte, mintha vasabroncsok
143 IX | vezetni fogod azalatt a Mácsik bácsi háztartását.~Se Birike
144 IX | Se Birike nem szólt, se Mácsik nem szólt. Hallgattak mind
145 IX | Biri valami ujjast hímzett, Mácsik pedig egy ott röpködõ cserebogarat
146 IX | lehetett ez tegnap is -, de Mácsik csak ma hallotta. Töprenkedett
147 IX | csengõ hangját tanulgatták. Mácsik sokszor hallotta õket e
148 IX | ellenállhatatlanná tette.~Úgy bánt vele Mácsik, mint a gyerekkel. Gyakran
149 IX | Meg nem állhatta egyszer Mácsik, megcsípte pajkosan a kis
150 IX | röpülniök a lustábbaknak.~Maga Mácsik nem szenvedhette a virágokat,
151 IX | cifráznám, csak kisül, hogy Mácsik beleszeretett a gyámleányába.
152 IX | a kis gyerekek is tudták Mácsik szerelmét. Volt mit beszélni
153 IX | kellett valamin rágódni.~…Ha Mácsik szereti, akkor el is veszi.
154 IX | tetszett neki, Biri se idegen Mácsik iránt. Mert amint ismét
155 IX | nyájas, hû barátja… De ha Mácsik jön estefelé (de milyen
156 IX | összefonja a növendék fával…~Mácsik gondolni se merte, hogy
157 IX | megtudják. De nem! A nagy erejû Mácsik lelkének belseje kilenc
158 IX | Nos, hogy van a gyerek, Mácsik uram? Azt beszéli Chalupka,
159 IX | Azzá tesszük - felelte Mácsik meggyõzõdéssel. (Mindég
160 IX | prüsszenteni.~- Ejnye, ejnye Mácsik! Hiszen ha meggondoljuk,
161 IX | gondoltam már erre - szólt Mácsik közömbösen… - Elõbb-utóbb
162 IX | a herbateáját megfõzze.~Mácsik a fejével bólintott.~- Én
163 IX | vagyonkája sem bolondság.~Mácsik mereven nézett rá, de minden
164 IX | szobában.~- Kicsoda? - hebegé Mácsik halálra vált arccal.~- Hát
165 IX | lenne a legalja.~Bánta is Mácsik most az aggteleki barlangot
166 IX | illik ez a viselkedés egy Mácsik Györgyhöz?~- Nem - szólt
167 IX | Nem volt ez a nagyerejû Mácsik György most, hanem a mézeskalácsszíveken
168 IX | Birit, be sem várva míg Mácsik összeszedi magát. Gyanútlanul
169 IX | aranyom. Itt áll elõttünk Mácsik úr…~Biri szeme elõtt összefolyt
170 IX | szép asszony a falaknak. Mácsik sem hallgatta. A kínos csendben,
171 IX | a falunak a patrónája.~Mácsik összerázkódott a delejes
172 X | teszem azt, a hatalmas Mácsik, ki királyosdit játszik
173 X | a kastélyban) azt mondta Mácsik Chalupkának ezüstgombos
174 X | Én se szeretem - dörmögé Mácsik. - De csukd be az ablakot,
175 X | mennyasszonyodnak.~- Szegények! - szólt Mácsik ellágyulva, s kivette zsebkendõjét,
176 X | hajnal felé oda is áthallotta Mácsik nehéz hörgését és nyögéseit.
177 X | Chalupka? - ocsudék föl Mácsik összerezzenve. - Mit ijesztgeted
178 X | neki senki sem parancsol.~Mácsik vidáman nevetett fel.~-
179 X | elfojtott lélegzettel várták Mácsik megszólalását.~- Vitézlõ
180 X | uraimék!~Halálos csend lett. Mácsik maga is sápadt volt, de
181 X | De már erre rákvörös lett Mácsik, s kékben vonaglott az ajka:~-
182 X | a fülembe! - rivallt rá Mácsik hirtelen fölugorva, mintha
183 XI | keltett az új fordulat A Mácsik követei nagyban készülődtek;
184 XI | javaslatokat tehessen a követeknek Mácsik nevében és érdekében. S
185 XI | odasúgta a követeknek, hogy a Mácsik mandátuma csak egy lélekre
186 XI | hogy mindjárt kikapja vele Mácsik a jussát is? Pedig éppen
187 XI | Ej! Megszokta már azt Mácsik a boldogultnál. És nincs
188 XI | tudja minden élõ lélek, hogy Mácsik nem kapott kosarat, két
189 XI | megjelentek mindazok, akik a Mácsik szövetségét keresték a nyári
190 XI | Pribolyra, mégpedig egyenesen a Mácsik udvarába, azzal a szóval: »
191 XI | hanem az bizonyos, hogy Mácsik restórálta a vármegyét.
192 XI | fehértollasokat. A fõispán és a Mácsik emberei foglalták el a megyei
193 XI | embereit egészen szétszórta a Mácsik ereje. Vicispán, fõjegyzõ,
194 XI | Csak a rokonoké lesz az is!~Mácsik a fejével bólintott erre
195 XI | nyúlkálniok.~Barosné és Mácsik mindinkább belerángatván
196 XI | Annyira fonódott biz az, hogy Mácsik húsvét elõtt elküldé útbiztos
197 XII | Azok is sírtak otthon.~Mácsik restellni kezdte, hogy így
198 XII | háromszori hirdetést se várja be Mácsik, diszpenzációval lesz meg
199 XII | félénken, mint egy gyermek.~Mácsik elfordította fejét, talán
200 XII | honnan veszem? - tépelõdék Mácsik, s egész órákon át elgondolkozott
201 XII | jobban tornyosultak a felhõk. Mácsik csak úgy fumigatíve beszélt
202 XII | asszonynépek a hegyek közé.~Mácsik, ki már beszélni is lusta,
203 XII | hasztalan volnának itt. Mácsik pedig nemcsak magát tette
204 XII | de Gábor csak nem jött… Mácsik türelem-olaja napról napra
205 XII | pityeregsz?~- Elmegyek, Mácsik fiam… Búcsúzni jöttem.~-
206 XII | tovább. A talpam viszket, Mácsik fiam. Nem maradhatok.~-
207 XII | mindnyájatokat - dörmögte Mácsik nem minden keserûség nélkül,
208 XII | fordított Chalupkának.~- Hej Mácsik fiam, nagy kõ van az én
209 XII | vén bolond vagyok… Ölj meg Mácsik… mert én nagyon szeretem
210 XII | Hát a Gábort. Itt vagyok, Mácsik fiam. Ölj meg engem.~- Öljön
211 XII | fuldokolva. - Hiába firtatnál, Mácsik fiam… Majd megtudod… nemsokára
212 XII | hogy bolondság. Hagyd abba, Mácsik fiam. Hidd el, hidd el,
213 XII | egyszer komolyan mondom.~Mácsik homloka elborult, mintha
214 XII | ha nem õ lenne a hatalmas Mácsik György, akiben nincsen gyengeség,
215 XII | megfõzte a fodormentát, de Mácsik még attól se tudott elaludni,
216 XIII| csak a leghatalmasabbat, Mácsik Györgyöt. Az még otthon
217 XIII| Hanem majd mit mond hozzá Mácsik?~- Az az õ dolga!~- Félek,
218 XIII| ki oda…~»Irtóztató lesz a Mácsik bosszúja! Emberhalál lesz
219 XIV | kiábrándulás keserûsége. A hatalmas Mácsik György nincs többé sehol.~-
220 XIV | többé sehol.~- Üljön le Mácsik bácsi… Oh, üljön le. Boldog
221 XIV | igazán, igazán nem haragszik?~Mácsik szomorúan tekint az »oszlop«-
222 XIV | nem bírok aztán magammal.~Mácsik sóhajtott, s elhárító mozdulatokat
223 XIV | álmodik? Mind igaz ez? Ez hát Mácsik György, az emberevõ? Hiszen
224 XIV | aki magára vette a nagy Mácsik alakját.~Pedig bizony az
225 XIV | alakját.~Pedig bizony az igazi Mácsik az, aki ott megy, lassan,
226 XIV | gondolatnak is, hogy a nagy erejû Mácsik meghunyászkodik, mint a
227 XIV | iszen, mehetsz már híres Mácsik György! És ugyan hova mégysz?
228 XIV | egytõl-egyig, vagy pedig Mácsik György lett gyáva? Haj,
229 XIV | nagy. Ebbõl áll az egész Mácsik.~- Puszta képzelõdés volt
230 XIV | mégiscsak anyánk ez a föld.~Mácsik szeme még egyszer szikrát
231 XIV | õt?~- Kit, nemzetes uram?~Mácsik elpirult, s lesütötte a
232 XIV | ment el?~- A táborba ment.~Mácsik sóhajtott, azután mintha
233 XIV | mérgesen, mintha a régi Mácsik lenne -, akkor kiálts egyet
234 XIV | a szóra lerúgta magáról Mácsik a takarót, s mezítláb rohant
235 XIV | gondolta ezt ki a Sármány.~Mácsik megösmerte lovát azonnal,
236 XIV | jobban sírt, mint a másik. Mácsik csak most vette észre, hogy
237 XIV | s itt elérzékenyült maga Mácsik is -, mert megeshetik az,
238 XIV | a lova mellett! Hahaha!~Mácsik behúzta a nyakát a vén mentébe,
239 XIV | istenem. Mi lett a nagy Mácsik György sorsa!? Még ez a
240 XV | bukkantak rá a hadtestre.~Mácsik félrehúzódott Suskával egy
241 XV | Jézus Krisztus, bátyámuram!~Mácsik odanézett, hát a Filcsik
242 XV | Hát eljöttem - szólt Mácsik szomorúan -, itt maradok
243 XV | a mieink közül? - kérdé Mácsik.~- Majd mind itt vannak.
244 XV | Micsoda? - ordított fel Mácsik. - Itt van az a gazember?
245 XV | Õ volt az? - hebegte Mácsik csillapodva. - Hiszen nem
246 XV | lesz neki a másvilágon a Mácsik ünneplõ öltözete is.~Széll
247 XV | vállalkozott rá. Ahhoz is értett. S Mácsik egy ingre vetkõzve várta
248 XV | iramodott a Naszály felé.~Mácsik a Sármányra vetette magát.
249 XV | Gondolom a bánki tó volt. Mácsik meg nem állhatta, hogy odalovagolva
250 XV | hogy itt járt Georgius Mácsik!~De alig volt ideje mondani,
251 XV | éppen most bukott le halva Mácsik mellõl.~- Tisztelem az édesapádat,
252 XV | édesapádat, fiacskám! - bömbölte Mácsik, s hátralovagolt most, hogy
253 XV | zavaros tekintetet vetett rá Mácsik. Megösmerte. Bágyadtan lehunyta
|